A szeretet krisztusi királysága

 

„Az ország pedig és a hatalom, és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének; az Ő országa örökkévaló ország, s minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik.” (Dán 7,27)

„Krisztus országa semmiben sem hasonlít a földi kormányzatokhoz. Isten országa lakói jellemét képviseli… Ott a szent szeretet elnököl, és a tisztségeket a kegyesség gyakorlása ékesíti. Az Úr megbízza szolgáit, hogy minden munkájukba vigyenek kegyességet és kedvességet, Krisztus tulajdonságait. Egyedül Krisztus hatalma munkálhatja az átalakulást a szívben és az értelemben, amit mindazoknak tapasztalniuk kell, akik Vele lesznek majd az új életben, Isten országában. Azért, hogy igazán szolgálhassuk Őt, isteni Lélektől kell újjászületnünk. Ez megtisztítja a szívet, megújítja az elmét, és új képességet ad, hogy megismerjük és szeressük Istent. Készséges engedelmességet ad nekünk minden kívánalma iránt. Ez az igazi istentisztelet.

»Lásd Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak. Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, amelyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtuk át nem megy. Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket! Megtágultak köteleid, árbocfájuk alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek. És nem mondja a lakos: Beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.« (Ésa 33,20–24) 

»Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vigassággá teremtem, és népét örömmé. És vigadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava! Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, aki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú százesztendős korában hal meg, és a bűnös százesztendős korában átkoztatik meg. Házakat építenek és bennök lakoznak, szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim. Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottai ők, és ivadékaik velük megmaradnak. És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam. A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, így szól az Úr.« (Ésa 65,18–25)” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 372. o.) (Maranatha)

A kinyilatkoztatott dolgok a mieink és gyermekeinké

„Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.” (Márk 12,25)

„Ma is vannak, akik azt tanítják, hogy az emberek az új Földön is házasodnak és születnek majd. De akik hiszik az Írásokat, nem fogadhatnak el efféle elméleteket. Az a tanítás, hogy gyermekek születnek az új Földön, nem része az igen biztos prófétai beszédnek. Krisztus szavai félreérthetetlenek, örökre elrendezik a házasságok és születések kérdését. Akik feltámadnak a halálból, vagy elváltoznak majd, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak. Olyanok lesznek, mint Isten angyalai, a királyi család tagjai.

Azt mondanám azoknak, akik Jézus Krisztus világos kijelentésével ellentétes nézeteket tartanak fenn: az ilyen dolgokkal kapcsolatos hallgatás ékesszólás. Ne bonyolódjunk olyan feltevésekbe és teóriákba, amelyeket Isten nem tett ismertté számunkra Igéjében. Jövőbeli állapotunkra vonatkozóan nem szabad spekulációkba bocsátkoznunk… 

»Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmas vagy alkalmatlan időben.« Ne hozz az alapba fát, szalmát és pozdorját – saját vélekedéseidet és találgatásaidat, amelyek senkinek nincsenek áldására

Krisztus egyetlen olyan igazságot sem tartott titokban, amely megváltásunk szempontjából fontos. A kinyilatkoztatott dolgok a mieink és gyermekeinké, de nem engedtetik meg nekünk, hogy képzeletünk olyan tantételeket alkosson, amelyekről nincs kinyilatkoztatás.

Az Úr elém tárta, hogy ilyen spiritiszta képek sokakat foglyul ejtenek. ... Akik engednek az ilyen szentségtelen képzelgésnek, ezt mondom: A Krisztus szerelméért, azonnal torpanjatok meg, ahol vagytok. Tiltott területen álltok. 

Az Úr mindent megtett azért, hogy az eljövendő életben boldogok legyünk. De nem nyilatkoztatott ki semmit ezekre a tervekre vonatkozóan, és nem is szabad találgatnunk ezekről. Nem szabad a jövőbeli élet feltételeit mostani életünk feltételeihez mérnünk.” (Medical Ministry [Egészségügyi szolgálat], 99–100. o.) (Maranatha)

Kimeríthetetlen tudás

 „Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám! Én alkottam a földet, és az embert rajta én teremtettem, én terjesztettem ki kezeimmel az egeket, és minden seregüket én állítottam elő.” (Ésa 45,11–12)

„Sokan talán úgy gondolják, hogy ez a világ és a mennyei lakóhelyek alkotják Isten világegyetemét. Nem így van.” (HNA Biblia-kommentár VII., 990. o.) 

„Istennek sok-sok olyan világa van, amelyek lakói engedelmesek a Teremtő törvénye iránt. Ezeket a világokat az Úr dicsőségére figyelemmel irányították. Amint e világok lakói meglátták az ember váltságáért lefizetett óriási árat, lelkük megtelt csodálkozással.” (Review and Herald, 1900. szeptember 25.)

„Az Úr megengedte nekem, hogy más világok életébe is bepillantsak. Szárnyakat kaptam, és egy angyal magas és fenséges helyre vezetett a városból. Füve üde zöldben pompázott és a madarak kedves dalokat trilláztak. E hely lakói különböző termetűek voltak. Krisztus vonásait tükrözték, arcuk szent örömtől sugárzott, szabadságuk és boldogságuk kifejezéseként

Egyiküket megkérdeztem, hogyan lehetséges, hogy ők sokkal szeretetre méltóbbak, mint a Föld lakosai. A válasz így hangzott: »Engedelmességben éltünk Isten parancsolatai iránt, és nem buktunk el engedetlenség miatt, mint a földiek.« Majd két fát láttam. Az egyik egészen olyan volt, mint az élet fája a szent városban. Mindkét fa gyümölcse csodálatosan szép volt, de az egyik fa gyümölcséből nem ehettek. Megtehették volna, hogy mindkettőről egyenek, de Isten az egyiket eltiltotta tőlük. Kísérő angyalom ekkor így szólt hozzám: »Itt senki sem evett a tiltott fa gyümölcséből, ám ha ennének belőle, ők is elbuknának.«

Innen egy olyan világhoz vitettem, amelynek hét holdja volt. Ott láttam Énokot, aki elragadtatott… Megkérdeztem tőle, ez volt-e a hely, ahová felvitetett a földről. Azt mondta: »Nem. A város az én otthonom, ide csak ellátogattam.« Úgy járt-kelt ezen a helyen is, mintha egészen otthon lett volna.

Kértem kísérő angyalomat, hogy én is azon a helyen maradhassak. Elviselhetetlen volt a gondolat, hogy visszatérjek a sötét világba. De az angyal azt mondta: »Vissza kell térned, és ha hűséges leszel, abban a kiváltságban részesülsz, hogy a száznegyvennégyezerrel együtt meglátogasd mind e világokat, és majd szemlélheted Isten kezének műveit.«” (Early Writings [Korai írások], 39–40. o.) (Maranatha)