(Ef 4:11-13). És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, (12) hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, (13) míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, /RÚF/
(Jel 22:6). És ezt mondta nekem: Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. /RÚF/
Igen gazdag az iménti versek tartalma, mégsem adnak teljes képet mind arról, amit az újszövetségi próféták tettek, de tevékenységük nagyrészt tükrözi azt, amit az ószövetségi próféták szintén végeztek, tehát a prófétaság ajándékának megvolt a folyamatossága.
(1Kor 12:10). (Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. /RÚF/
a többi lelki ajándék között említi a prófétálást. A Krisztus teste metaforában
(1Kor 12:27-28). Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. (28) Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra. /RÚF/]
Pál a prófétákat az apostolok után említi, akik szintén kaptak kijelentéseket Istentől. 1Kor 14:3 versében ez áll:
(1Kor 14:3)„Aki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vigasztalásra.”
(Ef 4:11-13) szakasza a lelki ajándékoknak az (1Korinthus 12. fejezetében): található felsorolásához hasonló csoportját mutatja. A prófétákat az apostolok, evangélisták, pásztorok és tanítók között említi.
(1Korinthus 12:1-31). A lelki ajándékokra nézve pedig nem szeretném, testvéreim, ha tudatlanok lennétek. (2) Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vonzott valami benneteket a néma bálványokhoz. (3) Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által. (4) A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. (5) Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. (6) És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. (7) A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. (8) Mert van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. (9) Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. (10) Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. (11) De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. (12) Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. (13) Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. (14) Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. (15) Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? (16) És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? (17) Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? (18) Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. (19) Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? (20) Így bár sok tagja van, mégis egy a test. (21) Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” (22) Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek, (23) és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélküliek, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: (24) a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, (25) hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. (26) És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. (27) Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. (28) Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra. (29) Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók? Mindenkiben van csodatevő erő? (30) Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? (31) De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra! Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat. /RÚF/
(Ef 4:11) És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, /ÚRK/ Ők azok, akik felkészítik
(Ef 4:12-13)„a szenteket a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére, míg mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének az egységére, az érett férfiúságra, a Krisztus teljessége szerinti nagykorúságra” /ÚRK/
(Ef 4:12-13). Amint itt és másutt is látni, üzenetük középpontjában Jézus áll.
Az apostolok cselekedetei megemlít két prófétát, Júdást és Szilászt (egyikük sem írt bibliai könyvet), akik
„sok beszéddel bátorították és erősítették a testvéreket” (ApCsel 15:32).
A prófétáknak időnként figyelmeztetéseket – esetenként igen szigorúakat – kellett elmondaniuk, de a körülmények függvényében bátorítaniuk is kellett, főként megpróbáltatások idején. Kétségkívül felettébb értékelték hallgatóik e szavaikat, a bennük foglalt reménységgel és ígérettel. A bátorítás munkáját a prófétasággal kapcsolatban is említi Pál.
(1Kor 14:31). Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. /RÚF/)
A megpróbáltatás és üldöztetés idején a prófétaság ajándéka a bátorítás és remény forrása.
(Jel 22:6) verse úgy mutatja be Jézust, mint aki „az Úr, a szent próféták Istene”, akinek a szavai „hívek és igazak”. Természetesen mindaz, ami Isten nevében szóló szolgáin keresztül érkezik hozzánk, szintén „megbízható és igaz” /ÚRK/.
A világban annyira kevés az, ami megbízható, de az Úr prófétáinak szavában bátran bízhatunk, főként Igéjében, ami a legfőbb tekintély számunkra.
White idézet: A talentumokon, amelyeket Krisztus rábízott egyházára, főként a Szentlélek ajándékait és áldásait kell értenünk. „Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása: de mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja.” (1Kor 12:8-11) Nem mindenki kapja ugyanazt az ajándékot, de a Mester megígérte, hogy minden egyes szolgája megkapja a Lélek valamelyik ajándékát.
Mielőtt Krisztus elbúcsúzott tanítványaitól, „rájuk lehele, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket”. Ezt is mondta: „Ímé, én elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét.” (Jn 20:22; Lk 24:49) De az ajándékok teljességét csak a feltámadás után kapták meg. Krisztus csak akkor árasztotta ki Lelkét, amikor a tanítványok hittel és imádkozva teljesen a szolgálatra szentelték magukat. Krisztus követői ekkor különlegesen részesültek a menny kincseiben. „Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.” „Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint”, a Lélek „osztogatván mindenkinek külön, amint akarja” (Eféz 4:8, 7; 1Kor 12:11). Ezeket az ajándékokat Krisztus nekünk adta, de csak akkor lesznek ténylegesen a mieink, ha már Isten Lelke irányítja életünket.
A Lélek ígéretét nem értékeljük kellőképpen. Ez az ígéret nem teljesedik úgy, ahogy arra lehetőség volna. A Lélek hiánya miatt erőtlen az evangélium szolgálata. Műveltséggel, tehetséggel, ékes beszéddel, öröklött és szerzett képességekkel, de Isten Lelkének jelenléte nélkül egy szívet sem tudunk megérinteni, és egy bűnöst sem tudunk Krisztusnak megnyerni. De a Lélek ajándékaival megáldott és a Krisztussal közösségben élő legszegényebb és legtudatlanabb tanítvány is hatni tud az emberek szívére. Isten eszközül használja fel a világegyetem legszentebb befolyásának közvetítésére. – Krisztus példázatai, 327-328./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése