Kinek a nyugalom napja a szombatnap?

 Az igaz, hogy a bibliában eredetileg a sabbath kifejezés szerepel, és nem a szombat. A zsidók sorszámozták a napokat, amelyek közül a 7. Volt a nyugalom napja - azaz a sabbath. (a napok nevei a pogány kultúrákban viseltek neveket, sokszor égitestekét, így pl. A vasárnap angolul és németül egyaránt a "nap napja" jelentéssel bír).

 A sabbath mint kifejezés ugyan zsidó eredetű, de kérdés, hogy a tartalma, a nyugalomra vonatkozó rendelkezés is csak a zsidóságra vonatkozó hatállyal bír-e.

I. Móz. 2:2-3-ban azt olvassuk, hogy a 7. napra nézve rendelt Isten nyugalmat, személyes példaadással (!), noha nyilván nem szorult rá, és ne felejtsük el, hogy ekkor még nincs zsidó nép, csak ezer évekkel később. Ezért sem mondható, hogy csak a zsidókra vonatkozott, amit az is alátámaszt, hogy Jézus szavai szerint "A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért." (Márk. 2,27), tehát az emberért és nem a zsidóért. (Megjegyzem, itt is a sabbath szó áll a görögben). A testi-lelki pihenés tehát sem csak a zsidó ember szükséglete és kiváltsága, hanem minden emberé (a mai élettempó mellett talán nem is igényel különösebb magyarázatot).

Ez szempont és rendelkezés végigkíséri az emberi történelmet a Bibliában (ld. pl. Mát. 24,20 "Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon [a görögben itt is sabbath szerepel!]: - Jézus szavai egyértelműen a történelem lejártáról szóló prófécia keretében, kifejezetten a vég idejére fogalmazzák meg a mondandóját).

Ez azért nem meglepő, mert Istennek nem változnak a szempontjai, ahogy az emberi lét törvényszerűségei és szükségletei sem, amelyekre tekintettel születnek (érdekesség, hogy már a bűneset előtt megfogalmazódik a nyugalom és a nyugalomnap rendelkezése I.Móz. 2:2-ben).

Azt látni kell, hogy a nyugalomnap a kereszténységben sem ismeretlen, csak éppen más napon és más tartalommal jelenik meg. Igaz, hogy erre az eltérésre vannak különböző magyarázatok, de hogy ezek mennyire megalapozottak, azt kinek-kinek magának kell eldönteni. Ebben lehet nagy segítség a Biblia, annak személyes olvasásába, tanulmányozása :-)

„Akik diadalmaskodnak a fenevadon”

„Az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi őelőtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult.” (Jel 13,12)

„Hogy az Egyesült Államok megformálhassa a fenevad képét, ahhoz a vallási hatalomnak úgy kell irányítania a polgári hatalmat, hogy a saját céljai szolgálatába állítsa.(…)

A »fenevad képe« a hitehagyó protestantizmusnak azt a formáját ábrázolja, amely akkor alakul ki, amikor a protestáns egyházak dogmáik megtartásához a polgári hatalom segítségét igénylik. (…)

Eljön az idő, amikor a vasárnap megtartását törvény teszi kötelezővé, és a világ tisztán fogja látni, melyik az igazi szombat. Ha valaki akkor szegi meg Isten törvényét, hogy olyan parancsnak engedelmeskedjen, amely csak Róma tekintélyének bélyegét viseli magán, ezzel a pápaságot Isten fölé helyezi. Rómának hódol, és annak a hatalomnak, amely érvényt akar szerezni a Róma által elrendelt ünnepnek. A fenevadat és annak képét imádja. Amikor az ember elveti azt az ünnepet, amelyet Isten a saját hatalma jelének nevez, és helyette a Róma által választott hatalmi jelvényt tartja tiszteletben – ezáltal elfogadja a Róma iránti hódolat jelét: »a fenevad bélyegét«. Ez azonban csak akkor lesz aktuális, amikor a kérdés világosan feltárul az emberek előtt, és választaniuk kell Isten törvénye és az emberi rendelések között. Aki ekkor is a törvényszegés mellett dönt, az felveszi »a fenevad bélyegét«. (…) 

Ebben a küzdelemben az egész keresztény világ két nagy csoportra oszlik – azokra, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét, és azokra, akik a fenevadat és képét imádják, s bélyegét magukra veszik. Habár az egyház és az állam egyesíti erejét, hogy »mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal« (Jel 13,16) kényszerrel elfogadtassa »a fenevad képét«, de Isten népe e bélyeget nem veszi magára. A pátmoszi próféta látja »azokat, akik diadalmaskodtak a fenevadon és az ő képén, és bélyegén, és az ő nevének számán... állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében voltak az Isten hárfái«, és éneklik Mózes és a Bárány énekét (Jel 15,2–3).” (A nagy küzdelem, 443., 445., 449., 450. o., Korszakok nyomában, 395., 397., 400–401. o.) Maranatha

A spiritizmus szerepe a csalásban

 "Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.” (1Ján 4,1)

„Sok embert ejt tőrbe az a hiedelem, hogy a spiritizmus csupán emberi szélhámosság. Amikor pedig szemtől szembe kerülnek olyan megnyilatkozással, amely szerintük csakis természetfölötti lehet, elhiszik, hogy e jelenségek mögött Isten hatalma rejlik.

Amikor az egyházak elfogadják a spiritizmus tanításait, az érzékiséget fékező korlát ledől, s hitvallásuk csak palást lesz, amely alá gonoszságukat rejtik. A természetfölötti megnyilatkozásokba vetett hit ajtót nyit az ördög csalásai és tanításai előtt, s a sötétség hatalmasságainak befolyása megmutatkozik az egyházakban.” (A nagy küzdelem, 553., 603–604. o., Korszakok nyomában, 492., 537. o.)

„A népegyházak papjai nem tudnak sikeresen szembeszállni a spiritizmussal. Nincs semmijük, amivel megóvhatnák nyájukat a mérgező hatástól. A spiritizmus szomorú következményeiért nagyrészt korunk lelkészei felelősek, mert lábbal tapossák az igazságot, és jobban kedvelik a kitalációkat.” (Bizonyságtételek I., 324. o.) 

„Sátán régóta készül arra, hogy teljesen megtévessze a világot. Munkáját az Édenben kezdte az Évának adott ígérettel: »Bizony nem haltok meg. Amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.« (1Móz 3,4–5) Sátán lassanlassan készítette elő legnagyobb csalásának útját a spiritizmus kialakításával. Szándékait még nem valósította meg teljesen, de a végső időben megteszi. A próféta ezt mondja: »Láttam… három tisztátalan lelket… a békákhoz hasonlókat… ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.« (Jel 16,13–14) Ez a csalás az egész világot magával sodorja. Kivéve azokat, akiket Isten hatalma őriz az Igébe vetett hit által. Az embereket nemsokára elfogja valami végzetes biztonságérzet, és csak akkor ébrednek fel, amikor Isten kiönti haragját.” (A nagy küzdelem, 561–562. o., Korszakok nyomában, 499. o.) Maranatha