Fil 3:13-14. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, (14) de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. /RÚF/
Az eredmények magukért beszélnek: az evangélium szélsebesen terjedt az egész Római Birodalomban, sőt még azon túl is.
(Kol 1:23). Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem. /RÚF/) Ugyanilyen összpontosításra van ma is szükség.
(Kol 4:12-13). Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami Isten akarata. (13) Mert tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierapoliszban vannak. /RÚF/
Epafrásznak valószínűleg fontos szerepe volt abban, hogy az evangélium eljutott Kolosséba és más, közeli városokba is, mint Laodiceába és Hierápoliszba. Üdvözletei és imádságai bizonyára nagy bátorítást jelentettek e gyülekezetek tagjainak. Imájában Epafrász egyértelműen arra fókuszált, hogy „megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Isten minden akaratában”. (Kol 4:12), /ÚRK/ Vizsgáljuk meg ennek az imának a fontos elemeit!
Megállhassatok. A görögben ez a szó azt jelenti, hogy erősen, mozdíthatatlanul állni, ami csak úgy lehetséges, ha „alapos és erős” az ember hite, meggyőződött az evangélium igazságáról.
(Kol 1:23). Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem. /RÚF/)
Pál többször is használja, utalva „az ördögnek minden ravaszságával” (Ef 6:11) vívott küzdelemre, illetve arra, hogy Isten erejével kell ellenállni a sötétség erőinek, felöltözve „az Isten minden fegyverét”.
(Ef 6:10-18). Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. (11) Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. (12) Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. (13) Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. (14) Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, (15) sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. (16) Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (17) Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. (18) Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; /RÚF/;
(2Tim 2:19). Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” /RÚF/
Tökéletesen. Ez a szó a jellem tökéletességére utal, aminek legfőbb kifejeződése az áldozatos szeretet.
(Mt 5:44, 48. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, (45) hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. (46) Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? (47) És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik a pogányok is? (48) Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. /RÚF/
Azoknak a tökéletességéről van itt szó, akik nem állítják, hogy „már elérték volna”.
(Fil 3:12-15). Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus. (13) Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, (14) de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (15) Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kinyilatkoztatja majd Isten nektek; /RÚF/
Teljes meggyőződéssel. Ez a kifejezés erőteljes, azt jelenti, hogy valamit teljesen betölt, teljesen végrehajt. Ábrahámra is vonatkozik, aki „teljesen elhitte”, hogy ígérete szerint Isten képes megtenni azt, ami emberileg lehetetlen.
(Róm 4:21). és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. /RÚF/ Megtaláljuk Pál esetében is, amikor megerősítette őt az Úr, azért, hogy „teljesen elvégezzem az ige hirdetését” (2Tim 4:17), /ÚRK/
Az Isten minden akaratában. A „minden” szó átfogó értelmű. Pál maga is azért imádkozott, hogy a kolossébeliek igazán megismerjék Isten akaratát, és járjanak „az Úrhoz méltóan, teljes tetszésére” (Kol 1:9-10, ÚRK), az Ő „dicsőségének hatalma szerint” (Kol 1:11, ÚRK)
White idézet: A Végtelen – aki egyedül volt, képes rendet és szépséget teremteni a természet sötétségének káoszából és zűrzavarából – képes leigázni az ember lázadó szívét, és életét az isteni akarattal összhangba hozni. Csak az Ő Lelke tudja elfojtani az ember lázadó indulatait...
Napról napra fejlesztjük a jellemet, és az örökkévalóságnak építünk. Isten azt akarja, hogy életünkkel adjunk példát a világi embereknek arra, hogy milyennek kellene lenniük, és mivé válhatnak a Krisztus evangéliumának engedelmeskedve. Helyezzük magunkat Isten kezébe, hogy úgy bánjon velünk, ahogy a legjobbnak látja… „Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok”. (1Kor 3:9) Ha vele együttműködve építkezünk, napról napra szebb és arányosabb lesz az általunk felépített ház az Építőmester keze alatt, és az örökkévalóságon át fennmarad.
A megszentelődés folyamatos munka, mely az embereket egyre magasabbra és még magasabbra vezeti. Nem hagyja el a szeretetet, hanem behozza az életbe, mint a kereszténység lényegét.
Krisztus azt mondja nekünk: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5:48) Ő a mi példaképünk. Földi élete során mindig kedves volt, és szelíd. A befolyása mindig „jó illat” volt, mert benne lakott a szeretet teljessége. Soha nem volt keserű és megközelíthetetlen, és nem kötött kompromisszumot a rosszal, hogy kegyelemre szoruljon. Ha mi is az ő igazságosságát bírjuk, akkor olyanok leszünk, mint Ő szelídségben, türelemben és önzetlen szeretetben. Vajon az Ő jelenlétének napsütésében a kegyelme által nem törik össze a szívünk? Őrizzük a hitvallásunkat! Ékesítsük szép jellemvonásokkal az életünket! Nem krisztusi, hanem sátáni a kemény beszéd és tett. Ragaszkodjunk-e tökéletlenségeinkhez és torzulásainkhoz, hogy majd Jézus szégyenkezzen miattunk? Megígérte nekünk a kegyelmét. Ha elfogadjuk, megszépíti az életünket… A torzulásokat jóságra, tökéletességre cseréli. Életünket azok a kegyelmi áldások díszítik majd, amelyek olyan széppé tették Krisztus életét. – Mennyei helyeken, 31./old., január 25.
Az Úr Jézus a Szentlélek által munkálkodik. A Szentlélek Őt képviseli a Földön. A Lélek által lelki életet sarjaszt az ember szívében, megeleveníti jóra való erejét, megtisztítja a romlottságtól, és alkalmassá teszi Isten országa számára. Jézus nagy áldást áraszthat, és gazdag ajándékokat oszthat szét az emberek között. Ő a csodálatos tanácsadó, akinek bölcsessége és ereje végtelen. Ha elismerjük Lelkének hatalmát, és alárendeljük magunkat átformáló munkájának, akkor tökéletesen állhatunk elébe. Nagyszerű gondolat! Krisztusban „lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok beteljesedve”. (Kol 2:910) Az emberi szív nem lehet boldog, amíg át nem adja magát Isten Lelke hatásának, aki a megújult szívet Jézus Krisztus képére alakítja át. A Lélek befolyására az ellenségeskedés hitté és szeretetté alakul át, a büszkeség pedig alázatossággá válik. A lélek felismeri az igazság szépségét, jellemének kiválósága és tökéletessége által Krisztus megdicsőül. Amikor ezek a változások végbemennek, az angyalok énekelnek. Isten és Krisztus örvendezik az isteni képmásra formálódó lélek felett. – Isten csodálatos kegyelme, 196./old., július 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése