Mit jelent valójában a lelki szegénység?
A világban ez a szó, hogy lelki szegény egy elveszett emberre utal. Mérhetetlenül ostoba, buta, és a józan ész messziről elkerüli őket. Ilyenkor mondják „boldogok a lelki szegények".
Jézus nem ilyesmire gondolt a Hegyi beszédjében (Mt 5:3). Olyan jellemű emberekről szólnak, akik nem önmagukra hagyatkoznak, nem a saját akaratukra támaszkodnak, hanem Istenbe bízva, Istenre utaltan élnek.
Pál így ismerte fel ezt az eredendő állapotot: „Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével és engem rabul ad a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.” (Róma 7:21–23)
Jézus okkal jelölte meg ezt a rosszal szemben kiszolgáltatott, segítségre szoruló, de jót tenni kész „lelki szegény” állapotot minden pozitív változás alapjaként, hiszen mint minden más kórból, úgy ebből a betegségből is csak a felismerés útján lehetséges a gyógyulás. Attól lesznek „boldogok a lelki szegények”, mert tudatában vannak helyzetüknek, és felismerték, igazán szeretni csak akkor lesznek képesek, ha az életüket le tudják tenni Isten kezébe, aki az egyedüli megoldás forrása e helyzetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése