Új életmód

(Kolossé 3). fejezetének utolsó verseiből világosan kitűnik, hogy Pál számára milyen fontos a gyülekezet békéje és harmóniája. Isten békességének bizonyos részleteivel már foglalkoztunk. A pax Romanától eltérően a pax Christi nem kívülről kényszerített béke, hanem belülről kell „uralnia” bennünket, ami csak akkor történhet meg, ha Krisztus uralkodik bennünk.

(Kol 3:16-17). Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek. (17) Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala. /RÚF/

A szöveg nyelvezete leíró, elénk tárja annak a képét, ahogyan Krisztus beszéde otthonra lel bennünk. Ez akkor történik, ha figyelmesen olvassuk a Bibliát, hogy hallhassuk Isten bölcsességét és tanuljunk belőle. A görög szöveg némileg homályos, de a zenének is fontos szerepe van abban, hogy „tanítsátok és intsétek egymást” (Kol 3:16), /ÚRK/.

Nem akármilyen zenéről van szó, Pál konkrétan megnevezi itt és (Ef 5:19). mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, /RÚF/ versében is: „zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben.”

Nem lehetünk biztosak benne, de úgy tűnik, hogy itt különbséget tett a már meglévő ószövetségi zsoltárgyűjtemény és az újszövetségi énekek összeállítás alatt lévő, gyarapodó gyűjteménye között. A „lelki énekek” valószínűleg egy általánosabb kifejezés volt, ami a lelki élethez, a gyülekezet életéhez kötődő dicsérő énekekre utalt. Az ének szavai tanítják az igazságot és tanácsolnak az új, keresztényi élettel kapcsolatban. Az elmúlt néhány évszázad számos nagyszerű egyházi énekében a remény és a bizonyosság felemelő üzeneteit találjuk, amelyekre nagy szükség van a mai világban, ami olyan könnyen lehúz bennünket. Erős hatása van a zenének. Dávid hárfázott, és az megnyugtatta Saul király lelkét.

(1Sám 16:23). És valahányszor Istennek az a szelleme megszállta Sault, fogta Dávid a lantot, és játszott rajta valamit. Saul ilyenkor megkönnyebbült, jobban lett, a gonosz szellem pedig eltávozott tőle. /RÚF/)

Amikor azonban Dávidot már a riválisának tekintette, feltámadt benne a harag és a bosszúság.

(1Sám 18:10-11). Másnap megszállta Sault Istennek az a gonosz szelleme, és révületbe esett a házában, Dávid pedig, ahogy ilyenkor mindig, játszani kezdett a lanton. Saul kezében lándzsa volt. (11) Saul feléje dobta a lándzsát, mert ezt gondolta: A falhoz szegezem Dávidot! Dávid azonban két ízben is kitért előle. /RÚF/

Klinikailag bizonyított, hogy a nyugodt klasszikus zene csökkenti a szorongást, optimalizálja az agyműködést, ellazít, még fájdalmak között is segít és hozzájárul az emberi kapcsolatok erősödéséhez. Vajon ki ne tapasztalta volna már a zene erős hatását az érzelmekre és gondolatokra, akár jó, akár rossz értelemben? A zene – a megfelelő zene – lelkileg felemelhet.

White idézet: A Biblia vallása nem valamiféle öltözet, amelyet kedvünkre vethetünk le, vagy ölthetünk magunkra. Befolyására, amely mindenre kiterjed, Krisztus türelmes és önmegtagadó követőivé válunk, és úgy cselekszünk és járunk, ahogyan Ő is tett földi életében…

Ha még soha senki nem került eléd, akinek szüksége lett volna együttérző szavaidra és biztatásodra, akkor ezeknek a csodás adományoknak a felhasználása terén nem lennél bűnös Isten szemében. Azonban Krisztus minden követője talál alkalmat arra, hogy kimutassa keresztényi kedvességét és szeretetét, és ezáltal kimutassa, hogy Jézus Krisztus vallásának hívei közé tartozik.

Ez a vallás megtanít bennünket a türelem és a béketűrés gyakorlására a durva és igazságtalan körülmények között is… „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg, áldást mondván, tudva… arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.” (1Pt 3:9) Krisztus nem viszonozta a szidalmat szidalommal… Vallása a lélek szelídségét és csöndességét hirdeti.

A Biblia vallását követve állandó szükségünk van a türelmes, gyöngéd, önmegtagadó és önfeláldozó lelkületre. Ha Isten Igéje maradandó elvvé válik az életünkben, akkor minden szavunk és hétköznapi tettünk arról fog árulkodni, hogy Krisztus gyermekei vagyunk… Ha befogadjuk a szívünkbe Isten Igéjét, akkor az önhittség és önelégültség kivész a lelkünkből. Életünk hatalom lesz a jóra, mert a Szentlélek Isten dolgaival tölti meg a gondolatainkat…

Önmagunktól nem tudjuk elsajátítani és gyakorolni Krisztus vallását. Csalárdabb a szív mindennél, de Jézus… megmutatta, hogyan tisztulhatunk meg a bűntől. „Elég néked az én kegyelmem” (2Kor 12:9) – mondja… Hitünk Szerzőjére és Bevégzőjére tekintve meglátjuk arcának ragyogását, visszatükrözzük képmását, és az érett férfiúság teljességének mértékére jutunk. Vallásunk mások számára vonzóvá válik, mert Krisztus igazságosságának illata járja át. Boldogok leszünk, mert lelki ételünk és italunk a szentség, békesség és öröm lesz. – Isten csodálatos kegyelme, 248./old., augusztus 28.

Milyen az új élet

 Pál először bemutatta a rossz szokásokat és negatív tulajdonságokat, amelyeket Krisztushoz térve letettünk, utána pedig rátér a pozitív dolgokra – mint amikor a sötétből átlépünk a világosságba.

(Kol 3:12-14). Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. (13) Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. (14) Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. /RÚF/

Isten saját népéül hívta el Izraelt, hogy az Ő jellemét tükrözzék, hasonlóképpen a Jézusban hívők is „Istennek választottai” (Kol 3:12).

Azonban nem mindenki él ennek megfelelően. Ahogy Jézus mondta: „sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak”. (Mt 22:14);

(Mt 24:22, 24, 31). Ha nem rövidíttetnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok. (24) Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is. (31) És ő elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig. /RÚF/

Pálnak a választottakra tett utalásai is hasonló jelentéssel bírnak

(Róm 8:33). Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít. /RÚF/;

(2Tim 2:10). Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. /RÚF/)

Izrael népéhez hasonlóan őket is „szereti” Isten, ők is „szentek”

(5Móz 7:6-8). Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az Úr valamennyi nép közül, amely a földön él, hogy az ő tulajdon népe légy. (7) Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi népnél nagyobbak volnátok – hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép között – (8) hanem azért, mert szeret benneteket az Úr, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az Úr erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. /RÚF/

Ezzel a kiváltsággal fontos felelősség jár: „hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Pt 2:9).

Ennek pedig azzal teszünk eleget, ahogyan most élünk. Nem akármilyen lista az, amiben Pál nyolc tulajdonságot megemlít.

„…öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak… Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet” (Kol 3:12-14), /RÚF/.

Ilyen tulajdonságok csak annak a szívéből származhatnak, aki Krisztussal egyesült, mert ezek az Ő jellemét mutatják be, azt, ahogy hozzánk viszonyul. Meg kell bocsátanunk egymásnak,

„amint Krisztus is megbocsátott nektek” (Kol 3:13), /ÚRK/.

A szeretet „a tökéletesség kötele” (Kol 3:14), /ÚRK/, mert az irántunk való szeretete köt bennünket össze vele és tesz képessé arra, hogy igazán szeretni tudjunk másokat.

(1Jn 4:11-12). Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. (12) Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. /RÚF/

Ezek a tulajdonságok kétféleképpen is hatnak az emberi kapcsolatainkra. Az első, hogy ha szeretetet, könyörületet, kedvességet és megbocsátást tanúsítunk, az jótékonyan hat ránk és másokra. Az emberek általában kedvesen fognak reagálni, és továbbra is élvezzük Isten kegyelmét, bűnbocsánatát.

(Mt 5:7). Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. /RÚF/;

(Mt 6:14). Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. /RÚF/

A másik, ami még fontosabb: így dicsőítjük Istent és másokat is bátoríthatunk, hogy higgyenek Jézusban és kövessék Őt, mert a mi magatartásunk az isteni kegyelem erejét mutatja. „Semmi másnak nincs olyan nagy hatása az ember lelkére, mint az önzetlen élet befolyásának. Az evangélium ügye mellett a legnagyobb érv egy szerető és szeretetre méltó keresztény” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó, 339./old.)

White idézet: Ritkán találunk két pontosan egyforma személyt. Az emberi lények között csakúgy, mint a természet világának dolgai között változatosság, diverzitás van. Egység a különbözőségben az Isten gyermekei között – a szeretet és béketűrés megnyilvánulása a természet különbözőségei ellenére – ez a bizonysága annak, hogy Isten elküldte az Ő Fiát a világba, hogy megmentse a bűnösöket.

A Krisztus és tanítványai között fennálló egység nem teszi tönkre a személyiséget. Gondolkodásmódban, szándékban, jellemben egyek, de személyüket tekintve nem. Isten Lelkének részvételével összhangba kerülve Isten törvényével, az ember az isteni természet részese lesz. Krisztus élő egységbe hozza tanítványait önmagával és az Atyával. A Szentléleknek az ember értelmén való munkálkodása által az ember teljessé válik Krisztus Jézusban. Egység Krisztussal, az egység kötelékét hozza létre egymással is. Ez az egység a legmeggyőzőbb bizonyíték a világ számára Krisztus fenségéről, erejéről és hatalmáról, hogy elvegye a bűnt.

A sötétség erőinek kevés esélye van a hívők ellen, akik szeretik egymást, ahogy Krisztus szerette őket, akik elutasítják, hogy ellenségeskedést, viszályt keltsenek, akik együtt állnak, akik kedvesek, bátrak és lágyszívűek, ápolják a hitet, amely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. Legyen miénk Krisztus Lelke, vagy nem vagyunk az övé.

Az egységben erő van, a széthúzásban gyengeség. – Isten Fiai és leányai, 286./old., október 6.

Akik szeretik Jézust, azok életük minden mozzanatát összhangba hozzák akaratával… Isten kegyelméből képesek romlatlanul megtartani tiszta elveiket. A szent angyalok szorosan mellettük állnak, és Krisztus láthatóvá válik az igazsághoz való kitartó ragaszkodásukban. Krisztus katonái ők, akik hűséges tanúkként hordozzák határozott bizonyságtételüket az igazságról. Megmutatják, van lelki hatalom, amely férfiakat és nőket képessé tesz arra, hogy egyetlen lépéssel se tántorodjanak el az igazságtól és igazságosságtól, még a világ összes kincséért se. Az ilyeneket, bárhol legyenek is, tiszteli a menny, mert Isten akaratához igazítják az életüket, és nem törődnek azzal, hogy milyen áldozatokat kell meghozniuk. – Isten csodálatos kegyelme, 247./old., augusztus 27.

Ismeretben megújulva

 

(Kol 3:6-11). mert ezek miatt haragszik Isten. (7) Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; (8) most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást és szátokból a gyalázatos beszédet. (9) Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, (10) és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. (11) Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. /RÚF/

(Kol 3:8) kezdő szavai – „Most pedig” – jelzik a halálból az életre történő átmenet drámai, meghatározó változását. A görögben a „most” szóra kerül a hangsúly. Most, vagyis mivel feltámadtatok Krisztussal és az „odafelvalókat” keresitek, az életeteknek látványos módon különböznie kell attól, amilyen korábban volt. „Megöldököltétek” „földi tagjaitokat”

(Kol 3:5). Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, /RÚF/)

„most… vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást és szátokból a gyalázatos beszédet” (Kol 3:8), /RÚF/

Istennek a bűnre adott igazságos reakciója ábrázolható haraggal és indulattal is, Jézusnál is láthattuk.

(Mk 3:5). Ekkor haragosan végignézett rajtuk, szomorkodva szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. /RÚF/;

(Jel 6:16). és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, /RÚF/)

Jakab viszont arra tanít, hogy „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja”. (Jak 1:19-20)

A gonosz ember rosszat akar a másiknak, a gyalázatos beszéd a másik jó hírét ássa alá. Pál a bántó, trágár beszédet is elítéli. Továbbá tiltott a hazugság is

(3Móz 19:11, 18). Ne lopjatok, ne hazudjatok, és csalással senki se károsítsa meg honfitársát! (18) Ne légy bosszúálló, se haragtartó néped fiaival szemben! Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr! /RÚF/

„hiszen levetkőztétek az ó embert a szokásaival együtt” (Kol 3:9), /ÚRK/

Mit értett Pál az „ó ember” és az „új ember” alatt?

(Róm 6:6). Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. /RÚF/

(Ef 4:22-24). vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; (23) újuljatok meg lelketekben és elmétekben, (24) öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. /RÚF/

Az ige, amivel Pál az óból az újba történő átalakulást fejezi ki az öltözködésre utal, mint amikor valaki leveti a piszkos ruháját, majd pedig új, fehér ruhát vesz fel.

(Zak 3:4). Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. /RÚF/

Az ó/új hasonló megkülönböztetését látjuk az ó és az új szövetség esetében is, az egyiket a törvény betűje, a másikat pedig a Lélek által a szívbe történő beírása jellemzi.

(2Kor 3:4-18). Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt. (5) Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van. (6) Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. (7) Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, (8) hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? (9) Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! (10) Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. (11) Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. (12) Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk, (13) és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. (14) De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. (15) Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. (16) De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. (17) Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. (18) Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. /RÚF/

Ezek a hasonlatok bemutatják a megtérést és annak hatásait. Ezt nevezi Pál úgy, hogy „új teremtés”.

(2Kor 5:17). Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. /RÚF/

Felöltöztük „az új embert, aki Teremtőjének [Krisztusnak] képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt” (Kol 3:10), /RÚF/.

Krisztus „a láthatatlan Isten képe” (Kol 1:15). Krisztust Igéje által megismerve átalakulunk, „dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket” (2Kor 3:18, ÚRK).

Ez felemel bennünket minden etnikai, földrajzi és társadalmi válaszfal fölé, mert egy különb ország polgárai vagyunk.

White idézet: Amikor Ádám kikerült Teremtője kezéből, fizikai, szellemi és lelki alkatában magán viselte Alkotójának képmását…

Bűne elrontotta, és majdnem teljesen megsemmisítette isteni hasonlóságát. Az ember fizikai ereje meggyengült, szellemi képességei lecsökkentek, lelki látása elhomályosult, és a halál foglya lett. Az emberiség azonban mégsem maradt reménység nélkül. Végtelen szeretetében és kegyelmében Isten kigondolta a megváltás tervét, és próbaidőt adott az embernek, hogy helyreállítsa benne az Ő képmását; hogy eljusson arra a tökéletességre, amelyre teremtette; hogy előmozdítsa testi, szellemi és lelki fejlődését; hogy felismerje természetének isteni célját. Ez volt a megváltás műve.

Noha Ádám bűne csaknem eltörölte Isten erkölcsi képmását, Jézus érdemei és hatalma által ez visszaállítható bennünk. Az ember jelleme visszatükrözheti Isten erkölcsi képmását, mert Jézus ezt lehetővé teszi számára.

Csodálatos volt Istentől, hogy embert, értelmet teremtett. Dicsőségének kell megnyilatkoznia az emberben az Isten képmására való teremtettsége és megváltása által. Egyetlen lélek többet ér, mint egy egész világ… Az Úr Jézus Krisztus lényünk és megváltásunk szerzője, és mindenki, aki szeretne belépni a mennybe, Isten jellemének megfelelő jellemet alakít ki.

Az Úr az utolsó időnek szóló egyenes és metsző igazsággal egy népet hív ki a világból, magának szentelve és megtisztítva azt. A büszkélkedést és egészségtelen divatozást, a magamutogatást és a világ elismerésének szeretetét, mindent ott kell hagynunk a világgal, ha Teremtőnk képmására akarunk elváltozni az elménk megújulása által.

Kegyelmének átalakító ereje révén Isten képmása mutatkozik meg a tanítványban, aki Krisztusban új teremtés lett.

Jézus megígérte, hogy elküldi a vigasztaló Szentlelket, aki megváltoztatja jellemünket Krisztus képmására. Amikor ez megtörténik, akkor tükörhöz hasonlóan visszavetítjük az Úr dicsőségét. – Isten csodálatos kegyelme, 246./old., augusztus 26.

Amikor Krisztus szeretete lakozik az ember szívében, az életével csodálatos hatalmáról tesz bizonyságot – ez a legnagyobb csoda, ami megtörténhet ezen az elbukott és konfliktusokkal teli világon. Próbáljuk megvalósítani ezt a csodát, de ne saját erőnkből, hanem Jézus Krisztus nevében, hiszen az övéi vagyunk és Őt szolgáljuk. Öltözzük fel Krisztust, és akkor kegyelmének csodatevő ereje annyira tisztán megmutatkozik a jellemünkben, hogy a világ is meggyőződik róla, hogy Isten azért küldte Fiát a földre, hogy az emberek angyali jellemre és életre tehessenek szert.

Akik igazán hisznek Krisztusban, azok vele lakoznak a mennyei helyeken. Fogadjuk el a kereszténység jelét, ami nem külső jel, hanem a kereszt vagy a korona viselése, ami bizonyságot tesz arról, hogy az ember Istennel egyesült. Le kell vetkőznünk az „ó embert, az ő cselekedeteivel együtt”, és fel kell öltöznünk az „új embert, melynek újulása van annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt”. (Kol 3:9-10) A szentség szépsége oly mértékben mutatkozik meg, ahogyan egymáshoz közelednek és egyesülnek a keresztények Krisztus szeretetében. – Our Father Cares, 306./old.