Sion biztonsága és békessége

(Zsolt 46:2-8) Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.(3)Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe;(4) ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek (Szela.) (5)Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, (6)A Felségesnek szent hajlékait. Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. (7)Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld. (8) A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)/RÚF/

 A zsoltár életszerű képet fest a nyugtalan világról, példátlan intenzitású természeti katasztrófákat jelenít meg (Zsolt 46:3-4). A vizek zúgása gyakran a népek felkorbácsolt indulatait és a különféle problémákat jelképezi, amelyeket a gonoszság okoz a világban (Zsolt 93:3-4) Zúgnak a folyamok, Uram, hangosan zúgnak a folyamok, zúgva morajlanak a folyamok.(4) A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az Úr a magasságban./RÚF/

(Zsolt 124:2-5). ha nem lett volna velünk az ÚR, amikor ránk támadtak az emberek,(3) akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk.(4) Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat. (5)Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek./RÚF/

Így a 46. zsoltárban is a természeti csapások a háborúkat vívó nemzetek irányította világot ábrázolják (Zsolt 46:7).Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld./RÚF/

Világos, hogy itt az Isten ismerete nélkül élő világról van szó, mert az Úr a népe között van, és ahol Ő lakozik, ott a békesség (Zsolt 46:5-6). (5)Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, (6)A Felségesnek szent hajlékait. Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. /RÚF/

A világ nem fogadja el Istent, Ő azonban nem hagyja magára a világot, jelen van benne, a népe között lakozik. Más szóval: ha mégoly rossznak tűnik is a helyzet, Isten itt van, ebben reményt és bátorítást találhatunk, ha ismerjük ezt az alapigazságot!

Biztos menedék az Úr, Ő a forrása Sion tartós békéjének és biztonságának. Zsolt 46:4 versében a "ha" szó emeli ki Sion biztonságát. Még ha nyugtalan is a világ, Isten népe biztonságban van. Ez azt mutatja, hogy a békesség nem a megpróbáltatások teljes hiánya, inkább Isten ajándéka benne bízó gyermekeinek. Az Istenbe vetett, fenntartások nélküli bizalom békét és biztonságot ad még a viharban is (Mt 8:23-27). Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai.(24)És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt.(25)Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, elveszünk!”(26)De ő így szólt hozzájuk: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek?” Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett.(27)Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”/RÚF/

Felvetődik a kérdés: vajon Isten örökre a pusztulást hozó döntéseik és tetteik között hagyja a világot?

Isten olyan erővel nyilvánítja ki nemtetszését, hogy megolvad a föld szavának hatására, amellyel a világot is megteremtette (Zsolt 46:7), Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld./RÚF/ ez azonban nem pusztulással, hanem megújulással végződik. Figyeljük meg: Isten kiterjeszti békéjét az egész földre. Véget vet a háborúknak és megsemmisíti a pusztító fegyvereket, amelyekkel a kegyetlen népek elnyomták a világot (Zsolt 46:10). Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el./RÚF/ Ez a keresztények nagy reménysége, és Jézus második adventjekor következik be.

Sion - minden nép otthona

(Zsolt 87:1-2) Kórah fiainak zsoltáréneke. Szent hegyen alapította,(2) az Úr Sion kapuit: jobban szereti Jákób minden lakóhelyénél./RÚF/

A 87. zsoltár Isten különleges módon kiválasztott, szeretett városát, Siont magasztaló ének. Sion hegye az alapja Isten templomának (Zsolt 2:6). Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! (Zsolt 15:1)Dávid zsoltára. Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? /RÚF/

Az idők végén minden más hegy fölé magasodik, ami az Úr fennhatóságát jelképezi az egész világ felett (Zsolt 99:2) Nagy az Úr a Sionon, magasan fölötte van minden népnek./RÚF/

 (Ézs 2:2) Az utolsó napokban szilárdan fog állni az Úr házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép. /RÚF/

(Mik 4:1). Az utolsó napokban az Úr házának hegye szilárdan fog állni a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlenek hozzá a népek./RÚF/

A 87. zsoltár "hegyekként" utal Sionra, hogy még jobban kiemelje fenséges voltát (Zsolt 133:3)Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.. "Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát" (Zsolt 87:2), ez kifejezi, hogy minden más hely felett áll, ahol Izrael népe a múltban összegyűlt, például Siló és Bétel felett is. Ez a zsoltár tehát megerősíti, hogy Isten igaz tiszteletének az Úr által kiválasztott helyen és előírt módon kell történnie.

White idézet: Az Úr szánakozással és együttérzéssel, gyengéd vágyakozással és szeretettel tekint megkísértett és megpróbált népére. Egy időre hagyja, hogy az elnyomók diadalmaskodjanak azok felett, akik megtartják Isten szent parancsolatait. Mindenki számára adott ugyanaz a lehetőség, amely az első nagy lázadónak is megadatott, hogy megmutassa, milyen lélek hajtja tetteit. Isten szándéka az, hogy mindenki próbára legyen téve, hogy megláthassa, vajon hűségesek vagy hűtlenek a mennyei királyságot szabályzó a törvényekhez. Isten legvégül hagyja, hogy Sátán leleplezze magát, mint hazug, vádoló és gyilkos. Így népének végső győzelme még jellegzetesebb, még dicsőségesebb, még egészebb és teljesebb. A próféta szavai ekkor teljesednek majd be: „Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.” Az Úr népének éneke ekkor ez lesz: „Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld! Nagy az Úr a Sionon, és magasságos ő minden nép felett.”  (Review and Herald cikkek) 

"Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek"

(Zsolt 47:1-5). A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára. (2) Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt! (3) Mert a felséges Úr félelmetes, nagy király az egész földön. (4) Népeket vet alánk, nemzeteket lábaink alá. (5) Kiválasztja a mi örökségünket, Jákób büszkeségét, akit szeret. (Szela.) /RÚF/

Az ember átadta a bolygó feletti uralmat Lucifernek, hosszútávon nézve mégis fényes jövő látszik. Jób könyve szerint Sátán azzal kérkedett a mennyei tanácskozáson, hogy övé a föld.

„Honnét jössz?” – kérdezte Isten.

„Körülkerültem és át- meg átjártam a földet” (Jób 1:7, ÚRK) – felelte Sátán.

Sátán hangoztatta a tulajdonjogát. Az ősi világban a tulajdonjogot a láb, a bejárás szimbolizálta. „Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt” (1Móz 13:17) – mondta Isten Ábrahámnak.

(1Thessz 4:13-17). Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. (14) Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. (15) Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. (16) Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, (17) azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. (18) Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel! /RÚF/

(Zak 14:4). Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad; kelet-nyugati irányban egy igen nagy völgy támad, mert a hegy egyik fele északra, a másik fele délre mozdul el. /RÚF/

Ellen G. White: a következőt írta arról, amit Krisztus a millennium végén tesz majd: „Krisztus az Olajfák-hegyére ereszkedik le, ahonnan feltámadása után felemelkedett, és ahol az angyalok megismételték visszatérésének ígéretét. A próféta ezt mondja: »Bizony, eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele.« »És azon a napon az Olajfák-hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák-hegye középen ketté válik,… igen nagy völggyé.« »És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy«. (Zak 14:5, 4, 9) Az Új Jeruzsálem káprázatos ragyogással alászáll a fogadására megtisztított és előkészített helyre. Krisztus belép a szent városba, és vele népe és az angyalok”. (A nagy küzdelem. 565./old.)

Gondoljunk a reményre, amit Jézusban kapunk! Milyen nehéz volna az élet, ha minden örök halállal végződne! Minden értelmetlen lenne, nem igaz?

White idézet: Erre az időre tekint János, a látnok, amikor kijelenti: „E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön örökké uralkodik.” (Jel 11:15) A szövegkörnyezetből határozottan kitűnik, hogy mikor fog mindez bekövetkezni: „És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják.” (Jel 11:18) Az utolsó ítéletkor, az igazak megjutalmazásának és a gonoszok megbüntetésének idején áll fel Krisztus országa. Akkor majd elpusztulnak azok, akik szembeszálltak Jézus uralmával, és a világ országai a mi Urunké, Krisztusunké lesznek…

Addig azonban Jézus Krisztus országát nem lehet megalapítani ezen a földön. Az Ő országa nem evilági. Követői úgy tekintsenek magukra, mint akik „idegenek és vándorok ezen a földön”. Pál mondja: „Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk.” (Zsid 11:13; Fil 3:20) – Pátriárkák és próféták, függelék, 763./old. (a magyar fordításokban nem található meg ez a bekezdés, illetve a függelék – a fordító megjegyzése)

Isten kegyelmének országa most épül, amint nap nap után bűnnel és lázadással teli szívek hódolnak be a szeretet uralkodásának. Ám a dicsőség országának teljes megalapítása csak Krisztus második eljövetelével következik be. „Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének.” (Dán 7:27) Akkor veszik örökbe a világ megalapítása óta számukra elkészített országot, akkor kezdi meg Jézus Krisztus az uralkodását.

A mennyei kapuk ismét feltárulnak, és Üdvözítőnk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer szenttel mint királyok királya és uralkodók ura jön el. Ekkor az „Úr lesz az egész föld királya”. (Zak 14:9) Azon a napon egy Úr lesz, és a neve is egy. „Isten sátora az emberekkel lesz… velük lakozik, s ők az ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük, és lesz Istenük.” (Jel 21:3) …

Aki azt kéri, hogy „legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is”, azért imádkozik, hogy a földön érjen véget a gonoszság uralma, Isten örökre törölje el a bűnt, és állítsa fel az igazságosság, szentség országát. Akkor a föld is, mint a menny, betelik „jóban való teljes gyönyörűséggel”. (1Thessz 1:11)

– Gondolatok a hegyibeszédről, 108, 110./old.