Ma is érvényes a meghívás: „Jöjj!”

(Ézs 55:1-3). Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! (2) Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, fáradozásotok jutalmát olyanért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok rám, és finomat ehettek, élvezni fogjátok a kövér falatokat! (3) Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen /RÚF/; 

(Mt 11:28-30). Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (29) Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. (30) Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű. /RÚF/; 

(Jn 6:44). Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. /RÚF/

A Szentlélek Jézushoz akar vonni téged még ma. Jézus hív, hogy menj hozzá, benne élj ma és minden egyes nap az eljöveteléig. Amikor válaszolsz és hozzá térsz, amikor szíved meglágyul és gondolataidat aláveted neki, békességet érzel majd, mert tudod, hogy ha előbb meghalnál is, fel fog támasztani téged az utolsó napon, függetlenül attól, mennyire érzed értéktelennek magad. Jézus azt mondta: 

„Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, azt semmiképpen nem taszítom el”. (Jn 6:37), /ÚRK/ 

Éreznünk kell az idő sürgetését, hogy együttműködjünk a Szentlélekkel, és másokat is a megváltó kegyelem közösségére hívjunk Jézussal. 

„És a Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! És aki hallja, ezt mondja: Jöjj! És aki szomjúhozik, jöjjön, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel 22:17), /ÚRK/ 

A meghívás a kegyelem ingyen ajándéka. Amikor befogadjuk saját életünk részeként, teljes szívünkből, teljes elménkből, teljes lelkünkből és teljes erőnkből ...

(5Móz 6:5). Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! /RÚF/

... az életünk – ma és örökre – megváltozik. 

Jézus hív bennünket, és a Biblia utolsó szavai ezt ígérik: „Bizony hamar eljövök. Ámen, jövel Uram Jézus!” (Jel 22:20) 

Mennyire hamar jön majd el? A mi nézőpontunkból nézve, miután lecsukódik a szemünk a halálunkkor, a következő pillanat már Jézus visszatérése lesz. Tekintettel arra, hogy milyen gyorsan elröppen az életünk, ennyire hamar lesz az, amikor Jézus visszajön értünk. Talán a feltámadás után ez lesz az első gondolatunk: „Uram, ez igen, milyen hamar eljöttél!” 

Most valóban tükör által, homályosan látunk, akkor viszont már szemtől szemben és tisztán fogjuk Őt szemlélni. Ne fáradj bele a várakozásba! Őrizd meg hittel és bizalommal ezt a vágyat, szüntelenül Isten szeretetére és jóságára tekints! Úr Jézus, jöjj el, kérlek! 

Imádkozz most, hogy ne fogyjon el a hited, mert a hit adja meg az erőt, hogy teljesen átadd magad annak, aki meghalt érted és nemsokára visszajön, és magával visz! 

White idézet: Az új Jeruzsálem, a megdicsőült új Föld fővárosa „ékes korona… az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén”. „Benne volt Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz.” „A népek az Ő világosságában fognak járni, és a Föld királyai odaviszik be dicsőségüket.” Ezt mondja az Úr: „Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja.” „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és Ő velük fog lakni, ők pedig népe lesznek, és maga Isten lesz velük.” (Ésa 62:3; Jel 21:11, 24; Ésa 65:9; Jel 21:3) 

„Nem lesz éjszaka” Isten városában. Nem lesz szükségünk, sem igényünk a pihenésre. Senki nem fárad bele Isten szolgálatába és nevének dicsőítésébe. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a reggelnek soha nem lesz vége. „És nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket.” (Jel 22:5) A Nap fényét feleslegessé teszi az a ragyogás, amely nem fájó, és nem vakít, pedig felmérhetetlenül túlszárnyalja a déli Nap verőfényét. A szent várost Isten és a Bárány dicsősége el nem halványuló fénnyel önti el. A megváltottak az örök nappal Nap nélküli világosságában fognak járni. 

Látomásaiban a próféta a bűnön és síron diadalmaskodó boldogokat Alkotójuk közelében látja. Olyan közvetlenül beszélgetnek vele, mint ahogy az ember kezdetben beszélt Istennel. „Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek” – mondja nekik az Úr. – „Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja.” (Ésa 65:18-19)

Amint a próféta nézi az Isten városában lakó megváltottakat a bűn és az átok nyomától mentesen, elragadtatással kiált: „Örüljetek Jeruzsálemmel, vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind.” (Ésa 66:10) – Isten csodálatos kegyelme, 369./old. (december 27.)