Női próféták és fiatal munkások

(Lk 2:36-38). Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuél leánya, Ásér törzséből. Igen idős volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, (37) és nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. (38) Abban az órában is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. /RÚF/ 

(ApCsel 21:9). Neki volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak. (10) Már több napja ott voltunk, amikor lejött Júdeából egy Agabosz nevű próféta. /RÚF/ 

Az ótestamentumi korban Isten férfiakat és nőket is elhívott hírnökeinek. Az Újszövetségben is világos bizonyítékot találunk prófétanők fellépésére. Annát nevezi az Újszövetség elsőként „prófétanőnek”. Teljes időben, „éjjel és nappal böjtölésekkel és imádkozásokkal szolgált… hálát adott az Úrnak, és beszélt róla”. (Lk 2:37-38), /ÚRK/ 

(ApCsel 21:9) versében az áll, hogy Fülöpnek „négy hajadon lánya volt, akik prófétáltak” (ÚRK). Az újszövetségi kor történészei, mint pl. Euszebiosz, találtak olyan későbbi szövegeket, amelyek megemlítik, hogy valószínűleg hol éltek és hol temették el őket. Tehát itt azt látni, hogy nők, feltehetőleg fiatalok kapták meg a prófétaság ajándékát. Azt nem tudjuk, hogy pontosan miről prófétáltak és mennyi időre terjedt ki a szolgálatuk. Viszont biztos, hogy prófétai szavaik közül semmi nem került bele a kánonba, a Bibliába. Vagyis sok más prófétához hasonlóan nem kanonikus, de igaz próféták voltak, akiknek a szavait, írásait nem találjuk meg bibliai könyvekben. 

A prófétanőkön kívül voltak fiatal lelkészek – pásztorok –, akik szorosan együttműködtek az apostolokkal. Az apostolok a szolgálatra készítették fel, mentorolták az ifjú vezetőket. Pál például így szólította meg Timóteust: 

„az én igaz fiamnak a hitben”. (1Tim 1:2); 

(1Tim 4:12). Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben. /RÚF/ 

Ő képezte ki Timóteust a lelkészi szolgálat alapjaira. Így írt segítője elhívásáról:

 „Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot”. (1Tim 1:18), /RÚF/ 

(Tit 1:3) versében így írt: „Titusznak, a közös hit szerint való igaz gyermekemnek”. (ÚRK) 

Pál azt a feladatot bízta Tituszra, hogy Krétán, egy kihívásokkal teli gyülekezetben nevezzen ki vezetőket. Lelki tanácsot adott fiatal munkatársának arra nézve, hogyan kezdjen bele a fontos feladatba, majd ezt írta: 

„Ezeket szóljad, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen”. (Tit 2:15) 

Fiatal, idős, férfi, nő – mindenki kap szerepet Isten munkájában. 

White idézet: Lelki dolgok csak lelkileg foghatók fel. A templomban Isten fiát odaszentelték arra a munkára, amelyért eljött. A pap úgy nézett rá, mint bármely más gyermekre. És bár nem látta és nem is érezte, hogy valami rendkívüli dolog történik, mégsem maradt ismeretlen az az ajándék, amelyet Isten az Ő Fiában a világnak adott. Ez az esemény nem múlhatott el Krisztus felismerése nélkül. „És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, aki várta az Izráel vigasztalását, és a Szentlélek vala őrajta. És kijelentetett néki a Szentlélek által, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.” (Lk 2:25-26) 

Amikor Simeon belépett a templomba, látott egy házaspárt, akik elsőszülött fiukat mutatták be a pap előtt. Külsejük szegénységről árulkodott, de Simeon megértette a Szentlélek figyelmeztetését, és mélységes meggyőződés hatotta át, hogy az Úrnak bemutatott kisgyermek Izráel Vigasztalója, vagyis az, akit látni vágyott. A megdöbbent pap olyannak látja Simeont, mint aki elragadtatásban van. A gyermeket visszaadja Máriának, de most Simeon veszi karjába és felmutatja az Úr előtt. Simeon lelkét olyan öröm járja át, amilyet még sohasem érzett. Amint menny felé emeli a kisded Üdvözítőt, ezt mondja: „Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben; mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára; világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.” (Lk 2:29-32) 

A jövendőmondás Lelke hatotta át Istennek ezt az emberét, s mialatt József és Mária mellette álltak, és csodálkoztak szavain, megáldotta őket, és ezt mondta Máriának: „Ímé, ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, akinek sokan ellene mondanak; sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.” (Lk 2:34-35) 

Anna prófétaasszony is bejött, és megerősítette Simeon bizonyságtevését Jézusról. Mialatt Simeon még beszélt, Anna arcát isteni dicsőség ragyogta be, és mélységes hálával köszönte meg, hogy Krisztust, az Urat megláthatta. – Jézus élete, 55./old. 

Pál munkájának része volt az, hogy ifjú férfiakat képezzen az evangélium szolgálatára. Misszióútjaira magával vitte őket, és ezáltal olyan tapasztalatokat szereztek, amelyek később felelősségteljes állások betöltésére képesítették őket. Ha távol volt tőlük, munkájukat mindig figyelemmel kísérte. Timótheushoz és Titushoz írt levelei bizonyítják, mennyire vágyott arra, hogy eredményesek legyenek. „És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által – írja –, azokat bízzad hív emberekre, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.” (2Tim 2:2) 

Pál munkálkodásának módja még egy fontos tanítást tartalmaz a mai prédikátorok számára. Tapasztalt munkások nemes munkát végeznek, ha ahelyett, hogy minden terhet ők hordoznak, fiatalokat oktatnak, és az ő vállukra is terheket helyeznek. Isten akarata, hogy művében dolgozó prédikátorai az ifjakat az Ő szolgálatára neveljék. 

Azonban a leendő munkás ne vesse alá magát teljesen az idősebb munkás eszméinek és véleményének, akire rábízatott, mert így elveszíti saját egyéniségét. Nem szabad, hogy azonossága beolvadjon az őt tanító személyébe annyira, hogy ne merjen ítéletet alkotni, és csak azt tegye, amit mondtak neki, függetlenül attól, mi a saját felfogása a helyes és helytelen dolgokról. Megvan az az előjoga, hogy személyesen tanuljon a nagy Tanítótól. Ha az illető, akivel együtt munkálkodik, olyan utat követ, amely nem áll összhangban azzal, hogy „így szól az Úr”, akkor ne forduljon másfelé, hanem menjen el a feljebbvalójához, tárja elé az ügyet, és fejtse ki szabadon saját véleményét. Így a tanítvány áldására lehet tanítójának. Kötelességét lelkiismeretesen végezze. Isten nem tekinti őt bűntelennek, ha hallgatólag elnézi a helytelen cselekedeteket, bármily nagy befolyással vagy felelősséggel is rendelkezik tanítója. – Az evangélium szolgái, 102./old.