Jelen lelki helyzetünk

Elgondolkodtál valaha azon, mit mondhatna Jézus, ha le kellene írnia a vele való jelenlegi kapcsolatunkat? Talán azt mondaná, hogy igen, erős a kapcsolatunk, vagy talán azt, hogy azért régen jobb volt. Vagy mit mondhatna, ha az utolsó időben élő népéről kellene elmondania, hogy mit lát? A helyzet az, hogy (Jel 3:14-22) verseiben a Megváltó pont ezekre a kérdésekre ad választ.

(Jel 3:14-22). A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: (15) Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! (16) Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. (17) Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: (18) tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. (19) Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! (20) Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (21) Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. (22) Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! /RÚF/

Annak a kijelentésével kezdi, hogy Ő „a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete” (Jel 3:14). Márpedig a hű és igaz tanúbizonyság nem hazudik, hanem nyíltan és őszintén beszél.

Jézus kijelenti nekünk, az utolsó idők népnek, hogy tudja, kik vagyunk. Sem melegek, sem hidegek nem vagyunk, mivel a saját nézőpontunk szerint semmire sincs szükségünk. A napok, hetek egyre múlnak, és mi alig foglalkozunk Istennel, és azt hisszük, mindez elég. Csakhogy ez önbecsapás. Sokkal nagyobb szükségünk van Jézusra, mint ahogy el tudnánk képzelni. Bárcsak teljes szívvel tudnánk szeretni Őt, teljes szívvel tudnánk érte élni, vagy hagyni az egészet! Isten szemében még az iránta való közömbösség is jobb, mint a félszívvel való követés. Jézus azt mondja, hogy emiatt kivet bennünket a szájából. Ám mindez még nem következett be, és arra kér minket, hogy hozzunk jó döntéseket vele kapcsolatban.

A régi időkben valamit „venni” leginkább barterben való cserét vagy szimpla cserekereskedelmet jelentett. Jézus ebben az igeszakaszban nagylelkű ajánlatot tesz nekünk: problémás életünkért cserébe saját aranyát kínálja, általa készített fehér ruhát és szemgyógyító kenőcsöt. Az igazsága hibátlan köntösével akar befedni bennünket, meg akarja nyitni a szemünket, hogy lássuk, hogyan változtat meg mindent az életünkben a tényleg megfelelő kapcsolat vele. Mindazt kínálja, amire tényleg szükségünk van, leginkább azért, mert pont azt nem tudjuk magunknak biztosítani, amire tényleg szükségünk van. Egyedül Ő képes ezeket megadni, és nekünk adja, ha mi is ezt akarjuk.

White idézet: A Krisztus idejében élő zsidókhoz hasonlóan ma is sokan hallják az igazságot és hisznek, mégsem hajlandók az engedelmesség útjára lépni és elfogadni az igazságot úgy, ahogy az Jézusban felfedezhető. Attól tartanak, hogy elveszítik a világi előnyöket. Elméjük összhangban van az igazsággal, csakhogy ez engedelmességet, önmegtagadást és kereszthordozást feltételez, mint ahogy azt is, hogy nem szabad emberben vagy emberi erőben bízniuk, ezért elfordulnak a kereszttől. Letelepedhetnének Jézus lábai elé, hogy naponta tanuljanak attól, akinek az ismerete maga az örök élet, de ezt nem akarják.

A megváltott lélek vesse alá saját terveit, önfelmagasztaló, nagyratörő céljait, és járjon azon az úton, amit Jézus mutat számára. Értelmét alá kell vetnie Jézusnak, hogy Ő megtisztíthassa és megfinomítsa. Ez akkor valósul meg, amikor az Úr Jézus tanításait megfelelő módon fogadják el. Az énnek még abban az esetben is nehéz naponta meghalnia, ha Isten kegyelmének csodálatos megnyilatkozása feltárja azt a szeretetet, amellyel Ő megelégíti a lélek szükségleteit.

Ó, mily nagy szükségünk van jobban megismerni az Úr Jézust! Igazodnunk kell akaratához, terveit kell teljesítenünk és teljes szívből ki kell jelentenünk: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Felettébb vágyom látni, hogy gyülekezeteink sokkal jobb állapotba kerülnek, mint most, mivel lágymeleg vallási életünkkel minden nap megszomorítjuk a Szentlelket. Krisztus mondta: „Sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” (Jel 3:15-16)

Ó, mennyire magasztalt és dicsőített lehetne Krisztus a világiak és az istentelenek előtt, ha a követői azok lennének, akiknek vallják magukat – igazi keresztények, akik Krisztus szerelemének késztetésére megismertetik Őt a bálványimádó világgal, és rámutatnak arra az éles ellentétre, ami húzódik az Istent szolgálók, és az Őt nem szolgálók között… Beszélnünk kell az embereknek Krisztus szeretetéről, ehhez azonban tapasztalatból kellene ismernünk, hogy milyen is az, amikor ez a szeretet a szívben lakozik. Ha kihasználják a kínálkozó alkalmat, akkor mindenkinek bőven lesz lehetősége a munkára. – This Day with God, 64./old.

A magukat Isten gyermekeinek vallók közül sokaknak az állapota a Laodiceához intézett üzenetet igazolja. Isten szolgái előtt felbecsülhetetlen értékű igazságok lettek feltárva, amelyek gyakorlatba ültetve megmutatják a különbséget az Istent szolgálók és az Őt nem szolgálók között…

A Biblia Isten felfoghatatlan gazdagságainak tárháza. Ám akik nem ismerik az igazságot, nem értik meg olyan mértékben, ahogyan megérthetnék. Szívükben és életükben nincs meg Krisztus szeretete. Az Ige kutatója az élő kútforrásból merít. Az egyháznak az Ige lelkiségéből kell innia. Az Istenért végzett szolgálatnak különbnek kell lennie gyenge vallási tapasztalatnál, amelyből hiányzik az élet és az érzelem, és amely a hívőket elkülöníti a hitetlenektől. – Our High Calling, 348./old.

Szembenézés a valósággal

„Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.” (Jn 15:9)

Miként írnád le az Istennel való jelenlegi kapcsolatodat? Életteli és erős? Elég időt fektetsz bele, kutatod ihletett Igéjét, és úgy beszélsz hozzá, mint egy baráthoz? Ha igen, mennyi az az idő, amit ezekkel a dolgokkal töltesz? Érzel-e késztetést arra, hogy megoszd másokkal az Istennel való közösséged dolgait, csak mert ez a legcsodálatosabb kapcsolati szál az életedben? Mondhatjuk, hogy igen, újra és újra rápillantasz, de ha őszintén szembenézel magaddal, ki kell mondanod, hogy valójában már nem is olyan erős, mint lennie kellene. Vagy az is lehet, hogy a két végpont között található valahol, azon a tájon, amit a Biblia úgy jellemez, hogy „lágymeleg”

(Jel 3:16). Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. /RÚF/

 White idézet: Az Istennel való kapcsolat kialakulásában a megújult ember csak visszakerült az Úrral való közösségébe… Elsősorban családja és legközelebbi rokonai iránt elkötelezett. Semmi sem menti fel, ha elhanyagolja a belső kört egy nagyobb külső kör érdekében. A végső számadásban apák és anyák felé felteszik a kérdést, mit tettek és mondtak, hogy biztosítsák a rájuk bízott lelkek üdvösségét és azt a felelősséget, hogy elvitték őket a világba? Vajon elhanyagolják bárányaikat, idegenek gondjaira hagyva őket? A másokért végzett sok jó nem törli el Isten iránti tartozásunkat: a gyermekeinkről való gondoskodást. Családunk lelki jóléte az első.

Gyermekeink helyes nevelése és elméjük formálása az az anyákra bízott legnagyobb küldetés, amit valaha halandókra bíztak.

Amikor csak felvállalod a hozzád legközelebb állókért rajtad nyugvó felelősséget, akkor Isten megáld téged és meghallgatja imáidat. Túl sokan vannak, akik csak kifelé végeznek misszió munkát, miközben saját háznépük szűkölködik az efféle erőfeszítések tekintetében – és elpusztulnak az elhanyagoltság miatt. Az elsődleges missziómunka arra ügyelni, hogy szeretet, világosság és öröm áradjon az otthonba. Ne törekedj arra, hogy valami nagy életmód, vagy egyéb misszió munkát végezz, amíg nem tettél eleget otthoni kötelességeidnek. Minden reggel arra kell gondolj, mit tehetsz ma? Milyen kedves és szelíd szót szólhatnék? Az otthoni kedves szavak olyanok, mint az áldott napsugár. A férjnek, a feleségnek és a gyermekeknek egyaránt szükségük van rájuk… Minden szívnek arra kellene vágyódnia, hogy olyan sokat nyerjen a mennyből, amennyit csak lehetséges. – Isten fiai és leányai, 252./old.

Isten szolgálatában nincs középút… Senki se számítson arra, hogy miközben kompromisszumot köt a világgal, örülhet az Úr áldásainak is. Bárcsak Isten népe kijönne és elszakadna a világtól. Jobban kellene vágynunk mennyei Atyánk akaratának teljesítésére. Bárcsak az igazság ránk ragyogó fényét úgy fogadnánk, hogy fényes sugarai rólunk szétáradhassanak a világra. Bárcsak meglátnánk, hogy a rendelkezésünkre álló hit késztetésére lehetünk jobb férfiak és nők, mivel hitünk élő valóság, jellemünk megszentelője és életünket átformáló erő… Bárcsak mennyei dolgokról beszélgetnénk. Vegyük körül magunkat a keresztény vidámság légkörével. Mutassuk meg, hogy vallásunk képes kiállni a próbát. Bárcsak jóságunk, türelmünk és szeretetünk által bemutatnánk a világnak hitünk erejét. – Our High Calling, 305./old.

Kit választunk, melyik úton haladunk?

Amikor a lélek aláveti magát Krisztusnak, új erő veszi birtokába az új szívet. Olyan változás megy végbe, amelyet az ember maga sohasem képes véghezvinni. Természetfeletti munka ez, természetfeletti elemet visz az emberi természetbe. A Krisztusnak alárendelt lélek az Ő vára lesz, melyet megtart e lázadó világban. Szándéka az, hogy az övén kívül semmilyen hatalmat ne ismerjenek el. A mennyei közbenjárók által így birtokba vett lélek már bevehetetlen a Sátán ostromának. Ám, ha csak alá nem vetjük magunkat Krisztus irányításának, a gonosz fog uralkodni felettünk. Elkerülhetetlenül a világ feletti uralomért vívó két nagyhatalom egyike vagy másika irányít bennünket. Nem szükségszerű, hogy szabad akaratból a sötétség országának szolgálatába álljunk, uralma alá kerüljünk. Csak éppen el kell mulasztanunk a szövetségkötést a világosság országával. Ha nem működünk együtt a mennyei közvetítőkkel, akkor Sátán veszi birtokba a szívet, s lakóhelyévé teszi. A gonosz elleni egyetlen védekezés az, ha hit által Krisztus lakozik a szívben, igazságban. Hacsak nincs élő kapcsolatunk Istennel, sohasem állhatunk ellent a szentségtelen hatásoknak – önszeretetnek, saját vágyaink kielégítésének, a bűnre való kísértésnek. Lemondhatunk számos rossz szokásról, egy időre elhagyhatjuk Sátán társaságát, de ha nincs élő kapcsolatunk Istennel, ha nem vetjük alá magunkat neki percről percre, vereséget szenvedünk. A Krisztussal fenntartott személyes ismeretség és folytonos közösség híján az ellenség kénye-kedvének vagyunk kiszolgáltatva, s végül az ő parancsait kell végrehajtanunk”. (Ellen G. White: Jézus élete.  266-267./old.)