Amit az örökkévalóság tartogat a megváltottaknak

 „Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.” (Zsolt 91,16)

„A világegyetem minden kincse feltárul Isten megváltott gyermekei előtt. A halandóság béklyóitól megszabadult ember fáradhatatlanul szárnyal távoli világok felé, amelyek lakói sírtak az emberi szenvedés láttán, de örömének csendült ajkukon már egyetlen ember megtérésének hírére is. A Föld lakói kimondhatatlan örömmel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és bölcsességében. Megismerik tudásuk kincseit, amelyeket a végtelen korszakokon át Isten keze munkájának szemlélésével gyűjtöttek. Tisztán látó szemmel nézik a természet dicsőségét – csillagokat és naprendszereket –, amelyek kijelölt pályájukon keringenek Isten trónja körül. Mindenre – a legparányibbtól a legnagyobbig – a Teremtő neve van felírva. Minden Isten végtelen hatalmát hirdeti.

És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb titkok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Növekszik a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Az ember minél többet tud meg Istenről, annál jobban csodálja jellemét. Ahogy Jézus feltárja a megváltás kincseit, és a Sátánnal vívott nagy küzdelem csodálatos eredményeit, a megváltottak szívét még nagyobb áhítat tölti be. Még nagyobb örömmel pengetik aranyhárfájukat, s tízezerszer tízezer és ezerszer ezer hang cseng össze a dicsőítés hatalmas kórusában.

»Minden teremtmény mennyen és földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja: A királyi széken ülőé, és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.« (Jel 5,13)

A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek – a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig – tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet.” (A nagy küzdelem, 677–678. o., Korszakok nyomában, 601–602. o.)

Örök biztonság

 „Az Úr lesz az egész föld királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.” (Zak 14,9)

„A megváltás csodálatos tervének eredményeként Isten a világot ismét teljesen kegyelmébe fogadja. Mindaz helyreáll, ami a bűn által elveszett. Isten nemcsak az embert, hanem a Földet is megváltja, hogy az engedelmesek örökös lakhelye legyen. Sátán hatezer évig hadakozott, hogy hatalmában tartsa világunkat. Most mégis Isten eredeti terve valósul meg. »De a magasságos egeknek szentjei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön-örökké.« (Dán 7,18)

»Napkelettől fogva napnyugatig dicsértessék az Úr neve.« (Zsolt 113,3) »E napon egy Úr lesz és a neve is egy. És az Úr lesz az egész föld királya.« (Zak 14,9) Az Írás mondja: »Uram! Örökké megmarad a Te igéd a mennyben.« »Minden Ő végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig.« (Zsolt 119,89; 111,7–8) A szent szabályokat, amelyeket Sátán gyűlölt és le akart rombolni, az egész bűntelen világegyetem tiszteletben tartja.” (Próféták és királyok, 342. o., magyar kiadás: 295. o.)

„Krisztus megváltó munkája igazságot szolgáltat Isten kormányzatának. A világ megtudja, hogy a Mindenható a szeretet Istene. Sátán jelleme lelepleződik, s világossá válik, hogy vádjai alaptalanok. Soha többé nem lesz lázadás. Soha többé nem hatolhat be a bűn a világmindenségbe. Minden örökre biztosítva van a hitehagyás ellen. Az önfeláldozó szeretet a feloldhatatlan egység kötelékével kapcsolja Teremtőjükhöz a földi és a mennyei lényeket. 

A megváltás munkája teljességre jut. Oda, ahol megsokasodott a bűn, Isten még bővebben árasztja kegyelmét. A Földet, amelyet Sátán magának követelt, Isten nem csupán megváltja, de fel is magasztalja. A mi kis világunk – a bűn átka alatt az egyetlen sötét folt Isten dicső teremtői művén – mindent felülmúló megbecsülésben részesül a világegyetemben. Ahol Isten Fia emberi természetben »sátorozott«, ahol a dicsőség királya élt és halált szenvedett, itt, amikor mindent újjá tesz, »Isten sátora az emberekkel lesz, és velük lakozik, s azok az Ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük, az Ő Istenük« (Jel 21,3). S a megváltottak, az Úr világosságában járva, végtelen korszakokon át dicsőítik Őt kimondhatatlan ajándékáért, Immánuelért, mert ez a név azt jelenti: »VELÜNK AZ ISTEN«.” (Jézus élete, 26. o., magyar kiadás: 18. o.) 

A szombat az örökkévalóságban

„És lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr. És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, akik ellenem vétkeztek, mert az ő férgük meg nem hal és tüzük el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek.” (Ésa 66,22–23)

„Kezdetben az Atya és a Fiú megpihent a hetedik napon, teremtő munkájuk után. Amikor »elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege« (1Móz 2,1), a Teremtő és a mennyei lények ujjongtak a dicsőséges látvány szemlélése közben. Akkor »együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának« (Jób 38,7)… Amikor »újjáteremtetnek mindenek, amikről szólott az Isten minden Ő szent prófétájának szája által, eleitől fogva« (Csel 3,21), a teremtés szombatja – az a nap, amelyen Jézus Krisztus József sírboltjában pihent – akkor is a béke és az öröm napja lesz. Menny és Föld egyesül a dicsőítésben, miközben a megmentett népek »szombatról szombatra« (Ésa 66,23) örvendező imádatban hajolnak majd meg Isten és a Bárány előtt.” (Jézus élete, 769–770. o., magyar kiadás: 679. o.)

„A megváltottak csak egy törvényt fognak ismerni: a menny törvényét. Mindnyájan egy boldog, összeforrt családot alkotnak. Dicsőítés és hálaadás fakad ajkukon. Felettük a hajnalcsillagok énekelnek, és Isten fiai örvendeznek, miközben Isten és Krisztus együtt hirdetik ki: »Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz többé

»És lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr.« »Megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt.« Kisarjasztja »az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt.« »Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának.« (Ésa 28,5)” (Próféták és királyok, 732–733. o., magyar kiadás: 456–457. o.) 

„Amíg ég és föld fennmarad, a szombat a Teremtő hatalmának jele lesz. S amikor az Éden újra kivirágzik a Földön, mindenütt tisztelik majd Isten szent nyugalomnapját. A megdicsőült új Föld lakosai »szombatról szombatra eljönnek engem imádni – szól az Úr (Ésa 66,23).” (Jézus élete, 283. o., magyar kiadás: 236. o.) (Maranatha)