Korábban a “pokol” témája sok népies üzenethirdetőnek kedvenc témája volt. Számunkra ma szinte érthetetlen, hogy a pokollal való fenyegetéssel, és annak minden részletében kiszínezett ijedelmével, milyen félelmet öntöttek az emberekbe. Voltak szónokok, akiknél néha egy “sikeres” pokol-prédikáció után a bolondok házába kellett vinni a hallgatókat. Mindemellett még az áhítatkönyvekben is az “örök gyötrelem” témája igen terjedelmesen volt bemutatva. Richard Baxter1 áhítatkönyvében, amelyhez az előszót egy német prelátus és alapító prédikátor írta, többek között a következőket olvassuk: “A pokolbüntetés szerzője maga Isten... A legfélelmetesebb azonban abban a kínban az, hogy örökké tart. Örökké! Ó elviselhetetlen gondolat! Ha az évek milliói tovatűnnek, azok a kínok újra és újrakezdődnek, úgy mint az első napon. Az ő halhatatlan lelkük volt az, ami vétkezett; épp ezért az ő férgük meg nem ha!.”
Ugyanabban a fejezetben mégis ez áll: “Azonban így az élő Isten kezébe estek, akinek örök haragja megemészti őket... Mert micsoda egy megemésztő tűz az ő haragja!”
lőször is tisztában kell lennünk azzal, hogy úgy Károli, mint más fordítók által az “alvilág” vagy “pokol” szóval visszaadott “seol” (héber) és “hádes” (görög) kifejezéseknek semmi köze sincsen az istentelenek büntetőhelyével. A “seol” és “hádes” szavaknál egyetlen gondolat sem kapcsolódik tűzhöz vagy kínhoz. Ez pl. abból a tapasztalatból is kitűnik, amit Jónás szerzett, amikor egy hal elnyelte őt. “És könyörgött Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából, és mondta: nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és meghallgatott engem; a seol torkából sikoltottam, és meghallottad az én szómat.” (Jónás 2,2-3.) Az ökuménikus fordítás így adja ezt vissza: “A halál torkából kiáltottam”.
A fenti témáról Janos Cserbik beszél
lőször is tisztában kell lennünk azzal, hogy úgy Károli, mint más fordítók által az “alvilág” vagy “pokol” szóval visszaadott “seol” (héber) és “hádes” (görög) kifejezéseknek semmi köze sincsen az istentelenek büntetőhelyével. A “seol” és “hádes” szavaknál egyetlen gondolat sem kapcsolódik tűzhöz vagy kínhoz. Ez pl. abból a tapasztalatból is kitűnik, amit Jónás szerzett, amikor egy hal elnyelte őt. “És könyörgött Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából, és mondta: nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és meghallgatott engem; a seol torkából sikoltottam, és meghallottad az én szómat.” (Jónás 2,2-3.) Az ökuménikus fordítás így adja ezt vissza: “A halál torkából kiáltottam”.
A fenti témáról Janos Cserbik beszél
Kevesebb jelenjen meg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése