Az ige tanulmányozása

 

A bibliai próféciák megértése tekintetében sokat köszönhetnek William Millernek. Nem volt ugyan hibátlan a meghatározó szakaszokra (mint pl. (Dán 8:14). Ezt válaszolta neki: Kétezer-háromszáz este és reggel; azután a szentély visszanyeri igazi rendeltetését. /RÚF/) adott magyarázta, a módszere mégis fontos. Kikövezte az utat végidei maradék mozgalmunk előtt.

(Mt 5:18). Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy jóta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik. /RÚF/

 (Lk 24:27). És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. /RÚF/ 

 (2Tim 3:15-17). Mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. (16) A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; (17) hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen. /RÚF/ 

A Biblia tanulmányozása közben egyes keresztények egyik fő tévedése, ha mondások, példabeszédek egymáshoz szorosan nem kapcsolódó gyűjteményének tekintik a Szentírást, amit felhasználhatnak egy konkrét helyzetre vonatkozóan. 

Sajnos hasonlóan közelítenek a próféciákhoz is, egy-egy szöveget kiragadnak a környezetéből, és az éppen akkori eseményekkel hozzák összefüggésbe, nem a Biblia egészével együtt vizsgálják. Részben ez vezetett a próféciával kapcsolatos modern könyvek folyamatos áramlásához, amelyeket azonban a szerzőknek néhány évenként változtatni, frissíteni kell, ugyanis tévesen állították, hogy mi fog megtörténni és mikor.

 Minden témával kapcsolatban éppen ezért olyan fontos nem csupán kiválasztani néhány szöveget, hanem alaposan tanulmányozni mindazt, amit a Biblia arról mond, figyelembe véve a szövegösszefüggéseket is. Könnyű a környezetéből kiemelni egy szakaszt és tetszőleges üzenetté alakítani. 

  White idézet: [William Miller] igyekezett minden előítéletet félretenni. Nem használt semmiféle kommentárt. Csak a lapszéli utalások és a konkordancia segítségével vetette egybe az Igéket. Kutatását rendszeresen és módszeresen végezte… Kutatása közben buzgó imával kérve mennyei világosságot kitisztult előtte, ami előzőleg még sötétnek tűnt…

Mélységes érdeklődéssel tanulmányozta Dániel és Jelenések könyvét. Értelmezésüknél ugyanazokat az elveket alkalmazta, mint a többi igehelynél, és nagy örömmel tapasztalta, hogy meg lehet érteni a profetikus szimbólumokat. Látta, hogy az addig beteljesült próféciák szó szerint teljesedtek; hogy a különböző képek, metaforák, példázatok, hasonlatok stb. magyarázata mind megtalálható, mert más igehelyek tisztázzák, és e magyarázatok alapján szó szerint érthetők. – A nagy küzdelem, 320./old. 

  Miller a következő egyszerű, de észszerű és fontos szabályokat állította fel a Biblia tanulmányozásához és magyarázásához: «

1. Minden elhangzott szónak összhangban kell lennie a Bibliában bemutatott témával.

 2. A teljes Írásra szükség van, és csak szorgos tanulmányozás által érthető meg. 

 3. Ami fontos a Szentírásban, nem marad rejtve azok előtt, akik megingathatatlan hittel imádkoznak.

 4. Ha meg akarod érteni a tanítást, gyűjtsd össze azokat a szövegeket, amelyek az általad kutatott témával kapcsolatosak, és engedd, hogy minden szó hasson rád, és ha az adott tanítást meg tudod fogalmazni kételyek nélkül, akkor nem tévedhetsz. 

 5. A Szentírás önmagát magyarázza, mivel szabályokat tartalmaz. Ha én egy tanár magyarázataira hagyatkozom, miközben ő csak a megérzéseire vagy talán szakadár elgondolásaira támaszkodik, esetleg csak bölcsebbnek akar tűnni, akkor én nem a Bibliát, hanem a tanár feltételezéseit, vágyait, hitét és bölcsességét tekintem szabálynak.» Advent Review and Sabbath Herald, 1884. november 25.

"Dániel, zárd be e beszédeket"

 (Dán 12:4). Te pedig, Dániel, tartsd titokban ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig. Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik. /RÚF/ 

 (Jel 22:10). És így szólt hozzám: Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idő közel van. /RÚF/

Az Ige hirdetői gyakran idézik (Dán 12:4) versét, mint ami megjövendöli a technológia és a tudományos ismeretek fejlődését a Krisztus visszajövetele előtti időben. Sokan utalást látnak ebben az utazás gyorsaságára is, ami nagyjából az elmúlt évszázad során vált lehetővé. Bizonyára közülünk is többeknek van ilyen megközelítést követő könyve. Elfogadhatóak ezek a magyarázatok, de a szöveg még valami mást is kifejezhet.  

Olvassuk el újból a szakaszt! Az angyal azt mondja Dánielnek, hogy „zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet”. Itt konkrétan Dániel próféta könyvéről van szó. Akkor talán lehetséges, hogy a végidőben hirtelen megnövekedett tudás éppen Dániel próféta könyvével kapcsolatos? 

Dániel próféta könyve egy kicsit más, mint a jelenések könyve, ugyanis János azt hallotta, hogy ne pecsételje be a könyvét. (Jel 22:10) A Jelenéseket már kezdettől fogva érteni kellett, „mert az idő közel van.” Ezzel szemben Dánielt csak valamikor a távoli jövőben lehetett világosabban megérteni. Az évszázadok során sok remek keresztény gondolkodó próbálta magyarázni Dániel próféta könyvét, és némelyek igen sokra jutottak. A könyv megértése azonban az 1798-ban végződött ezerkétszázhatvan éves prófécia után gyorsult fel, amikor világszerte számos magyarázó kezdett arra a következtetésre jutni, hogy 1843 körül valami látványos dolog fog történni. Közülük William Miller volt a legkiemelkedőbb, az ő prédikációi indították el a 19. század nagy advent mozgalmát, majd az események láncolata nyomán született meg a „maradék” egyház és a hármas angyali üzenet világos felismerése.

  Más szóval, világszéles mozgalmunk létrejötte annak a dánieli jövendölésnek a teljesedése, hogy a vég idején „nagyobbá lesz a tudás.” Ezzel szemben – anélkül, hogy ítéletet mondanánk emberek üdvösségéről – gondoljunk arra, milyen „sötétségben” van a kereszténység nagy része! Figyelmen kívül hagynak, sőt elutasítanak egy olyan alapvető dolgot, mint a hetedik nap, a szombat, amit Isten az Édenben alapított, és helyette a vasárnapot tartják, aminek a gyökerei a római pogányságból erednek. Vagy pedig gondoljunk a halállal kapcsolatos ismerethiányra, ugyanis a kereszténység jelentős többsége elfogadja azt a pogány elképzelést, hogy aki meghal, azonnal egy másik létbe röppen át, ami egyesek számára az örökké égő pokol!

Milyen hálásak lehetünk a bibliai igazság ismeretéért – méghozzá alázattal!

 White idézet: A Dániel által feljegyzett próféciák most a világtörténelem alkonyán különös figyelmet igényelnek tőlünk, mivel a mi korunkról szólnak. Kapcsoljuk össze velük az utolsó újtestamentumi könyv tanításait! Sátán sok emberrel elhiteti, hogy Dániel és a látnok János írásainak profetikus részeit nem lehet megérteni. Pedig az ígéret világosan kifejezi, hogy különleges áldások kísérik e próféciák tanulmányozását: „de az okosok megértik” (Dán 12:10), mondta Isten Dániel látomásairól. Az utolsó napokban lepattan róluk a pecsét. Krisztus szolgájának, Jánosnak adott kinyilatkoztatásokról pedig, melyek Isten népét vezették századokon át, így hangzik az ígéret: „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük...” (Jel 1:3) …

Ha figyelmesen tanulmányozzuk, Isten miként viszi véghez szándékát a nemzetek történelmében, és hogyan váltja valóra az eljövendő dolgokról szóló kinyilatkoztatásait, jobban megértjük a látható és láthatatlan dolgok valódi értékét és az élet igazi célját. Ha az időt az örökkévalóság fényében szemléljük, Dánielhez és társaihoz hasonlóan azért fogunk élni, ami igaz, nemes és maradandó. Ha ebben az életben megtanuljuk Urunk és Megváltónk országának alapelveit, annak az áldott országnak az elveit, mely örökkön örökké megmarad, akkor Krisztus eljövetelekor beléphetünk vele oda, hogy polgárai legyünk. – Próféták és királyok, 547-548./old.  

Isten azt akarja, hogy megértsük

  „Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál” (Ézs 55:9) – mondja az Úr. Nem Isten szókészlete hiányos a kommunikációhoz, a probléma az, hogy nekünk nem elegendő a szókészletünk, vagyis az értelmi kapacitásunk teljes megértéséhez.

(Zsolt 139:1-6). A karmesternek: Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. (2) Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. (3) Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. (4) Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. (5) Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. (6) Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. /RÚF/ 

 (Zsolt 147:5). Nagy a mi Urunk, és igen erős, bölcsessége határtalan. /RÚF/ 

 (Róm 11:33). Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily meg foghatatlanok az ő ítéletei, és mily kikutathatatlanok az ő útjai! /RÚF/ 

 (1Jn 3:20). hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. /RÚF/  

Az az igazság, hogy soha nem fogjuk teljesen megérteni Isten gondolatait, mivel Ő végtelen és mindentudó. A teremtéssel kapcsolatban sem foghatunk fel mindent, akkor magát a Teremtőt hogyan érthetnénk egészen? Lehetetlen. Noha nem fogunk mindent megérteni, annyi azért világos lehet a számunkra, amennyi az üdvösségünkhöz szükséges. 

(2Tim 3:14 15). De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, (15) mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. /RÚF/]

 Amikor az apostolok az evangéliumot magyarázták, gyakran utaltak beteljesedett próféciákra. Ebből arra következtethetünk, hogy a próféciák egyik fő célja a megváltás tervének bemutatása. A bibliai próféciának végeredményben Jézushoz és az általa az egész emberiségnek felkínált üdvösséghez kell vezetnie bennünket. Hiszen az Úr, aki mindent teremtett, lejött a földre, majd feláldozta magát a kereszten minden emberért, még a leggonoszabbért is! Ennyire szeret Isten mindannyiunkat. Mindezt megtette értünk, akkor nyilván azt akarja, hogy mindenki, még a legnyomorultabbak is megtudják, mit kínál fel nekünk Jézusban. Éppen ezt mutatja be a prófécia.

(Jn 1:1-3). Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. (2) Ő kezdetben Istennél volt. (3) Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. /RÚF/; 

Kol 1:16. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. /RÚF/],