A bot kígyóvá változik

 (2Móz 7:8-15). Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: (9) Ha így szól hozzátok a fáraó: Tegyetek valami csodát! – akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat, és dobd a fáraó elé, hogy kígyóvá változzon! (10) Bement azért Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogyan az Úr parancsolta. Áron odadobta a botját a fáraó és udvari emberei elé, és az kígyóvá változott. (11) Akkor a fáraó is hívatta a bölcseket és varázslókat, és azok, Egyiptom mágusai is ugyanazt tették a maguk titkos mesterségével: (12) mindegyikük oda dobta a botját, és azok kígyóvá változtak. De Áron botja elnyelte az ő botjaikat. (13) A fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta az Úr. (14) Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Konok a fáraó szíve, nem akarja elbocsátani a népet. (15) Menj el a fáraóhoz reggel, amikor kimegy a vízhez! Állj eléje a Nílus partján, és vedd kezedbe azt a botot, amely kígyóvá változott! /RÚF/

A következő csaták az élő Isten és az egyiptomi „istenek” között zajlottak. A fáraó önmagát is az istenek közé sorolta, ami csak súlyosbította a helyzetet. Az Úr nem az egyiptomiakkal és tulajdonképpen nem is Egyiptommal, hanem az isteneikkel, a hitvilágukkal harcolt (az egyiptomiak ezerötszáznál is több istent imádtak). A bibliai szöveg egyértelmű: „Egyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr”. (2Móz 12:12) Az Írás ezt később is kiemelte, Izrael Egyiptomból való kivonulásának elbeszélésében: „az Úr ítéletet tartott isteneiken” (4Móz 33:4), RÚF 

Az egyiptomi istenek feletti ítéletet jól példázza a kígyóvá vált bot csodája. (2Móz 7:9 12) Egyiptomban Wadjet istent kobraként ábrázolták és AlsóEgyiptom legfőbb urának tekintették. A kobra jelképe ott volt a fáraó koronáján, hatalma, istensége, királysága és isteni tekintélye szimbólumaként. Hitük szerint ez az istenség mérget lövell az ellenségeire, és a fáraót a szent kígyó vezeti át a túlvilágba.  

Amikor Áron botja kígyóvá vált, majd a fáraó előtt lenyelte a többi kígyót, megmutatkozott az élő Isten hatalma az egyiptomi mágia és varázslás fölött. Áron és Mózes nemcsak legyőzte, hanem még a kezébe is fogta a fáraó hatalmának szimbólumát. (2Móz 7:12, 15) A küzdelem kezdetén megmutatkozott Isten hatalma és uralma Egyiptom felett. Az Istent képviselő Mózesnek nagyobb volt a tekintélye és a hatalma, mint a fáraó „istennek”. 

 Szintén jelentős, hogy az ókori egyiptomiak szentnek tartották, dicsőítették és imádták a kígyóistent, Nehebkaut („aki befogja a lelkeket”). Az egyiptomi mitológia szerint a kígyóistennek nagy volt a hatalma, mert hét kobrát lenyelt. Isten tehát azt közölte az egyiptomiakkal, hogy neki, nem pedig a kígyóistennek van a legfőbb hatalma és tekintélye. Az emlékezetes konfrontáció után azonnal és határozottan megérthették ezt az üzenetet.

White idézet: Úgy tűnt, hogy a varázslóknak is sikerül hasonló csodákat tenni, mint amilyeneket Isten tett Mózes és Áron keze által. Viszont ők nem tudtak a pálcáikból igazi kígyókat varázsolni, hanem a nagy csaló segítségével csupán szemfényvesztéssel keltették azt a látszatot, hogy kígyónak tűnjenek a pálcák, így akarták meghamisítani Isten munkáját. Sátán segítette szolgáit, hogy szembeszálljanak a Magasságossal, és az embereket becsapva lázadást szítsanak közöttük. A fáraó bele akart kapaszkodni a legapróbb bizonyítékba is, amit megszerezhetett, csakhogy igazolhassa az isteni művel szembeni álláspontját. Közölte Isten szolgáival, hogy a varázslói is meg tudják tenni ezeket a csodákat. A különbség viszont az volt, hogy egyik Isten műve volt, a másik pedig a Sátáné. Egyik igaz volt, a másik pedig hamis. – Spiritual Gifts, 3. köt., 205-206./old.