Az erkölcstelenség ellenszere

 (1Korinthus 6:1-20). Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a hitetlenek előtt pereskedni, és nem a szentek előtt? (2) Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti a világ felett ítélkeztek, arra talán méltatlanok vagytok, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek? (3) Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban! (4) Ha tehát a mindennapi élet ügyeiben pereskedtek, akkor azokat ültetitek a bírói székbe, akik semmit sem számítanak a gyülekezet előtt? (5) Megszégyenítésül mondom nektek! Ennyire nincs közöttetek egyetlen bölcs sem, aki igazságot tudna tenni testvérei között? (6) Sőt testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt?! (7) Egyáltalán már az is nagy kudarc, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt? (8) Sőt ti okoztok sérelmet és kárt, mégpedig testvéreknek! (9) Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, (10) sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. (11) Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által. (12) Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává. (13) Az eledel a gyomorért van, a gyomor pedig az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. (14) Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. (15) Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok, akik a Krisztus tagjai, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla! (16) Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert amint az Írás mondja, „lesznek ketten egy testté”. (17) Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele. (18) Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. (19) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? (20) Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben! /RÚF/ 

 Mit mond ez rész a megszentelődés és az erkölcstelenségtől való tartózkodás közötti kapcsolatról? 

(1Thessz 4:1-8). Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek – s amint éltek is –, ebben jussatok még előbbre. (2) Hiszen tudjátok, milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében. (3) Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, (4) hogy tanuljon meg mindenki szentségben és tisztaságban élni feleségével, (5) nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent; (6) és senki ne károsítsa meg és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla. (7) Mert nem tisztátalanságra hívott el minket Isten, hanem megszentelődésre. (8) Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is rátok árasztja. /RÚF/ 

Ugyan Pál ezt másoknak írta, de az elvet széles körben, minden keresztény alkalmazhatja. Ez is elvezet azokhoz a kérdésekhez, hogy Mi történt Korinthusban? Miért volt ilyen sok probléma? Korinthusban némelyek nyilván úgy gondolták, hogy mivel az evangélium felszabadította őket, már bármit megtehetnek. Az érvelésük szerint éppúgy, amint a gyomor az eledelért van, a test a paráznaságért van, a paráznaság pedig a testért. 

(1Kor 6:13).  Az eledel a gyomorért van, a gyomor pedig az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. Pál erre azt feleli, hogy ez a keresztény szabadság félreértelmezése. A keresztény identitással összeegyeztethetetlen a szexuális életben való hűtlenség, mert az visszaélés az evangéliumi szabadsággal. 

(Róm 8:2). mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. /RÚF/; 

(Gal 5:13). Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. /RÚF/

 Isten szabaddá tett bennünket a bűntől, nem arra „szabadított fel”, hogy bűnt kövessünk el. 

(Róm 6:18, 22). Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek. (22) Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a megszentelődést, amelynek vége az örök élet. /RÚF/; 

(Róm 8:2) Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Valójában „A test… az Úrért [van], az Úr pedig a testért”.  (1Kor 6:13), /RÚF/ 

Mi Krisztushoz tartozunk (1Kor 6:15),Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? és annak, hogy kik vagyunk, szükségképpen meg kell határoznia, hogyan cselekszünk. Az egyik elválaszthatatlanul kapcsolódik a másikhoz. (1Korinthus 6.) fejezete ezt mutatja be három különböző módon. 

Először is úgy azonosítja a hívőket, hogy „megmosattatok, megszentelődtetek és megigazultatok az Úr Jézus nevében és a mi Istenünk Lelke által”. (1Kor 6:11), /ÚRK/ 

Az (1Kor 6:9-10) verseiben felsorolt bűnöknek, valamint a (1Kor 6:12-20) versekben elítélt erkölcstelenségnek nincs helye azoknak az életében, akik megtisztultak, megszentelődtek és megigazultak. Másodszor: mi „Krisztus tagjai” (1Kor 6:15) vagyunk, és ez azt jelent, hogy  Krisztussal kell egyesülnünk. (1Kor 6:17) A paráznaság ennek az egységnek a megtörése. (1Kor 6:13, 15) Aki házasságon kívüli kapcsolatra lép valakivel, azzal „egy testté” lesz. (1Kor 6:16)  A Szentlélek által Krisztussal való egységnek kell meghatároznia a keresztény etikát szexuális kérdésekben. Harmadszor pedig, testünk „a Szentlélek temploma” (1Kor 6:19-20) /ÚRK/. Csak úgy lehetünk hűségesek, szentek a nemi életünkben, ha a Szentlélek által bensőséges kapcsolatban vagyunk Krisztussal. Pál másutt arra utalva, hogy testünk a Szentlélek temploma, ezt kéri: „szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul” (Róm 12:1), /ÚRK/ 

Gondoljunk csak bele, mennyi rombolást okozott a paráznaság az emberiség életében! Mindezek alapján milyen fontos kérdésnek tartsák ezt a keresztények?

White idézet: Ez az üzenet minden gyülekezetünket érdekli. A legjobban akkor használod hallószerved, ha nem másra, hanem Isten hangjának figyelmes hallgatására fordítod, mely Igéjében szól hozzád. A győzők számára gazdag és bőséges ígéret van benne. Nem elég a harcmezőre lépni, hanem mindvégig küzdeni is kell. Nem szabad ismernünk a megadást. A hitnek szép harcát a legvégéig meg kell küzdenünk. Dicső győzelmet csak a győzőnek ígértek. „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.” (Jel 2:7) A megváltás munkája folytán sokkal több történik, mint csupán annak visszaállítása, ami Ádám bűnbeesésekor elveszett. Aki a trónon ül, ezt mondja: „Ímé, mindent újjá teszek.” (Jel 21:5)

Figyeljük meg magunkat közelről és kritikusan. Mikor megszegtük keresztségi fogadalmunkat, nem az eskünket szegtük-e meg? Meghaltunk-e a világnak és élünk-e Krisztusnak? Keressük-e az odafentvalókat, ahol Jézus az Isten jobbján ül? Tart-e a horgonykötél, mely az örök Sziklához köt minket? Sodor-e minket az ár a pusztulás felé? Nem kellene-e nekifeszülnünk, hogy felfelé haladjunk az árral szemben. Ne habozzunk tovább, hanem használjuk teljes erőnkből az evezőnket, és tegyük meg legközelebbi munkánkat, mert egyébként reménytelen hajóroncsok leszünk. 

A mi dolgunk, hogy ismerjük fel bukásainkat és bűneinket, melyek sötétséget és lelki erőtlenséget okoznak, és kioltják első szeretetünket. Nem világiasság ez? Nem önzés ez? Az önhittség szeretete ez? Az elsőségért való küzdelem? A túlságosan aktív érzékiségünk? A nikolaiták bűne, mely Isten kegyelmét bujaságra fordította? Nem éltünk-e rosszul, nem éltünk-e vissza a nagy világossággal, az alkalmakkal és kiváltságokkal a bölcsességre és vallásos ismeretre való önelégült hivatkozással, miközben életünk és jellemünk következetlen? Bármi is legyen az, amit addig dédelgettél és ápoltál, amíg megerősödött és uralma alá hajtott, határozott erőfeszítést kell tenned legyőzésére, különben elveszel. – A Szentlélek eljő reátok, 361./oldal 

Láttam, hogy az utolsó napok veszélyeinek közepette élünk. A törvénytelenség elterjedésével a szeretet sok emberben meghidegül. Krisztus úgynevezett követőit… a népszerű bűnök veszélyeztetik, és eltávolodnak Istentől. Nem kellene ilyen befolyásnak engedniük. E hanyatlás oka az, hogy ők nem tartják távol magukat ezektől a bűnöktől. Szeretetük kihűl a bűn szaporodása miatt, és ez azt bizonyítja, hogy valamilyen módon ők maguk is részesei ennek a törvénytelenségnek, máskülönben szeretetük Isten iránt, és lelkesedésük a munkájáért nem szenvedne ilyen kárt. 

Egy szörnyű jelenetet láttam a világ állapotáról. Az erkölcstelenség mindenhol jelen van. A szabados viselkedés meghatározó bűne ennek a századnak. A kicsapongás még soha nem emelte fel a fejét ilyen arcátlanul. Mintha egyesek el lennének kábítva, azok pedig, akik szeretik az igazságot, mintha elveszítették volna bátorságukat a bűnök ereje és terjedése láttán. Az elharapózó törvénytelenség nem csak a hitetleneket és a gúnyolódókat érinti. Pedig jó lenne, ha ez történne, de sajnos nem így van. 

Minden kereszténynek meg kell tanulnia kordában tartani a szenvedélyeit, és elvek szerint élni… 

Isten olyan testet bízott rátok, amelyet a legjobb körülmények között kell fenntartanotok munkája és megdicsőítése érdekében. – Krisztusi élet, 150./oldal (máj. 15.) 

Az egyház identitásának (azonosulás, vagy közösséghez való tartozás) védelme

(1Korinthus 5:1-13). Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő: hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. (2) Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna, és eltávolítottátok volna magatok közül azt, aki ilyen dolgot cselekedett. (3) Mert én, aki testben távol vagyok, de lélekben jelen, mint jelenlevő már ítéltem afelett, aki így cselekedett. (4) Úgy ítéltem, hogy miután az Úr Jézus nevében összegyűltünk, ti és az én lelkem, a mi Urunk Jézus hatalmával, (5) átadjuk az ilyet a Sátánnak teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. (6) Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? (7) Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott. (8) Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával. (9) Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. (10) De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. (11) Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek! (12) Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? (13) A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül! /RÚF/ 

(1Kor 6:1-20). Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a hitetlenek előtt pereskedni, és nem a szentek előtt? (2) Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti a világ felett ítélkeztek, arra talán méltatlanok vagytok, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek? (3) Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban! (4) Ha tehát a mindennapi élet ügyeiben pereskedtek, akkor azokat ültetitek a bírói székbe, akik semmit sem számítanak a gyülekezet előtt? (5) Megszégyenítésül mondom nektek! Ennyire nincs közöttetek egyetlen bölcs sem, aki igazságot tudna tenni testvérei között? (6) Sőt testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt?! (7) Egyáltalán már az is nagy kudarc, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt? (8) Sőt ti okoztok sérelmet és kárt, mégpedig testvéreknek! (9) Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, (10) sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. (11) Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által. (12) Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává. (13) Az eledel a gyomorért van, a gyomor pedig az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. (14) Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. (15) Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok, akik a Krisztus tagjai, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla! (16) Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert amint az Írás mondja, „lesznek ketten egy testté”. (17) Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele. (18) Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. (19) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? (20) Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben! /RÚF/ 

 (1Kor 6:1-11) verseiben Pál tovább taglalja, hogyan foglalkozzanak a keresztények az egyháztagok eseteivel. 

(1Kor 6:1) versében a görög pragma szó fordítása: „dolog” (KAR), „ügy” (RÚF, ÚRK) Fontos megjegyezni, hogy (1Kor 6:1-11) szakasza nem büntetőjogi esetre vonatkozik. 

(Róm 13:1-5). Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett. (2) Aki tehát nem engedelmeskedik a hatalomnak, az Isten rendelkezésével fordul szembe; akik pedig szembefordulnak vele, azok maguknak köszönhetik ítéletüket. (3) Mert nem a jó cselekedet miatt kell félni az elöljáróktól, hanem a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle, (4) mert Isten szolgája ő neked a jó elősegítésére. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi. (5) Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is /RÚF/

  Pál verseiben megerősíti a polgári törvényszékek fennhatóságát büntetőjogi esetekben. Az apostol a nemi erkölcs körébe tartozó eset után a pereskedés kérdésére tér rá, amint Mózes is tette verseiben.

(5Móz 22:22-24). Ha rajtakapnak valakit, hogy férjes asszonnyal hál, mindkettőjüknek meg kell halniuk: a férfinak is, aki az asszonnyal hált, meg az asszonynak is. Így takarítsd ki a gonoszt Izráelből! (23) Ha valaki a városban találkozik egy jegyben járó szűz leánnyal, és vele hál, (24) vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak a kapujába, és kövezzétek őket halálra! A lányt azért, mert nem kiáltott segítségért a városban, a férfit pedig azért, mert erőszakot követett el felebarátja asszonyán. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! /RÚF/

  Ez is mutatja, hogy mennyire a Szentírás alapján kezelte a gyülekezeti problémákat. 

(1Kor 6:1-11) szakasza az erkölcstelenség körébe tartozó esetek (1Korinthus 5. fejezet) és (1Kor 6:12-20) között jelenik meg, ami azt sejtetheti, hogy az „ügy” (1Kor 6:1) versében szintén erkölcstelenséggel kapcsolatos. Nem tudjuk biztosan, hogy mi volt, egy kisebb, polgári törvénybe ütköző eset, mint pl. tulajdonjogi vita, vagy erkölcsi kérdés. 

Bármiről volt is szó, Pál nem örült annak, hogy a gyülekezeti tagok polgári bíróságra mentek vele. Vajon nem oldhatták volna meg maguk között keresztény testvérekként, ahelyett, hogy „a hitetlenek” elé vigyék az ügyet? (1Kor 6:1), /ÚRK/ 

Az is meglehet, ahogy egyesek feltételezik, hogy (1Kor 6:1) versében a két perlekedő fél az apa és a fia, akiknek az ügyére (1Kor 5:1) verse utal. Azonban nem kell ezt pontosan tudnunk ahhoz, hogy megértsük a lényeget. Pál fontosnak tartotta, hogy a kívülállók milyennek látják az egyházat, mint keresztény közösséget. A keresztények ne teregessék ki a szennyesüket a kívülállók előtt (1Kor 6:6), és a saját dolgaikban hozandó ítéletért ne forduljanak világi hatóságokhoz. A római világban általában a magasabb rangúaknak, a gazdagoknak, a politikusoknak kedveztek. A keresztényeknek viszont krisztusi módon kell ítélkezniük, ezzel is megkülönböztetve magukat a világi mintától. 

White idézet: A mennyei természet részeseiként minden tekintetben Istent kell dicsőítenetek, mert meg kell bizonyosodnotok arról, hogy bűneitek bocsánatot nyertek, ami az isteni szeretet bizonyítéka is egyben. Ámde a tapasztalatainkban nincs jelen az az öröm, aminek lenni kellene. Krisztus azt mondja, hogy ha Ő bennünk lakozik, akkor a mi örömünk teljes. Legyünk tehát részesei a mennyei természetnek, hiszen megszabadultunk a világi kívánságokban rejlő romlástól. Ne gyalázzuk Krisztust következetlen élettel, földi és testi gyönyörökkel. Emelkedjünk a világot megfertőző légkör fölé, és éljünk az Isteni sugallat szerint. Táplálkozzunk az élet kenyerével. 

Krisztus kijelentette, hogy ha az Ő testét esszük és a vérét isszuk, akkor örök életünk lesz. Igéje számunkra olyan, mint az élet fájának levelei, ha elfogadjuk Krisztust személyes Megváltónknak. Ha a mennyből alászálló kenyeret fogyasztjuk, élő kapcsolatunk lesz Istennel. Akkor az örök élet beköltözik az életünkbe. Angyalseregek jelenlétében fogunk élni, és angyalok őrködnek fölöttünk. 

Isten szeret bennünket, mi azonban nem értékeljük ezt a szeretetet. Elveszítjük a lelkiséget. Az Úr annak elismerését várja el tőlünk, hogy minden emberi lény az Ő tulajdona, és neki elvárásai vannak. A magáénak tart bennünket, hiszen áron vásárolt meg. „Nem a magatokéi vagytok… dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” Megteszed ezt? Hittel fogsz imádkozni? Dicsőíteni fogod Krisztust a hiteddel? – Lift Him Up, 109./oldal 

Azon gondolkodom, hogy mennyire nem értékeljük Isten Igéjének az egymással ápolt kapcsolatokra vonatkozó határozott kijelentéseit. Az emberi szívben lakozó önzés arra késztet, hogy magunkra összpontosítsunk; és még azoknál is, akik látszólag szoros kapcsolatban állnak Istennel, néha fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy csak magukra gondolnak, és nem veszik észre mások szükségleteit. Az emberiség nagy hálózatában össze vagyunk kapcsolva egymással, és a kapcsolatainkban is krisztusi lelkületre kell törekednünk. Ha becsukod a szemed a szükségben levők és a veszendők előtt, ha a közönyöd vagy önzésed miatt nem figyelmezteted a bűnöst, te magad kísérted meg őt, hogy ezt mondja: „Senki sem törődik az én lelkemmel.” Ezzel viszont Istent gyalázod és az Ő művére hozol szégyent. A legszentebb hittel kell építenünk egymást. 

Ha nincs közöttünk tökéletes összhang, akkor nem lenne szabad úgy éreznünk, hogy ez nem a mi hibánk. Ha mások gondolatai és érzelmei nem egyeznek meg a mienkkel, nem kellene azt hinnünk, hogy mindenki más téved, és csak nekünk van igazunk. Szüntelen a helyes úton kell tartanunk az elménket, hogy ezzel is válaszoljunk Krisztus imájára. (Jn 17:21-23). hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. (22) Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: (23) én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél. /RÚF/

 Meg kell ismernünk az igát, amit Krisztus elrendelt hordozás végett, jóságot, szeretetet és érdeklődést kell tanúsítanunk hittestvérünk irányába. Mindennapi cselekedeteinket vezérelje a szeretet. A hit és a szeretet tűzben megpróbált arany. Ha látjuk, hogy valaki vétkezik, ne hagyjuk szó nélkül, hanem próbáljuk kivezetni őt a sötétségből a világosságra. Törődjünk mások érdekeivel éppen úgy, ahogy a magunkéval. Nem értékeljük úgy az emberi lelkeket, ahogy kellene. Egyesüljünk testvéri szeretetben, legyünk elnézőek, hosszútűrők és szelídek mások vétkeivel, és igyekezzünk egymás terhét hordozni. (Eféz 5:1-2). Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, (2) és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként. /RÚF/ – This Day with God, 

Botrányos helyzet a gyülekezetben

Sosem könnyű szexuális természetű problémákkal foglalkozni – nehéz volt Pál számára, mint ahogy nekünk is. Ilyen helyzetekben fontos a Szentíráshoz való hűség és az, hogy imádkozva, szeretettel viszonyuljunk a kérdéshez. Soha nem szabad elfelejteni, hogy a helyreállítás a cél. 

 Milyen tanácsot ad Pál a helyzet kezelésére vonatkozóan?

(1Kor 5:1-13). Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő: hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. (2) Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna, és eltávolítottátok volna magatok közül azt, aki ilyen dolgot cselekedett. (3) Mert én, aki testben távol vagyok, de lélekben jelen, mint jelenlevő már ítéltem afelett, aki így cselekedett. (4) Úgy ítéltem, hogy miután az Úr Jézus nevében összegyűltünk, ti és az én lelkem, a mi Urunk Jézus hatalmával, (5) átadjuk az ilyet a Sátánnak teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. (6) Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? (7) Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott. (8) Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával. (9) Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. (10) De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. (11) Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek! (12) Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? (13) A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül! /RÚF/ 

1Korinthus 5 fejezetében Pál világossá teszi, hogy a szexuális természetű botrányok esetében szükséges egyházi fegyelmet gyakorolni. Kijelenti, hogy ki kell zárni a vérfertőző férfit. (1Kor 5:2) ítéletet kell hozni az ügyében (1Kor 5:3), /RÚF/, /ÚRK/, átadva Sátánnak (1Kor 5:5).

 „Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül” (1Kor 5:13, RÚF) 

A gyülekezet tagjainak azt mondja, hogy „ne tartsatok kapcsolatot” azzal az emberrel (1Kor 5:9), /ÚRK/; 

„Az ilyennel még együtt se egyetek”. (1Kor 5:11), (ÚRK/ 

Pál erős szavakat használ, amelyek a mai fül számára támadónak tűnhetnek, de mindez az adott történelmi kor összefüggésében értendő. Azt se felejtsük el, hogy itt egy kirívóan bűnös életű emberrel van dolga. A szélsőséges helyzetekben általában szükséges a kemény beszéd. Mindenesetre segíthet néhány kifejezés rövid magyarázata. 

„kivetni közületek”. (1Kor 5:2), /ÚRK/; lásd még 1Kor 5:13) 

Ezzel a gyülekezeti fegyelmezésre utal. „Átadjuk az ilyet a Sátánnak”. (1Kor 5:5) 

Ez az ember nem amellett döntött, hogy Isten védelme alatt marad, engedelmes életet él, hanem sebezhetővé tette magát Sátán támadása előtt. Ez a kifejezés csupán azt jelenti, hogy „Arassa le, amit vetett!” „ne tartsatok kapcsolatot” vele 

(1Kor 5:9), /ÚRK/, „Az ilyennel még együtt se egyetek”. (1Kor 5:11), /ÚRK/ 

Veszélyesnek tartották az erkölcstelen életű emberekkel való szoros kapcsolatot, mivel a befolyásuk másokat is hasonló életvitelre késztethet. Az ókori világban a közös étkezés a közös értékrend kifejezése is volt. Mind fogékonyak vagyunk a környezetünkből jövő hatásokra, és a lehető legjobban védekeznünk kell azok ellen, főleg ilyen kérdésekben.

  „hogy a lélek megtartasson”. (1Kor 5:5), /ÚRK/

 A gyülekezeti fegyelmezés célja a helyreállítás; azzal a szándékkal kell történnie, hogy észre térítse a vétkezőt, aki ennek hatására elfordul bűnös életmódjától. Valószínűleg Pál ezt értette 

„a test veszedelmére” (1Kor 5:5, /ÚRK/ kifejezés alatt. 

Az is lehet, hogy az (1Korinthus 5 fejezetében) szereplő vérfertőző férfi az, akire később megtértként utal.

(2Kor 2:5-10). Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat. /RÚF/

 A gyülekezeti fegyelmezés akkor éri el a célját, ha a vétkező újból betagolódik a közösségbe.

White idézet: Isten meghív, hogy jöjjünk hozzá szívünk bűnterheivel és nehézségeivel. A bűn miatt félünk mennyei Atyánktól. Amikor vétkezünk, próbálunk elrejtőzni. De bátorít, hogy bármilyen bűnt követünk el, jöjjünk Őhozzá Jézus Krisztus által. Csak akkor szabadulunk meg a bűneinktől, ha elé hozzuk azokat. Kain a mennyei feddés hatására beismerte a gyilkosság bűnét, mégis elmenekült Isten elől, mintha így akart volna megszabadulni vétkétől. Ha viszont bűntudatával az Úrhoz fut, megbocsátást nyerhetett volna. Amikor a tékozló fiú rájött nyomorúságos állapotára, így szólt: „Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz” (Lk 15:18). Megvallotta vétkét, és újra megtalálta a helyét az atya szívében. 

Ha azt szeretnénk, hogy imáink elfogadást nyerjenek, tennünk kell valamit: meg kell vallanunk egymásnak a vétkeinket. Ha szóban vagy tettekben vétettem az embertársam ellen, neki kell azt megvallanom. Ha ő vétett ellenem, akkor neki kell bevallania bűnét. Ha van rá mód, akkor a vétkezőnek kell kezdeményeznie a helyreállítást. Utána pedig töredelmesen meg kell vallania Isten előtt is a bűnt, hiszen az Ő törvénye lett áthágva. Hittestvérünk ellen vétkezve Isten ellen is vétkezünk, ezért Őtőle is bocsánatot kell kérnünk. Bármit is követtünk el, ha megtérünk és hiszünk Krisztus engesztelő vérében, megbocsátásra lelünk… Istenhez csak egy módon közeledhetünk. Imáink csak egyetlen név, az Úr Jézus, a mi Közbenjárónk neve által jutnak fel Istenhez. 

Krisztus úgy van bemutatva, mint aki szeretettel lehajol mennyei trónjáról a földre, és segítséget küld minden szükségben levő léleknek, aki hittel kéri azt. – That I May Know Him, 260./oldal 

Krisztusnak a vétkezőket illető tanítása kifejezettebb formában ismétli az Izráelnek Mózes által adott oktatást: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.” (3Móz 19:17) Vagyis, ha valaki elhanyagolja a Krisztus által ráruházott kötelességet, és nem próbálja helyreigazítani a tévelygőket, bűnösöket, a bűn részesévé válik. Azokért a vétkekért, melyeket megakadályozhattunk volna, éppen olyan felelősek vagyunk, mint ha magunk követtük volna el őket. 

A hiba elkövetőjének kell elmondanunk a bűnt. Nem szabad megjegyzések, bírálat tárgyává tennünk magunk között, még azután sem ismételgethetjük másoknak, hogy elmondtuk a gyülekezetnek. A keresztények bűneinek megismerése csak botránkozás okozója lehet a hitetlen világban, s ha állandóan ezekkel a dolgokkal foglalkozunk, az csak kárunkra válhat, mert szemlélés által változunk meg. Miközben egy testvér hibáit akarjuk kijavítani, Krisztus Lelke arra indít, hogy védelmezzük, amennyire csak lehet, saját testvéreinek bírálatától is, mennyivel inkább a hitetlen világ ítélkezésétől. Mi magunk is tévelygünk, szükségünk van Krisztus irgalmára, megbocsátására, s ahogyan szeretnénk, hogy Ő bánjon velünk, parancsa szerint nekünk is úgy kell bánnunk egymással. – Jézus élete, 441./oldal