Ez pedig azért van így, mert egyedül a keresztnek van ereje az Isten Igéje előtti meghajlás érdekében bármiféle manipulatív uralmi formát visszafordítani. A krisztusi vezetők a szolgálatuk sikerét egyedül Istennek tulajdonítják. Földi szolgálata során, emberként még Jézus is Istennek adott dicsőséget.
(Jn 17:4). Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: /RÚF/
Pál szerint a hűséges keresztény szolgálatnak abban kell gyökereznie, amit a kereszt teológiájának nevezünk. A kereszt Isten bölcsességének és megmentő hatalmának megnyilatkozása, ugyanakkor az emberi bölcsességet bolondságként mutatja be. (1Kor 4:1-13) szakaszában Pál világossá teszi, milyen a kereszt teológiája. Először is jelzi: Istentől ered a keresztény vezetés mintája. (1Kor 4:1-5) Másodszor rámutat, hogy az igazi keresztény szolgálat védjegye a szenvedés. (1Kor 4:9, 11-13) Ezt a második pontot érdemes még tovább fejtegetni.
(1Kor 4:1-13). Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. (2) Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. (3) Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. (4) Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert az Úr az, aki felettem ítélkezik. (5) Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet. (6) Mindezeket pedig, testvéreim, értetek alkalmaztam magamra és Apollósra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg: ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva, hogy senki se kérkedjék az egyik tanítóval, a másikat megvetve. (7) Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? (8) Már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok; bárcsak valóban uralomra is jutottatok volna, hogy veletek együtt mi is uralkodhatnánk! (9) Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek. (10) Mi bolondok vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban, mi erőtlenek, ti pedig erősek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. (11) Mind ez ideig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk, és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul vándorlunk, (12) és tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk, (13) amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk; szinte a világ söpredékévé lettünk, és mindenki szemétjévé mind ez ideig.
Mit jelent a Krisztusért vállalt szenvedés?
(2Kor 11:23-28). Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. (24) Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, (25) háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. (26) Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, (27) fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. (28) Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. /RÚF/
(Kol 1:24). Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testemben betöltöm mindazt, ami Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. /RÚF/
A keresztény vezetők Jézus lábnyomában járnak, ha készek szenvedést is vállalni hittestvéreikért, vagy ha meg is kell halniuk a szolgálatért. Pál úgy utal önmagára és Apollósra, mint
„akiket halálra szántak” (1Kor 4:9), /ÚRK/, akiknek nincs eledelük és vizük,
„ruhátlanok vagyunk, és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul vándorlunk”. (1Kor 4:11), /RÚF/
Gyalázták, üldözték, rágalmazták őket, „szinte a világ söpredékévé… és mindenki szemétjévé” (1Kor 4:12-13,) lettek.
A korinthusiakat ironikusan nevezi úgy, hogy gazdagok, királyok, bölcsek és megbecsültek, amivel jelzi: az igazi keresztény vezetésben nincs helye felfuvalkodottságnak, hiszen az a gyökere az egyházon belüli megoszlásnak. (1Kor 4:6)
White idézet: A keresztényektől elvenni a keresztet olyan, mintha napközben kihunyna a napfény, éjszaka pedig elsötétülne a Hold és a csillagok. Krisztus keresztje közelebb vezet Istenhez, az embert megbékélteti Istennel és az Istent az emberrel. Az Atya látja a keresztet és Fia szenvedését, amit el kellett tűrnie azért, hogy az emberiséget megmentse a kilátástalan nyomorúságból, és magához vonzza. Fáradhatatlan atyai szeretetének együttérzésével tekint az emberiségre, akik a keresztet már-már szinte szem elől tévesztették, pedig kereszt nélkül nem létezik kapcsolat az Atyával, sem egység a mennyei trónon ülő Báránnyal, és kereszt nélkül Isten nem fogadhatja be a tévelygőt, aki az igazság útjára lép, és nem létezik a tévelygő számára reménység az ítélet napjával kapcsolatosan sem. Kereszt nélkül nincs lehetőségünk legyőzni az erős ellenséget. Az emberiség minden reménye a kereszthez fűződik.
Amikor a bűnös a kereszt elé járul és feltekint arra, aki meghalt a megváltása érdekében, teljes boldogságot érezhet, mivel a bűnei megbocsáttattak. A kereszt elé térdelve a legfenségesebb helyre jutott, ahová ember juthat. A Krisztus arcáról áradó isteni dicsőség ragyog rá, és elhangzanak a megbocsátás szavai: Immár éljetek, ti bűnösök, éljetek! Megtérésetek elfogadást nyert, mivel megváltásra leltünk.
A kereszt által tudjuk, hogy az Atya végtelen szeretettel szeret bennünket. Nem kell csodálkoznunk azon, hogy Pál így kiáltott fel. „Nekem pedig ne legyen másban dicsekvésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében.” (Gal 6:14) Kiváltságunk, hogy dicsekedjünk a kereszttel; kiváltságunk, hogy magunkat teljesen átadjuk annak, aki önmagát odaadta érettünk. Arcunkon a Golgotáról áradó fény sugaraival mehetünk embertársaink közé, hogy közvetítsük a világosságot azok számára, akik még a sötétségben vergődnek. – Our High Calling, 46./old.
Az elmét meg kell tanítani, hogy mennyei dolgokra összpontosítson. Az alázat a Jézus Krisztus jellemszépségének a felfedezéséből ered. Ha Krisztus tökéletes jellemtulajdonságaira összpontosítunk, felismerjük a bűn gyalázatos voltát, és hit által belekapaszkodunk Jézus Krisztus feddhetetlenségébe. Olyan erényeket fogunk ápolni, amilyenek Jézusban lakoznak, hogy másoknak is be tudjuk mutatni az Ő jellemét. Ha a Golgotára nézünk, nem saját énünket magasztaljuk, hanem folyton szem előtt tartjuk saját méltatlanságunkat és azt, hogy a menny milyen hatalmas árat fizetett a megváltásunk érdekében, és akkor tisztán fogjuk látni Krisztus semmihez sem fogható szeretetét. – This Day with God, 261./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése