Az Úr szavára lettek az egek...

 

"Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök". "Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott" (Zsolt 33:6.9). A Biblia nem ismeri el, hogy a föld lassan, hosszú korszakok alatt alakult ki a káoszból. A teremtés minden egymást követő napjáról a szent feljegyzés kijelenti, hogy az estéből és reggelből állt, akárcsak minden utánuk következő nap. Minden nap végén beszámol a Teremtő munkájának eredményéről. Az első hét krónikája végén ez a kijelentés szerepel: "Ez az égnek és a földnek eredete, amikor teremtettek" (1Móz 2:4). De itt szó sincs arról, hogy a teremtés napjai különböztek a valóságos napoktól. Isten minden nap egy-egy új részletét alkotta meg művének. (E.G.W. pátriárkák és próféták)  

Midőn a teremtés alkalmával Isten megvetette a föld alapjait, Istennek fiai csodálkozással tekintettek az Úr művére s az összes mennyei seregek örömujjongásban törtek ki. A teremtés hat napja után a hetedik napon megpihent az Úr minden munkájától; megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon pihent meg minden munkájától, melyet elvégzett. Isten a szombatot még Éden kertjében, az ember bűnbeesése előtt rendelte el s megszentelték azt Ádám és Éva s az összes mennyei seregek. Isten is a hetedik napon pihent meg s megszentelte és megáldotta azt. Láttam, hogy a szombat soha el nem töröltetik, hanem a megváltott szentek és a szent angyalok seregei a végtelen örökkévalóságon át megőrzik és megszentelik azt Alkotójuk dicsőségére. (E.G.W. pátriárkák és próféták)

Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten. 1Móz.2:2-3

Isten ajándéka az embernek

 Sátán, amikor el kellett hagynia a mennyet, elhatározta, a földet teszi birodalmává. Amikor megkísértette és legyőzte Ádámot és Évát, azt gondolta, hogy övé lett ez a világ: "mert - mondta - engem választottak uralkodójukká. Lehetetlen az - állította -, hogy a bűnös bocsánatot kapjon. Ezért az elbukott ember jogosan alattvalója, és a világ az övé." De Isten feláldozta Fiát - aki egyenlő az Atyával -, hogy Ő viselje a törvényszegés büntetését. Ezen az úton, amelyet Isten nyitott, juthat az ember vissza Isten kegyeibe és édeni otthonába. Krisztus vállalta, hogy megváltja az embert, és hogy kimenti a világot Sátán markából. A mennyben elkezdődött nagy küzdelemnek abban a világban, azon a terepen kellett eldőlnie, amelyet Sátán magának követelt. 

Fájdalom töltötte be a mennyet, midőn tudatára jutott, hogy az ember elveszett, hogy a világ, melyet Isten teremtett halandókkal lesz tele, kiknek fájdalom, nyomor, betegség és halál lesz sorsuk, s hogy a bűnözők számára nincs mentség. Ádám egész családjának meg kell halnia.

Jézus „Bensőséges, megbeszélést folytat az Atyával”. Mialatt Jézus az Atyával beszélgetett, az angyalok aggodalma tetőfokra hágott. Jézus Krisztus tudatta az angyalok karával, hogy találtak mentséget az elbukott ember számára; hogy Atyjához esedezett és engedélyt kapott, hogy saját életét mutassa be engesztelő áldozatul az emberiségért, bűneiket hordja és elszenvedje a halálos ítéletet. Így nyitott utat, melyen át az emberiség az elmúltban elkövetett bűneiért az Ő vérének érdemeiért bűnbocsánatot nyerhet, engedelmessége által újra visszatérhet abba a kertbe, amelyből kiűzetett. Akkor az emberek majd újra közeledhetnek az élet fájához és ehetnek abból halhatatlanságot adó gyümölcséből, amelyhez minden jogukat elveszítették.   (E.G.W. Isten ajándéka az embernek)

Az angyal így szólt: „Azt hiszed, hogy az Atya minden küzdelem nélkül adta oda szeretett Fiát? Nem! Nem!” Maga a menny Istene is küzdött, midőn határoznia kellett, hogy veszni hagyja e a bűnös embert, vagy egyszülött Fiát adja e halálra érettük. Az angyalok is oly végtelen részvéttel és érdeklődéssel kísérték az ember megmentésének ügyét, hogy több angyal vállalkozott volna, aki kész lett volna otthagyni a dicsőséget, hogy feláldozza életét az elveszett emberiségért. „Csakhogy – mondta kísérő angyalom – ez nem lenne elégséges.” A törvényszegés oly nagy volt, hogy egy angyal élete nem lett volna elegendő váltságdíj. Egyedül Isten Fiának halála és közbenjárása fizetheti le a végtelen váltságdíjat és mentheti meg az emberiséget a reménytelen nyomorúságtól.  (E.G.W. Isten ajándéka az embernek)

Jézus Krisztus testététele

 

 Krisztus testététele önfeláldozás volt. Élete szüntelen önmegtagadásból állt. Az Isten emberek iránt való szeretetének legnagyobb dicsősége az egyszülött Fia áldozatában nyilvánult meg, aki az Ő valóságának képmása volt. Ez a kegyesség hatalmas titka. Krisztus minden hitvallójának kiváltsága és kötelessége, hogy Krisztus indulata legyen benne. Önmegtagadás és kereszt nélkül nem lehetünk az Ő tanítványai. Testététele előtt és után egyaránt Megváltó volt. Mihelyt megjelent a bűn, volt Üdvözítő is. Ő adott fényt és életet mindennek, és a Tőle kapott világosság szerint ítél meg mindenkit. És az a valaki, aki a világosságot adta, aki a leggyöngédebb kérleléssel szólítgatja az ember lelkét, hogy a bűn helyett a szentség számára nyerje meg, egyben a szószólója és bírája is. Amióta a nagy küzdelem megkezdődött a mennyben, Sátán csalással tartja fenn az ügyét; Krisztus pedig azon fáradozik, hogy leleplezze terveit, és megtörje hatalmát. Ő, aki felvette a harcot a nagy csalóval, s korszakokon keresztül kereste, hogyan menthetné meg foglyait a kezéből, Ő az, aki minden lélek bírája lesz. 

Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint. Efézus. 4:7 E.G.W. Szemelvények

Isten testben való megjelenése valóban nagy titok; a Szentlélek segítsége nélkül nem számíthatunk ennek a tárgynak a megértésére. Az emberi bölcsesség semmisége és az Isten önerőből történő keresésének hiábavalósága a legegyszerűbb lecke, amit az embernek meg kell tanulnia. Értelmi képességeit az ember a végsőkig fejlesztheti; lehet, hogy a világ magasan iskolázottnak tartja, Isten szemében mégis tudatlan marad. Az ókori filozófusok bölcsességükkel dicsekedtek, de vajon mennyit nyomtak Isten mérlegén?

 "Én vagyok az út, az igazság és az élet" - mondja Krisztus -; "senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam" (Jn 14:6). Krisztusnak hatalma van arra, hogy minden teremtménynek életet adjon. "Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam." "A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet" (Jn 6:57, 63). Krisztus itt nem tanítására, hanem személyére, jellemének isteni voltára utal. "Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek. Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában: és hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia" (Jn 5:25-27).( E.G.W. Jézus élete)