Testünk a Szent Léleknek temploma

 „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?” (1Kor 6:19–20)

A Menny mindenkit megvásárolt ezen a végtelenül drága áron. Isten a Menny tárházának minden kincsét a Földre árasztotta. Krisztus odaáldozásával az egész Mennyet nekünk adta, és megvásárolta rajta az ember akaratát, érzéseit, értelmét, lelkét. Hívők és nem hívők mind egyaránt az Úr tulajdonai.

Életünket egyedül Istentől kaptuk, Övéi vagyunk a teremtés és a megváltás jogán. Testünk sem a saját tulajdonunk, hogy tetszésünk szerint bánjunk vele, hogy rossz szokások által megbénítsuk, tönkretegyük, s ezzel lehetetlenné tegyük, hogy tökéletesen szolgáljuk Istent. Életünk és minden képességünk Istené. Ő minden pillanatban gondoskodik rólunk. Ő tartja működésben az élő szervezetet. Ha csak egy pillanatra is magunkra hagyna, meghalnánk. Teljesen és tökéletesen Istentől függünk.

Nagy tanulságot merítünk, ha megértjük a viszonyunkat Istenhez, s az Ő viszonyát hozzánk E szavak, "Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi." (1Kor 6:20) Nem a magatokéi vagytok, mert áron vétettetek meg, legyenek állandóan az emlékezetünkben, hogy mindenkor tudatában legyünk annak, miszerint Istennek joga van a tehetségünkre, javainkra, befolyásunkra, egyéniségünkre. Tanuljuk meg tehát, hogyan bánjunk Istennek ezzel az ajándékával, lélekben, elmében, testben, hogy mint Krisztusnak megvásárolt tulajdonai, neki tökéletes, jó illatú szolgálatot nyújtsunk.

A földi gazdagság jelentéktelenné zsugorodik, ha akár csak egyetlen ember értékével vetjük is össze, akiért Urunk és Mesterünk meghalt. Aki mérlegen mérte le a dombokat, és a hegyeket a mérleg serpenyőjén, végtelenül értékesnek tartja az emberi lelket.

Értessük meg a fiatalokkal, hogy ők nem a magukéi, hanem Krisztus tulajdonai! Vére árán vásárolta meg őket; szeretete jogán igényt tart rájuk. Azért élnek, mert hatalmánál fogva Krisztus őrzi őket. Idejük, erejük, minden képességük az Övé, hogy az Ő szolgálatára fejlesszék, csiszolják és használják.

Krisztus magas árat fizetett érted, és most kegyelmet és dicsőséget kínál fel neked. Vajon elfogadod-e? (EGW: Isten csodálatos kegyelme)

E világ fejedelme - Ördög, Sátán

Amikor Isten az Édenbe helyezte Ádámot és Évát, megbízta őket a kert gondozásával (1Móz 2:8, 15). És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt. A gondjaikra bízott minden állatot a vízben, a levegőben és a földön (1Móz 1:26, 28).És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Ádám nevet adott az állatoknak, és ezzel bizonyította, hogy felügyel rájuk. Általában az a névadó, akinek ez jogában áll, tehát az élőlényeket elnevező Ádám világosan bemutatta, hogy ő volt a föld uralkodója.

Sátán csalás által 3 jogot képviselt a világban, amit Ádám és Éva elvesztett: uralom - fejedelemi jogot, képviseleti jogot, birtok jogot.

1) Sátán uralom - fejedelem joga: - Miután Ádám elveszítette uralmát, Sátán igen gyorsan belépett, hogy kitöltse a keletkezett űrt. Krisztus golgotai áldozata által viszont lehetővé vált az emberiség helyreállítása, aminek részeként a megváltottak az egész örökkévalóságon át együtt uralkodnak majd Istennel királyokként és papokként (Jel 1:6) És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.  (Jel 5:10).És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.

Jób könyvének első fejezetei feltárják előttünk Ádám veszteségének óriási voltát. A könyv bepillantást enged a világegyetem tróntermébe, ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a bűneset óta az emberiség alárendelődött a természet világának.

2) Sátán képviselő joga: - Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda:Körülkerültem és át meg átjártam a földet"(Jób 1:6-7) - A Szentírásban ez a megfogalmazás jelzi a tulajdonos fellépését. Amikor Isten Ábrahámnak adott egy földterületet, azt mondta neki, hogy járja be azt "hosszában és széltében" (1Móz 13:17), és hasonlóan szólt Mózeshez és Józsuéhoz is (5Móz 11:24; Józs 1:3). Bizonyos értelemben Sátán azzal kérkedett, hogy ő "e világ istene" (2Kor 4:4,).Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, aki az Isten képe.

3) Sátán birtokjoga: - A Jordánt elhagyva Krisztus a megkisértés pusztájába vitetett, Krisztus negyven napig nem evett..  „És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végre megéhezék. És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, amely Istennek szájából származik. Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet. Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.Ekkor elhagyá őt az ördög.(Mt 4:2-11).

Sátán nem végérvényesen gyakorolta a 3 jogot. Kezdete mikor az ember elbukott "És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. Móz 3:6, Vége a Sátán uralmának "Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett".(Ján 16:11) a világ fejedelme elítéltetett - mikor Jézus Krisztus meghalt a kereszten.

Jézus Krisztus visszaszerezte e három jogot a keresztfa áldozatával: Jel 12 fejezetben olvasható.

Jel 12:17, Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;

Háború a mennyben: El sem tudjuk képzelni, milyen lehetett a mennyei háború, vagyis fogalmunk sincs arról, hogy milyen valós küzdelmeket vívtak ott. Csak azt olvassuk, hogy Sátánt az angyalaival együtt kivetették a mennyből. A Biblia semmit nem árul el a küzdelem fizikai utóhatásairól, inkább a földön tapasztalható lelki következményeket taglalja. Jel 12:7-16 verseiből a nagy küzdelemről.

János apostol bizakodóan szól "a mi atyánkfiainak vádolója" és a győztesek között zajló folyamatos harcról! Az üdvösséggel és Isten országa eljövetelével kapcsolja össze. Ezt a pozitív gondolatot az egész fejezet aláhúzza, mert a nagy küzdelem fontos oldala.

Példának okáért, a nagy vörös sárkány (Sátán, Jel 12:9) arra készül, hogy megegye a születendő gyermeket (Jézus). Ugyan melyik kisbaba élne ilyesmit túl? Ő azonban életben marad, majd Isten trónjához ragadtatik. A sárkány üldözni próbálja az anyát (Isten népének szimbóluma, lásd Jel 12:13). Hogyan védhetné meg magát egy sárkánytól egy anya, aki éppen akkor szült? Ám ő is csodálatos módon megmenekül (14. vers). Az Isten választottainak elpusztítására tett harmadik kísérlet az volt, amikor a sárkány árvizet bocsát az asszony után (15. vers). Egy nő az árvízzel szemben? Isten azonban ismét közbelép és megszabadítja az asszonyt (16. vers).

Ezek után a sárkány figyelme az asszony utódai felé fordul. Haragszik és hadakozik ellenük. A történelem világosan bemutatja, hogyan üldözték és nyomták el Isten népét az évek során. Sokszor reménytelennek látjuk a küzdelmet, és azon tűnődünk, hogyan élik túl a hűségesek, miközben megfeledkezünk arról, hogy a történetnek még nincs vége - A jelenések könyve 14. fejezetében folytatódik, ahol a hűségesek Isten trónusa előtt állnak, tehát ők is megszabadulnak! (bibliatanulmanyok)

A világ bűne - Az önzés, önhitt, elbizakodás

 „Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, amely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.” (Ésa 53:5)

Némelyeknek sekélyes nézeteik vannak az elfedező engesztelésről. Úgy képzelik, hogy Krisztus csak kis részben szenvedte el Isten törvényének büntetését. Feltételezik, hogy noha Krisztus magán érezte az Atya haragját, mégis, szörnyű szenvedésein át is tudta, hogy az Atya szereti és elfogadja Őt. Sokan azt gondolják, hogy az előtte tátongó sírt tündöklő reménység világította be, és hogy a jövő dicsőségének bizonyossága soha nem hagyta el Őt. Ez súlyos tévedés. Krisztus leggyötrelmesebb szenvedése az volt, hogy magán érezte az Atya rosszallását. Gondolatainak gyötrelme emiatt olyan felfokozott volt, amelyről az embernek csak halvány elképzelése lehet.

Mennyei Urunk emberré létele, megalázkodása és áldozata sokakban nem okoz mélyebb megdöbbenést annál… mint a Jézust követő mártírok halála. Sok vértanú lassú kínzás, mások keresztre feszítés áldozatai lettek. Miben különbözne hát Isten Fiának halála az ő tapasztalatuktól?… Ha Krisztus szenvedése csupán testi gyötrelmet jelentett, akkor az Ő halála valóban nem volt gyötrelmesebb némelyik vértanú halálánál. A testi szenvedés azonban csak elenyésző része volt Isten szeretett Fia kínszenvedésének. A világ bűne nehezedett rá, és amikor elviselte a megszegett törvényért kijáró büntetést, Atyja haragjának tudata töltötte el. Ez törte meg isteni lelkét… A Kálvária ártatlan szenvedője azt a válaszfalat ismerte fel, és érezte át mélységesen, amelyet a bűn emel Isten és az ember közé. A sötétség hatalmas uralkodói gyötörték. Egyetlen reménysugár sem világította be előtte a jövőt… A sötétségnek ebben a borzalmas órájában, amikor az Atya elrejtette előle az arcát, amikor a világ bűne a vállára nehezedett, és a gonosz angyalok légiói vették körül, ekkor törtek fel ajkáról a szavak: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”…

Az örök élet elnyeréséhez viszonyítva minden más jelentéktelen semmiséggé törpül.  (EGW: Isten csodálatos kegyelme)