Egyházi kapcsolatok

 

Ma, az internet, a közösségi média és a megszámlálhatatlanul sok eszköz által összekötött világban nem is tudjuk igazán elképzelni, milyen kihívást jelenthetett Pálnak, hogy éreztesse a különböző gyülekezetekkel: egy jóval nagyobb közösség részei lettek, mint csak a saját gyülekezetük. 

(Kol 4:10-11). Köszönt titeket Arisztarkhosz, az én fogolytársam és Márk, Barnabás unokaöccse, aki felől utasításokat kaptatok, és ha megérkezik hozzátok, fogadjátok be; (11) köszönt továbbá Jézus, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csupán ők munkatársaim Isten országa hirdetésében; ők vigasztaltak engem. /RÚF/

(Kol 4:7-9). Az én egész helyzetemet megismerteti majd veletek Tikhikosz, a szeretett testvér, a hű diakónus, szolgatársam az Úrban. (8) Őt éppen azért küldtem hozzátok, hogy megismerjétek körülményeinket, és megvigasztalja szíveteket. (9) Vele megy Onészimosz is, a hű és szeretett testvér, aki közületek való. Ők tehát mindent tudatnak veletek, ami itt történik. /RÚF/

Pál a hittestvérek közötti kapcsolatokat alapozza és erősíti meg az üdvözletek küldésével. Innen tudjuk, hogy Márk Barnabás unokaöccse. Az apostol így készítette elő Márk lehetséges kolosséi látogatását. Arisztarkhoszt úgy mutatja be, hogy „fogolytársam”, vagyis ő is fogságban volt Pállal. Mindketten „Isten teljes fegyverzetével” (Ef 6:10-11), /ÚRK/ harcoltak azért, hogy szabaddá tegyék Sátán foglyait, akik azután Isten országát szolgálhatják. 

(2Tim 2:1-4). Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van. (2) És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. (3) Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. (4) Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. /RÚF/ 

Pál szintén elismeréssel szólt megbízható munkatársáról, Jézusról/Jusztuszról (görögül hasonló hangzású zsidó és római nevek, mint Saul/Pál). Az apostol fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Arisztarkhosz, Márk és Jusztusz zsidó származású hívők, „körülmetéltek” 

 (Kol 4:11) köszönt továbbá Jézus, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csupán ők munkatársaim Isten országa hirdetésében; ők vigasztaltak engem./RÚF/

Azután megnevez három pogány hátterű hívőt is: Epafrászt, Lukácsot és Démászt. 

(Kol 4:12-14). Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami Isten akarata. (13) Mert tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierapoliszban vannak. (14) Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos és Démász. /RÚF/

Beszédes az is, hogy noha az egyházban volt bizonyos feszültség zsidók és pogányok között, Pál munkatársai azonban eredményesen együtt tudtak működni – egységesen, harmonikusan. A „csak” szóval mintha az apostol azt akarná kifejezni, hogy csalódott, mert szenvedései idején nem állt mellé több zsidó származású hívő. Viszont azt is fontos megjegyezni, hogy János Márk, aki néhány évvel korábban, az első misszióút során elhagyta Pált és Barnabást. 

(ApCsel 13:13). Azután Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfíliai Pergébe; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. /RÚF/), ekkor már nemcsak hűségesnek bizonyult, hanem „vigasztalására” is volt az apostolnak. 

(ApCsel 15:36-40). Néhány nap múlva pedig ezt mondta Pál Barnabásnak: Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk, hogy megy a soruk. (37) Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. (38) Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába. (39) Emiatt meghasonlás támadt közöttük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra. (40) Pál pedig Szilászt választotta társul, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult; /RÚF/

White idézet: Bárcsak ezen szavakat ismételgetné minden lélek, és gyakorolná igazságait, így teljesítve azt, amiért Jézus Krisztus imádkozott. Nem kért lehetetlent az Atyától. Olyan dolgokért imádkozott, amelyekre szükségük van tanítványainak, hogy egyek lehessenek egymással, Istennel és Jézus Krisztussal. Minden, ami ennél kevesebb, nem éri fel a keresztényi jellem tökéletességét. A szeretet aranylánca, amely összeköti a hívők szíveit, és szeretetközösséget, egységet alkot Krisztussal és az Atyával, tökéletes kapcsolatot teremt, és bizonyságot tesz a világnak a kereszténység megcáfolhatatlan erejéről… 

Akkor az önzés gyökerestől ki lesz tépve, és hitetlenség nem lesz többé. Már nem lesznek viták és széthúzások. Nem lesz megátalkodottság senkiben, aki Krisztushoz kötődik. Senki sem fog függetlenségre vágyni, mint az engedetlen gyermek, aki indulatosan ellöki magától a kezet, amely vezetni szeretné, mert egyedül akar járni. 

„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13:34-35) Sátán tudja, hogy ilyen bizonyságtevés a világ előtt képes átformálni az emberi jellemet. Nem örül, hogy ilyen világosság árad azoktól, akik vallják, hogy hisznek Krisztusban, ezért minden álnokságát latba veti, hogy elszakítsa az aranyláncot, amely egybefogja az igazságban hívők szíveit, és szoros egységben tartja őket az Atyával és a Fiúval… 

Hiszünk Jézus Krisztusban. Lelkünk Krisztussal egyesül. Ő mondotta: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek… Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.” (Jn 15:16-17) – That I May Know Him, 173./old. 

Nincs széthúzás azok között, akik valóban ápolják kapcsolatukat Istennel. Az összhang, béke és szeretet lelkülete, a szívükben uralkodó isteni Lélek összhangot, szeretetet és egységet teremt. Sátán gyermekeiben ezzel pontosan ellentétes lelkület dolgozik. Állandó a nézetkülönbség. Az összetűzések, irigység és féltékenység az uralkodó jegyek. A keresztényt Krisztus alázatossága jellemzi. A jóság, kedvesség, szánalom a végtelen Bölcsességtől ered. Ezzel ellentétes annak a szívnek a megszenteletlen gyümölcse, amely nincs Jézus Krisztussal összhangban. – Krisztusi élet, 300./old., október 13. 

A misszió tanulságai

Az evangélium terjesztéséről sokat tanulhatunk Páltól. A becslések szerint több mint húszezer kilométert tett meg az útjai során. Egészen elképesztő, hiszen többnyire gyalogszerrel járt, és az ideje egy részében fogságban volt. 

Sok időt töltött olyan kereskedelmi központokban, mint Korinthus vagy Efezus, ahonnan az üzenet eljuthatott a környező városokba is. Az általa alapított gyülekezetekbe vissza is tért, hogy erősítse és bátorítsa az új hívőket. Amennyiben személyesen nem tudta felkeresni őket, leveleket küldött nekik, hogy tudják: nem feledkezett meg róluk, törődött velük. 

(Ef 6:21). Azért pedig, hogy ti is megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent elmond nektek Tikhikosz, az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, /RÚF/

(Kol 4:7-9). Az én egész helyzetemet megismerteti majd veletek Tikhikosz, a szeretett testvér, a hű diakónus, szolgatársam az Úrban. (8) Őt éppen azért küldtem hozzátok, hogy megismerjétek körülményeinket, és megvigasztalja szíveteket. (9) Vele megy Onészimosz is, a hű és szeretett testvér, aki közületek való. Ők tehát mindent tudatnak veletek, ami itt történik. /RÚF/

Bizonyos dolgokat jobb elmondani, mint leírni. Érdekes volna megtudni, hogy milyen híreket vitt a két férfi Kolosséba. Pál szavaiból arra lehet következtetni, hogy azt akarta: „megismerjétek dolgainkat, és megvigasztalja szíveteket”. (Kol 4:7), /ÚRK/ Bizonyára beszéltek az apostol fogságának körülményeiről. Mindenesetre ez a közlés azért is fontos volt, mert fenntartotta a személyes kapcsolatokat és összekötötte a hívőket. 

Nyilván megbízható hírnök volt Tükhikosz, akinek a neve azt jelenti, hogy „szerencsés”. Pál úgy mutatja be, hogy „hű szolga és szolgatárs”. (Kol 4:7), /ÚRK/ Egyike volt a két férfinek, akiket azért választott ki Ázsiából. 

(ApCsel 20:4). Elkísérte őt a béreai Szópatrosz, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tikhikosz és Trofimosz. /RÚF/), hogy elkísérjék a jeruzsálemi rászoruló hívők részére gyűjtött adománnyal. Pál második római fogsága idején is az apostollal volt, onnan küldte el Efezusba, hogy ott erősítse a munkát. 

(2Tim 4:12). Tikhikoszt elküldtem Efezusba. /RÚF/) Azon is gondolkozott, hogy elküldi Tituszhoz Krétára.

 (Tit 3:12). Amikor majd elküldöm hozzád Artemászt vagy Tikhikoszt, igyekezz hozzám jönni Nikopoliszba, mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet.  /RÚF/) Vele tartott Onézimosz is, aki Pál munkája nyomán tért meg Rómában. Onézimoszt szintén hűségesnek nevezi. 

Pál értesülni szeretett volna a Kolosséban élő hívők körülményeiről. Nem lehetett nehéz üzenni neki valakivel, akit elküldtek hozzá, talán éppen Tükhikoszt. Pál ezúton is kifejezte az ottani hívők iránti szeretetét és törődését, még ha személyesen nem is járt a gyülekezetükben. Erősítette őket, hogy aztán el tudjanak jutni másokhoz is. 

Pál levelének személyes utalásai hogyan mutatják be, hogy milyen ember volt? Hogyan hitelesítik a szolgálatát? 

White idézet: Isten családjához tartozunk, a gyermekei vagyunk, és Ő tanít meg arra, hogy mi történik körülöttünk és mi vár ránk a jövőben. Éber és komoly várakozásra van szükségünk, hogy felkészülhessünk a hamarosan bekövetkező ünnepélyes eseményekre. Sajnos vannak Krisztusban tökéletes férfiak és nők, akik nem szánnak elegendő időt a várakozásra, elmélkedésre és Isten csodálására. Habár elcsendesedési időt kell félre tennünk az imádkozásra és az elmélkedésre, amikor kimegyünk a zsúfolt városból, hogy Istennel legyünk, tőle tanuljunk és megértsük a ránk vonatkozó akaratát, mégsem szabad elfelejtenünk, hogy figyelmeztető üzenetet kell közölnünk a világgal. 

Énokh Istennel járt, és közben figyelmeztette kortársait. Szavai és tettei, kegyes példaadása állandó bizonyságtevés volt az igazság mellett. Olyan korban, amely hátráltatta a tiszta és szent jellemfejlődést, ő engedelmes életet élt. A föld annyira megtelt gonoszsággal, hogy Isten kénytelen volt özönvíz által eltörölni az emberiséget. A szó szoros értelmében felforgatta a világot, hogy kipusztítsa a romlást. 

Énokh szent volt, mert Istennel járt az Isten útján. Példát adott arra vonatkozóan, hogy milyenek lesznek majd azok, akik Krisztus eljövetelekor felemeltetnek a felhőben Uruk fogadására. Olyanoknak kell lennünk, mint Énokh. A személyes kegyességet ötvöznünk kell a legkomolyabb figyelmeztetésekkel és felhívásokkal. Be kell mutatnunk a hamarosan bekövetkező eseményeket. A következő tanácsot kaptuk: „Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.” Komoly erőfeszítések árán kell készítenünk az Úrnak útját, és egy népet kell felkészítenünk eljövetelére. A lélek minden buzgalmát be kell vetnünk az Urunkért végzett szolgálatba. A lélek mécsesét olajjal feltöltve és égve kell őriznünk. 

Az Istenért végzett szolgálat a teljes lényünket igényli – a szívet, az elmét, a lelket és az erőt. Ezeket minden visszatartás nélkül fel kell kínálnunk Istennek, hogy ne a föld, hanem a menny tükröződjék vissza rólunk. Föl kell ébreszteni elménk érzékenységét azon munka iránt, amelyet végeznünk kell minden társadalmi réteg, gazdagok és szegények, tanultak és tanulatlanok körében. Be kell mutatnunk a jó Pásztor gyöngédségét, amint átöleli báránykáit, és biztonságban terelgeti nyáját a veszélyek között. Krisztus követőinek be kell mutatniuk az Ő szelíd és megértő voltát, mint ahogy azon vágyát is, hogy szeretné megosztani velünk azokat az igazságokat, amelyek az örökéletet jelentik befogadóinak. – Christ Triumphant, 46./old., február 9. 

Isten akarata szerint

„Mindenben hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra.” (1Thessz 5:18), /ÚRK/

A Kolossé levél utolsó szakasza bepillantást enged Pál munkatársainak széles hálózatába. Az apostolok cselekedeteiből megtudjuk, hogy először Barnabással kezd együtt dolgozni, majd Szilásszal. A későbbiekben áttekintést kapunk az apostol három missziós útjáról. 

Pál missziós stratégiája. Ennek részét képezte, hogy jól kamatoztatta az időt és a forrásokat is a Római Birodalom fő központjainak elérése érdekében. Közben tehetséges gyülekezeti munkásokat is kiképzett, hogy el tudjanak menni azokba a városokba, ahová ő maga nem jutott el, így például Kolosséba, Laodiceába és Hierápoliszba. 

Utazásai alatt, személyes látogatásai során Pál következetesen törekedett arra, hogy kapcsolatot teremtsen a különböző gyülekezetek és emberek között, fogságaiból pedig főleg a levelei által érte el ezt. Tisztán látta: az evangélium missziójának a sikere azon múlik, hogy mindenki együttműködjön – zsidó és pogány hátterű keresztények, férfiak és nők, mint Tükhikosz, Arisztarkhosz, Jusztusz, Epafrász, Lukács és Nimfa. 

Az utolsó versekbe Pál igen sok mindent belefoglal, így egy Arkhipposz nevű férfinek szóló személyes bátorítást is. Az apostol mindent megtett azért, hogy erősítse a gyülekezeteket, ameddig csak volt rá lehetősége. 

White idézet: Tervezhetünk olyan irányt is az életünknek, amelyet saját becsvágyunk vagy önző érdekeink vezérelnek. Az Úr ismer mindent kezdetétől a végégig. Tudja, hogy milyen kapcsolatot ápoljon az ember Istennel és embertársával. Látja, milyen jellem és szándék vezérli a kapcsolatait, és tudja, milyen hatással lesz másokra, és hogy ezzel ártani fog embertársainak. Megtörténhet, hogy az illető nem fogja fel tisztán az ok-okozat közötti összefüggéseket, ezért olyan emberekkel lép kapcsolatba, akik nem biztos, hogy mellé állnak, amikor segítségre szorul. 

Vannak hátrányos következményekkel járó kapcsolatok. Ezért az ember nem bízhat saját ítélőképességében. Tapasztalás által fogja felismerni tévedéseit. Az Úr szándéka az, hogy Őtőle származzon a nehéz helyzetben levő lélek legnagyobb nyeresége, és kész elkezdeni valami újat az életében, olyat, amire nem is számított. Mit kell tegyen az ilyen ember? Egyetlen biztonsága, ha félreteszi vágyait és terveit, és így szól: „Uram, ne az én akaratom, hanem a te akaratod teljesüljön!” … 

Mind a kis, mind pedig a nagyobb dolgokkal kapcsolatosan a következő kérdés fogalmazódik meg bennem először: Mi Isten akarata ezen a téren, mivel az Ő akarata az én akaratom is. „Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” (1Sám 15:22) Ki fog ártani nektek, ha jót cselekesztek? Isten elvárhatja az embertől, hogy végezzen el egy nehéz vagy kimerítő feladatot, vagy töltsön be különleges pozíciót. Az Úr rábízott egy munkát, ezzel viszont az életét, de akár az örök életét is kockáztatja. Ilyen pozíciót töltött be Krisztus, amikor eljött földünkre és szembeszállt az elbukott angyalok lázadó fejedelmével. Isten tervet készített, Krisztus pedig elfogadta a rá szabott pozíciót. Készen állt egyedül megküzdeni az ellenséggel, és ezt kell tennie minden embernek is. Krisztus fel lett ruházva a menny összes erejével, hogy felkészülhessen a küzdelemre, és az ember is, ha Isten útján jár és az Ő akaratát követi, ugyanilyen támogatásban részesül. Ugyanazok a mennyei értelmes lények fognak munkálkodni az üdvösség örököseiért is, hogy legyőzhessenek minden kísértést, amint Krisztus is győzött. Viszont, ha valaki bármilyen okból is szembehelyezkedik Isten akaratával, legyőzi őt a kísértés… Senki sincs biztonságban, ha azt hiszi, hogy egyedül dönthet. – The Upward Look, 48./old.