nemarika.blogspot.com Csender órák, meghitt percek

2026. november 16., hétfő

Történelmi - kulturális összefüggés

Hogyan értsük azt, hogy az újjáteremtett földön „a legifjabb is százéves korában hal meg”? (Ézs 65:20) /ÚRK/ 

(Ézs 65:17-20). Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. (18) Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. (19) Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajkiáltás hangja. (20) Nem lesz ott olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öregember, aki magas kort ne érne. Mert a legfiatalabb is százévesen hal meg, és aki nem ér meg száz évet, átkozottnak számít. /RÚF/ 

Aki (Ézs 65:20) versét kiragadja az összefüggéséből, azt feltételezheti, hogy az új égen és új földön is lesz halál és lesznek bűnösök. Ez a gondolat azonban ellentmond Ézsaiás ígéretének, ami szerint az igaz halottak feltámadnak (Ézs 26:19), és végül már nem lesz többé halál, sem szomorúság. 

(Ézs 25:8.) Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr! /RÚF/; (Ézs 65:19) 

(Ézs 65:20) nyelvezete nyilvánvalóan szimbolikus. Ugyan melyik gyermek/ ifjú volna százéves? Viszont, ha (Ézs 65:17-20) szakaszát a történelmi hátterén értelmezzük, észrevesszük: a vers költői eszközökkel mutat rá arra, hogy milyen áldást nyerhet Izrael népe, de csak akkor, ha hűségesek maradnak a szövetségi feltételekhez.  (5Mózes 28. fejezet). 

(5Mózes 28:1-69). Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened, az Úr. (2) Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérni fognak téged, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára. (3) Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn. (4) Áldott lesz méhed gyümölcse, földed termése és állataid ivadéka, teheneid ellése és nyájaid szaporulata. (5) Áldott lesz kosarad és sütőteknőd. (6) Áldott leszel jártodban-keltedben. (7) Vereséggel sújtja az Úr ellenségeidet, ha rád támadnak: egy úton vonulnak föl ellened, de hét úton menekülnek előled. (8) Áldást bocsát az Úr csűreidre és minden vállalkozásodra, és megáld azon a földön, amelyet neked ad Istened, az Úr. (9) Az Úr a maga szent népévé emel téged, ahogyan megesküdött neked, ha megtartod Istenednek, az Úrnak a parancsolatait, és az ő útjain jársz. (10) A föld valamennyi nemzete látni fogja, hogy az Úrról kaptad a nevedet, és félnek majd tőled. (11) Elhalmoz majd téged az Úr minden jóval méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáidnak, hogy neked adja. (12) Megnyitja az Úr előtted gazdag kincsesházát, az eget, és esőt ad földedre, amikor csak kell, és megáldja kezed minden munkáját. Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre. (13) Úrrá tesz téged az Úr, nem pedig szolgává; mindig fölül leszel, és sohasem alul, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok neked, hogy megtartsd és teljesítsd azokat, (14) és ha nem térsz el se jobbra, se balra azoktól az igéktől, amelyeket ma megparancsolok neked, nem jársz más istenek után, és nem tiszteled azokat. (15) De ha nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, ha nem tartod meg, és nem teljesíted minden parancsolatát és rendelkezését, amelyet ma megparancsolok neked, akkor rád szállnak mindezek az átkok, és kísérni fognak téged: (16) Átkozott leszel a városban, és átkozott leszel a mezőn. (17) Átkozott lesz kosarad és sütőteknőd. (18) Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed termése, teheneid ellése és nyájaid szaporulata. (19) Átkozott leszel jártadban-keltedben. (20) Átkot, zűrzavart és fenyegető veszélyt bocsát rád az Úr minden vállalkozásodban, amelybe belefogsz, úgyhogy hamarosan elpusztulsz, és elveszel gonosz tetteid miatt, mert elhagytál engem. (21) Dögvészt ragaszt rád az Úr, míg ki nem pusztít arról a földről, ahova bemégy, hogy birtokba vedd azt. (22) Megver az Úr sorvadással, lázzal és gyulladással, forrósággal és szárazsággal, aszállyal és gabonarozsdával. Üldözni fognak, míg csak el nem pusztulsz. (23) Fejed fölött az ég olyan lesz, mint az érc, alattad a föld pedig olyan, mint a vas. (24) Eső helyett homokot és port ad földedre az Úr: az égből száll majd rád, míg csak el nem pusztulsz. (25) Vereséggel sújt téged az Úr ellenségeiddel szemben. Egy úton vonulsz föl ellenük, de hét úton menekülsz előlük. Elrettentő példa leszel a föld minden országának. (26) Holttested az ég összes madarának és a föld állatainak lesz az eledele, és nem lesz majd, aki elriassza őket. (27) Megver az Úr egyiptomi fekéllyel, keléssel, viszketegséggel és rühességgel, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. (28) Megver az Úr tébollyal, vaksággal és elmezavarral. (29) Déli napfényben is tapogatózni fogsz, ahogyan a vak tapogatózik a homályban. Utaidon nem jársz szerencsével, sőt elnyomott és kifosztott leszel majd mindenkor, és nem segít rajtad senki. (30) Eljegyzel magadnak egy asszonyt, de más férfi közösül vele. Házat építesz, de nem te költözöl bele, szőlőt telepítesz, de nem te veszed hasznát. (31) Marhádat szemed láttára vágják le, de te nem eszel belőle, szamaradat elrabolják, és nem kerül vissza hozzád, juhaidat ellenségeidnek adják, és nem segít rajtad senki. (32) Fiaid és leányaid más nép hatalmába kerülnek, te meg csak nézed, és epekedsz utánuk mindennap, de nem tehetsz semmit. (33) Földed termését és mindazt, amiért fáradoztál, olyan nemzet eszi meg, amelyet nem ismersz, és mindig csak elnyomott és eltiport leszel. (34) Megtébolyodsz attól, amit szemeddel látnod kell. (35) Megver az Úr tetőtől talpig rosszindulatú fekélyekkel, a térdeden, a combodon, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. (36) Elhurcoltat az Úr királyoddal együtt, akit magad fölé állítasz, egy olyan néphez, amelyet nem ismertél sem te, sem atyáid, és más, kőből és fából készült isteneket kell ott majd szolgálnod. (37) Elborzadva, példálózva, maró gúnnyal fognak emlegetni azok a nemzetek, amelyekhez elhajt majd téged az Úr. (38) Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset takarítasz be, mert felfalja a sáska. (39) Szőlőskerteket ültetsz és művelsz, de bort nem iszol, szőlőt sem szedsz, mert megeszi a féreg. (40) Határaidon belül olajfáid lesznek mindenütt, de nem kened magad olajjal, mert lehullanak a bogyók. (41) Születnek fiaid és leányaid, de nem lesznek a tieid, mert fogságba kell menniük. (42) Minden fádat és termőfölded gyümölcsét megeszi a féreg. (43) A köztetek élő jövevény mindinkább föléd kerül, te pedig egyre alább hanyatlasz. (44) Ő fog neked kölcsönadni, nem te kölcsönzöl neki, ő lesz az úr, te pedig a szolga. (45) Rád szállnak mindezek az átkok, üldöznek és kísérni fognak téged, míg el nem pusztulsz, mert nem hallgattál Istenednek, az Úrnak a szavára, nem tartottad meg parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt neked. (46) Intő jel és csoda gyanánt lesznek azok rajtad és utódaidon mindenkor. (47) Nem szolgáltál Istenednek, az Úrnak örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindened; (48) éhezve és szomjazva, meztelenül és mindenben szűkölködve szolgálod majd ezért ellenségeidet, akiket rád bocsát az Úr. Vasigát tesz a nyakadra, míg el nem pusztít téged. (49) Rád hoz majd az Úr messziről, a föld széléről egy népet, amely lecsap rád, mint a saskeselyű; olyan nemzetet, amelynek a nyelvét nem érted, (50) vad tekintetű nemzetet, amely nem kíméli az öreget, és nem kegyelmez a gyermeknek sem. (51) Megeszi állataid ivadékát és a földed termését, amíg ki nem pusztulsz. Nem hagy neked semmit a gabonából, a mustból és az olajból, teheneid elléséből és nyájaid szaporulatából, amíg tönkre nem tesz téged. (52) Ostrom alá veszi minden városodat, míg egész országodban le nem omlanak a magas és erőssé tett kőfalak, amelyekben bízol; ostrom alá veszi minden városodat egész országodban, amelyet neked adott Istened, az Úr. (53) Megeszed majd méhed gyümölcsét, fiaidnak és leányaidnak a húsát, akiket ad neked Istened, az Úr – az ostrom és szorongattatás idején, amikor az ellenséged szorongat majd téged. (54) A leggyengédebb és legelkényeztetettebb ember is irigyen néz testvérére, szeretett feleségére és még életben maradt fiaira, (55) hogy ne kelljen adnia egyiküknek se fiainak a húsából, amelyet eszik, mivel nem maradt egyebe az ostrom és szorongattatás idején, amikor az ellenséged szorongatja majd minden városodat. (56) Még az a gyengéd és elkényeztetett asszony is, aki olyan elkényeztetett és finomkodó volt, hogy a lábával sem akarta érinteni a földet, irigyen néz szeretett férjére, fiára és leányára, (57) ha a méhlepényére gondol, amely elment tőle, és a gyermekére, akit megszült, mert titokban ezeket eszi meg, amikor mindenéből kifogy az ostrom és szorongattatás idején, amikor ellenséged ostromolja városaidat. (58) Ha nem tartod meg és nem teljesíted ennek a törvénynek minden igéjét, amely meg van írva ebben a könyvben, és ha nem féled Istenednek, az Úrnak dicsőséges és félelmetes nevét, (59) akkor az Úr döbbenetes csapásokat küld majd rád és utódaidra; nagy és tartós csapásokat, súlyos és tartós betegségeket. (60) Rád hozza Egyiptom minden nyavalyáját, és rád ragad mindaz, amitől irtózol. (61) Mindenféle olyan betegséget és csapást is rád hoz majd az Úr, amelyek nincsenek megírva ebben a törvénykönyvben, míg csak ki nem pusztulsz. (62) És bár olyan sokan voltatok, mint égen a csillag, kevesen maradnak meg közületek, mert nem hallgattál Istenednek, az Úrnak a szavára. (63) És ahogyan örömét lelte az Úr abban, hogy jót tehetett veletek, és megszaporított benneteket, ugyanúgy leli majd örömét abban is az Úr, hogy tönkretesz és kipusztít benneteket. Kigyomlálnak benneteket arról a földről, ahova bementek, hogy birtokba vegyétek. (64) Szétszéleszt téged az Úr az összes nemzet közé a föld egyik szélétől a másikig, és ott majd más, kőből és fából készült isteneket kell szolgálnod, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid. (65) De még azok között a népek között sem lelhetsz majd nyugalmat, nem lesz egyetlen hely sem, ahol megállapodhatsz. Rettegő szívet, szomorú szemet és csüggedt lelket ad neked ott az Úr. (66) Hajszálon függ majd az életed, riadozni fogsz éjjel és nappal, és nem érezheted az életed soha biztonságban. (67) Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! Este meg azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert rettegés tartja fogva szívedet amiatt, amit látnod kell. (68) Visszavisz téged az Úr hajókon Egyiptomba azon az úton, amelyről azt mondtam neked, hogy nem látod meg többé. Ott kínálgatjátok majd magatokat ellenségeiteknek rabszolgának és rabszolganőnek, de nem vesz meg majd titeket senki. /RÚF/

 »A revideált új fordítást a korábbi, Vulgata Biblia szerint készítették, ezért néhol csúszás van a Károly és az új fordítás között, mint itt is!» 

Az utolsó vers átcsúszik az 5Mózes 29:1-be. 5Móz 29:1. Ezeknek az igéknek az alapján kötött szövetséget Mózes az Úr parancsára Izráel fiaival Móáb földjén, azon a szövetségen kívül, amelyet a Hóreben kötött velük. /RÚF/

 (Máté 24. fejezetében) Jézus a küszöbön álló eseményeket összekötötte későbbiekkel. Ézsaiás is éppen így tesz itt, rámutatva, hogy ami most megtörténhetne, az előjele lenne annak, ami az új földön megvalósul. 

 (Máté 24:1-51). Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá a tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. (2) Ő azonban így szólt hozzájuk: Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának. (3) Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének? (4) Jézus így válaszolt nekik: Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! (5) Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek. (6) Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. (7) Mert nemzet, nemzet ellen és ország, ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. (8) De mindez a vajúdás kínjainak kezdete. (9) Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. (10) Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. (11) Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. (12) Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet. (13) De, aki mindvégig kitart, az üdvözül. (14) Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég. (15) Amikor tehát meglátjátok, hogy „a pusztító utálatosság” ott áll a szent helyen – erről beszélt Dániel próféta, aki olvassa, értse meg! –, (16) akkor azok, akik Júdeában lesznek, meneküljenek a hegyekbe, (17) aki a ház tetején lesz, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, (18) és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját. (19) Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban! (20) Imádkozzatok, hogy ne kelljen sem télen, sem szombaton menekülnötök. (21) Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. (22) Ha nem rövidíttetnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok. (23) Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus vagy amott – ne higgyétek el! (24) Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is. (25) Íme, előre megmondtam nektek. (26) Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van – ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban van – ne higgyétek el! (27) Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. (28) Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk. (29) Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. (30) És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. (31) És ő elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig. (32) Tanuljatok a fügefa példájából: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. (33) Így ti is, amikor látjátok mindezt, tudjátok, hogy közel van ő, az ajtó előtt! (34) Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik. (35) Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. (36) Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. (37) Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. (38) Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, (39) és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. (40) Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, (41) két asszony őröl a kézimalommal, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. (42) Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok! (43) Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy mikor jön el éjjel a tolvaj, akkor virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házába. (44) Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok! (45) Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy a maga idejében eledelt adjon nekik? (46) Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! (47) Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. (48) Ha pedig az a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram – (49) és verni kezdené szolgatársait, és együtt enne és inna a részegesekkel; (50) megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; (51) akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. /RÚF/ 

Ézsaiásnál az új teremtés nem teljesen a jövő dolga. Isten a csodálatos megváltás és megbocsátás által hirtelen belépett a jelenbe. A vers hirdeti, hogy Ő már akkor, Izrael jelenében legyőzi a halált. Ezt a gondolatot fejezi ki a hosszú élet ígérete és a gyermekhalandóság megszűnése. (Ézs 65:20) Mindez csak előrevetítette azt, ami végül majd eljön. 

 Hogyan alkalmazzuk ezt a szöveget a mi korunkra és kultúránkra? 

(1Kor 16:20). Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal! /RÚF/ 

Az újszövetségi kor görög kultúrájában a rokonok és közeli barátok üdvözlésének a csók is része volt.

 (Róm 16:16). Köszöntsétek egymást szent csókkal! Köszönt titeket Krisztus minden gyülekezete. /RÚF/ 

(1Kor 16:20). Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal! /RÚF/; 

(2Kor 13:12). Köszöntsétek egymást szent csókkal; köszöntenek titeket a szentek mind. /RÚF/; 

(1Thessz 5:26). Köszöntsetek minden testvért szent csókkal! /RÚF/

... verseiben Pál arra tanítja a keresztény hívőket, hogy ilyen szeretetteljes módon köszöntsék egymást. A kontextusból leszűrhetjük magunknak azt a bibliai elvet, hogy a hívők meleg szeretettel köszöntsék egymást, éreztetve, hogy egyaránt Isten családjának tagjai. Bizonyos kultúrákban a csókkal való köszöntés nem illendő, ott a kézfogás, ölelés vagy meghajlás az, ami kulturálisan inkább elfogadott. A szeretetnyilvánítás helyenként kulturálisan bevett formájától függetlenül azonban Pál itt arra bátorít, hogy a gyülekezeti összejöveteleken éreztessük az emberekkel a szeretetet, az elfogadást. 

White idézet: Círusz seregének megjelenése Babilon falai előtt a zsidók számára fogságuk végének közeledtét jelezte. Círuszt születése előtt több mint egy évszázaddal az ihletett Ige név szerint említette. Isten Lelke leíratta azt is, hogy miként fogja Babilont észrevétlenül elfoglalni, és hogyan készíti a foglyok szabadulásának útját. Így hangzik az ige Ésaiás tolmácsolásában: „Ezt mondja az Úr fölkentjének, Círusnak, akinek megfogtam a jobb kezét, népeket terítek le előtte, és királyok övét oldom meg, kitárulnak előtte az ajtók, nem maradnak zárva a kapuk: Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vas-zárakat leverem. Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene.” (Ésa 45:1-3)

A hódító perzsa hadsereg váratlanul vonult be a babiloni főváros központjába a folyó medrén át, amelynek a vizét elvezették, és a belső kapukon keresztül, amelyeket gondatlan biztonságérzetből minden védelem nélkül nyitva hagytak. Mindez bőségesen bizonyította a zsidóknak az elnyomóik hirtelen bukásáról mondott ésaiási prófécia szó szerinti teljesedését. Ebben félreérthetetlen jelét kellett volna látniuk annak, hogy Isten a nemzetek ügyeit az ő érdeküknek megfelelően alakítja; mert a Babilon elfoglalásának és bukásának módját vázoló próféciával szoros összefüggésben íródtak a következő szavak: 

„Én mondom Círust pásztoromnak, és ő minden kívánságomat teljesíti, amikor azt mondja: Építsék föl Jeruzsálemet, és rakják le a templom alapját!” „Én indítottam el őt győzelmesen, egyengetem az útját mindenütt. Ő építi föl városomat, és hazaküldi foglyaimat, nem fizetségért és nem ajándékért – mondja a Seregek Ura.” (Ésa 44:28; Ésa 45:13) 

Nemcsak ezekre a próféciákra alapíthatták a foglyok közeli szabadulásuk reményét. Jeremiás írásaihoz is hozzájutottak, és ezek félreérthetetlenül kinyilatkoztatták, hogy mennyi időnek kell eltelnie, mielőtt a zsidók visszatérhetnek Babilonból Izráelbe. „De ha majd eltelik a hetven esztendő – jövendölte meg az Úr szolgája által –, megbüntetem Babilónia királyát és népét… és pusztává teszem örökre.” (Jer 25:12) Kegyelmet gyakorol Júda maradékával, válaszként buzgó imájukra. „Megtaláltok engem – így szól az Úr –, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtlek benneteket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak…” (Jer 29:14) – Próféták és királyok, 551–552./old. 


A Biblia önmagát magyarázza

Igemagyarázatunkat nagyban befolyásolják saját feltételezéseink. Aki a Bibliát pusztán ősi dokumentumok gyűjteményének tekinti, nem képes meglátni a könyvei közötti egységet. Viszont tekintetbe véve azt az alapvető elvet, hogy „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos” 

(2Tim 3:16). A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; (17) hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen. /RÚF/ 

... értékelni tudjuk a benne valóban meglévő egységet. Ekkor hagyjuk, hogy a Biblia önmagát magyarázza. 

(Mt 5:17-48) Hogyan magyarázta Jézus az ebben a részben említett ószövetségi tanításokat? 

(Mt 5:17-48). Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. (18) Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik. (19) Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában. (20) Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudók és farizeusok igazságát, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába. (21) Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: „Ne ölj! Mert aki öl, megérdemli az ítéletet.” (22) Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik testvérére, megérdemli az ítéletet, aki pedig azt mondja testvérének: Ostoba! – megérdemli, hogy a nagytanács elé kerüljön; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére. (23) Amikor tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, (24) hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb testvéreddel, és akkor térj vissza, és vidd fel ajándékodat! (25) Békülj meg ellenfeleddel idejében, amíg együtt vagy vele az úton, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és börtönbe ne kerülj! (26) Bizony mondom neked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillérig. (27) Hallottátok, hogy megmondatott: „Ne paráználkodj!” (28) Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. (29) Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és vesd el magadtól, mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, mint ha egész tested vettetik a gyehennára. (30) Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és vesd el magadtól, mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, mint ha egész tested vettetik a gyehennára. (31) Megmondatott ez is: „Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet!” (32) Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el. (33) Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: „Ne szegd meg esküdet, hanem teljesítsd az Úrnak, amit esküvel fogadtál!” (34) Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, mert az Isten trónusa, (35) sem a földre, mert az lábainak zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa; (36) de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajszáladat sem teheted fehérré vagy feketévé. (37) Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van. (38) Hallottátok, hogy megmondatott: „Szemet szemért, fogat fogért.” (39) Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is! (40) Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is! (41) Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre! (42) Aki kér tőled, annak adj, és ne fordulj el a kölcsönt kérőtől! (43) Hallottátok, hogy megmondatott: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.” (44) Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, (45) hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. (46) Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? (47) És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik a pogányok is? (48) Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. /RÚF/ 

Aki (Mt 5:17-48) szakaszát felületesen olvassa, talán arra gondolhat, hogy Jézus az Ótestamentum tanításai helyébe valami újat, a saját tanításait állította. Azonban alaposabban megnézve világossá válik, hogy valójában kibontotta az Ószövetség mély, lelki dimenzióit. Ebben az értelemben beteljesítette... 

(Jer 31:31-33). Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. (32) Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr. (33) Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. /RÚF/

... ígéretét, ami szerint az új szövetségben Isten törvénye az emberek szívébe és elméjébe lesz beírva. 

(Zsid 8:8-10). Mert hibáztatja őket, amikor így szól: „Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; (9) nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük – így szól az Úr. (10) De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök – így szól az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek.  /RÚF/ 

(Zsid 10:16). „Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán – így szól az Úr –: Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom, /RÚF/ 

Van, amikor egy adott szakasz magyarázata ugyanabban a könyvben szerepel. Dániel 2. fejezetében például megtaláljuk Nabukodonozor király titokzatos álmát amit magyarázat követ.

(Dán 2:31-35). Neked, ó, király, látomásod volt: egy nagy szobrot láttál. A szobor hatalmas és roppant fényes volt. Előtted állt, és rettenetes volt ránézni is. (32) Ennek a szobornak a feje színaranyból volt, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből, (33) a lábszárai vasból, lábai pedig részben vasból, részben cserépből voltak. (34) Miközben nézted, lezuhant egy kő anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta az egészet. (35) Összetört a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany, és olyan lett az egész, mint nyári szérűn a pelyva, amelyet elvisz a szél, és nyomát sem lehet találni. Az a kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé változott, és elfoglalta az egész földet. /RÚF/

 (Dán 2:36-45). Ez az álom, és a magyarázatát is elmondjuk a királynak. (37) Ó, király, királyok királya, akinek a menny Istene királyságot, hatalmat, erőt és méltóságot adott, (38) kezedbe adta az embereket, a mezei vadakat és az égi madarakat, bárhol laknak is, és mindezeknek uralkodójává tett: te vagy az aranyfej! (39) De utánad egy másik királyság támad, alacsonyabb rendű a tiednél. Azután pedig egy harmadik királyság, rézből való, amely uralkodni fog az egész földön. (40) A negyedik királyság erős lesz, mint a vas. Mert ahogyan a vas összetör és szétzúz mindent, úgy fogja pörölyként összetörni és szétzúzni amazokat. (41) Azt is láttad, hogy a lábak és az ujjak részben cserépből, részben vasból vannak. Az a királyság ugyanis megosztott lesz, de marad benne valami a vas keménységéből, ahogyan láttad, hogy a vas keveredett az agyagcseréppel. (42) Lábujjai részben vasból, részben cserépből voltak; eszerint a királyság részben erős, részben törékeny lesz. (43) Vasat láttál agyagcseréppel keveredve. Azok ugyanis házasság révén keverednek, de nem egyesülnek egymással, ahogyan a vas sem egyesül a cseréppel. (44) Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt majd a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennmarad mindörökké. (45) Ezért láttad, hogy a hegyről egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, és összetörte a vasat, a rezet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat. A nagy Isten tudtára adta a királynak, hogy mi történik majd ezután. Igazat mond ez az álom, és bizonyos a magyarázata. /RÚF/ 

Máté 13. fejezetében olvassuk a magvető példázatát utána pedig ott a magyarázat is 

(Mt 13:1-9). Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján, (2) de nagy sokaság gyűlt köré, ezért hajóba szállt, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. (3) Azután elmondott nekik sok mindent példázatokban: Íme, kiment a magvető vetni, (4) és amint vetette a magot, néhány az útfélre esett, jöttek a madarak, és felkapkodták azokat. (5) Más magok köves helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; (6) de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. (7) Más magok tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották azokat. (8) A többi viszont jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. (9) Akinek van füle, hallja! /RÚF/

 (Mt 13:18-23). Ti azért halljátok meg a magvető példázatát! (19) Mindazokhoz, akik hallják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívükbe van vetve: ez az útfélre esett mag. (20) A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, (21) de valójában nincs gyökere, nem állhatatos: mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elbukik. (22) A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen lesz. (23) A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. /RÚF/ 

Néha az üzenet magyarázatát egy későbbi próféta adja meg. 

(2Krón 36:22-23). Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította az Úr Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában kihirdettesse szóban és írásban a következőket: (23) Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, az Úr, és menjen el! /RÚF/

... például megerősíti a hetven évről szóló próféciának a teljesedését, aminek jövendölését 

(Jer 25:11-12). Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz, és ezek a népek Babilónia királyának fognak szolgálni hetven esztendeig. (12) De ha majd letelik a hetven év, megbüntetem Babilónia királyát és népét – így szól az Úr – meg a káldeusok országát bűnei miatt, és pusztasággá teszem örökre. /RÚF/

(Jer 29:10). (Ezt mondja az Úr: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jót, amelyet megígértem, és visszahozlak benneteket erre a helyre. /RÚF/) 

... verseiben találjuk. Továbbá sok ószövetségi előkép Krisztusban teljesedett, és számos ószövetségi szakasz magyarázata az Újszövetségben van. 

„Az Ószövetség számokban és jelképekben közölt evangélium, az Újszövetség pedig maga a valóság. Az egyik éppolyan fontos, mint a másik”. (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 2. köt. Budapest, 2000, Advent Kiadó, 100./old.) Az Újszövetség valóban az Ószövetség ihletett magyarázója. 

Miért kell tisztában lennünk saját előfeltételezéseinkkel, amikor tanulmányozzuk a Bibliát? Miért az a legfontosabb, hogy Isten Igéjeként bízzunk meg benne, ami megítél minket, és nem mi ítélkezünk az Ige felett? 

White idézet: Amikor kiadatott a rendelet, hogy Babilon összes bölcsét meg kell ölni, mivel nem tudták sem megjelenteni, sem megmagyarázni a király álmát, Dániel az Úrhoz fordult. Nem csak az álom magyarázatáért imádkozott, hanem kérte, hogy az Úr mutassa meg neki magát az álmot is. 

Az udvari mágusok tele voltak félelemmel és rettegéssel. Azt hajtogatták, hogy a király lehetetlen dolgot kér tőlük, és olyan próbatétel elé állítja őket, amit még soha senkitől sem vártak el. A király haragra gerjedt, és úgy viselkedett, mint egy nagy hatalmú, de féktelen indulatokkal rendelkező úr. Elhatározta, hogy megöleti a bölcseket, és mivel Dánielt és a társait is a bölcsek közé sorolták, nekik is osztozniuk kellett ezek sorsában… 

Dániel megjelent a király előtt, és időt kért, hogy az ügyet a világegyetem legfelsőbb bírája elé vihesse, amelynek a döntése ellen nincs fellebbezés. Amikor jóváhagyták a kérését, Dániel az ügyet ismertette a társaival is, akik csatlakoztak hozzá az igaz Isten imádatában. Alaposan átgondolták a dolgot, és térdre borulva könyörögtek, hogy Isten adjon nekik olyan bölcsességet és erőt, amely a javukat szolgálja ebben a szorult helyzetben… Alázatos szívvel tárták ügyüket a föld bírája elé. Ez volt minden, amit tehettek… 

Dániel így imádkozott: „Néked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcsességet és erőt adtál nékem, és mostan megjelentetted nékem, amit kértünk tőled; mert a király dolgát megjelentetted nékünk!” …

Dániel telve volt Krisztus Lelkével, és azért könyörgött, hogy Babilon bölcseinek ne kelljen meghalniuk. Krisztus követői nem sátáni tulajdonságokkal rendelkeznek, nekik nem szerez örömöt az Isten által teremtett lények szomorúsága és gyötrelme. Mesterük lelkülete lakozik bennük, hiszen Ő mondta: „Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett vala…” 

„Akkor Ariók sietve bevivé Dánielt a király elébe, és mondá: Találtam férfiút Júdának fogoly fiai között, aki a megfejtést megjelenti a királynak.” …Dániel alázatosan beismerte, hogy nem őbenne van a bölcsesség, hanem az egek Istenében, és hogy a látomás Isten szolgái javára jelentetett ki, valamint azért, hogy a király megtudja mindazt, amit tudni akart. – Christ Triumphant, 176./old.

2026. november 15., vasárnap

A prófétai írások magyarázása

 „És Mózestől és valamennyi prófétától kezdve elmagyarázza nekik mindazt, ami felőle megíratott az Írásokban.” (Lk 24:27), /ÚRK/

Jézus a keresztre feszítése és feltámadása után megjelent két levert tanítványának, akik egybehangzóan mondták: „Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izráelt”. (Lk 24:21), /ÚRK/ 

A tanítványok várták, hogy majd a Messiás szabadítja meg Izraelt a római elnyomás alól. Ez a hamis váradalom és az abból következő csalódás az ótestamentumi próféciák elfogult, egyoldalú magyarázatából következett. 

Krisztus eloszlatta a két tanítvány félreértését, amikor szélesebb perspektívából közelítve magyarázta nekik a Szentírást. Írásmagyarázata felnyitotta a szemüket, amitől „gerjedezett a szívük”. 

(Lk 24:31-32). Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. (32) Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat? /RÚF/

 Később Jézus megjelent Jeruzsálemben a tanítványok nagyobb csoportja előtt, és 

„megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat”. (Lk 24:45, /ÚRK/ 

(Lk. 24:33, 36, 44-49). Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. (36) Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek! (44) Majd így szólt hozzájuk: Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban. (45) Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, (46) és így szólt hozzájuk: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, (47) és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. (48) Ti vagytok erre a tanúk. (49) És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel. /RÚF/

Ezek a tapasztalatok is rávilágítanak a prófétai írások helyes megértésének pozitív hatásaira, a prófécia téves értelmezése azonban lelki katasztrófához vezet. 

White idézet: A szentély tana volt az a kulcs, amely megadta az 1844-es csalódás nyitját. Egy kerek, összefüggő és harmonikus igazságrendszerre derített fényt. Ennek ismeretében világossá vált, hogy Isten irányította a nagy adventmozgalmat. 

Akkor még az adventhívők is azt vallották, amit az egész keresztény világ: hogy a Föld vagy bizonyos része a szenthely. A szenthely megtisztítása alatt azt értették, hogy az utolsó nagy napon a Föld tűz által megtisztul, és ez a második adventkor következik be. Így jutottak el arra a következtetésre, hogy Krisztus 1844-ben visszatér a földre. De a megállapított idő elmúlt és az Úr nem jelent meg. A hívők tudták, hogy Isten nem tévedhet, tehát a próféciamagyarázatban lehet a hiba. De hol tévedtek? … 

Kutatásuk során egyetlen szentírási bizonyítékot sem találtak annak a közhiedelemnek az alátámasztására, hogy a Föld a szenthely; viszont megtalálták a Bibliában a szentély tanának, jellegének, helyének és szolgálatainak részletes magyarázatát. 

Mindazok tehát, akik a prófétai ige fényét követték, felismerték, hogy a 2300 év végén – 1844-ben – Krisztus nem a Földre jött el, hanem belépett a mennyei szentek szentjébe, hogy befejezze az engesztelési munkát, amely előkészíti eljövetelét. – The Faith I Live By, 284./old. 

És most a szentek szentjében újra „meglátták” Jézust, könyörülő Főpapjukat, aki nemsokára királyként és szabadítóként jelenik meg. A szenthelyről sugárzó fény megvilágította a múltat, a jelent és a jövőt. Tudták, hogy a gondviselő Isten tévedhetetlenül vezette őket. Habár az első tanítványokhoz hasonlóan ők sem értették azt az üzenetet, amit tolmácsoltak, de az üzenet minden vonatkozásban helyes volt. Hirdetésével betöltötték Isten szándékát, és amit az Úrért tettek, nem volt hiábavaló. Újjászületve „élő reménységre”, „kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek”. 

Mind Dániel próféciája: „Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága” (8:14), mind pedig az első angyali üzenet: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget; mert eljött az Ő ítéletének órája”, a vizsgálati ítéletre és a szentek szentjében szolgáló Krisztusra, nem pedig a népe megváltására és a gonoszok elpusztítására megjelenő Krisztusra hívta fel a figyelmet. A krisztusvárók nem a profetikus időszakok kiszámításában tévedtek, hanem abban, hogy milyen esemény lesz a 2300 nap végén. E tévedés miatt csalódtak. De mindaz, amit a próféta megjövendölt, és mindaz, amit a Szentírás bizonysága alapján várhattak volna, megvalósult. Pontosan akkor, amikor reményeik meghiúsulása miatt siránkoztak, történt meg az üzenetben megjövendölt esemény, amelynek be kellett teljesednie, mielőtt az Úr eljön, hogy szolgáit megjutalmazza. – A nagy küzdelem, 423-424./old. 


Biblikus magyarázat

  A Biblia tanulmányozásakor két fő célra összpontosítsunk: a személyes lelki fejlődésünkre és arra, hogy másokat is üdvözítő kapcsolatra ve...