„Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává,… mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott értünk."(I. Kor. 5:7)
Kétszer a képviselő - Krisztus Isten képviselője az ember számára és az ember képviselője Isten előtt. Az ember helyettese és kezeseként jött a földre s mindenképpen üdvözíteni tudja azokat, akik bűnbánatot tartanak s visszatérnek hűségükhöz. Igazságossága folytán előnyös helyzetbe tudja állítani az embert. Krisztus az értünk föláldozott húsvéti bárány. Drága, ártatlan életét adta oda, hogy megmentse a bűnös embert az örök romlástól; hogy az ember a bele vetett hit által bűn nélkül állhasson Isten trónja előtt. (1899, 29. kézirat
Jézus elítélése után a főtanács tagjai Pilátushoz mentek, hogy erősítse meg ítéletüket, és hajtassa végre a kivégzést. Ezek a zsidó tisztviselők azonban nem voltak hajlandók belépni a római bírósági tárgyalóterembe. Szertartásos törvényük szerint ugyanis ezzel tisztátalanná tették volna magukat, és ez megakadályozta volna őket abban, hogy részt vegyenek a húsvéti ünnepen. Vakságukban nem látták, hogy gyilkos gyűlöletük már tisztátalanná tette szívüket. Nem értették meg, hogy Krisztus volt az igazi húsvéti Bárány, és mivel elvetették Őt, a nagy ünnep elveszítette számukra a jelentőségét.
Jézus gyakran megkísérelte, hogy feltárja a jövőt a tanítványok előtt, de ők túlságosan közömbösek voltak arra, hogy szavai fölött gondolkozzanak. Ez okozta, hogy Jézus halála oly váratlanul érte őket; midőn később a múltba visszapillantottak, és látták hitetlenségük következményeit, nagyon megszomorodtak. Mikor Krisztust felfeszítették, nem hittek feltámadásában. Jézus nyíltan hangoztatta, hogy harmadnapon feltámad, de gondolataik annyira összezavarodtak, hogy ennek értelmét fel sem fogták. A megértés hiánya okozta reményvesztettségüket, mikor halála bekövetkezett. Keserűen csalódtak. Hitük nem tudta áttörni azokat a sötét árnyakat, amelyekkel látásukat Sátán elsötétítette. Bizonytalannak és titokzatosnak láttak mindent. Mennyi szenvedéstől menekültek volna meg, ha hisznek az Üdvözítő szavainak!
Jézus feltámadása előképe volt mindazok végső feltámadásának, akik Őbenne aludtak el. A feltámadott Üdvözítő arckifejezését, modorát, beszédét a tanítványai valamennyien jól ismerték. Amint Jézus feltámadott a halottak közül, éppen úgy azoknak is fel kell majd támadniuk, akik Őbenne aludtak el és alusznak. Ráismerünk majd barátainkra, mint ahogy a tanítványok is megismerték Jézust. Lehet, hogy életük folyamán megváltoztak, s megbetegedtek vagy megcsúnyultak, de Jézus visszajövetelekor tökéletes egészségben és testi-lelki arányosságban támadnak fel. Azonosságukat azonban megdicsőült testükben is tökéletesen megőrzik. Akkor úgy ismerünk majd, amint minket is megismernek. (lKor 13:12) Orcájukon, amelyet a Jézus arcáról fénylő világosság tesz sugárzóvá, felismerjük a megkülönböztető vonásait azoknak, akiket szeretünk. (EGW Jézus élete)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése