Kegyelem, szeretet és közösség

 „Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal.” (2Kor 13:13) 

Pál öt felszólítással, az előzőekben említett lényeges elemek újbóli megerősítésével zárja (2Korinthus levelét)

(2Kor 13:11). Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. /RÚF/

Az első: „örüljetek” (RÚF), ez utalás a levelek korábbi részeire. 

A második felszólítás: „állítsátok helyre a jó rendet” (RÚF), ami egyetlen görög szó, a katartidzó fordítása. 

A harmadik: „vigasztalódjatok” (KAR), ez szakaszának folytatása. Második levelét az apostol bátorítással kezdi és azzal is fejezi be. Azért tapasztaljuk Isten vigasztalását, hogy mi is vigasztaljunk másokat (2Kor 1:4, 6) 

(2Kor 1:3-7). Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, (4) aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. (5) Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. (6) Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. (7) A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is. /RÚF/] 

A negyedik és az ötödik felszólítás: „jussatok egyetértésre, éljetek békességben” /RÚF/, ezzel egységre kér. Ez a légkör, az öröm, a helyreállítás, a bátorítás, az egység és a béke légköre a feltétele Isten jelenlétének, aki „a szeretet és a békesség Istene” (2Kor 13:11), /RÚF/. Az ilyen lelkület a háromszemélyű egy Istennek az emberi szívben végzett munkájából következik. 

A kegyelem, a szeretet és a közösség a Szentháromság Isten értünk végzett munkájának az eredménye. Ez a három keresztényi tulajdonság erősíti azt a légkört, amit Isten jelenléte jellemez. 

White idézet: A kegyelem és a keresztény élet megértésének a lényege a Krisztusba vetett hit, valamint Istennek és akit elküldött, egyszülött Fiának a megismerése. Ebben viszont sokan elbuknak, mert nincs hitük. Ahelyett, hogy közösségre vágyódnának Krisztussal, és részesülni szeretnének önmegtagadásában és megaláztatásában, mindig az énjük próbál felül kerekedni… Ó, bárcsak értékelnék Isten szeretetét! Akkor a szívük megerősödne, korlátolt látásuk kiteljesedne, az önzés jégsorompói elolvadnának, és mélyebb ismeretre tehetnének szert… 

Mivel nem ismerik Istent, nem hisznek Krisztusban, és nem érintette meg őket érettük elszenvedett megaláztatása, ezért alázatát látva nem alázzák meg magukat, és nem Őt magasztalják… Ó, ha úgy szeretnétek Őt, ahogy Ő szeretett, nem próbálnátok elkerülni azokat a tapasztalatokat, amelyek meghatározták Isten Fia szenvedéseinek sötét fejezeteit! 

Ha részesei akarunk lenni Krisztus szenvedéseinek, emeljük tekintetünket Isten Bárányára, aki elveszi a világ bűneit. Szemlélve Krisztus szenvedéseit, látva önmegtagadását és áldozatát, ámulatba ejt a bűnös ember iránt tanúsított isteni szeretet. Ha arra hívattunk el, hogy megalázó próbákat éljünk át Krisztusért, és ha krisztusi gondolatok uralnak, akkor mindezeket szelídséggel el kell tűrnünk, nem fogunk bántani másokat és nem ellenkezünk a gonosszal. Olyan lelkületet tanúsítunk, amilyen Krisztusban lakozott… Ahhoz, hogy Krisztus munkatársaiként részt vehessünk a megváltás nagy tervében, meg kell értenünk, hogy mit jelent az áldozata és mit jelentenek a szenvedései. – That I May Know Him, 104./old. 

A gyülekezet a keresztények közössége, ahol minden tag örül a többiek ajándékainak és talentumainak, amit kaptak Istentől a különböző képességeik szerint. A gyülekezet a közösség szent kötelékei révén egységes, így mindenki befolyással van a társaira. Mindannyian a szeretet és az összhang szent kötelékével kapcsolódnak egymáshoz. A keresztény elvek és a hívők közösségének összes ajándéka egyesült erővel kell, hogy harmonikusan működjön. A tagok különböző képességeinek megtisztító és átformáló befolyása alatt a hívők még több áldásban részesülnek, és egyre jobbá válnak, hogy ami egyiknél hiányzik, a társában bőven megnyilvánulhasson. A tagok egyesítsék erőiket, hogy a gyülekezet látványossága lehessen a világnak, angyaloknak és embereknek. 

A gyülekezeti tagság szövetsége azt feltételezi, hogy minden tag Krisztus nyomdokaiban jár, mindannyian az Ő igáját hordozzák, és tanulnak tőle, aki szelíd és alázatos szívű. Ha ezt teszitek, „nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek, mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Mt 11:29-30) – mondta drága Üdvözítőnk. 

Akik Krisztus igáját hordozzák, közelebb kerülnek egymáshoz is. Kedvességet, türelmet és szent odaadást gyakorolva igyekeznek egymást túlszárnyalni gyöngéd megértésben és szeretetben. A gyengét és tapasztalatlant megerősíthetik azok, akik telve vannak reménységgel, és több tapasztalatot szereztek. Noha mind közül ő a legkisebb, mégis egy olyan kő, aminek ragyognia kell az épületbe épülve. A szervezet testének ő is létfontosságú tagja, aki egyesült Krisztussal, a Fejjel, és Krisztus által azonosul az Ő erényeivel, ezért a Megváltó nem szégyelli őt testvérének nevezni… A világtól elkülönült gyülekezet a Menny szemében a legfontosabb dolog itt a földön… A gyülekezet olyan legyen, amilyennek Isten elvárja – Isten családját képviselje a világban. – Lift Him Up, 295./old.

Az Úr védi a népét attól, hogy megismételjék a múlt tévedéseit és hibáit

 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.(Mát 24:24) /ÚRK/

„Az Úr védi a népét attól, hogy megismételjék a múlt tévedéseit és hibáit. Mindig volt sok hamis tanító, akik tévtanokat és szentségtelen szokásokat hirdettek, hamis elvekért munkálkodtak, méghozzá a legszebben hangzó, rejtett, megtévesztő módon, hogy becsapják, ha lehet, a választottakat is”. (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald. 1904. január 7.) 

„Az Úr azt akarja, hogy próbára tegyük a nézeteinket, és felmérjük, milyen nagy szükségünk van az élő kijelentések alapos megvizsgálására, hogy megtudjuk, hitben vagyunk-e. Sokan, akik állítólag hisznek az igazságban, kényelmesen megállapodtak, és azt mondják, hogy »Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem« (Jel 3:17).” (Ellen G. White: Counsels to Writers and Editors. 36./old.) 

„Az emberek ragaszkodnak a tévedésekhez, pedig az igazság világossá lett téve. Ám ha tanításaikat Isten Igéjéhez vinnék, és Isten Igéjét nem a saját tanaik fényében olvasnák, hogy a maguk igazságát bizonyítsák, nem járnának sötétségben, vakon, nem ragaszkodnának a tévedéshez. A Szentírás szavainak sokan olyan jelentést tulajdonítanak, ami a saját véleményükhöz illeszkedik, így Isten Igéjének téves értelmezésével félrevezetik önmagukat és becsapnak másokat. Isten Igéjét alázatos szívvel tanulmányozzuk! Félre kell tenni minden önzést, eredetieskedést. Nem szabad tévedhetetlennek tartanunk régen dédelgetett nézeteinket”. (i. m. 36-37./old.) 

White idézet: Krisztusi élet: Pál felszólal a hagyomány és bölcselkedés ellen (November 26.)

„Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való” (Kol 2:8) 

A kolosséi hívők, kiket a pogányság szokásai és befolyása vett körül, abban a veszélyben forogtak, hogy elszakadnak az egyszerű evangéliumtól. Pál tehát ettől óvta őket, amennyiben Krisztusra, mint egyedül megbízható Vezetőjükre irányította tekintetüket. „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne.” (Kol 2:6)

Krisztus előre megmondotta, hogy hitetők lépnek fel, kiknek befolyása által „a gonoszság megsokasodik” és „a szeretet sokakban meghidegül”. (Mt 24: 12) Ezek felől intette a tanítványokat, mert innen nagyobb veszélyek fenyegetik a gyülekezetet, mint üldöző ellenségeik részéről. Pál ismételten óva intette a hívőket ezektől az álnok tanítóktól. Elsősorban ettől a veszélytől óvakodjanak; mert amennyiben befogadják ezeket a hamis tanítókat, a tévelygésnek nyitják meg a kaput. Az ellenségnek lehetővé teszik, hogy az újonnan megtérteknek a lelki ítélőképességét elhomályosítsa és bizalmukat megrendítse. 

Krisztus a zsinórmérték, Akihez szabva kell megvizsgálni az előadott tanokat. Mindazt, ami tanaival nem egyezik, utasítsák vissza. 

Isten Igéjének intelmei, a keresztény gyülekezetet minden oldalról fenyegető veszélyekre nézve ma is érvényesek. Miként az apostolok idejében igyekeztek emberek a Szentírásba vetett hitet hagyományok és bölcseletek által aláásni, úgy igyekszik az igazság örök ellensége ma is az érzékeknek hízelgő „magasabb kritika” irányzatával, a fejlődéselmélettel, spiritizmussal, teozófiával és panteizmussal a lelkeket tiltott útra csábítani. Sokak szemében a Biblia: olaj nélküli lámpa, mert bölcseleteikkel gondolataikat helytelen irányba terelték. 

A spiritizmus vagy spiritualizmus arra tanít tömegeket, hogy a vágy a legfőbb törvény; a féktelenség: szabadság; az ember csupán önmagának tartozik felelősséggel… Legnagyobb szükségletünk: erő – a magasabb rendű, tisztább és nemesebb életre. (Az apostolok története, 473-478) – Krisztusi élet, „Pál felszólal a hagyomány és a bölcselkedés ellen” című fejezet, 344./old. (november 26.)

1). (2Kor 10:1-6) szakaszát! Milyen stratégiát követett Pál, amikor lelki „harcot” vívott Isten igazsága védelmében? Hogyan alkalmazhatjuk mi is ezt a saját lelki küzdelmeinkben?

(2Kor 10:1-6). Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok; (2) kérlek, ne kényszerítsetek arra, hogy ottlétemkor erélyes legyek, mert úgy gondolom, bátran felléphetnék azokkal szemben, akik úgy vélekednek, hogy mi test szerint élünk. (3) Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; (4) hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. (5) Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre, (6) és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, ha ti teljesen engedelmesek lesztek. /RÚF/

2). A Biblia szerint a végidő előtt sok hamis tanító igyekszik eltéríteni az embereket az igazságtól. Mit tehet a gyülekezetünk tagjai védelmében az akár még a soraink között is fellépő hamis tanítók ellen? Miért olyan fontos ez az egyház missziójának végzése szempontjából? 

3). Miért tartotta Pál szükségesnek, hogy dicsekedjen szenvedései hosszú listájával (2Kor 11:16-33)? És mit jelent az, ha valaki „az Úrban dicsekedik”? 

(2Kor 11:16-33). Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. (17) Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. (18) Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. (19) Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket: (20) mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. (21) Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is. (22) Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. (23) Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. (24) Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, (25) háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. (26) Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, (27) fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. (28) Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. (29) Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? (30) Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni. (31) Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. (32) Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. (33) Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből. /RÚF/ 

4). Miért fontos a hívőknek önvizsgálatot tartani, hogy a hitben vannak-e? (2Kor 13:5) Min változtat ez? 

(2Kor 13:5). Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. /RÚF/ 

Pál megpróbálja megerősíteni azokat a tagokat, akik nem akartak megtérni

(2Kor 12:14-21). Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek. Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. (15) Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem? (16) Ám legyen: én nem voltam terhetekre, de ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket. (17) Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg titeket? (18) Megkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is. Csak nem Titusz csalt meg titeket? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk? Nem ugyanazokon a nyomokon? (19) Régóta azt gondolhatjátok, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi azonban Isten színe előtt Krisztusban beszélünk, mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekre. (20) Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, gőg, pártoskodás lesz közöttetek, (21) úgyhogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Istenem nálatok, és megsiratok sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek. /RÚF/; 

(2Kor 13:1-10). Most harmadszor megyek hozzátok: „Két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást!” (2) Előre megmondtam, most is előre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most távollétemben is azoknak, akik előzőleg vétkeztek, de a többieknek is: ha még egyszer elmegyek, nem leszek kíméletes; (3) minthogy annak bizonyítékát keresitek, hogy általam valóban az a Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas közöttetek. (4) Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt Isten hatalmából közöttetek. (5) Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. (6) De remélem, felismeritek, hogy mi viszont kipróbáltak vagyunk. (7) Imádkozunk Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltaknak mutatkozzunk, hanem azért, hogy a jót tegyétek, mi pedig mintha nem volnánk kipróbáltak. (8) Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. (9) Mert örülünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek vagytok. Könyörgünk is azért, hogy ti tökéletesek legyetek. (10) Azért írom ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek aszerint a hatalom szerint, amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra adott. /RÚF/ 

Szakaszában Pál bejelenti harmadik látogatását a gyülekezetnek. (2Kor 12:14); (2Kor 13:1) Levezette, hogy ő nem alábbvaló a hamis apostoloknál. Bízott benne, hogy újból elmegy Korinthusba, és megpróbálja megerősíteni azokat a tagokat, akik nem akartak megtérni. Éppen ez volt látogatásának egyik fő oka. Pál minden szava és tette a gyülekezet épülését célozta. (2Kor 12:19) 

(2Kor 12:20-21) versei! Milyen bűnök veszélyeztették a korinthusi gyülekezet lelkiállapotát? 

(2Kor 12:20-21) verseinek bűnlajstroma hasonló ahhoz, amit másutt is találunk Pál leveleiben. 

(Róm 1:29-31). Tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók, (30) rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, fennhéjázók, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, (31) kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. /RÚF/; 

(Gal 5:19-21). A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, (20) bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, (21) irigység mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. /RÚF/

 Az első két elem ...

(1Kor 3:3). mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? /RÚF/

... versében van, ahol az apostol a korinthusi tagok közötti irigységre és viszálykodásra utal. Pál tartott attól, hogy harmadik látogatásakor sem lesz nagyon más a helyzet, mint korábban volt. 

„Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek”. (2Kor 12:20, RÚF) 

Ez azt jelenti, hogy nem „Krisztus szelídségével és gyöngédségével” (2Kor 10:1), /RÚF/ fog bánni velük, hanem inkább kész „megbüntetni minden engedetlenséget”. (2Kor 10:6), /RÚF/ 

Az aggasztotta leginkább, hogy „akik korábban vétkeztek… nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek”. (2Kor 12:21), /ÚRK/ Ezek a bűnök okoznak megoszlást a gyülekezetben. 

Ezek után Pál a gyülekezeti fegyelmezés szerepére összpontosít, ami a bűnben élők helyreállítása. (2Kor 13:1-4) A gyengeség nem mentség a bűnös életre. Aki győztes életet akar élni, az folyamodhat erőért. (2Kor 13:4) A paráznaságot elkövetők annak adták bizonyságát, hogy az életükben nem volt valóság Isten ereje. Pál azt akarta, hogy megtérjenek és tapasztalják az engedelmességre vezető erőt, nem fegyelmezni akarta őket.

  „Imádkozunk Istenhez, hogy semmi gonoszt ne tegyetek… hogy ti a jót tegyétek… és imádkozunk a ti tökéletesedésetekért”. (2Kor 13:7-9), /ÚRK/ 

Milyen szép imádság! Kéri őket, vizsgálják meg az életüket, hogy hitben vannak-e. 

(2Kor 13:5) Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. /RÚF/

Mit jelent hitben lenni? Honnan tudhatjuk, hogy hitben vagyunk-e? 

White idézet: Sokan dédelgetik az önteltséget, és zúgolódnak a Laodiceához intézett közvetlen bizonyságtevés hallatán, mert nem látják be bűnös voltukat, de az ítéletkor majd szégyenkezni fognak hálátlan magatartásuk miatt, és mert az ellen lázadtak, aki oly irgalmas volt hozzájuk, és nem pusztította el őket a bűneik miatt. Akkor majd egyetlen vallomás vagy könny sem válik hasznukra, ha korábban nem törődtek az életükről készült jelentéssel. Sok magát Krisztus tanítványának valló lesz majd azok között, akik nem akartak megtérni, és becsapták a lelküket az örök kárhozatra. Az igazság mellőzése senkinek sem ad majd bátorságot az ítélet napján, hogy védelmére nyissa meg ajkát. Akkor majd megnyittatnak a könyvek, amelyek minden ember cselekedeteinek a feljegyzéseit tartalmazzák… 

Isten az Igében üzent azoknak, akik könnyelműen élnek, és nem szégyellnek a gonoszság útján járni. A következő szavakat hallottam: „Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én utam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? Nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége!” (Ésa 40:27-28) Ha a közömbös és önmaguk iránt engedékeny emberek keresnék az Urat és megvallanák bűneiket, meglátnák, hogy megtéretlen életükkel másokat is tévelygésbe vezetnek, így megtérnének és megbánnák bűneiket… 

Isten folyton szólítja az ember szívét, és arra készteti, hogy ismerje el szeretetét és irgalmát, és a gonosz elvek helyett fogadja el feddhetetlenségét. Az Úr minden időben így szólította meg az embert. Noé napjaiban Krisztus emberi eszköz által szólt és prédikált a bűn rabjainak. Ő jött le Izráel népe közé felhőoszlopban nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. Vezette a nagy sokaságot a pusztai vándorlás során… 

Sokan nem is értékelik ezen dolgokat. Az Izráelnek adatott utasításokat ma minden léleknek meg kell értenie. Az ember állíthatja, hogy bölcsességgel rendelkezik, de emberi értelemnél többre van szüksége, ha meg akarja érteni az evangélium kinyilatkoztatásait. – This Day With God, 278./old.