Kegyelmi idő - életünk ideje

 "A mi kegyelmi időnk – életünk ideje. Ezt az időt Istentől kaptuk arra, hogy szabadon döntsünk őmellette. Ám sokszor elfelejtjük, hogy az élet nem más, mint hídépítés. A bűn viszont hídrobbantás, mert tönkremennek, megszűnnek azok a kapcsolatok, melyeken keresztül Istennel, a felebaráttal, a teremtett világgal, sőt önmagunkkal is harmóniába juthatunk. Önellentmondásba kerülünk. Lázadó énünk szembefordul ezzel a harmóniával. Az önszeretet megöli az Istennel, világgal és a mellettünk élő emberrel kialakítandó nemes kapcsolatunkat.

Jézus azért jött, hogy megtanítson a hídépítés művészetére, mert hídnak lennie kell, hiszen szeretni csak közösségben lehet. Szembe akar fordítani a bűnnel, az önzéssel, mert az rombolja, értelmetlenné teszi az életet. Úgy érvényesíti életünkben szeretetét, hogy kegyelmez. A kegyelem nem az ítélet elengedése. Ha az lenne, akkor ez a bűn fogságába vetne minket. Isten ítélete, kegyelmező szeretetének egyik fontos része, a bűn megítélése, elpusztítása. Ha ezt nem tenné meg Isten, akkor reménytelen lenne a helyzetünk. Az Isten elleni lázadás és az önzés végképp tönkretenné az Isten, ember és a világ között kiépülő harmóniát, a bioszféra kialakult rendjét. Az ember a másik ember farkasa lenne, és ezzel mérhetetlenül megszegényítené az embervilág sokféleségének harmóniáját. Jézus azért jött hirdetni evangéliumát ezen a földön, hogy esélyt teremtsen az emberiségnek az eredeti harmónia helyreállításához."

Dr.Szigeti Jenő

#iranyvonal #irányvonal #kerdezzteis #avalaszokkeszenallnak #nekedcsakkerdeznedkell

Bárány vére - Krisztus vérét helyettesíti

 

Akik valósággal elfogadják Krisztust hit által, azok szívbeli alázattal élnek. Nem énjüket magasztalják fel, hanem Krisztust, mert Benne van örök életük reménysége. „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által” (Ef 2:8) – jelentette ki Pál apostol. Krisztus kegyelme az, ami az Ő bizonyságtevőivé tesz bennünket. Egyedül a Bárány vére és bizonyságtételünk szava által válhatunk győztesekké.

Egyedül azok találtatnak a hűségesek és igazak között, akik a Bárány vére és bizonyságtételük szava által győzelmet arattak. Ezeken nem ejt foltot a bűn, és szájukban nem találtatik álnokság. Szabaduljunk meg önigazultságunkból, és öltsük fel Krisztus igazságosságát! A lelki dolgok lelkiképpen értetnek meg.

(Sof 3:13) Izráel maradéka nem cselekszik hamisságot, nem szól hazugságot, és nem találtatik szájában álnokságnak nyelve, hanem legelésznek és lenyugosznak és nem lesz a ki felrettentse őket.

Isten felszólította a fogságban élő izraelitákat, hogy gyűjtsék egybe gyermekeiket házaikban, és jelöljék meg az ajtófélfákat egy leölt bárány vérével.

(II Móz 12:5,7,13) A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.

És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét

 Ez előképe volt Isten Fia megölésének és a bűnösök megváltásáért ontott vér erejének. Ez a jel megmutatta, hogy az adott háznép elfogadta Krisztust megígért Megváltójának. Az ilyen házat pajzs védte meg a pusztító erőtől. A kapott utasításoknak való fenntartás nélküli engedelmességükkel a szülők bizonyságot tettek hitükről, mely őket és gyermekeiket egyaránt védelem alá helyezte. Kimutatták annak a Jézusnak az áldozatába vetett hitüket, akinek vérét a bárány vére jelképezte. A pusztító angyal túlhaladt minden olyan házon, melyen fel volt tüntetve a jel. Ez a jelkép megmutatja, hogy a szülők hite kihat a gyermekeikre, és megvédi őket a pusztítás angyalától. (Szemelvények E. G. White írásaiból 3. kötet)

Attól fogva, hogy a templomban Jézus előtt feltárult küldetése, visszahúzódott attól, hogy kapcsolatot tartson a sokasággal. Arra vágyott, hogy csendben visszatérhessen Jeruzsálembe azokkal, akik ismerték élete titkát. A húsvéti istentisztelet által Isten el akarta vonni az övéit az evilági gondoktól, és emlékeztetni akarta őket arra a csodára, amit Egyiptomból való szabadulásukért tett. Arra vágyott, hogy művében felismerjék a bűntől való szabadulás ígéretét. Ahogyan a megölt bárány vére megvédte Izrael otthonait, úgy védelmezi meg Krisztus vére lelküket. De Krisztus által csak úgy menekülhetnek meg, ha hit által az Ő élete sajátjukká válik. A jelképes szolgálatnak csak akkor volt értelme, ha a hívőket Krisztushoz, mint személyes megváltójukhoz vezette. Isten óhaja az volt, hogy imádsággal tanulmányozzák és gondolják át Krisztus küldetését. De amikor a sokaság elhagyta Jeruzsálemet, az utazás és a társasági kapcsolatok izgalma túl gyakran kötötte le figyelmüket, és a szolgálatot, amelynek szemtanúi voltak, elfelejtették. A Megváltót nem vonzotta társaságuk.  (EGW. Jézus élete)

Zsengekéve - Krisztus és Életadó

Krisztus volt a zsengéje azoknak, akik elaludtak. Isten dicsőségét szolgálta, hogy az élet Fejedelme legyen az az elsőszülött, akit a zsengekéve jelképezett.

(Róm 8:29).Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között. 

Ugyanezt - Krisztusnak a halottakból való feltámadását - ünnepelték a zsidók az árnyékszolgálat idején. Amikor az első gabonaszemek beértek a termőföldeken, gondosan begyűjtötték azokat, hogy amikor az emberek Jeruzsálembe mennek, a kévéket hálaáldozatként mutassák be az Úrnak. Az emberek meglengették az érett kalászt Isten előtt, s ezzel az aratás Uraként ismerték el Őt. Ezután a szolgálat után megkezdődhetett az aratás és a begyűjtés. 

Szolgálata idején Jézus több halottat is feltámasztott. Feltámasztotta a naini özvegy fiát, Jairus leányát és Lázárt, de ezeket nem ruházta fel halhatatlansággal. Miután feltámadtak, ismét ki voltak téve a halál lehetőségének. De azok, akik Krisztus feltámadásakor jöttek elő sírjaikból, örök életre támadtak fel. Ők alkották a foglyoknak azt a sokaságát, mely a sír és halál feletti győzelem jeleként szállt Vele a mennybe.

Amikor Krisztus felkiáltott a kereszten: "Elvégeztetett" (Jn 19:30), hatalmas földrengés volt, ami sok hűséges ember sírját megnyitotta; azokét, akik mindenféle gonoszság ellen bizonyságot tettek és akik felmagasztalták a Seregek Urát. Amikor az Életadó előjött a sziklasírból és azt mondta: "Én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11:25), összehívta ezeket a szenteket sírjaikból. Életükben rendíthetetlenül bizonyságot tettek az igazság mellett, most pedig annak tanúbizonyságai voltak, aki feltámasztotta őket a halálból. Ők, mondta Krisztus, többé nem a Sátán foglyai. Megváltottam őket és hatalmam zsengéiként hoztam őket elő sírjaikból, hogy ott legyenek, ahol én vagyok; soha többé ne lássanak halált és ne érezzenek fájdalmat.

Feltámadása után Krisztus senkinek nem mutatta meg magát követőin kívül, a feltámadását illető bizonyságtételekből azonban nem volt hiány. A Krisztussal együtt feltámadottak "sokaknak megjelentek" (Mt 27:53) És kijövén a sírokból a Jézus föltámadása után, bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének., hirdetvén Krisztus feltámadását; hogy Vele együtt ők is feltámadtak. A városban tett bizonyságtételük a Szentírás szavainak beteljesedése volt: (Ésa 26:19.)Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat! (E.G.W.) Szem fejezet › szoveg