Kimeríthetetlen tudás

 „Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám! Én alkottam a földet, és az embert rajta én teremtettem, én terjesztettem ki kezeimmel az egeket, és minden seregüket én állítottam elő.” (Ésa 45,11–12)

„Sokan talán úgy gondolják, hogy ez a világ és a mennyei lakóhelyek alkotják Isten világegyetemét. Nem így van.” (HNA Biblia-kommentár VII., 990. o.) 

„Istennek sok-sok olyan világa van, amelyek lakói engedelmesek a Teremtő törvénye iránt. Ezeket a világokat az Úr dicsőségére figyelemmel irányították. Amint e világok lakói meglátták az ember váltságáért lefizetett óriási árat, lelkük megtelt csodálkozással.” (Review and Herald, 1900. szeptember 25.)

„Az Úr megengedte nekem, hogy más világok életébe is bepillantsak. Szárnyakat kaptam, és egy angyal magas és fenséges helyre vezetett a városból. Füve üde zöldben pompázott és a madarak kedves dalokat trilláztak. E hely lakói különböző termetűek voltak. Krisztus vonásait tükrözték, arcuk szent örömtől sugárzott, szabadságuk és boldogságuk kifejezéseként

Egyiküket megkérdeztem, hogyan lehetséges, hogy ők sokkal szeretetre méltóbbak, mint a Föld lakosai. A válasz így hangzott: »Engedelmességben éltünk Isten parancsolatai iránt, és nem buktunk el engedetlenség miatt, mint a földiek.« Majd két fát láttam. Az egyik egészen olyan volt, mint az élet fája a szent városban. Mindkét fa gyümölcse csodálatosan szép volt, de az egyik fa gyümölcséből nem ehettek. Megtehették volna, hogy mindkettőről egyenek, de Isten az egyiket eltiltotta tőlük. Kísérő angyalom ekkor így szólt hozzám: »Itt senki sem evett a tiltott fa gyümölcséből, ám ha ennének belőle, ők is elbuknának.«

Innen egy olyan világhoz vitettem, amelynek hét holdja volt. Ott láttam Énokot, aki elragadtatott… Megkérdeztem tőle, ez volt-e a hely, ahová felvitetett a földről. Azt mondta: »Nem. A város az én otthonom, ide csak ellátogattam.« Úgy járt-kelt ezen a helyen is, mintha egészen otthon lett volna.

Kértem kísérő angyalomat, hogy én is azon a helyen maradhassak. Elviselhetetlen volt a gondolat, hogy visszatérjek a sötét világba. De az angyal azt mondta: »Vissza kell térned, és ha hűséges leszel, abban a kiváltságban részesülsz, hogy a száznegyvennégyezerrel együtt meglátogasd mind e világokat, és majd szemlélheted Isten kezének műveit.«” (Early Writings [Korai írások], 39–40. o.) (Maranatha)