Isten a teremtésben

Valószínűleg fejből tudod a Biblia első szavait: „Kezdetben teremté Isten…” A héber szövegben itt az Elohim szó szerepel. Bár ez használható hamis „istenek” jelölésére is, de amikor az Úrra alkalmazzuk, mindenható, mindenre hatalommal bíró, az egész teremtett világhoz kapcsolódó Istent írunk le vele. A természetfeletti Isten, aki bár teljesen nem felfogható általunk, mindent felügyel, kezében tart. Oly nagy hatatommal bír, hogy elég csak megszólalnia, és csupán a szavai hatására létrejönnek a dolgok. A következő részben, (1Mózes 2). fejezetében egy ettől eltérő istennév jelenik meg – Jahve. Ez a két név kapcsolódik egymáshoz (Jahve Elohim), és ugyanazt az Istent írja le, aki éppen ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik. A Jahve név személyesebb jelölése az egyedül igaz Istennek, amelyet gyakran arra használ a Szentírás, hogy a szövetség Isteneként mutasson a Teremtőre, aki szerető kapcsolatban él választott népével. 

(1Móz 1:1). Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. /RÚF/ 

(1Móz 2:7). Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény. /RÚF/ 

(1Móz 2:7) versében Istent úgy képzeljük el, mint aki letérdel, hogy megformálja az első embert, a föld anyagából vesz a saját kezével: „Ekkor megformálta az ÚR Isten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő lélekké”. (ÚRK) Olyan Istent látunk magunk előtt, aki közel jön, egészen közel, hogy belefújja Ádám orrlyukaiba az élet leheletét. A Jahve név intimebb képet fest Istenről, de Mózes mindkét nevet használja az első két fejezetben, hogy bemutassa Isten jellemének e két fontos aspektusát. Lenyűgöző ez a kép! Láthatjuk Isten felsőbbrendűségét hozzánk képest (Elohim), és alapvető belső tulajdonságát, mint aki közel van hozzánk (Jahve). Milyen áldásos helyzet, hogy Isten jellemének e két fontos oldaláról egyszerre elmélkedhetünk: miközben uralja a világ minden történését, egészen közel jön hozzánk. Ahogy Pál jelenti ki az athéni Marshegyen (Areopágoszon): „nincs messze egyikünktől sem. Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk”. 

(ApCsel 17:27-28). hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem, (28) mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: „Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.” /RÚF/ 

Fontos, hogy folyamatosan tiszta és kiegyensúlyozott képet keressünk Istenről, amely azon alapul, amit a Szentírás elmond jelleméről, hogy a vele való kapcsolatunk növekedhessen. Ezért kell a Biblia minden részét olvasni, ahelyett hogy csupán egy-egy részére koncentrálnánk. Valójában minél többet tanulunk Isten jelleméről, annál jobban tudjuk szeretni Őt. 

White idézet: Mivel Jézus Krisztus lejött a földre és köztünk élt, tudjuk, hogy Isten ismeri megpróbáltatásainkat, és együtt érez velünk fájdalmainkban. Ádám minden leszármazottja tudatában lehet annak, hogy Teremtőnk a bűnösök barátja. Minden kegyelmet hirdető tanítás, minden örömről szóló ígéret, minden szeretetből fakadó cselekedet, a Megváltó földi életének egész isteni vonzereje azt hirdeti, hogy „velünk az Isten”. (Mt 1:23) 

Sátán úgy tünteti fel Isten törvényét, a szeretet törvényét, mintha az önzés törvénye volna. Azt állítja, hogy lehetetlen engedelmeskednünk a törvény előírásainak. Sátán a Teremtőt vádolja ősszüleink bukásáért s az abból származó minden nyomorúságért. Ráveszi az embereket arra, hogy Istent tekintsék a bűn, a szenvedés és a halál szerzőjének. Jézus feladata volt az, hogy ezt a csalást leleplezze. Mint közülünk való adott példát az engedelmességre. Ezért magára öltötte emberi természetünket és osztozott sorsunkban. „Mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz.” (Zsid 2:17) – Jézus élete, 24./old. 

A természet és a kinyilatkoztatás egyaránt bizonyságot tesz Isten szeretetéről. Mennyei Atyánk kútforrása az életnek, a bölcsességnek és az örömnek. Tekintsünk csak a természet csodálatos és fenséges műveire; gondoljunk arra, mily nagyszerűen alkalmazkodnak nemcsak az ember, hanem minden élőlény szükségleteihez! A napfény és az eső, mely felüdíti és megtermékenyíti a földet, a hegyek, a völgyek és a tengerek, mind az Alkotó szeretetéről beszélnek. Isten az, aki teremtményeinek kielégíti mindennapi szükségleteit! A zsoltáríró csodálatosan fejezi ki ezt a gondolatot a következő szavakkal: „Mindenki szemei tereád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.” (Zsolt 145:15-16)

Isten szentnek és boldognak teremtette az embert; a gyönyörű föld, ahogy Isten mindenható kezéből kikerült, a bukás és átok legkisebb nyomát sem hordta magán. Csak az isteni törvények, a szeretet törvényének áthágása hozta a romlást és a halált a világra. Ámde Isten végtelen szeretete még a bűnt kísérő szenvedések és nyomorúságok közepette is megnyilatkozik. Meg van írva, hogy Isten a földet az ember miatt átkozta meg. (1Móz 3:17) A tövisek és tüskék, az akadályok és megpróbáltatások, melyek az emberi létet fáradságossá és gondterhessé teszik, kizárólag a javunkat célozzák; Isten üdvtervében a szükséges nevelő eszközök egy részét képezik, hogy általuk a bűn következtében olyan mélyre süllyedt, elbukott emberiség újból felemelkedjék. Bár bűnbe süllyedt a világ, de mégsem teljesen a nyomor és gond siralomvölgye. Magában a természetben is megtalálhatjuk a remény és vigasz hírnökeit. Még nőnek a virágok a töviseken, és a tüskéket rózsák fedik! 

„Isten a szeretet” – ezt hirdeti minden virág és minden egyes fűszál! A madarak zengő éneküket hallatják, a gyengéd virágok tökéletes szépségükben kellemes illatukkal töltik be a léget, az erdő magas fái üde zöld, dús lombozatukkal – mind-mind hangos bizonyítékai Isten szeretetteljes atyai gondoskodásának és vágyának, hogy gyermekeit boldoggá tegye. – Jézushoz vezető út, 9-10. 

Az Isten a szeretet

 Talán a szeretet szót használják leggyakrabban a keresztények, hogy bemutassák Isten jellemét. Ennek az egyik oka lehet az, hogy (1Jn 4:8) ekképpen írja le Őt: „mert Isten szeretet”. (ÚRK) János nem úgy fejezi ki magát, hogy Isten szerető lény, helyette azt mondja: „Isten szeretet”. A szeretet Isten jelleme, annak az esszenciája, aki Ő maga. Sok ember istenképe az emberi szeretet definíciójából ered, ami mindig eltorzult és tökéletlen. Ezért a mi szeretetképünket annak kell formálnia, aki maga Isten, ahogyan Ő jelentette ki saját magáról az ihletett Igében. 

Mit mond 1Jn 4:7-19 a szeretetről? 

(1Jn 4:7-19). Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; (8) aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. (9) Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. (10) Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (11) Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. (12) Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. (13) Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. (14) És mi láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. (15) Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban megmarad Isten, ő pedig Istenben; (16) és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. (17) Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. (18) A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. (19) Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. /RÚF/

Isten szeretete tökéletes, szabad és mélyen kapcsolati, amiként János első levelében újra és újra hív, hogy maradjunk benne, mivel „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne”. (1Jn 4:16), /ÚRK/ 

Isten szeretet, aki a saját képére teremtett minket hogy szeressünk és vágyjunk a szeretetre.

(1Móz 1:27. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. /RÚF/), 

 A héberben az egyik legfontosabb szó a szeretetre a "heszed", Istennek az emberiség iránti szövetségi szeretetét írja le, amely magában foglalja a hűséges cselekvést, a védelmet, az állhatatosságot és a gyengédséget. Az ókori héber és görög nyelvben számos névvel utaltak Istenre, amelyek más és más aspektusból világítják meg csodálatos jellemtulajdonságait. Hadd mutassunk néhányat: 

- Adónáj: Mindennek az Ura, aki örökké uralkodik, összefüggésben a szövetségével 

(1Móz 15:2). De Abrám ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Elíézer örökli. /RÚF/; 

(Bír 6:15). Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a leggyengébb Manasséban, atyám házában pedig én vagyok a legfiatalabb! /RÚF/;

 (Zsolt 97:5). Viaszként olvadnak meg a hegyek az Úr előtt, az egész föld Ura előtt. /RÚF/; 

(Mal 1:6). A fiú tiszteli atyját, a szolga az urát. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? Ha én Úr vagyok, miért nem félnek engem? – mondja a Seregek Ura nektek, ti papok, akik megvetitek nevemet.Ti ezt kérdezitek: Mivel vetettük meg nevedet? /RÚF/ 

- Jahve-jire: Az Úr gondoskodik 

(1Móz 22:13-14). Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. (14) Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr gondoskodik. Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés. /RÚF/

Isten szeretetének legnagyszerűbb kifejezése a Fiában nekünk adott ajándékában jelent meg a világban 

(Jn 3:16. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. /RÚF/), 

...aki meghalt a bűneinkért. 

(Róm 5:8). Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. /RÚF/

 Isten megtagadhatta volna ezt az emberiségtől, de nagylelkű, hatalmas, önzetlen szeretete miatt elküldte Jézust a földre, hogy szabadon választhassunk, hogyan reagálunk szeretetére, amelyet helyettesítő halálával mutatott be. Jézus nem csupán hidat képezett a bűn szakadéka felett az emberiség és Isten között 

(Ézs 59:1-2). Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, (2) hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg. /RÚF/

...élete egyik célja az volt, hogy bemutassa Isten jellemének, a szeretetnek a tökéletességét 

(Jn 14:9). Jézus erre ezt mondta: Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod: Mutasd meg nekünk az Atyát? /RÚF/;

 (Zsid 1:3). Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. /RÚF/,

 ...hogy aztán mindenkit magához vonjon. 

(Jn 12:32). Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. /RÚF/

Isten sok neve rámutat, hogy lényege a szentsége és a szeretete. (1Kor 13:4-8) verseit, és közben a „szeretet” szavakat helyettesítsd be az „Isten” szóval!  

(1Kor 13:4-8). A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. (5) Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. (6) Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. (7) Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (8) A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. /RÚF/

White idézet: „Az Isten szeretet.” (1Jn 4:16) Lénye, törvénye – szeretet. Ez mindig így volt, és mindig így is lesz. „...a magasságos és felséges, aki örökké lakozik”, akinek „...ösvényei örökkévalók”, nem változik. Nála „...nincsen változás, vagy változásnak árnyéka”. (Ésa 57:15; Hab 3:6; Jak 1:17) 

A teremtő erő minden megnyilvánulása a végtelen szeretet egyegy kifejeződése. Isten korlátlan uralma együtt jár az áldások teljességével, amelyet minden teremtett lénynek felkínál. A zsoltáros ezt mondja: „A te karod hatalommal teljes, a te karod erős, a te jobbod méltóságos. Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orcád előtt. Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát; a te orcádnak világosságánál jár ez, óh Uram! A te nevednek örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; ... Mert az Úr a mi pajzsunk és Izráelnek Szentje a mi királyunk.” (Zsolt 89:14-19) 

A jó és gonosz közötti nagy küzdelem története – attól kezdve, hogy a mennyben elkezdődött, a lázadás végleges legyőzéséig és a bűn tökéletes kiirtásáig – szintén Isten változatlan szeretetéről tesz bizonyságot. – Pátriárkák és próféták, 33./old. 

És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Az ember minél többet megtud Istenről, annál jobban csodálja jellemét. Ahogy Jézus feltárja a megváltás kincseit, és a Sátánnal vívott nagy küzdelem csodálatos eredményeit, a megváltottak szívét még nagyobb áhítat tölti be, és még mámorosabb örömmel pengetik aranyhárfájukat. Tízezerszer tízezer és ezerszer ezer hang cseng össze a dicsőítés hatalmas kórusában. 

„Minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja: A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.” (Jel 5:13) 

A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek – a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig – tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet. – A nagy küzdelem, 678./old. 

Szent az Isten

A szentség nem olyan szó, amit az emberek gyakran használnának a hétköznapokban, talán mert manapság kevés valóban szent dolog vesz bennünket körül. A szombat megszentelt nap az időben, és természetesen Isten is szent. Rajta kívül viszont a mindennapjainkból hiányoznak a szent dolgok. Ha elmélyedsz Isten leggyakrabban emlegetett jellemzőiben, azt fogod látni, hogy a szentség a lényének centrumában helyezkedik el. Csakhogy mit jelent ez pontosan? 

A következő igék miként írják le Istent? 

(3Móz 20:26). Legyetek előttem szentek, mert én, az Úr szent vagyok, és elkülönítettelek benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek. /RÚF/; 

(1Sám 2:2). Nincs olyan szent, mint az Úr, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. /RÚF/; 

(Ézs 57:15). Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. /RÚF/; 

(Ez 38:23). Így mutatom meg, hogy nagy és szent vagyok, és megismertetem magamat a sok néppel; akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr! /RÚF/

Amikor a Biblia a szentség megtestesítőjeként írja le Istent, ez azt jelenti, hogy semmi gonoszság és bűn nincs benne, azokkal semmilyen módon nem egyezik. Teljes mértékig, száz százalékig csak jó. Ebben az értelemben a szentség az alapja minden más jellemvonásának. Például Isten szeretete tiszta, szent szeretet, teljesen mentes az önzéstől, annak minden formájától. Mindentudása szent mindentudás, amelyben semmi gonosz szándék nincs. Vajon bízhatnánk egy mindentudó Istenben, akinek a mindentudása nem lenne szent? Természetesen nem, inkább félnünk kellene tőle. Mindenhatósága (az, hogy semmi nem haladja meg hatalmát) szent mindenhatóság. Képzelj el egy Istent, aki mindenható, de nem szent! Hatalmas és gonosz uralkodó lenne. Kizárólag a szentsége engedi és tesz képessé bennünket is arra, hogy tényleg szeressük, mert Ő valóban teljes egészében jó. Talán éppen ezért a szentségét kell a legjobban értenünk vele kapcsolatban. És talán ez az, amit leginkább félreértenek az emberek. Gondolj olyan bibliai szereplőkre, mint Mózes, Ézsaiás, Ezékiel, Dániel, János, akik tapasztalták Isten jelenlétét! Mi volt az első reakciójuk? Levették a cipőjüket, elrejtették az arcukat, leborultak, mintha várnák, hogy jön rájuk a halál. Bűnös emberként annyira hiányában vagyunk a szentségnek, hogy nem tudunk megállni Isten színe előtt. Ember nem élheti túl, ha Isten arcára tekint. Ellen White is rendre felkiáltott látomásban, hogy „Szent… szent… szent”, mivel ez volt az egyetlen szó, ami némileg le tudta írni azt, amit látott. Ahogy a négy égi lény sem nyugszik egész nap, éjjel és nappal mondják: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljövendő”! (Jel 4:8, ÚRK) 

White idézet: Miként Isten szent, mint Isten, az elesett ember, mint ember legyen szent, emberi mivoltában... 

Isten mindazzal, amit gyermekeiért tesz, a gyülekezet megszentelődését munkálja. Örök időktől fogva kiválasztotta őket, hogy szentek legyenek. Fiát odaadta értük a halálba, hogy megszentelődjenek az igazság iránti engedelmességük által, és megszabaduljanak minden kicsinyességtől. Személyes munkát követel tőlük. Személyes odaadást. Istent hitvallói csak úgy tisztelhetik, ha igyekeznek képére áthasonulni, ha engedelmeskednek vezetésének. Akkor hirdethetik, mint az Üdvözítő tanúbizonyságai, hogy mit művelt értük az isteni kegyelem. 

Életünk megszentelődését úgy érhetjük el, ha kiéljük a szeretet alapelvét. „Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten is őbenne.” (1Jn 4:16) Aki szívébe fogadta Krisztust, vallását tetteivel bizonyítja. Jelleme megtisztul, finomodik, nemesebbé és tökéletesebbé válik. A hittételek tisztasága kapcsolódik szent, igaz életmóddal; az isteni szabályok szent cselekedetekkel. 

Akik a megszentelődés áldásait óhajtják, előbb meg kell tanulniuk, hogy mit jelent az önfeláldozás… Embertársaink iránti szeretetünk mutatja Isten iránti szeretetünket. A türelmes szolgálat szerez a léleknek nyugalmat. Alázatos, szorgalmas és hűséges munka növeli Isten gyermekei jólétét. A Mindenható támogatja és erősíti azt, aki Krisztus útján akar haladni. 

Az életszentség nem egy pillanat, egy óra, egy nap, hanem egy egész élet munkája. Nem a boldog elragadtatás érzete által érjük el, hanem annak eredménye, hogy állandóan meghalunk a bűnnek, és élünk Krisztusnak. Gyenge, időnkénti erőfeszítésekkel nem lehet igazságtalanságokat jóvátenni, nem lehet a jellem átalakulását munkálni. Hosszas, kitartó erőfeszítések, szigorú önfegyelem és kemény küzdelmek árán érhetjük el a győzelmet. Sohasem tudhatjuk, milyen harc vár ránk holnap. Ameddig Sátán uralkodik, énünket meg kell aláznunk, fojtogató bűneinket le kell győznünk. Amíg életünk tart, nincs megállás, nincs olyan magaslat, amelyre feljutva, elmondhatnánk: teljesen célhoz értem. Az életszentség életfogytig tartó engedelmesség eredménye. – Az apostolok története, 559-560./old.