A "Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek".

(2Pt 1:18-21). mi hallottuk ezt a mennyből jött szózatot, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. (19) Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. (20) Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, (21) mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek. /RÚF/ 

Isten beszélt Ádámmal és Évával a bűneset előtt, 

(1Móz 2:16-17). Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, (17) de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz. /RÚF/

... majd utána is. 

(1Móz 3:9-19). De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? (10) Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem. (11) Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? (12) Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem. (13) Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, ezért ettem. (14) Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden vadállat között: hasadon járj, és port egyél egész életedben! (15) Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. (16) Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. (17) Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! (18) Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! (19) Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! /RÚF/

 Mindkét helyzetben tökéletesen értették a szavait. Világosan hallható volt Isten hangja a Sínai-hegynél is ...

(2Móz 20:1-20). Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: (2) Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. (3) Ne legyen más istened rajtam kívül! (4) Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. (5) Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. (6) De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat. (7) Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét! (8) Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! (9) Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! (10) De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. (11) Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt. (12) Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked! (13) Ne ölj! (14) Ne paráználkodj! (15) Ne lopj! (16) Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! (17) Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé! (18) Az egész nép szemtanúja volt a mennydörgésnek és villámlásnak, a kürtzengésnek és a hegy füstölgésének. A nép, látva mindezt, remegni kezdett, és távolabbra húzódott. (19) És így szóltak Mózeshez: Te beszélj velünk, és mi hallgatni fogunk rád, de Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk! (20) Mózes azonban így felelt a népnek: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen benneteket, és hogy őt féljétek mindig, és ne vétkezzetek! /RÚF/, 

... valamint Jézus keresztségekor és megdicsőülésekor. 

(Mt 3:17). És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. /RÚF/;

 (Mt 17:5). Miközben ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok! /RÚF/ 

Félreérthetünk dolgokat, amikor emberek szólnak hozzánk, de az biztos, hogy ha Isten beszél valakivel, nem történhet félreértés vagy megtévesztés. 

A Biblia kijelenti: 

„Isten azt mondta Mózesnek: Én vagyok az ÚR” (2Móz 6:2), /ÚRK/! 

A Biblia sok írója kifejezte, hogy hallották Isten hangját, amikor szólt hozzájuk. Ez volt a helyzet például Ézsaiással 

(Ézs 8:1, 11). Ezt mondta nekem az Úr: Fogj egy nagy írótáblát, és írd rá közönséges írással: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára! (11) Így szólt hozzám az Úr, amikor keze megragadott, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek az útján: /RÚF/, 

Jeremiással 

(Jer 1:4, 9, 11). Így szólt hozzám az Úr igéje: (9) Azután kinyújtotta kezét az Úr, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet! (11) Majd így szólt hozzám az Úr igéje: Mit látsz, Jeremiás? Ezt feleltem: Mandulavesszőt látok. /RÚF/

 és Ezékiellel. 

(Ez 3:16). Hét nap múlva ez történt: Így szólt hozzám az Úr igéje: /RÚF/; 

(Ez 6:1). Így szólt hozzám az Úr igéje: /RÚF/

 Amikor valaki tagadni próbálja ezeket vagy a hasonló állításokat, végül megkérdőjelezi a próféták őszinteségét és a Biblia megbízhatóságát. 

Isten értelmes emberi nyelven szólt a prófétákhoz, akik szintén így tettek a közönségük előtt. Például Noé Isten igaz prófétája és az igazság hűséges hirdetője volt.

  (2Pt 2:5). Nem kímélte meg az ősi világot sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát. /RÚF/

 Nem írt egyetlen részt sem a Bibliában, de a kortársainak szóban hirdette Isten üzenetét, ami nem volt kevésbé ihletett, mint a kanonikus prófétáké. 

Más prófétáknak, köztük Nátánnak, Illésnek, Elizeusnak és Keresztelő Jánosnak sincs írásuk a Bibliában, de szóban hirdették az üzeneteiket. 

Azután mit mondhatunk Jézus Krisztusról? Az evangéliumi feljegyzés említi, hogy földi szolgálata során 

„az ujjával írt a földre”. (Jn 8:6), /ÚRK/ 

Ennyi. Nincs feljegyzés arról, hogy bármi mást írt volna. Viszont úgy tanított és prédikált, 

„mint akinek hatalma van”. (Mt 7:29) Hallgatói közül többen meg is jegyezték: 

„Soha ember még így nem beszélt, mint ő”! (Jn 7:40, 46), /ÚRK/ 

Jézus elsősorban szóban közölte Isten üzeneteit, amelyek nem voltak kevésbé hitelesek és kötelező érvényűek csak azért, mert nem írt egyetlen bibliai könyvet sem. 

Istennek voltak olyan prófétái, akiknek nem szerepelnek írásaik a Bibliában. Miért bírnak tekintéllyel a nem kanonikus próféták is? 

White idézet: Nátán, szemeit a királyra szegezve, jobb kezét az égre emelve ünnepélyesen kijelentette: „Te vagy az az ember! ... Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely utálatos ő előtte?” (2Sám 12:7, 9) A bűnös megkísérelheti, amint Dávid is tette, hogy elrejti elkövetett bűnét az emberek elől. A bűnösök arra törekedhetnek, hogy bűnös tetteiket örökre elrejtsék az emberek elől, de „...mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk”. (Zsid 4:13) „...Mert nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jőne: és oly titok, ami ki ne tudódnék.” (Mt 10:26) 

Nátán kijelentette: „Én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből ... Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely utálatos ő előtte. A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül; ... Ímé én éppen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak ... Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel előtt és napvilágnál cselekeszem azt.” (2Sám 12:7-12) 

A próféta dorgáló szavai érintették Dávid szívét. Lelkiismerete felébredt. Bűne a maga teljes szörnyűségében jelent meg lelki szemei előtt. Remegő ajakkal mondta: „Vétkeztem az Úr ellen!” Mindaz a rossz, amit mások ellen cselekszünk, a megsértettről mindig Istenre hat vissza. Dávid súlyos bűnt követett el úgy Uriás, mint Bethsabé ellen, és ezt mélyen át is érezte. Végtelenül nagyobb volt azonban az, amit Isten ellen követett el… 

Nagyon sokan megkérdezték, akik már elolvasták Dávid bukásának történetét: Miért kellett ezt a feljegyzést nyilvánosságra hozni és az emberek elé tárni? Isten miért látta helyesnek a világnak nyíltan megmutatni olyan valaki életének sötét szakaszát, akit a menny igen magasra becsült? A próféta Dávidhoz intézett feddésében ezt jelentette ki bűnéről: „...mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban”. (2Sám 12:14) Az Istenhez hűtlenekké vált emberek az egymást követő nemzedékek élete folyamán gyakran mutattak Dávid jellemének erre a sötét foltjára és diadallal, csúfolással így kiáltottak fel: „Íme, az Isten szíve szerint való ember!” Így hoztak szégyent a vallásra, káromolták Istent és az ő szavát, lelküket megkeményítették a hitetlenségben, és sokan a kegyeskedés álruhájában merészek lettek a bűnben. 

Dávid története azonban nem nyújt támogatást a bűnnek. Dávidot akkor mondták Isten szíve szerint való embernek, amikor még Isten tanácsa szerint járt el minden dolgában. Mikor azonban a bűn útjára lépett, megszűnt igaznak lenni, mindaddig, amíg bűnbánattal viszsza nem tért az Úrhoz. Isten szava világosan kijelenti: „De ez a dolog, amelyet Dávid cselekedett, nem tetszék az Úrnak.” (2Sám 11:27) Az Úr azt mondta neki a próféta útján: „Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely utálatos ő előtte? ... Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megutáltál engem.” (2Sám 12:9-10) Bár Dávid megbánta bűnét, és Isten megbocsátott neki és elfogadta őt, de az általa elvetett mag kikelt kártékony gyümölcsét neki kellett learatnia. A személyén és házán végrehajtott ítélet bizonyítja Isten bűntől való irtózását… 

Dávid bűnbánata őszinte és mély volt. Nem tett semmi kísérletet arra, hogy elfedezze bűnét. Nem igyekezett megszökni a fenyegető ítélet elől, ez inkább imára késztette. Látta Isten ellen elkövetett bűne szörnyűségét; beszennyezett lelkét; undorodott a bűntől. Nem csak bocsánatért, hanem szíve tisztaságáért is könyörgött. Dávid kétségbeesésében nem adta fel a küzdelmet. A bűneiket megbánó bűnösöknek adott isteni ígéretben meglátta Isten bocsánatát, és ez biztosíték volt, hogy neki is megbocsát. – Pátriárkák és próféták, 721-723, 725./old. 

Az ihletéssel a Szentlélek segít az igaz prófétáknak

A Biblián kívül sok könyvet írtak a korszakok folyamán, amelyek még ma is megvannak, a Bibliát azonban Isten Igéjének tartjuk. Mi különíti el minden egyéb írástól? 

(2Tim 3:15-17). mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. (16) A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; (17) hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen. /RÚF/

(2Tim 3:16) versének legjobb fordítását illetően van némi vita a bibliafordítók között, de a legtöbben hasonlóan értelmezik ezt a szakaszt, hangsúlyozva, hogy az egész Biblia Istentől ered. 

(2Pt 1:19-21). Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. (20) Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, (21) mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek. /RÚF/ 

Egy bibliakommentátor magyarázata szerint „valószínűbbnek tűnik, hogy Pál itt a Szentírás egészére gondol, és azt mondja: az egész Szentírás »hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre«, és nem arra utal, hogy minden egyes szentírási szakasz ilyen módon használ” (G. W. Knight III: The Pastoral Epistles: A Commentary on the Greek Text. Grand Rapids, MI, 1992, Eerdmans, 445./old.) 

Mégis hogyan értsük az (inspiráció) sugallat, ihlet, folyamatát, ami által létrejött a Biblia? Az ihletéssel a Szentlélek segít az igaz prófétáknak, hogy megbízható módon tudják közölni az isteni üzeneteket. Ezt a segítséget nemcsak az üzenetek fogadásakor adja, hanem akkor is, amikor a próféták világosan közvetítik az üzeneteket az embereknek. 

Isten üzenetei álmokban és látomásokban érkeznek. 

(4Móz 12:6). Az Úr ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az Úrnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá. /RÚF/; 

(Jak 1:17). minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. /RÚF/ 

(Ézs 6:1, 8). Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, amint egy trónon ült. Magasztos volt és felséges; palástja betöltötte a templomot. (8) Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! /RÚF/

 Isten felhasznál még szemtanúkat, ...

(1Jn 1:1-3). Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. (2) Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. (3) Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. /RÚF/

 ... a Lélektől indított történelmi kutatómunkát ...

(Lk 1:1-3). Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy írásba foglalják a közöttünk beteljesedett eseményeket úgy, (2) amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: (3) magam is jónak láttam, hogy miután elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam, szép rendben megírjam neked, nagyra becsült Teofilosz, /RÚF/

 ... és tőle jövő gondolatokat. 

(2Pt 1:21) mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek. /RÚF/

Bármilyen eszközt is alkalmaz éppen a Szentlélek, a próféták és a bibliai írók a közlendő igazság objektív, nem pedig szubjektív üzeneteit kapják. Ezért van az, hogy az Úr hírnökeinek nem szabad változtatni Isten üzenetein vagy bármilyen módon elferdíteni azokat, még ha a saját szavaikkal szólnak is. 

A prófétai üzeneteket az eredeti közönségnek szóban ...

(2Pt 1:19-21), Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. (20) Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, (21) mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek. /RÚF/ 

... vagy írásban lehetett átadni,

(Jn 20:30-31). Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. (31) Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében. /RÚF/

... vagy dramatizált formában. 

(Ez 4:1-8). Te pedig, emberfia, fogj egy téglát, tedd magad elé, és véss rá egy várost: Jeruzsálemet! (2) Vedd ostrom alá, építs vele szemben ostromgépeket, emelj sáncot, állíts fel táborokat, helyezz el körülötte faltörő kosokat! (3) Azután fogj egy vas sütőlapot, tedd oda mint egy vasfalat magad és a város közé, és szegezd rá a tekintetedet: így legyen ostrom alatt, így ostromold! Intő jel ez Izráel házának. (4) Azután feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra Izráel házának a büntetését! Addig kell elszenvedned büntetésüket, ahány napig így fekszel. (5) Napokban kifejezve adtam meg büntetésük éveit: háromszázkilencven nap. Így szenvedd el Izráel házának büntetését! (6) Ha ezt letöltötted, másodszor feküdj a jobb oldaladra, és szenvedd el Júda házának a büntetését negyven napig. Egy-egy évet egy-egy napban adtam meg. (7) Szegezd tekintetedet Jeruzsálem ostromára, tűrd fel ruhád ujját, és prófétálj ellene! (8) Megkötözlek, és nem fordulhatsz egyik oldaladról a másikra, míg le nem telnek ostromod napjai. /RÚF/ 

Bár marad még számos kérdés a Biblia ihletésével vagy általában az inspiráció működésével kapcsolatban, de miért különösen fontos, hogy bízzunk Isten ihletett Igéjében, még ha nem is értjük teljesen megírásának folyamatát? 

White idézet: Minden értelmes lény első és legfontosabb kötelessége, hogy megtudja a Szentírásból, mi az igazság. Az igazságot ismerve pedig a világosságban kell járnia, és mindenkit példája követésére kell buzdítania. Nap mint nap szorgalmasan kell kutatnunk a Bibliát, minden gondolatot mérlegelve, és igét igével összevetve. Isten segítségével nekünk kell kialakítanunk nézeteinket, mint ahogy életünkért is saját magunk vagyunk felelősek Isten előtt. 

Számos művelt ember a Biblia legvilágosabb igazságait valószínűtlennek és homályosnak tünteti fel. Nagy bölcsességet színlelve azt tanítják, hogy a Szentírásnak van egy misztikus, titokzatos, lelki jelentése, amelyet nem lehet megfejteni. Ezek az emberek hamis tanítók. Nekik mondja Jézus: „Nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát.” (Mk 12:24) A Bibliát szó szerint kell érteni, amikor nem szimbólumokban vagy képekben, hanem világosan beszél. Krisztus ezt ígérte: „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról.” (Jn 7:17) Ha az emberek szó szerint vennék a Bibliát, ha nem volnának hamis tanítók, akik félrevezetik és elbizonytalanítják őket, akkor olyan munkát lehetne végezni, ami megörvendezteti az angyalokat, és Krisztus nyájába tévelygők ezrei jönnének. 

Amikor a Szentírást kutatjuk, összpontosítsuk rá minden figyelmünket, és igyekezzünk megérteni, amennyire Isten mélységes dolgait halandó ember felfoghatja! De ne felejtsük el, hogy az igazi tanulót a gyermek formálhatósága és alázatossága jellemzi! A szentírási problémákat nem lehet a filozofikus problémák leküzdéséhez alkalmazott módszerekkel megoldani. A Biblia kutatásához nem szabad azzal a magabiztossággal fogni, ahogy sokan a tudományos kérdéseket vizsgálják; hanem imádkozva, Istenre támaszkodva, akaratának megismerésére igazán vágyakozva. Alázatos és tanulékony lelkülettel kell a nagy VAGYOK-tól tanulnunk, nehogy a gonosz angyalok elhomályosítsák értelmünket, és szívünket keménnyé, érzéketlenné tegyék az igazság iránt. – A nagy küzdelem, 598-599./old. 

A természet és a kinyilatkoztatás egyaránt bizonyságot tesz Isten szeretetéről. Mennyei Atyánk kútforrása az életnek, a bölcsességnek és az örömnek. Tekintsünk csak a természet csodálatos és fenséges műveire; gondoljunk arra, mily nagyszerűen alkalmazkodnak nemcsak az ember, hanem minden élőlény szükségleteihez! A napfény és az eső, mely felüdíti és megtermékenyíti a földet; a hegyek, a völgyek és a tengerek, mind az Alkotó szeretetéről beszélnek. Isten az, aki teremtményeinek kielégíti mindennapi szükségleteit! … 

„Isten a szeretet” – ezt hirdeti minden virág és minden egyes fűszál! A madarak zengő éneküket hallatják, a gyengéd virágok tökéletes szépségükben kellemes illatukkal töltik be a léget, az erdő magas fái üde zöld, dús lombozatukkal – mind-mind hangos bizonyítékai Isten szeretetteljes atyai gondoskodásának és vágyának, hogy gyermekeit boldoggá tegye. 

Isten lénye Igéjében nyilatkozik meg. Amikor Mózes kérte: „…mutasd meg nékem a te dicsőségedet” (2Móz 33:18), az Úr így válaszolt: „Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el…” (2Móz 33:19) Ez az Ő dicsősége. „És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezer íziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt.” (2Móz 34:6-7) Jónás hasonló szavakkal juttatta kifejezésre érzelmeit, mondván: „Tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú.” (Jón 4:2) – Jézushoz vezető út, 9-10./old. 

Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadásának súlya

Újszövetségben Jézus kereszthalála és feltámadása nem csupán két történelmi esemény, hanem a teljes emberi történelem és a megváltás abszolút középpontja. Ez az a két elválaszthatatlan pillanat, amely mindent megváltoztatott, és amelyeknek a valódi súlyát az apostolok is csak a Szentlélek eljövetele után értették meg teljesen.

A két esemény értelmezés súlya a következő alapigazságokban rejlik:

 1. A kereszthalál súlya: A helyettesítő áldozat és a kibékülés

A kereszten nem egyszerűen egy ártatlan ember kivégzése történt, hanem egy kozmikus horderejű esemény:

• Isten igazságossága és kegyelme találkozott: A bibliai tanítás szerint a bűn zsoldja a halál. Isten igazságos, ezért a bűnt nem hagyhatja büntetés nélkül. Ugyanakkor szeretetteljes is, ezért Jézusban önmagára vállalta a büntetést.
• Helyettesítő áldozat: Jézus a „Bárány”, aki a világ bűneit hordozza. Az emberiség helyett és nevében halt meg, kifizetve a bűn adósságát.
• A kárpit kettéhasadása: Halálának pillanatában a jeruzsálemi templom szentélyének kárpitja felülről lefelé kettéhasadt. Ez azt szimbolizálta, hogy a bűn által emelt fal leomlott: a kereszthalál által a hétköznapi ember számára is közvetlen, szabad út nyílt Istenhez.

2. A feltámadás súlya: A végső győzelem és az új teremtés

Ha Jézus csak meghalt volna, a kereszténység egy lett volna a korszak tragikus messiási mozgalmai közül. A feltámadás az az esemény, amely hitelesítette Jézus minden szavát:

• Győzelem a halál és a sátán felett: A feltámadással Jézus megtörte a halál egyeduralmát. Megmutatta, hogy a gonoszság, a gyűlölet és a halál nem a végső szó, az élet diadalmaskodott.
• Jézus identitásának pecsétje: A feltámadás a végső bizonyítéka annak, hogy Jézus valóban az volt, akinek mondta magát: Isten Fia. Pál apostol ezt radikálisan fogalmazza meg: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek” (1Kor 15:17).
• Az új teremtés kezdete: Jézus feltámadott teste nem csupán egy újraélesztett hulla volt (mint Lázár), hanem egy megdicsőült, romolhatatlan test. Ő lett az „első zsenge”, ami garantálja, hogy a hívők is fel fognak támadni a halálból az idők végén.

Hogyan változott meg az apostolok látásmódja?

Mielőtt a Szentlélek megvilágosította volna őket, az apostolok számára a kereszt a teljes kudarcot és a gyászt jelentette (elmenekültek, bezárkóztak félelmükben). A feltámadás és Pünkösd után viszont megértették a „miértet”.

Rájöttek, hogy a kereszt nem vereség volt, hanem a legnagyobb győzelem, a feltámadás pedig az a robbanásszerű erő, amely elindította az egyházat, és amelyért azután az életüket is készek voltak odaadni.