Rossz kovász - amely képmutatás, önzés

 

„Oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, amely a képmutatás” Lk 12:1

A zsidók egymás között néha a kovásszal szimbolizálták a bűnt. A pászkaünnep táján a nép parancsot kapott, hogy távolítson el otthonából minden kovászt, miként szívükből is ki kellett minden bűnt vetniük. Krisztus így intette tanítványait: "Oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás" Pál apostol a "rosszaságnak és gonoszságnak kovászá"-ról beszél (Lk 12:1; 1 Kor 5:8). A Megváltó pedig a mennyek országát ábrázolja példázatában a kovásszal. Isten kegyelmének megelevenítő, átalakító erejét szemlélteti vele.

A farizeusok képmutatása önzésükből eredt. Életük célja az önfelmagasztalás volt… A tanítványok, bár külsőleg mindent elhagytak Jézus kedvéért, azonban nem szűntek meg nagy dolgokat igényelni maguknak… Ha a kovász teljesen kifejtheti hatását, romlást, pusztulást okoz, ugyanezt teszi az önző lelkület is; beszennyezi és tönkreteszi a lelket. Urunk mai követői között is, csakúgy, mint régen, mennyire elterjedt ez az alattomos, leplezett bűn! Milyen gyakran beszennyezi Krisztusért végzett szolgálatunkat, egymással való közösségünket az önfelmagasztalás titkos vágya!… Krisztus figyelmeztető szavai saját tanítványaihoz szólnak: „Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától!” (Mk8:15)… Csakis Isten ereje képes száműzni az önzést és a képmutatást

Amikor Júdás a tanítványokhoz csatlakozott, még nem volt érzéketlen Krisztus jellemének szépsége iránt. Érezte az isteni erő befolyását, amely embereket vonzott a Megváltóhoz… Jézus olvasott Júdás szívében. Ismerte a bűn mélységét, ahova Júdás süllyed, ha Isten kegyelme nem szabadítja meg. Amikor kapcsolatba lépett ezzel a férfival, oda helyezte, ahol nap mint nap érintkezésbe kerülhet az Ő túláradó, önzetlen szeretetével. Ha megnyitja szívét Krisztusnak, az isteni kegyelem száműzi az önzés démonát, és Júdás is Isten országának alattvalója lehet.

Még egyszer megismétlődött, hogy Isten szolgájának a zsidók vakbuzgóságából és önigazultságából eredő gyűlölete miatt, a pogányoknál kellett védelmet keresnie. Ugyanez a gyűlölet kényszerítette Illés prófétát, hogy védelmet keressen a szareptai özvegynél; az evangélium hírnökeit is ez késztette, hogy elforduljanak a zsidóktól és a pogányoknak hirdessék üzenetüket. Ezzel a gyűlölettel kell majd szembenéznie korunkban is Isten népének. Krisztus hitvalló követői között is ugyanolyan gőg, képmutatás, önzés, az elnyomás ugyanazon lelkülete látható, mint amely az akkor élő zsidók szívét uralta. Magukat Krisztus követőinek tartó férfiak, a jövőben ugyanazt az eljárást fogják követni, mint amelyet a papok és főemberek követtek Krisztussal és az apostolokkal szemben. A válság közelgő nagy óráját Isten hűséges szolgáinak át kell élniük; el kell szenvedniük ugyanazt a keményszívűséget, ugyanazt a kegyetlen határozottságot és ugyanazt a megátalkodott gyűlöletet. (EGW)

A csatamező - jó és gonosz közötti nagy harc

„Nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek a magasságban vannak." Ef 6:12 

Az elbukott világ a legnagyobb csatamező, amelyet a mennyei világegyetem és a földi hatalmak valaha is megismertek. A mi Földünk az egész világ színpada; a jó és gonosz, a Menny és pokol közötti nagy harc csatatere. Minden egyes ember részt vesz ebben a küzdelemben. Senki nem állhat semleges oldalra. Vagy elfogadják, vagy visszautasítják a világ Megváltóját. Mindenki tanúbizonyságot tesz vagy Krisztus mellett, vagy ellene. Krisztus felszólítja a zászlaja alatt állókat, hogy hűséges katonáiként vegyenek részt mellette a harcban, hogy elnyerhessék az élet koronáját.

Minden nap csatákat kell vívnunk. Hatalmas harc folyik minden egyes lélekért a sötétség ura és az élet fejedelme között... Adjátok át magatokat Istennek, hogy együttműködésetekkel megtervezhesse, irányíthassa és megvívhassa a csatákat értetek. Az élet fejedelme a kezében tartja ügyét. Veletek lesz mindennapos harcaitok során az énetekkel vívott küzdelemben, s így az elsőbbségre törekvő szenvedélyt Krisztus kegyelme által megtörhetitek, és győztesként kerülhettek ki az által, aki szeretett minket. Jézus már megjárta ezt a Földet. Ismeri minden kísértés erejét. Tudja, hogyan kell leküzdeni az akadályokat, és hogyan kell átvezetni benneteket minden veszélyes ösvényen.

Istennek mégis lesz jó tettekben buzgólkodó népe, amely romlott korunk szennyáradata közepette is tántoríthatatlanul helytáll. Olyan nép lesz ez, amely annyira ragaszkodik Isten erejéhez, hogy Ő menedék lesz számukra mindennemű kísértés ellen. A mindenki figyelmét megragadni igyekvő reklámok aljas közleményei ugyan fel akarják korbácsolni érzékeiket, és megrontani gondolataikat, mégis, annyira közel élnek majd Istenhez és angyalaihoz, hogy olyanok lesznek, mint akik vakok és süketek ezekre a dolgokra. Olyan feladat vár rájuk, amelyet senki sem végezhet el helyettük, megvívni a hit harcát, és elnyerni az örök életet...

A fiataloknak lehetnek olyan szilárd elvei, hogy az ördög leghatalmasabb csábításai sem csalogathatják el őket elkötelezettségüktől.  (EGW Isten csodálatos kegyelme)

A Lélek kardja - Isten Igéje

„Az üdvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde." Ef 6:17

Isten bőségesen gondoskodott eszközökről, hogy sikerrel küzdjünk meg a gonoszsággal, amely a világban van. A Biblia az a fegyvertár, . amelyből a küzdelemre felvérteződhetünk. Derekunkat az igazság övezze körül. Mellvértünk az életszentség legyen. A hitnek pajzsát tartsuk a kezünkben, az üdvnek sisakját pedig hordjuk a fejünkön. A Lélek kardjával, amely Isten Igéje, törjünk utat magunknak a bűn kötelei közül.

Noha az első Ádám elbukott, a második Ádám a legmegpróbálóbb körülmények ellenére is kitartott Isten és az Ő szava mellett. Atyja jóságába, irgalmába és szeretetébe vetett hite egy pillanatra sem ingott meg. Fegyvere a "meg van írva" vezérelve volt, ami nem más, mint a Lélek kardja, amely minden ember számára elérhető. 

Ezekben a romlással és veszedelemmel teli napokban a fiatalok sok próbának és kísértésnek vannak kitéve. Sokan veszélyes vizeken hajóznak. Navigátorra van szükségük, de megvetik a szükséges segítséget, mert alkalmasnak érzik magukat hajójuk vezetésére. Nem veszik észre a rejtett sziklát, amelybe beleütközve, hitük és boldogságuk hajótörést szenvedhet... Sokan hajlanak az akaratos és heveskedő viselkedésre. Nem figyelnek a Szentírás bölcs tanácsára. Nem vívnak harcot önmagukkal, és nem aratnak értékes győzelmet. Büszke és hajthatatlan akaratuk letéríti őket a kötelesség és engedelmesség útjáról.

Isten nagy dolgokat vár el fiaitól és leányaitól. Ahogy rátekintek az ifjúságra, szívem csordultig megtelik érzésekkel. Micsoda lehetőségek állnak előttük! Ha őszintén vágyakoznának tanulni Krisztustól, Ő Dánielhez hasonlóan nekik is adna bölcsességet... „Az Úr félelme a bölcsesség kezdete”... „Minden utadban megismered őt, és ő igazgatja lépteidet” (Zsolt 111:10; Péld 3:6).

A fiatalok törekedjenek értékelni azt a hatalmas kiváltságot, hogy Isten tévedhetetlen bölcsessége vezérelheti őket. Tegyék az igazság Igéjét tanácsadó társukká, és váljanak szakértővé a Lélek kardjának forgatásában. Sátán bölcs hadvezér, de Jézus Krisztus alázatos és odaadó katonája győzelmet arathat felette. (EGW Isten csodálatos kegyelme)

Az üdvösség sisakja - tiszta gondolatokkal

„Az üdvösség sisakját is fölvegyétek" Ef 6:17 

Isten arra szólít fel, hogy foglalkozzunk nagyszerű és tiszta gondolatokkal. Azt akarja, hogy elmélkedjünk szeretetén és irgalmán; hogy tanulmányozzuk azt a csodálatos munkát, amelyet a dicső megváltási tervben végez. Akkor egyre jobban megértjük az igazságot, mélyebb és megszenteltebb vággyal sóvárgunk szívünk és gondolataink megtisztulására. Miközben az Ige kutatásával ápoljuk az Istennel való közösséget, lelkünk a szent gondolatok tiszta légkörében átformálódik.

Gondolatainkat a tisztaság szeretetére kell szoktatnunk és nevelnünk. Ha növekedni akarunk kegyességben és az igazság szeretetében, feltétlenül ápolnunk kell magunkban a lelki dolgok szeretetét... A jó szándék is helyes, de mit sem ér, ha nem valósítjuk meg azt eltökélt tettekkel. Sokan el fognak veszni, mert miközben reménykednek és vágyakoznak a keresztény magaviselet elérésére, nem tesznek komoly erőfeszítést ennek érdekében. A megméretéskor híjával találtatnak az Úr előtt. Akaratunkat a helyes irányban kell gyakorolnunk. Teljes szívből keresztény akarok lenni. Meg akarom ismerni a tökéletes szeretet hosszúságát, szélességet, magasságát és mélységét. Figyeljünk oda Jézus szavaira! „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert megelégíttetnek” (Mt 5:6). Krisztus mindenről gondoskodott annak érdekében, hogy kielégítse a szentségre vágyók éhségét és szomját.

Elmélkedjünk az Írásokon! Gondolkodjunk józanul és mélyen az örök üdvösségünkkel kapcsolatos kérdésekről! Jézus végtelen irgalma és szeretete, értünk hozott áldozata komoly és ünnepélyes gondolkodásra késztet. Időzzünk el drága Megváltónk és közbenjárónk jellemének nagyszerűségén! Törekedjünk megérteni a megváltási terv értelmét! Gondolkodjunk el annak küldetése felől, akik eljött, hogy megszabadítsa népét a bűnétől! Hitünk és szeretetünk növekedni fog, ha szüntelenül a mennyei dolgokról elmélkedünk. Imánk egyre kedvesebb lesz Isten előtt, mert egyre inkább megtelik hittel és szeretettel. Kéréseink egyre értelmesebbek és odaadóbbak lesznek. Jézusba vetett bizodalmunk növekedni fog. Naponkénti és élő tapasztalatot fogunk szerezni arról, hogy Krisztusnak hatalma van mindazok üdvözítésére, akik Istenhez jönnek általa. (EGW Isten csodálatos kegyelme)

Két kecskebak - egy Azázelnek a pusztába

 Az engesztelés napján két kecskebakot vittek a szent sátor ajtajához és sorsot vetettek azokra: "Egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért" (3Móz 16:8). Azt a kecskebakot, amelyre az első sors esett, le kellett vágni bűnáldozatként a népért. A főpapnak be kellett vinni a vért a kárpiton belül lévő helyiségbe és rá kellett hintenie a kegyelem trónjára. "Így szerezzen engesztelést a szent helynek Izrael fiainak tisztátalanságai és vétkei miatt; mindenféle bűnei miatt; így cselekedjék a gyülekezet sátorával is, amely közöttök van, az ő tisztátalanságaik közepette" (3Móz 16:16).

Azt a bakot pedig, amelyre az Azázelért való sors esett, állassa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába.(3Móz 16:10)

Azázel: (bűnbak). A szó pontos jelentése bizonytalan; kizárólag a 3Móz 16,8.10.26-ban fordul elő, kapcsolatban azoknak a kecskebakoknak egyikével, amelyek a nagy engesztelési napra bűnért való áldozatul voltak kiszemelve. A nevet vonatkoztatják mind személyre, mind pedig személytelen valamire:  gonosz lélek,  ördög.

Mivel Sátán a bűn szerzője és közvetlen felbujtó minden bűnre, amelyek Isten Fiának halálát okozták, az igazság úgy kívánja, hogy Sátán szenvedje el a végső büntetést. Krisztus műve, szolgálata az emberek megváltásáért és a világegyetem bűntől való megtisztítása, a bűnnek a mennyei szentélyből való eltávolításával záródik majd le. Ezek a bűnök Sátánra helyeződnek rá, aki elhordozza a végső büntetést. A jelképes szolgálatban a templomi szolgálat évenkénti sorozata a szentély megtisztításával és a kecskebak fején a bűnök megvallásával záródott le.

És tegye Áron mind a két kezét az élő baknak fejére, és vallja meg felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arravaló emberrel a pusztába,(3Móz 16:21)

Az pedig, aki elvitte az Azázelnek való bakot, mossa meg ruháit, és a testét is mossa le vízben, és azután menjen be a táborba.(3Móz 16:26)

Miután Krisztus bűnért való áldozatként meghalt a kereszten, a ceremóniális törvény nem lehetett többé érvényben. 1844-ben a mi nagy Főpapunk belépett a mennyei szentély szentek szentjébe, hogy megkezdje a vizsgálati ítélet munkáját. Az előkép-szolgálatban, amikor a főpap elvégezte az engesztelés munkáját a földi sátorban, a szentek szentjében, a népnek meg kellett sanyargatnia a lelkét Isten előtt és meg kellett vallania bűneit, hogy a bűnök engesztelést nyerjenek és kitöröltessenek. Vajon ma nekünk kevesebb is elég, mint volt az előkép-jellegű ítéletnapon, most, amikor Krisztus a mennyei szentélyben közbenjár az Ő népéért és minden egyes perben hamarosan megszületik a végső és visszavonhatatlan ítélet? 

Az iga és kereszt- akaratunk Istennek átadása

"Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek."(Máté 11:29)     " Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem." (Lukács 9:23)

Isten akaratának való alávetettség jelképe - Viselnünk kell Krisztus igáját, hogy teljes egységre jussunk vele Vegyétek magatokra igámat, mondja. Engedelmeskedjetek kívánalmaimnak. Kívánalmak homlokegyenest ellenkezhetnek az ember akaratával és céljával. Mit lehet akkor tenni? Az iga és kereszt jelképek, ugyanazt ábrázolják - akaratunk Istennek való átadását. Az iga viselése baráti kapcsolatban egyesíti a véges embert Isten hőn szeretett Fiával. A kereszt fölvevése lefejti az ént a lélekről s oda helyezi az embert, ahol megtanulja, hogyan kell Krisztus terheit hordozni. Nem követhetjük Krisztust anélkül, hogy igát ne hordoznánk. Anélkül, hogy fölvennénk keresztjét s vinnénk ő utána. Ha akaratunk nem egyezik Isten kívánalmaival, meg kell tagadnunk hajlandóságainkat, föladnunk kedvenc kívánságainkat, Krisztus nyomdokaiba lépnünk...

 „Aki Istentől született, nem cselekszik bűnt.” (I. Jn. 3:9) Tudja, hogy Krisztus vére váltotta meg, s a legünnepélyesebb fogadások kötik, hogy dicsőítse Istent testében és lelkében, amelyek az Úréi. Legyőzte magában önszeretetét és a bűnt. Naponta kérdezi: „Mivel fizessek az Úrnak minden irántam való jótéteményéért?” „Uram, mit akarsz tőlem, mit tegyek?” (Zsolt. 116:12; Ap. csel. 9:6) A valódi keresztény sohasem panaszkodik, hogy Krisztus igája töri a nyakát. Krisztus szolgálatát tekinti a legvalóságosabb szabadságnak. Isten törvénye a gyönyörűsége. Ahelyett, hogy igyekezne leszállítani Isten parancsainak színvonalát, hogy azok megfeleljenek hibás jellemének, szüntelenül törekszik felemelkedni a törvények tökéletességéhez.

Mikor igád töri a nyakadat, akkor tudhatod, hogy nem Krisztus igája.Krisztus igája sohasem tör - Nem az a dolgod, hogy terheket gyűjts magadnak. Mikor magadra veszed a terheket, melyeket Krisztus akar hordoztatni veled, akkor megérted, hogy ő milyen terheket hordozott. Tanulmányozzuk a Bibliát és keressük meg hogy ő milyen igát viselt. Krisztus mindig segítség volt a körülötte levőknek. Ő mondja: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, s én megnyugosztlak titeket. Vegyétek magatokra az én igámat és tanuljatok tőlem; mert én szelíd és alázatos szívű vagyok; és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Máté 11:28-30) (EGW)

Húsvéti Bárány

Krisztus korában a húsvét megünneplése a legtöbb ember számára puszta formasággá süllyedt. De micsoda jelentősége volt Isten Fia számára! 

 „Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává,… mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott értünk."(I. Kor. 5:7) 

Kétszer a képviselő - Krisztus Isten képviselője az ember számára és az ember képviselője Isten előtt. Az ember helyettese és kezeseként jött a földre s mindenképpen üdvözíteni tudja azokat, akik bűnbánatot tartanak s visszatérnek hűségükhöz. Igazságossága folytán előnyös helyzetbe tudja állítani az embert. Krisztus az értünk föláldozott húsvéti bárány. Drága, ártatlan életét adta oda, hogy megmentse a bűnös embert az örök romlástól; hogy az ember a bele vetett hit által bűn nélkül állhasson Isten trónja előtt. (1899, 29. kézirat

Jézus elítélése után a főtanács tagjai Pilátushoz mentek, hogy erősítse meg ítéletüket, és hajtassa végre a kivégzést. Ezek a zsidó tisztviselők azonban nem voltak hajlandók belépni a római bírósági tárgyalóterembe. Szertartásos törvényük szerint ugyanis ezzel tisztátalanná tették volna magukat, és ez megakadályozta volna őket abban, hogy részt vegyenek a húsvéti ünnepen. Vakságukban nem látták, hogy gyilkos gyűlöletük már tisztátalanná tette szívüket. Nem értették meg, hogy Krisztus volt az igazi húsvéti Bárány, és mivel elvetették Őt, a nagy ünnep elveszítette számukra a jelentőségét.

Jézus gyakran megkísérelte, hogy feltárja a jövőt a tanítványok előtt, de ők túlságosan közömbösek voltak arra, hogy szavai fölött gondolkozzanak. Ez okozta, hogy Jézus halála oly váratlanul érte őket; midőn később a múltba visszapillantottak, és látták hitetlenségük következményeit, nagyon megszomorodtak. Mikor Krisztust felfeszítették, nem hittek feltámadásában. Jézus nyíltan hangoztatta, hogy harmadnapon feltámad, de gondolataik annyira összezavarodtak, hogy ennek értelmét fel sem fogták. A megértés hiánya okozta reményvesztettségüket, mikor halála bekövetkezett. Keserűen csalódtak. Hitük nem tudta áttörni azokat a sötét árnyakat, amelyekkel látásukat Sátán elsötétítette. Bizonytalannak és titokzatosnak láttak mindent. Mennyi szenvedéstől menekültek volna meg, ha hisznek az Üdvözítő szavainak! 

Jézus feltámadása előképe volt mindazok végső feltámadásának, akik Őbenne aludtak el. A feltámadott Üdvözítő arckifejezését, modorát, beszédét a tanítványai valamennyien jól ismerték. Amint Jézus feltámadott a halottak közül, éppen úgy azoknak is fel kell majd támadniuk, akik Őbenne aludtak el és alusznak. Ráismerünk majd barátainkra, mint ahogy a tanítványok is megismerték Jézust. Lehet, hogy életük folyamán megváltoztak, s megbetegedtek vagy megcsúnyultak, de Jézus visszajövetelekor tökéletes egészségben és testi-lelki arányosságban támadnak fel. Azonosságukat azonban megdicsőült testükben is tökéletesen megőrzik. Akkor úgy ismerünk majd, amint minket is megismernek. (lKor 13:12) Orcájukon, amelyet a Jézus arcáról fénylő világosság tesz sugárzóvá, felismerjük a megkülönböztető vonásait azoknak, akiket szeretünk. (EGW Jézus élete)