A spiritizmus leleplezése

 „Mert maga az Úr fog leszállni a mennyből riadóval, főangyal szózatával és Isten harsonájával, és feltámadnak először azok, akik Krisztusban meghaltak, azután mi, akik élünk, akik megmaradtunk, velük együtt elragadtatunk a felhőkben az Úrral való találkozásra a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk!” (1Thessz 4:16-17), ÚRK)

Évtizedekkel ezelőtt kezdtek beszélni a halálközeli élményekről, arról, hogy akik meghaltak, majd újraélesztették őket, állítólag fantasztikus dolgokat láttak, amíg „halottak” voltak. Milliók hite szerint ezek az esetek bizonyítják, hogy a halottak valójában nem is halottak. Ez az alapvető spiritiszta hiedelem Sátán egyik legelterjedtebb és legsikeresebb csalása. Valójában a spiritizmus az Édenből indult, amikor a kígyó azt hazudta Ádámnak és Évának, hogy „Bizony nem haltok meg” (1Móz 3:4). Ez a gondolat áll a 19. század nagy hamis vallási mozgalmának a hátterében is, ugyanis a Fox nővérek azt állították – noha később bevallották a csalást –, hogy a holtak lelkeitől választ kapnak a kérdéseikre. A föld végső küzdelmében Sátán milliókat fog megtéveszteni spiritiszta jelenségekkel. A jelenések könyve szerint ez lesz az egyik módja, ahogyan megpróbálja uralma alá vonni az egész világot. Ennek a tanulmánynak a célja, hogy bemutassuk: Sátán végidei megtévesztései ellen az az egyedüli biztos védelmünk, ha személyes kapcsolatot ápolunk Krisztussal, és szilárdan meggyökereződünk a Biblia tanításaiban, így a halállal kapcsolatos tanításban, bármilyen következtetésre próbáljon is vezetni a szemünk vagy a fülünk. 

White idézet: A halottakkal való kapcsolatban, a velük való érintkezés lehetőségében való hitet mind a mai napig megtartották még az úgynevezett keresztény országokban is. A spiritizmus neve alatt széles körben elterjedt az olyan lényekkel való érintkezés gyakorlata, akikről állítják, hogy a meghaltak szellemei. A spiritiszták azok rokonszenvét nyerik el, akik elvesztették a szeretteiket. Lelki, szellemi lények néha megjelennek egyes embereknek elhalt barátaik alakjában, és olyan eseményekről számolnak be nekik, amelyek egykor kapcsolatban voltak velük földi életük folyamán, és olyan cselekedeteket hajtanak végre, amelyeket akkor is megtettek, amikor még éltek. Ezen az úton arra a hitre vezetik az embereket, hogy az ő elhunyt barátaik valójában angyalok, akik felettük lebegnek, és velük is érintkeznek. Azokat, akiket így az elhunytak szellemeinek feltételeznek, bizonyos bálványimádásban részesítenek, és azok szavainak nagyobb súlya van, mint Isten szavának. – Pátriárkák és próféták, 684./old.

Tagadhatatlan tény, hogy a halálkor megkapható halhatatlan boldogság reménye sok embert arra késztetett, hogy mellőzze a feltámadás bibliai tanítását. Ezt az irányzatot dr. Adam Clarke így észrevételezte: „Úgy tűnik, hogy a feltámadás tanának az őskeresztények sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítottak, mint napjaink keresztényei. Ez, hogy lehet? Az apostolok állandóan ismételgették ezt a tant, és Isten gyermekeit ezzel szorgalomra, engedelmességre és jókedvre lelkesítették. De korunkbeli utódaik csak ritkán említik! Hirdették ezt az apostolok, és hitték az őskeresztények. Mi is ezt prédikáljuk, és így hiszik a hallgatóink is…

  Pedig amikor Jézus távozni készült tanítványai köréből, nem azt mondta nekik, hogy nemsokára ők fognak hozzá menni. „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek – mondta. – És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket.” (Jn 14:2– 3) Pál pedig… az Úr eljövetelére hívja fel hittestvérei figyelmét, amikor majd a sír béklyói lehullanak, és azok, „akik meghaltak volt Krisztusban”, feltámadnak örök életre. – A nagy küzdelem, 547-548./old.

Krisztus magáénak vall mindenkit, aki hitt az ő nevében. A halandó testben lakó Lélek éltető ereje minden hívő lelket összeköt Jézus Krisztussal. A Jézusban hívők: szentek az ő szívének, mert életük el van rejtve Krisztussal Istenben. Az életadó parancsa így szól majd: „Serkenjetek föl és énekeljetek, akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” (Ésa 26:19)  

Az életadó az első feltámadáskor elő fogja hívni megvásárolt tulajdonát. Addig a dicsőséges óráig, amikor az utolsó trombitaszó felhangzik, és az óriási sereg előjön az örök győzelemre, Isten drágakőként és biztonságban őriz minden alvó szentet, akiket név szerint ismer. A Megváltó bennük lakozó hatalma által, és mert az isteni természet részeseivé lettek, Isten előhívja őket a halottak közül. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 2. köt., 271./old.  

A fehér ruha - a jellem tisztasága

A trónhoz legközelebb azok állnak, akik egykor Sátán ügyéért buzgólkodtak, de aztán tűzből kikapott üszökként mélységes, lelkes odaszentelődéssel követték Megváltójukat. Majd azok következnek, akiknek a jelleme hazug és hitetlen környezetben jutott el a keresztény tökéletességre, akik tisztelték Isten törvényét, amikor a keresztény világ érvénytelennek mondta; és azok az embermilliók, akik a korszakok hosszú során mártírként szenvedtek hitükért. Mögöttük pedig a „nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból és népből és nyelvből... a trón előtt és a Bárány előtt... fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak” (Jel. 7:9). Harcuknak vége. A győzelmet kivívták. A versenyt megfutották és megnyerték. A pálmaág a kezükben győzelmüket szimbolizálja; a fehér ruha pedig Krisztus makulátlan szentségét jelképezi, amely most már az övék. (EGW: A nagy küzdelem)

A fehér ruha a jellem tisztasága, Krisztus igaz élete, életszentsége, melyet a bűnösre ruház. Ez valóban mennyei szövésű öltözék, melyet csak Krisztustól vásárolhatunk, a készséges engedelmesség. A szemkenőcs a bölcsesség és kegyelem, mely képesít különbséget tennünk a gonosz és a jó közt, hogy bármily álcázásban fölismerjük a bűnt. Isten szemet adott gyülekezetének, mely felől elvárja, hogy kenjük meg bölcsességgel, hogy éleslátású legyen. Sokan mégis, ha tudnák, megtévesztenék a gyülekezetet; mert nem szeretnék, ha tetteik napvilágra jönnének, nehogy megrovás érje őket. Az Istentől nyert szemkenőcs éleslátást ad. Krisztus a letéteményese minden kegyességnek. Ö mondja: „Végy tőlem.” 

Hiányzó erényeink - Krisztus olyan aranyat kínál nekünk, mely tűzben megpróbált. A hit és szeretet aranyát, melyhez nem elegyedik szennyező salak. A fehér ruha a Krisztus igazságossága, isteni jelleme; a mennyegzős ruha, melyet egyedül Krisztus adhat. A szemkenőcs az igaz lelki látás, melyre oly igen szükség van közöttünk, hiszen lelki dolgokat lelkileg lehet megítélni. (Szemle és hírnök 1890 április 1) 

Tűzben megpróbált arany - szeretet által munkálkodó hit

 Az Úr ezt mondja: "Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss" (Jel 3:17.18). A tűzben megpróbált arany a szeretet által munkálkodó hit. Csak ez a hit hozhat minket összhangba Istennel. Szorgalmas munkával, de szeretet - krisztusi szeretet - nélkül, nem lehetünk a mennyei család tagjai. (EGW:  Krisztus példázata)

 A próbákkal Isten arra vezeti őket, hogy tökéletesebben bízzanak benne. Tekintetét soha le nem veszi róluk, s ha bizonytalanságiakban hittel néznek rá, kifinomultan és megtisztultan hozza ki őket a kemencéből, mint.tűzben megpróbált aranyat. Azért engedi meg a próbákat, hogy közelebb vonja őket magához, de nem helyez rájuk súlyosabb terhet, mint amilyet elbírnak. Kijelenti, hogy „nem hagylak cserben.” (Zsidók 13:5) Az Úr mindenkor kész megszabadítani a benne bízókat. A súlyos terhet hordó, fájón megpróbált tanítók szóljanak így: „Ha megöl is bízok benne.” „Még ha a fügefa nem is fog virágozni, a szőlőben nem lesz gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek nem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból és nem lesz ökör az istállóban, én akkor is örvendezni fogok az Úrban és vigadok szabadító Istenemben.” (Jób 13:15; Habakuk 3:17–18.) (EGW: Bizonyságtételek 7. kötet) 

A hit és a szeretet tűzben megpróbált arany. Sokaknál az arany megfakult, a drága kincs elveszett. Az ilyeneknek Krisztus igazsága egy soha fel nem vett ruha, érintetlen kútforrás. Róluk mondja az Írás: „Az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz” (Jel 2: 4-5). „Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet, óh Isten nem veted te meg!” (Zsolt 51:19) Az embernek meg kell üresítenie magát énjétől, mielőtt a szó igazi értelmében Jézus híve lehetne. Ha az ember megtagadja énjét, az Úr újjáteremti. Az új edényekbe újbor kerülhet. Krisztus szeretete új életre kelti a hívőt. Aki hitünk Fejedelmére és Bevégzőjére tekint, abban meg fog nyilvánulni Krisztus jelleme. (EGW: | Jelenések könyve)