Kétszeres Áldás

Sokféle módon tanulmányozhatjuk a Szentírást: versek szerint (már említettük előbb), fejezetenként, téma szerint és szavak vizsgálata vagy akár egész könyvek tanulmányozása által. Kutathatunk konkordancia segítségével, használhatunk bibliai szótárakat, illetőleg olvashatjuk vele párhuzamosan A nagy küzdelem sorozatot, hogy plusz betekintést kapjunk. A Bibliát hallgatva kimehetünk a természetbe sétálni, esetleg találkozhatunk barátokkal, egy kis csoporttal, hogy együtt kutassuk az Igét. Amiképpen a barátságainkat különböző, újabbnál újabb ötletekkel tartjuk életben, hasonlóan kellene tennünk az Istennel töltött napi időnkkel is, hogy friss és élettel teli maradjon a különböző módszerek által, amelyekkel a Bibliához közelítünk. Mindig van még mit tanulni! Napi bibliatanulmányunk élettel megtöltésének egyik jó módszere, ha beszélünk másoknak is arról, amit felfedeztünk. Amikor elmagyarázzuk valakinek, mit tanultunk, az összegzés, a tanulságok egybegyűjtése segít megszilárdítani a gondolatokat, így jobban megragadnak bennünk. A másokkal történő átbeszélés kettős áldás: a lelki párbeszéd rendszerint próbára tesz, de éppen ezáltal mindkét felet építi is. A tanítás sokszor éppen akkor rögzül a legmélyebben a saját gondolatainkban, amikor beszélünk róla, amikor átadjuk. Ezáltal lesz világos az is, hogy amit naponta tanulsz Isten üzenetéről, nemcsak neked, hanem másoknak is szóló üzenet. 

(Ézs 50:4). Az én Uram, az Úr megtanított engem, mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként. /RÚF/

A személyes bibliatanulmányozásra szánt idő nemcsak minket erősít, hanem képessé tesz arra is, hogy másokat erősítsünk, akikkel esetleg aznap találkozunk. Ettől válik mindez kettős áldássá. Lelki életünk valójában egy maraton. Kérd Istent, hogy kitartással tudd futni a versenyt, a szemedet folyton a célra szegezve! 

(Fil 3:14). de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. /RÚF/) 

Ne ábrándítson ki, ha időnként egy kicsit lazítasz, de tégy meg minden szükséges változtatást, amely kitartást eredményez az Istennel való kapcsolatodban, különösen az imát és a Biblia tanulmányozását ne hagyd kiveszni az életedből! Mert bizony az az örök élet, hogy megismerhetjük Istent még ma. 

(Jn 17:3). Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. /RÚF/

A benne és Igéjében való mindennapi megmaradásunk (elkötelezettségünk) életet átformáló erővel bír. 

White idézet: Boldog az az ember, aki felfedezte, hogy Isten Igéje valóban szövétnek a lábainak és világosság az úton, fény, amely világít a sötétben. Mennyei vezérlés az emberek számára. Mégis sokan, nagyon sokan vannak, akik véges emberek véleményeire, előítéleteire, szenvedélyeire vagy ingadozó érzelmeire hagyatkoznak. Elméjük ingerültségbe és bizonytalanságba sodródik, és állandóan intellektuális láztól szenved. 

Ha Krisztust, Isten Igéjét követnéd, akkor felhőoszlopod lehetne nappal, éjjel pedig tűzoszlopod. Csakhogy nem tetted életed céljává Isten tisztelését. Van Bibliád. Tanulmányozd a saját érdekedben! A menyei útmutató tanításait nem szabad figyelmen kívül hagyni vagy félremagyarázni. Az igazság igazság marad, és világosságot fog árasztani mindazokra, akik alázatos szívvel keresik. A tévelygés pedig tévelygés marad, és nincs olyan emberi filozófia, ami igazsággá változtathatná. 

„Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.” (1Kor 6:20) Mit vár el az Úr a vérén megváltott örökségétől? Teljes lényük odaszentelődését, Krisztushoz hasonló feddhetetlenséget, amely tökéletesen igazodik az Úr akaratához. Miben áll a lélek szépsége? Az Úr kegyelmének jelenlétében, aki az életét adta az emberek örök haláltól való megmentése érdekében... 

Nincs szelídebb kérelem, nincsenek egyszerűbb leckék, sem olyan erőteljes és védelmet nyújtó parancsolatok, sem olyan hatalmas ígéretek, mint azok, amelyek a bűnöst elvezetik a forráshoz, amely azért fakadt, hogy lemossa az emberi lélek bűnét. – This Day with God, 188./old. (június 28.) 

Egyetlen szakasz – amelyet addig tanulmányozunk, amíg annak jelentése világossá nem lesz, és nyilvánvalóvá nem válik az üdvösség tervére irányuló kapcsolata – értékesebb lehet számunkra, mint sok fejezet átolvasása anélkül, hogy határozott célt mutatna, és nem nyújtana pozitív útmutatást. Tartsd magadnál a Bibliát. Olvasd, amikor csak lehetőséged van rá, és rögzítsd a szövegeket az emlékezetedben. Még az utcán járva is elolvashatsz egy-egy részt, és elmélkedhetsz rajta, így rögzítve az elmédben. 

Olyan idők állnak előttünk, amelyek próbára teszik az emberek lelki életét, és azok, akik hitben gyengék, nem fogják kiállni a veszedelmes napok próbáját. Tanulmányozzuk körültekintően a kinyilatkoztatás nagy igazságait, mert mindenkinek szüksége lesz arra, hogy értelmes módon ismerje Isten Igéjét. A Biblia tanulmányozása és a Jézussal való mindennapi kapcsolat által világos, jól érthető tanácsokat kapunk az egyén felelősségéről, és erőt nyerünk ahhoz, hogy győzzünk a próbatételek és kísértések napjain. Akinek az élete láthatatlan kötelékek által egyesül Krisztussal, azt az Isten ereje fogja megtartani hit által az üdvösségre. – Mennyei helyeken, 138./old. (május 11.) 

A Szentírás elmélyült tanulmányozása

Ima: Nem lehet eléggé hangsúlyozni az imádkozás fontosságát a Szentírás kézbevételekor és tanulmányozása közben! Azzal, hogy meghívjuk a Szentlelket a folyamatba, minden figyelemelterelő hatásnak ellen tudunk állni, az ellenség minden befolyásán felül tudunk emelkedni. „A Bibliát soha nem szabad imádkozás nélkül kutatni. Csak a Szentlélek tudja megéreztetni velünk a könnyen megérthető dolgok fontosságát” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1986, Advent Kiadó, 533./old.) 

Olvasás és jegyzetelés: A jegyzetelés segít lelassítani a gondolatainkat, visszahat Isten Igéjére, és olyan feldolgozási sebességet biztosít, amelyben van lehetőségünk a dolgok megfigyelésére, értelmezésére és alkalmazására, valamint arra, hogy eközben elkötelezettséget is építsen bennünk. A kezdetben még nem egységes kép össze tud állni a fejünkben – a gondolataink felől a tollunk irányába haladva, onnan pedig a szívünkbe a nap további részében. Annak a valószínűsége is nő, hogy nem felejtjük el, amivel foglalkoztunk, ha közben írunk. 

(Zsolt 119:15-16). Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. (16) Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg. /RÚF/ 

Add tovább! Beszélj valakivel arról, amit tanultál! Ez megszilárdítja, amit megértettél, miközben másokat is bátorítasz vele. 

Kezdd egy rövidebb bibliai könyvvel (pl. Jónás, Filippi vagy 1János), és lassan haladj végig rajta a választott módszered szerint! 

1. Imádkozz, hogy a Lélek vezesse az elmédet és lágyítsa meg a szívedet, miközben olvasol!

2. Válassz ki egy verset vagy egy szakaszt! 

3. Írd le a szöveget egy jegyzetfüzetbe, vagy azokat az igerészeket, amelyeket kiemelten fontosnak láttál! 

4. Olvasd újra a szöveget imádságos szívvel, és húzd alá a kulcsgondolatokat! 

5. Jegyzeteld le, amit a kulcsgondolatokban fontosnak láttál! 

6. Imádkozz a kulcsgondolatok alapján, hogy ezek befolyásolják az Istennel való kapcsolatodat! 

7. Gondold át, kinek adhatod tovább, amit ma találtál!

„Isten népe a kegyelemben növekedve egyre világosabban érti meg Igéjét. Új világosságban és szépségben lesz részük a megszentelt igazságból. Ez minden korban igaz volt az egyház története során, és egészen a végidőig igaz is marad”. (Ellen G. White: Counsels to Writers and Editors. 38-39./old.) 

White idézet: Ami az elmét, a lelket és a testet illeti, Isten törvénye kimondja, hogy az erő erőfeszítés által nyerhető el. A fejlődés a gyakorlat eredménye. Ezzel a törvénnyel összhangban Isten rendelkezésünkre bocsátotta Igéjében a lelki és szellemi fejlődés eszközeit. 

A Biblia minden elvet tartalmaz, amit az embereknek szükséges megérteniük, hogy alkalmassá váljanak erre és az eljövendő életre. Ezeket az elveket mindenki megértheti. Aki értékeli a Biblia tanításait, bármelyik részéből leszűrhet egy-egy hasznos gondolatot. Azonban a Szentírás legértékesebb leckéit nem érthetjük meg, ha csak alkalmanként és következetlenül tanulmányozzuk azt. Az igazság bemutatásának csodálatos rendszerét a felületes vagy érdektelen olvasó nem veheti észre… Az igazságokat tanulmányozni és gyűjtögetni kell, mígnem az „itt egy kicsi, ott egy kicsi”-ből (Ésa 28:10) egy teljes egész válik. 

Ha így – egymás mellé téve – tanulmányozzuk azokat, felfedezzük, hogy tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Az evangéliumok kiegészítik egymást, az egyik jövendölés a másikat magyarázza, minden igazság kifejt egy másikat. Isten Igéjében minden alapelvnek megvan a maga helye, minden tettnek a maga jelentősége. A teljes rendszer pedig, ami az elgondolást és a kivitelezést illeti, bizonyságot tesz annak szerzőjéről. Egy ilyen rendszert csakis a végtelen Isten képes elgondolni és megalkotni. 

Az egyes részek és az azok között lévő kapcsolat kutatásához az emberi elme legkiemelkedőbb képességei szükségesek. Aki egy ilyen tanulmányozásba kezd, magától értetődően elméje fejlesztésén munkálkodik. 

Az az érték, amelyet a Bibliatanulmányozás képvisel, számomra nem merül ki az igazság kutatásában és megértésében. Az az erőfeszítés a legfontosabb, amelyet az egyes témák megértése igényel. Az olyan elme, amelyet csupán közönséges dolgok foglalnak le, szűklátókörűvé és gyengévé válik. Ha soha nem veszik igénybe a nagy igazságok megértésében, egy idő után elveszíti a fejlődés képességét. Semmi más nem helyettesítheti Isten Igéjének tanulmányozását, amely védelmet nyújt a leépülés ellen és serkenti a fejlődést. 

Mint a gondolkodás fejlesztésének eszköze, a Biblia hatékonyabb bármilyen más könyvnél, és az összes könyvnél együttvéve… Egyetlen más tanulmány sem taníthat meg úgy gondolkodni, mint a kinyilatkoztatás igazságainak megértésében kifejtett erőfeszítés. Az elme, amely ily módon kapcsolatba kerül a végtelen Isten gondolataival, nem tehet mást, csakis erősödhet. – Krisztusi élet, 160./old. 

Egy hely, ahol Jézus ül a Galileai-tenger partján

 

(Mk 1:35). Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.  /RÚF/

Csupán ebből az egy versből is sokat tanulhatunk Jézus példájából. Jóval napfelkelte előtt kiment egy magányos, csendes helyre (kivonva magát a mindennapok nyüzsgő, zajló forgatagából), hogy Atyjával legyen. El tudod képzelni a jelenetet – Jézus ül a Galileai-tenger partján vagy a hegyoldalon, és imádkozik, Atyjával beszélget, mielőtt felkelne körülötte a világ. Jézus elkötelezett volt az imádkozásban, egyértelműen prioritás volt az életében az ima. Kétségtelenül ez az idő adott neki erőt, hogy szembenézzen minden kihívással. Ha Jézusnak szüksége volt erre a napindításhoz, mennyivel inkább így vagyunk ezzel mi? 

Isten azt mondja: „Az én arcomat keressétek!” Reméli, hogy a válaszunk ez lesz: „A te arcodat keresem, ó, Uram!” (Zsolt 27:8, ÚRK) 

Mit mond (1Krón 16:11) arról, hogyan kell keresnünk az Ő arcát?

(1Krón 16:11). Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! /RÚF/

Van egy helyed, ahova mindennap félrevonulsz, hogy Istennel legyél? Talán egy szék az ablak mellett, egy csendes hely a házon kívül, vagy egy asztal a konyhában, ahol letelepedhetsz Jézus lábához, hogy tanulmányozd Isten Igéjét. Jézus lábánál ülni a legjobb hely a világon. 

(Lk 10:39-42). Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. (40) Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! (41) Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, (42) pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle. /RÚF/) 

Ha kialakítod a szokást, egy bizonyos helyre visszavonulva, hogy időt tölts Istennel, nagyobb valószínűséggel térsz oda vissza mindennap. Ne bátortalanítson el, ha esetleg kihagysz egy napot valamilyen váratlan helyzet miatt, ilyesmi előfordul, amikor nem tudsz a megszokott módon időt tölteni Istennel! De igyekezz, hogy ebből ne legyen rendszer, ne teljen el túl sok idő, amiben Isten nem kap elég helyet! Ne feledd, a tartós kapcsolat Istennel napi szinten igényel döntést tőled! Újrakezdheted akár ma is, ha így akarod! 

White idézet: E szavak – „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” – nem csak a mulandó élelemre vonatkoznak, hanem arra a lelki táplálékra is, amely örök életet szerez elfogadójának. Ha elhisszük és elfogadjuk Krisztus szavát, az Ő testét esszük és az Ő vérét isszuk... 

Ahogy a földi táplálék elfogyasztása által megerősödik a testünk, úgy erősödik meg a lelki természetünk, amikor Isten Fiának testét esszük és vérét isszuk. Isten Igéje élet és lélek azoknak, akik befogadják. Aki részesül Krisztus testéből és véréből, az isteni természet részesévé válik… Megváltójától életadó erő árad felé. 

Senki sem eheti Krisztus testét és nem ihatja vérét mások helyett. Mindenkinek személyesen kell Krisztus elé járulnia saját lelki éhségével, saját meggyőződéseivel, lelki szomjat kell éreznie, hogy Krisztustól tanulhasson. 

Ha betöltekezünk az Élet kenyerével, többé nem éhezünk földi kívánságok, fellángolások vagy nagyság után. Olyan lesz a vallásos életünk, amilyen táplálékot fogyasztunk. 

Az asztalnál elfogyasztott élelem nem szünteti meg éhségünket örökké. Naponta táplálkoznunk kell. Ugyanígy kellene olvasnunk naponta Isten Igéjét, hogy lelki életünk megújuljon. Krisztus, a dicsőség reménysége azokban marad, akik folyamatosan táplálkoznak Igéjéből. A Biblia elhanyagolása lelki alultápláltságot okoz... 

Krisztus az életünk. A lélek, amelyben Ő lakozik, az Isten iránti teljes odaadás révén tesz eleget az elveinek. A Krisztussal ápolt személyes kapcsolat építi a lelket, és ad folytonos elégtételt. Ő a bölcsességünk és feddhetetlenségünk, szentségünk és megváltásunk. Csak Ő elégítheti meg a lelket... 

Ő ad életet a léleknek, és Ő tartja fenn azt. Ha bennünk lakozik, akkor elmondhatjuk: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Gal 2:20) – Our High Calling, 209./old. 

Mindenütt, ahol hirdetik az evangéliumot, az őszinte, helyes életmódra vágyakozó emberek szorgalmasan kutatni fogják az írásokat. Ha azok, akik a föld történelmének utolsó napjaiban hallják a korszerű igazságot, követnék Bérea lakosainak példáját, és az írásokat naponként tanulmányoznák, vagy ha a közölt üzenetet Isten Igéjének fényében vizsgálnák meg, akkor a mai, aránylag kevés követő helyett sokkal többen engedelmeskednének Isten törvényének és követelményeinek. Mikor nem éppen népszerű bibliai igazságokat tárnak fel előttük, sokan húzódoznak az ilyen vizsgálat megejtésétől. Ha nem is tudják az írás világos tanításait megcáfolni, mégis makacsul ellenállnak, hogy az eléjük tárt bizonyítékokat kivizsgálják. Egyesek meg úgy vélekednek, hogyha tényleg igazak volnának is, akkor sem számít, hogy az új igazságot elfogadják-e vagy sem. Ezért inkább ragaszkodnak kellemes meséikhez, amelyeket az ellenség felhasznál lelkük félrevezetésére. Így homályosítják el értelmüket a téveszmék, és azután a mennytől is elválasztják őket. 

Isten mindenkit a kapott világosság alapján ítél meg. Az Úr kiküldi hírnökeit az üdv üzenetével, és mindazok, akik hallgatják, felelősek azért, miként fogadják a szolgái által közölt igéket. Aki őszintén keresi az igazságot, Isten Igéjének fényében gondosan meg fogja vizsgálni a hirdetett tanításokat. – Az apostolok története, 232./old.