Pál rámutat a hamis tanítókra

Az Újszövetség számos helyen óv a keresztény közösségekben fellépő hamis tanítóktól. Már Jézus is figyelmeztette erre a tanítványait és az apostolok szintén felhívták a figyelmet ennek a veszélyére. 

(Mt 7:15-20). Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. (16) Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? (17) Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. (18) Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. (19) Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. (20) Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. /RÚF/

(Gal 1:6-9). Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, (7) pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. (8) De ha még mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amelyet mi hirdettünk, átkozott legyen! (9) Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen! /RÚF/;

 (1Tim 6:3-5). Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, (4) az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. (5) Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik. /RÚF/; 

(2Pt 2:1-3). De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra. (2) Sokan fogják követni kicsapongásaikat, és miattuk káromolni fogják az igazság útját, (3) benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban. Ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el kárhozatukat. /RÚF/ 

 (2Kor 11:1-15) Mit ír a hamis tanítókkal kapcsolatos kihívásokról? 

(2Kor 11:1-15). Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is! (2) Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé. (3) Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. (4) Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek. (5) Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál. (6) Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem, és ezt mindig minden tekintetben nyilvánvalóvá tettük előttetek. (7) Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? (8) Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. (9) Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Makedóniából jött testvérek pótolták, és minden tekintetben tartózkodtam és tartózkodni is fogok attól, hogy terhetekre legyek. (10) Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ez a dicsekvésem Akhája vidékén sem fog bennem elnémulni. (11) Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt! (12) De, amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik minden alkalmat megragadnak a dicsekvésre, hogy ők olyan apostolok, mint mi. (13) Mert az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. (14) Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. (15) Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz. /RÚF/ 

Pál leleplezi a hamis tanítók tevékenységét, ugyanakkor kifejti, hogy az ő szolgálatának középpontjában Krisztus áll. A korinthusi gyülekezetet menyasszonyhoz, önmagát pedig az apához hasonlítja, aki felelős azért, hogy Krisztus elé állítsa őket. (2Kor 11:2) Tetteit a gyülekezet iránti szeretet mozgatja. (2Kor 11:11) Ezért nem akart rájuk anyagi terhet róni, bár joga lett volna élvezni a gyülekezet támogatását. (2Kor 11:7-12) 

A „fő-fő apostolokat” (2Kor 11:5) /ÚRK/ viszont – valószínűleg a hamis tanítókra utalt így ironikusan – az Évát rászedő kígyóhoz hasonlította. A korinthusi hamis tanítókra is a félrevezetés és a megrontás volt jellemző, mint Sátánra az Édenben. (2Kor 11:3-4) Pált főleg az aggasztotta, hogy ezek az emberek elfordíthatják a korinthusiakat Krisztus őszinte imádatától és szövetségétől. 

A betolakodók más üzenetet hirdettek, mint Pál – más Jézust és más evangéliumot prédikáltak. (2Kor 11:4) Ez azt mutatja, hogy nem mindenki Isten eszköze, aki Jézusról beszél. Jézus kijelentette: 

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: »Uram, Uram!«, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”. (Mt 7:21), /ÚRK/ 

(Gal 1:6-9). Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, (7) pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. (8) De ha még mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amelyet mi hirdettünk, átkozott legyen! (9) Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen! /RÚF/

... verseiben Pál elmondja, hogy aki más evangéliumot hirdet, az átkot von magára. Korinthusban némelyek éppen ezt a hibát tolerálták. 

Pál leleplezi a hamis apostolokat, amikor leírja, hogy „álnok munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat”. (2Kor 11:13), /ÚRK/ 

Krisztus apostolainak tettetik magukat, éppen úgy, ahogy „Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává… [és] az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá”. (2Kor 11:14-15) Milyen tragikus helyzet! Akik magukat Krisztus szolgáinak vallják, Sátán eszközeiként munkálkodnak. Ezt a gondolatmenetet Pál ezzel a kijelentéssel zárja:

 „de a végük cselekedeteikhez méltó lesz”. (2Kor 11:15), /RÚF/ 

Figyeljük meg, milyen határozottan reagál a gyülekezetben megjelenő tévtanításra! Mit mond ez nekünk? 

White idézet: Isten népének az Íráshoz, mint védelmezőjéhez kell fordulnia a hamis tanítók befolyása és a sötétség lelkeinek megtévesztő hatalma ellen. Sátán minden elképzelhető csapdát bevet, mert meg akarja akadályozni az embereket, hogy Biblia-ismeretre tegyenek szert. Hiszen a Szentírás világos kijelentései leleplezik Sátán csalásait. Isten művének minden megújulásakor felkel a gonoszság fejedelme, és felerősíti működését; minden erejét összegyűjti a Krisztus és követői elleni végső harcra. Nemsokára az utolsó nagy szemfényvesztés tanúi lehetünk. A hamisítvány annyira hasonlít majd az igazihoz, hogy a Szentírás nélkül lehetetlen lesz megkülönböztetni őket. Minden állítást és minden csodát próbára kell tenni, az Igéhez mérve. 

Csak így tehetünk különbséget, mert Sátán különféle csalásai csodáknak tűnnek. 

Sátán ravasz téveszméket terjeszt, hogy elsötétítse és összezavarja az emberek elméjét, s gyökerestől kiirtsa a megváltás tanításait. Akik nem fogadják el Isten szavát úgy, ahogyan olvassák, csapdába esnek. 

Gonosz angyalok járnak mindenkor a nyomunkban… Új alakot öltenek, és csodákat tesznek a szemünk láttára. A beteg előttünk fog meggyógyulni. Mindez azzal kísért, hogy ezeket a hitetéseket Istentől való csodákként fogadjuk. Felkészültünk-e az előttünk álló próbára, amikor Sátán hamis csodái még teljesebben megnyilatkoznak? Vajon hányan esnek majd csapdába és tőrbe? Ha elfordulnak Isten világos rendeléseitől és parancsolataitól, és mesékre figyelnek, gondolkodásuk átalakul, előkészül e hazug csodák befogadására. Mindig arra kell törekednünk, hogy felfegyverkezzünk a küzdelemre, amelyben nemsokára részünk lesz. Az Isten szavába vetett hit, az Ige imádságos kutatása és gyakorlati alkalmazása lesz a mi pajzsunk Sátán hatalmával szemben, és ez tesz minket győztessé Krisztus vére által. – Maranatha, 156. (május 28.) 

Istenért végzett munkánkban számos akadályba ütközünk. A zsidók hamissággal és álnoksággal próbálták akadályozni az embereket abban, hogy higgyenek Krisztusban. Napjainkban a hamis tanítók próbálnak mindent megtenni annak érdekében, hogy az emberek ne ismerjék meg az igazságot. A tévelygést jobban szeretik az igazságnál, mivel az igazság ellenkezik hajlamaikkal és munkamódszereikkel. A megtérést még az igazság tiszta és meggyőző bizonyítékai ellenére is elutasítják. Nem akarják tanulmányozni az Írásokat, hogy meggyőződjenek annak igaz voltáról… 

Isten népére magasztos és ünnepélyes munka vár. A hívők önfeláldozás és önmegtagadás révén húzódjanak közelebb Krisztushoz, és egyetlen céljuk legyen elvinni a világnak a kegyelem üzenetét. Egyesek egyféleképpen, mások másféleképpen fognak munkálkodni, mindenki az elhívatása és az Istentől kapott késztetés szerint. De együtt kell harcolniuk, törekedve a tökéletes egység munkálására… 

Megszenteletlen elmék akadályokat fognak emelni Isten művének útjába, ahogy ezt a múltban is tették. De ne álljatok le vitatkozni velük, ne okozzatok magatoknak kellemetlen problémákat. Ha valamilyen módon akadályoznak benneteket, álljatok készen nyíltan dolgozni Istenért. A most leküzdhetetlennek tűnő akadályok a megfelelő időben majd el lesznek távolítva. Isten a legváratlanabb módon be tud avatkozni, ha látja, hogy az is az Ő nevének felmagasztalását szolgálja… 

Lesznek megpróbáltatások, mert sokan járnak istentelenségben. Bizonyosodjatok meg afelől, hogy ti szelíden és alázatosan jártok előtte. Ezért lehet, hogy egyesek félreértenek, de ha szüntelenül megnyilvánul életetekben Krisztus jellemének szépsége, végül azok, akik rosszat szóltak ellenetek, meg fognak szégyenülni. – This Day With God, 221./old. 

Dicsekedni az Úrban, Krisztus álljon a középpontban

 Pál és a munkatársai a szolgálatukat lelki harcként végezték, Isten fegyvereit forgatva. Ma látni fogjuk, hogy a hamis tanítók emberi módon cselekedtek, dicsekedtek, ami elfogadhatatlan. Pál pedig csak az Úrban dicsekszik: „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék”. (2Kor 10:17) 

(2Kor 10:13-17) szakaszát! Miért annyira ártalmas a versengés légköre az evangélium hirdetésére nézve? 

(2Kor 10:12-18). Mert nem mernénk magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják, mivel ők önmagukhoz mérik és hasonlítják önmagukat, és így esztelennek bizonyulnak. (13) Mi azonban nem mérték nélkül, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is. (14) Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk Krisztus evangéliumával. (15) Nem mérték nélkül, mások fáradozásával dicsekszünk, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön. (16) Ennélfogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már elvégeztek. (17) Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, (18) mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl. /RÚF/ 

Pál dicsekedő kifejezései évszázadokon át foglalkoztatták a magyarázókat. Azonban ez a fajta beszédmód megszokott volt az ókori világban, és a társadalmi szokások is határt szabtak, nehogy valaki megsértse a hallgatóságot. Pál is tisztában volt ezekkel a szokásokkal, és be is tartotta azokat. Továbbá azt is világossá tette, hogy az ő dicsekedése alapvetően más, mint a hamis tanítóké, hiszen ő az Úrban dicsekszik (2Kor 10:17) – az Ószövetségből vett idézet nyomán: 

„Hanem aki dicsekszik, azzal dicsekedjék, hogy értelmes, és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, jogot és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben rejlik kedvem”. (Jer 9:24), /ÚRK/ 

Ezt a jeremiási szakaszt idézve Pál bemutatja, hogy Krisztus áll a középpontban – az Ő szeretete, igazsága és igazságossága. 

Vagyis Pál azzal dicsekszik, amit Isten végbevitt Krisztusban, ezért az ő dicsekedése biblikus, azaz nem sértő. Az ellenfelei viszont a versengés légkörét terjesztik, amikor egymáshoz hasonlítgatják magukat, ami balgaság (2Kor 10:12) 

(2Kor 10:14-16) verseiben Pál arra céloz, hogy Korinthusban és másutt is az evangélium hirdetését tekinti elsődlegesnek a szolgálatában. Jézus iránti szeretete miatt folyamatosan a megváltás jó híréről beszélt, amit Krisztus halála és feltámadása szerzett. 

Eltérően a Korinthusban fellépő hamis tanítóktól, akik magukat dicsérték, Pált Isten ajánlotta, Ő hitelesítette 

(2Kor 10:12, 18), „Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola” volt. (1Kor 1:1) Élete végéig hű maradt elhívásához. 

(2Tim 4:7). Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, /RÚF/ 

(2Kor 10:12-18) szakaszát! Hogyan kerülhetik el a versengés légkörét az egyházi vezetők és a gyülekezeti tagok? Miért igen könnyű belebonyolódni valójában jelentéktelen dolgokba?

White idézet: Pál sosem veszítette szem elől az élet koronáját, amely neki adatik, de nem csak neki, hanem mindazoknak, akik szeretettel várják az Ő megjelenését. Csak a Krisztus általi győzelem késztethette arra, hogy hőn várja az élet koronáját. Jézus nem azt várja el, hogy a jutalom után vágyódjunk, hanem azt, hogy kívánjuk teljesíteni Isten akaratát pusztán azért, mert az az Ő akarata, és nem gondolunk a kilátásba helyezett jutalomra. 

Isten ajándéka az örök élet. Az Úr azt szeretné, hogy akik elfogadják kegyelmét, teljes mértékben bízzanak Benne. Arra hív, hogy a hitünk legyen tiszta és egyszerű, és bízzunk Benne anélkül, hogy a jutalom felől érdeklődnénk. Őszinte szívvel kell dolgoznunk az Úrért, bizonyítva, hogy teljes mértékben igazságosnak tartjuk ítéleteit és döntéseit. 

Az ítélet jeleneteinek leírásában, amikor az igazak elnyerik jutalmukat, a gonoszok fölött pedig elhangzik az ítélet, az igazak azt kérdezgetik, vajon mit tettek, hogy ilyen nagy jutalmat nyernek. Kitartóan hittek Krisztusban. Beteltek Szentlélekkel, és különösebb erőfeszítés nélkül szolgálták Krisztust, ezért biztos jutalom vár rájuk. De nem a jutalomért dolgoztak. Hatalmas előjognak tartották, hogy úgy dolgozhatnak, ahogy Krisztus dolgozott. Amit tettek, szeretetből tették Krisztusért és embertársaikért, együttérző és szeretetteljes cselekedeteiket pedig úgy fogadta, Aki azonosult a szenvedő emberiséggel, mintha érette tették volna… 

Minden ajándékot és talentumot az Úrnak köszönhetünk. Minden győzelmet az Ő kegyelme által szerzünk. Ezért is helytelen dolog büszkélkedni azokkal… 

Ha nem felejtenénk el azt, hogy a világegyetem szeme láttára vagyunk próbára téve, és hogy Isten azért enged meg próbákat az életünkbe, hogy meglátszódjék a lelkületünk, akkor sokkal komolyabban elmélkednénk és buzgóbban imádkoznánk. Az alázatos munkás felismeri, hogy az ember semmi jóra nem képes. Elismeri és hálás azért az előjogért, hogy szorosan együtt munkálkodhat Istennel. Szolgálata az elvekkel ötvöződik, és ennek eredményeképpen jó illatú áldozattá válik minden képessége. Ugyanúgy bízik Istenben, ahogy a kisgyermek bízik földi atyjában. 

Nem a tevékenységünkért vagy a lelkesedésünkért nyerjük el a jutalmat, hanem inkább az érzékegységért, kedvességért és szeretetért, amely jellemzi a betegekért, a szenvedőkért és az elnyomottakért végzett munkánkat. – Lift Him Up, 343./old. 

A lelki harcban Pál Krisztus hatalmával cselekszik

(2Korinthus 10:1-18). Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok; (2) kérlek, ne kényszerítsetek arra, hogy ottlétemkor erélyes legyek, mert úgy gondolom, bátran felléphetnék azokkal szemben, akik úgy vélekednek, hogy mi test szerint élünk. (3) Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; (4) hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. (5) Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre, (6) és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, ha ti teljesen engedelmesek lesztek. (7) Arra nézzetek, ami a szemetek előtt van! Ha valaki meg van győződve arról, hogy Krisztusé, azt is gondolja meg önmagában, hogy amint ő Krisztusé, ugyanúgy mi is. (8) Mert ha kissé túlozva dicsekszem is a hatalmunkkal, amelyet az Úr építésetekre, és nem rombolásotokra adott, nem szégyenülök meg, (9) nem akarva azt a látszatot kelteni, mintha levelemmel csak fenyegetnélek titeket. (10) Mert levelei, mondják, súlyosak és kemények ugyan, de testi megjelenése erőtlen, és beszéde szánalmas. (11) Azt pedig gondolja meg az ilyen ember, hogy amilyenek vagyunk a távollétünkben írt levelünk szavaiban, olyanok leszünk ottlétünkkor tetteinkben is. (12) Mert nem mernénk magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják, mivel ők önmagukhoz mérik és hasonlítják önmagukat, és így esztelennek bizonyulnak. (13) Mi azonban nem mérték nélkül, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is. (14) Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk Krisztus evangéliumával. (15) Nem mérték nélkül, mások fáradozásával dicsekszünk, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön. (16) Ennélfogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már elvégeztek. (17) Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, (18) mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl. /RÚF/ 

 (2Kor 10:1-11) szakaszát! Pál szerényen fordult a korinthusiakhoz, amit időnként gyengeségnek véltek a részéről. Melyek azok a szavak, kifejezések ebben a részben, amelyekből kitűnik bátorsága, amikor megküzdött a Korinthusban fellépő hamis tanítók okozta problémával? 

Pál személyes hangon kezdi (2Korinthus 10. fejezetét): „Magam pedig, én Pál, kérlek titeket”. (2Kor 10:1) Ez is mutatja, mennyire aggasztotta, hogy hamis tanítók szivárogtak be a gyülekezetbe. 

(2Kor 10:1) versében ironikusan említi ellenfelei vádjait, azt, hogy távolról, levélben erőszakosan lép fel, de már az emberekkel szemtől szemben állva szánalmasan gyáván viselkedik. (2Kor 10:10-11) Válaszában kifejti, hogy amit gyengeségnek vélnek, azt inkább erős alázatnak, krisztusi szelídségnek kellene látniuk. 

A hamis tanítókkal bátran és határozottan kell beszélni (2Kor 10:2), ugyanakkor Krisztus szelídségével. (2Kor 10:1) Jézus kijelentette: „én szelíd és alázatos szívű vagyok” (Mt 11:29), de bátran fellépett a templomban a pénzváltókkal szemben, felforgatta asztalaikat és rablóknak nevezte őket.

 (Mt 21:12-13). Azután Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, (13) és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat imádság házának nevezik”, ti pedig rablók barlangjává teszitek. /RÚF/) 

A farizeusoknak a szemébe mondta, hogy képmutatók, meszelt sírok. 

(Mt 23:23-27). Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok azt, ami a törvényben fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. (24) Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek. (25) Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak rablásvággyal és féktelenséggel. (26) Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen! (27) Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. /RÚF/) 

Jézushoz hasonlóan Pál is tisztában volt vele, hogy lelki harcban állunk, ami megköveteli Isten teljes fegyverzetének használatát. 

(Ef 6:12-17). Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. (13) Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. (14) Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, (15) sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. (16) Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (17) Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. /RÚF/

 (2Korinthus 10. fejezetében) Pál nyelvezete harcias, hiszen emberek élete forog kockán. 

(2Kor 10:3-6) Itt nem egy egyszerű emberi konfliktusról van szó, hanem Isten csatájáról azért, hogy megnyerje az embereket Krisztusnak. Ebben az összefüggésben mondja, hogy minden hamis érvet és tetszetős elgondolást meg kell cáfolni, le kell rombolni Isten Igéje alapján, 

„és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak”. (2Kor 10:5), /ÚRK/ 

A lelki harcban Pál Krisztus hatalmával cselekszik, ami nem pusztít, hanem nemesít. 

(2Kor 10:8) A lelki vezetők könnyen gondolhatják azt, hogy Isten hatalmával lépnek fel. Ugyanakkor emlékezniük kell arra, hogy a hatalmukat Krisztustól kapták, és hozzá hasonlóan nekik is szelídnek és alázatos szívűnek kell lenniük. Pál azért hivatkozott a Krisztustól kapott hatalmára, mivel aggodalommal töltötte el, hogy a korinthusiak nem arra hallgattak, akire kellett volna, és ezzel kockáztatták Krisztushoz való hűségüket. 

Hogyan lehetünk egyszerre szelídek és bátrak, amikor hamis tanítókkal van dolgunk? Miért szükséges mindkettő? 

White idézet: A jövőben csalások egész sorozatával fognak találkozni, mi pedig szilárd talajt akarunk érezni a talpunk alatt. Erős alapot akarunk építményeinkhez. Egyetlen szeg sem mozdulhat el az Úr által lefektetett alapból. Az ellenség hamis elméleteket dob be, mint például a szentély tagadásának tanát. Ez az egyik pont, ahol a hittől való eltávolodás bekövetkezhet. Hol van biztonság, ha nem az Úr által az utóbbi ötven évben adott igazságban? 

Meg akarlak erősíteni benneteket abban, hogy Krisztus él, közbenjár érettünk és mindenkit meg fog menteni, aki hitben hozzátér és parancsolatainak engedelmeskedik. De ne felejtsd el, Jézus nem akarja, hogy energiádat testvéreid kritizálásával merítsd ki. Törekedj saját lelked üdvösségére! Azt a munkát végezd, amelyet az Úr bízott rád. Oly sok munkát találsz majd, hogy nem lesz kedved másokat kritizálni. A beszéd talentumát használva építs és dicsérj. Ha az Istentől kapott munkát végzed, az üzenetet fogod hordozni, és megérted majd, mit jelent a Lélek által való megszentelődés. 

Ne gondold, hogy Sátán nem tesz semmit. Ne gondold, hogy serege tétlenkedik. Ő és ügynökei itt vannak a földön. Fel kell vennünk Isten összes fegyverzetét. Ha ezt megtettük, kiállhatunk a magas helyeken uralkodó lelki gonoszság erejével és fejedelemségével szemben. Ha felöltöttük a lelki fegyverzetet, tapasztaljuk, hogy az ellenség csapásai nem érnek el bennünket. Isten angyalai körülvesznek bennünket, hogy megvédjenek. Bizonyságom van Istentől, hogy ez így lesz. 

Izráel Úr Istenének nevében kérlek titeket, hogy keljetek az Úr segítségére a gonosz hatalma ellen. Ha ezt teszitek, egy erős, segítő, személyes Megváltó lesz oldalatokon. A gondviselés pajzsa véd majd titeket. Isten utat biztosít számotokra, hogy az ellenség sose győzhessen le benneteket. – A Szentlélek eljő reátok, 239./old. 

Sátán belekeveri tapasztalatunk minden fázisába a téves tanításokat, és buzgón védelmezi azokat, hogy rabul ejtse minden lélek értelmét, akik nem gyökereztek és alapozódtak meg az Ige szent alapelveinek teljes ismeretében. Még legbelső sorainkban is hamis tanítók fognak támadni, akik sátáni eredetű hitető lelkekre hallgatnak. Ezek a tanítók tanítványokat fognak magukkal ragadni. Alattomosan lopóznak be és hízelgő szavakat használnak, csábító módszerekkel ügyesen adják elő megtévesztő nézeteiket. 

Gyülekezeteink egyetlen reménysége az lehet, ha teljesen éberek maradnak. Azok vannak biztonságban, akik jól megalapozódtak az Ige igazságaiban, és mindent az „Így szól az Úr” próbája alá vetnek. A Szentlélek azokat fogja vezetni, akik többre értékelik Isten bölcsességét, mint a sátáni eszközök megtévesztő okoskodásait. Imádkozzunk többet, de ne emberi módon, hanem a Krisztusban lévő igazság iránti szeretet indíttatása alatt! Azokban a családokban, ahol hisznek az igazságban, bölcs és értelmes szavaknak kell elhangozniuk; olyan szavaknak, melyek a Szentírás kutatása eredményeképp születnek. – A Szentlélek eljő reátok, 125./old.