1909-ben Ellen G. White így emlékezett vissza: „Megromlott az egészségem a baleset miatt, amire majdnem ráment az életem, nem voltam képes írni… Egyik éjjel azonban az Úr angyala megjelent az ágyamnál, és azt mondta: »Le kell írnod, amit közlök veled!« Erre azt feleltem: »Nem tudok írni.« Újból elhangzott a parancs: »Le kell írnod, amit közlök veled!« Arra gondoltam, hogy megpróbálom. Felvettem egy táblát az asztalról, és azt tapasztaltam, hogy könnyen le tudom írni a szavakat”. (The General Conference Bulletin. 1909. május 31.)
Az ihletett bibliai írókhoz hasonlóan Ellen G. White-nak is voltak segítői az írásban. A titkárai olyan munkát végeztek, mint a szerkesztők – akik segítenek a szerzőknek, hogy üzenetüket világosan tudják kifejezni, miközben nem erőltetik rájuk a saját gondolataikat. Nem helyettük írnak és nem is társszerzők. Ellen G. White segítői azon dolgoztak még tovább, amit ő maga állított össze, akár kézzel írt le, akár szóban közölt. Ellen G. White más írott forrásokból is idézett részeket, illetve adaptálta azokat a műveiben, hogy ezzel segítse üzenete bemutatását. Ajánlott is olvasóinak néhányat a felhasznált könyvek közül, ami jelzi, hogy nem akart csalni vagy tisztességtelenül bánni azokkal a szerzőkkel. A szavaikat megfelelőnek találta olyan igazságok kifejezésére, amit közölni kívánt.
Mi a helyzet az ellentmondásokkal vagy pontatlanságokkal? „Soha nem állítottam, hogy tévedhetetlen lennék. Egyedül Isten tévedhetetlen”. (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. 35./old.)
Találhatunk az írásaiban bizonyos kijelentéseket, amelyek nehezen érthetők, vagy nem könnyű összhangba hozni azokat más kijelentésekkel. Ellen G. White emberi mivoltát nem hatálytalanította Istentől kapott elhívása. Hozzánk hasonlóan ő is fejlődött, érettebbé vált, és a fejlődés, az éretté válás látható az írásaiban. Már megállapítottuk, de érdemes elismételni, hogy helyreigazította azokat, akik minden leírt szavát közvetlenül a mennyből származónak hitték. „Időnként hétköznapi dolgokkal kell foglalkoznom és írnom azokról. Hétköznapi leveleket kell küldeni, és olyan adatokat szolgáltatni, melyek egyik munkástól a másikig terjednek. Az ilyen szavak nem a Szentlélek különleges ihletése révén jutnak hozzám”. (i. m. 3. köt. 54./old.)
További – angol nyelvű – információ: https://whiteestate.org/absg/6
White idézet: Június 24. Krisztus a mi igazságunk
„Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnnek elnézése miatt.” (Róm 3:25)
Krisztus neve „az Úr a mi igazságunk”, és hit által mindenkinek úgy kellene hívni őt: „az Úr az én igazságom”. Amikor hittel megragadjuk Isten ajándékát, Isten dicsérete száll az ajkunkra, és képesek vagyunk így szólni másokhoz: „Íme, az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1:29) El fogjuk tudni mondani az elveszettnek a megváltási tervet illetően, hogy amíg a világ a bűn átka alatt volt, az Úr megmutatta irgalmát az elveszett, reménytelen bűnösnek, és megmutatta kegyelmének értékét és jelentését. A kegyelem érdem nélküli jutalom… Isten kegyelme küldte el Megváltónkat, hogy minket, mint elszéledt vándorokat, megkeressen, és visszahozzon a nyájba…
Senki nem találhat olyat a saját jellemében, ami kedvessé tehetné őt Isten előtt, vagy ami az elfogadását biztosíthatná. A bűnös egyedül Jézus által jöhet Istenhez, akit azért küldött az Atya, hogy életet hozzon a világnak. Jézus az egyedüli Megváltónk és közbenjárónk; benne van egyedüli reményünk a bűnbocsánatra, a békességre és az igaz életre. Jézus vérének ereje az, ami a bűn sújtotta lélek épségét helyreállíthatja.
Krisztuson kívül semmi érdemünk vagy igazságunk nincs. Bűnösségünk, gyengeségünk és emberi tökéletlenségünk lehetetlenné teszi Isten előtt való megjelenésünket, kivéve, ha Krisztus folt nélküli igazságosságába öltözünk…
Amikor engedsz Krisztus vonzásának, és csatlakozol hozzá, megváltó hitet gyakorolsz. A hit hozzászoktat bennünket Isten létezéséhez és jelenlétéhez, s miközben oszthatatlanul Isten dicsőségére élünk, egyre többet látunk meg jellemének szépségéből és kegyelmének nagyszerűségéből. Lelki erőnk növekszik, mert mennyei légkört lélegzünk be, és felismerjük, hogy Isten a jobb kezünk felől áll, hogy meg ne inogjunk. A világ fölé emelkedve arra tekintünk, aki tízezer közül is kitetszik, aki mindenestől fogva kívánatos, és szemlélődés által mi is az Ő hasonlatosságára változunk el. – Isten csodálatos kegyelme, „Krisztus a mi igazságunk” című fejezet, 183./old. (június 24.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése