Hagyjatok fel a "földiességgel"

(Kol 3:5-6). Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, (6) mert ezek miatt haragszik Isten. /RÚF/

(Róm 6:1-7). Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? (2) Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? (3) Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? (4) A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. (5) Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele feltámadásának hasonlóságában is. (6) Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. (7) Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. /RÚF/

(Kol 3:1). Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. /RÚF/

Még ha lelki értelemben meg is haltunk Krisztussal, a „tagjainkat” – vagyis a testünk és a gondolataink által előidézett kísértéseket – „meg kell öldökölnünk”. Két dologgal azonban fontos tisztában lennünk ezt a felszólítást illetően. Az első: (Kol 3:1) versében a Pál által használt görög kifejezés azt érzékelteti, hogy valóban feltámadtunk Krisztussal. A második: (Kol 3:5) versének felszólítása a következmény („azért”). A földi dolgokat (paráznaság, tisztátalanság, bűnös szenvedély, gonosz kívánság, telhetetlenség stb.) csak azért öldökölhetjük meg, mert már feltámadtunk Krisztussal, és az Ő lelki élete és ereje képes mindezeket kivetni a gondolatainkból és az életünkből.

Érdekes, hogy a görögben (Kol 3:6) versének kifejezésével – „az Isten haragja” – másutt csak

(Róm 1:18). Isten ugyanis kinyilatkoztatja a maga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, /RÚF/ versében találkozunk. Isten az embereket „átadja” saját gonosz dolgainak, ezért jön el „az Isten haragja az engedetlenség fiaira” (Kol 3:6);

(Jel 6:16-17). és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, (17) mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és akkor ki állhat meg? /RÚF/.

(Róm 1:18) versében Pál utal a hitetlenségre és a hamisságra, amit azonosnak tart a tisztátalansággal (ugyanazt a görög szót használja, mint (Kol 3:5) versében). Ez nagyon is jellemző azokra, akik belemerülnek „a szívük vágya szerinti” tisztátalanságba, „hogy egymás testét megbecstelenítsék”. (Róm 1:24), /ÚRK/

Hogyan becstelenítik meg egymás testét? Először is nem hajlandók elismerni a Teremtőt, de szó van itt „tisztátalan indulatokról” vagy „gyalázatos szenvedélyekről” /ÚRK/, /RÚF/ is,

„mert asszonyaik is felcserélték a természetes élést természetellenessel, ugyanígy a férfiak is elhagyták az asszonnyal való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fajtalankodtak”. (Róm 1:26-27), /ÚRK/

White idézet: Istennek hála, hogy olyan Főpapunk van, aki ismeri gyengeségeinket. Itt nem számíthatunk pihenésre. A mennybe vezető út kereszthordozást jelent; ez egy keskeny út, de örömmel haladunk rajta, tudva, hogy a dicsőség Királya járt azon előttünk.

Nem panaszkodunk a nehezen járható ösvény miatt, hanem Jézus alázatos követőiként a nyomába lépünk. Örülni fogunk a szorongattatásban, miközben az örök dicsőség jutalmáról elmélkedünk.

Egyetlen panaszszót sem ejtünk a próbák miatt. Isten szeretett gyermekei mindig megpróbáltatásokon mentek keresztül. Minden próba, amelyből győztesen kerülünk ki, gazdagabbá tesz a dicsőségben. Lelkesen vágyom a szenvedés tapasztalatára. Még ha tehetném is, nem akarok szenvedés nélkül a mennybe jutni, ahol találkozhatom Jézussal, aki oly sokat szenvedett, hogy számunkra nagy örökséget biztosítson, és a mártírokkal, akik életüket adták az igazságért és Krisztusért. Nem. A szenvedések által akarok tökéletes lenni. Annyira szeretnék Krisztus szenvedéseinek részese lenni, mert tudom, hogy dicsőségéből is részesülök majd. Jézus a mi példaképünk. Tanulmányozzuk, hogyan kerülhetünk minél közelebb ehhez a példaképhez.

Teljes örömünk lehet Megváltónkban, aki megvált minket minden bűnünkből. Istennel járhatunk minden nap, és elmondhatjuk: „Élek, de többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”, és megadja nekem „az akarást és a véghezvitelt, jó kedvéből”. Istené a dicsőség! Tudom, hogy életem el van rejtve Krisztusban.

A függöny felgördült, és láttam a gazdag jutalmat, amely a szentekre vár. Megízleltem a jövendő világ örömét, és ez az élet már nem tűnik ugyanolyan szépnek előttem. Érzelmeim, foglalatosságom és reménységem a mennyhez kötődik. Vágyom látni a Királyt az Ő szépségében, akit az én lelkem szeret. Ó, édes ország! Vágyom eljutni oda; és a gondolat, hogy annyira közel van már, türelmetlenné tesz Krisztus várásában. Dicsőség Istennek a halhatatlanság reménységéért és az örök életért, mely Krisztus által miénk lehet. – Krisztusi élet, 350./old., december 2.

Élet Krisztussal

„Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol 3:14), /RÚF/

(Kolossé 3:1-25). Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. (2) Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! (3) Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. (4) Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. (5) Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, (6) mert ezek miatt haragszik Isten. (7) Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; (8) most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást és szátokból a gyalázatos beszédet. (9) Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, (10) és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. (11) Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. (12) Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. (13) Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. (14) Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. (15) És Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. (16) Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek. (17) Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala. (18) Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. (19) Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. (20) Ti, gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. (21) Ti, apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek. (22) Ti, szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. (23) Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, (24) tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok! (25) Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás. /RÚF/

Pál sok gyakorlati, a valós életet érintő elvre hívja fel a figyelmünket, amelyek a mennyben születtek, és csak azok érthetik meg, akik „feltámadtak a Krisztussal”. (Kol 3:1) Pál tanácsai nagyon is józan elvek, amelyek minden kapcsolatunkat jobbá teszik, nem csak a gyülekezeten belül.

Jézus azt mondta: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek… hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak” (Mt 5:44-45), /ÚRK/

Lehetetlennek hangzik? Emberileg igen. Énünknek meg kell halnia, és csak azután tudunk igazán Isten szerint élni. Ezért kell az „odafelvalókra” gondolnunk, ha szeretnénk mennyei Atyánk számára hasznosan élni itt a földön.

White idézet: A hit tekintetében magasabb szintre kell jutnunk. Túl kevés a hitünk. Isten Igéje a mi biztonságunk. Egyszerűen el kell fogadnunk, el kell hinnünk minden szavát. Ezzel a biztosítékkal rendelkezve a hitünkhöz mérten nagy dolgokat kérhetünk, és azokat meg is kapjuk… Ha megalázzuk a szívünket Isten előtt, ha arra törekszünk, hogy Krisztusban maradjunk, magasztosabb, szentebb tapasztalatokat szerezhetünk…

Igazi hit az, amikor az ember pontosan azt cselekszi, amit Isten parancsolt, és nem olyat tesz, amire az Úr nem utasította. A hit gyümölcsei: a jogosság, az igazság és az irgalom. Isten törvényének fényében kell járnunk, és akkor a hitünk jó cselekedeteket fog teremni, a szívünk pedig mindennap megújul.

Nem szabad bálványt csinálnunk az énünkből. Isten önmagát adta halálra érettünk, hogy megtisztíthasson minden bűntől. Az Úr be fogja fejezni a bennünk elkezdett munkát, ha megengedjük, hogy átvegye életünk fölött az uralmat...

A feddhetetlenség munkáját csak úgy lehet tovább vinni, ha teljes hittel rendelkezünk. Mindennap haladjatok előre Isten üdvözítő hatalma alatt. A feddhetetlenség gyümölcse a békesség és az örök nyugalom. Ha több hitünk lett volna Istenben, és kevésbé bíztunk volna saját bölcsességünkben, Isten erőteljesebben kiterjesztette volna hatalmát az emberi szívekre. Élő hittel, vele egyesülve abban az előjogban lehet részünk, hogy örülhetünk a közbenjáró szolgálatával járó előnyöknek és hatékonyságnak. Tehát, mivel Krisztussal együtt megfeszíttettünk, meghaltunk Krisztussal együtt, és fel is támadunk Krisztussal egy új életre, hogy Ővele éljünk.

Ne vegyük saját kezünkbe a sorsunkat. Hagyatkozzunk teljesen Isten karjára… Hitetlenségünk miatt csak keveset látunk meg hatalmából. Inkább saját cselekedeteinkben bízunk, mint az Úr érettünk végzett munkájában. Isten szeretne mindent megtenni annak érdekében, hogy a szív a szív mellett, az elme az elme mellett, a váll a váll mellett munkálkodjon. Egymással szembeni szeretetlenségünk és bizalmatlanságunk gyengíti az Istenbe vetett hitet. Úgy kell imádkoznunk a Szentlélek keresztségéért, ahogy még sosem imádkoztunk. Ha volt valaha idő, amikor szükségünk volt a Szentlélek keresztségére, akkor az most van. Az Úr semmit sem említett ilyen gyakran, mint a Szentlélek kitöltetését, amely által az Ő neve felmagasztaltatik. Ha részesülünk a Lélek ajándékában, akkor az emberek is megtapasztalják az újjászületést… A veszendő lelkek pedig megtaláltatnak és megtérnek. – The Upward Look, 346./old.

Az odafelvalókkal törödjetek

(Kol 3:1-4). Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. (2) Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! (3) Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. (4) Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. /RÚF/

A hegytetőről messze ellátni a tájon. Emberemlékezet óta sokan hegyekre mennek fel, hogy közelebb kerüljenek Istenhez.

(Zsolt 121:1-2). Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? (2) Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. /RÚF/

Még az emberalkotta magaslatokat, a zikkuratokat is hasonló céllal emelték a pogányok – hogy találkozzanak az istenekkel. Ur városában, ahonnan Isten kihívta Ábrahámot, egy igen nagy zikkurat állt, amit sok kilométer távolságból mindenhonnan látni lehetett. Azonban lelki értelemben senki sem kerülhet közelebb a mennyhez csak úgy, ha magasabbra emelkedik. Emberi erőfeszítés erre nem képes.

Csakis a kegyelem csodája által történhet meg, ha meghaltunk Krisztussal és fel is támadtunk vele (amit a keresztség jelképez), hogy közelebb kerülünk a mennyhez.

Kol 2:12-13. A keresztségben vele együtt voltatok eltemetve, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. (13) Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és testetek körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket. /RÚF/

Figyeljük meg, Kolossé 3. fejezetének az elejétől fogva az „odafelvalókra” kerül a hangsúly, „ahol a Krisztus van”, „odafelvalók”, „a Krisztussal az Istenben”, „Ővele együtt… dicsőségben”. (Kol 3:1-4)

A keresztény életben bevallottan sok minden megmagyarázhatatlan. Hogyan lehetséges, hogy az ember „meghal”, majd „feltámad”, amikor minden látszat szerint ugyanaz marad, és nem ment át egy élet-halál tapasztalaton? Sok érthetetlen dolog van a Szentlélek által nem befolyásolt földi gondolkodás szerint, de a „meghalás a bűnnek” és a „feltámadás Krisztussal” valóság azok számára, akik lelkiképpen gondolkodnak, akik új szívet kaptak, amit Isten megígért.

Pál azért adja ezt az utasítást, mert a lelki életet állandóan meg kell újítani.

(2Kor 4:16). Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. /RÚF/. Mi is valóban kieshetünk és elveszhetünk! Az élet soha nem mentes a kísértésektől.

Ezért naponta kell azt választanunk, hogy „az odafelvalókkal” törődünk. (Kol 3:1).

Örök életünk „Krisztussal együtt el van rejtve Istenben” (Kol 3:3), /ÚRK/, de annak külső megnyilvánulása egyáltalán nem lesz rejtett.

White idézet: Még a hosszú tapasztalattal rendelkező keresztényeket is gyakran a legborzasztóbb kétség és ingadozás támadja... Emiatt a kísértés miatt semmi esetre se képzeld, hogy eseted reménytelen... Bízzál Istenben, reménykedjél benne és nyugodj meg ígéreteiben.

Mikor az ördög kétségekkel és hitetlenséggel jön hozzád, zárd be szíved ajtaját. Hunyd be szemedet, hogy ne időzzön pokoli árnyékán. Emeld oda, ahol örökkévalókat szemlélhet, akkor lesz erőd minden órában. Hited próbája értékesebb, mint az arany... Hőssé tesz, hogy harcold az Úr harcait…

Sátán felveszi a kapcsolatot azokkal, akik valamilyen módon hozzá csatlakoznak. Ha el tudja csábítani azokat is, akik immár hosszú keresztény tapasztalatra tettek szert, akkor a leghatékonyabb ügynökeivé teszi őket, hogy eljuthassanak az emberekhez, és a hitetlenség leplét terítsék a lelkekre. Nem engedhetitek meg magatoknak, hogy kételyek férkőzzenek az elmétekbe. Ne járjatok az ördög kedvébe azzal, hogy a terheiteket emlegetitek. Valahányszor ezt teszitek, Sátán örül, mert sikerült az uralma alá hajtania, és szem elől tévesztettétek Jézus Krisztust, Üdvözítőtöket…

Magasztalnunk kell Őt, aki a sötétségből a csodálatos világosságára hívott el bennünket. Élő hittel nyugodhatunk az Ő fényességében. Élő hit által örülhetünk naponta ennek a világosságnak. Nem kell beszélnünk a kételyeinkről és a próbáinkról, mert valahányszor emlegetjük, csak gyarapítjuk azokat. Amikor csak ezekről beszélünk, Sátán csatát nyert. Viszont, ha kijelentjük: „Lelkemet, mint hű tanúbizonyság, az Úrra bízom”, akkor arról teszünk bizonyságot, hogy fenntartások nélkül Jézus Krisztusnak szenteltük az életünket. Isten világosságot ad, mi pedig örülünk Őbenne.

Aki szereti Istent, a kételyek ködfelhője fölé tud emelkedni; ragyogó, széles, mély és élő tapasztalatot nyer, és Krisztushoz hasonlóan szelíd természetre tesz szert. Lelkét Istennek szenteli, és Krisztussal együtt elrejtőzött Istenben. – Our High Calling, 86./old.

Legyen a szíved jó, kedves és együttérző, és ezeket a tulajdonságokat sose tekintsd gyengeségnek, mivel krisztusi tulajdonságok. Vigyázz, milyen befolyást gyakorolsz másokra! Befolyásod legyen tiszta és kellemes, hogy sose kelljen szégyenkezned, amikor leutánozza valaki.

Ahogy a folyót is vízcseppek alkotják, úgy az élet is apró dolgokból tevődik össze. Az élet egy csendes, tiszta és kellemes vizű folyam, de lehet akár zavaros, tajtékzó és szennyes zuhatag is. Ebben az életben helyezd magad a Szentlélek fegyelmezése alá, hogy a Lélek megszentelő ereje által egyre inkább növekedhess, és hasonlóvá válhass Krisztushoz. – That I May Know Him, 209./old.