A Massachusettsi Műszaki Egyetem mérnökei kifejlesztettek egy fekete bevonatot, amitől szinte láthatatlan lesz az azzal borított tárgy. A nanobevonat sokkal sötétebb minden eddig előállított fekete anyagnál, képes elnyelni a látható fény 99.995% százalékát. Az így kezelt tárgyakat még a legerősebb fény sem képes láthatóvá tenni.
A 67. Zsoltár azzal a kéréssel kezdődik, hogy Isten "Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (3) Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!" (Zsolt 67:2-3) A megváltási tervvel Isten lehetőséget biztosított a bűnösöknek arra, hogy újból közvetlen közelébe kerüljenek sugárzó lényének, dicsősége mégse pusztítsa el őket. Krisztus keresztje által pedig már most, ebben az életben is lehetővé vált, hogy Isten „ránk ragyogtassa arcát”.
Ennél még tovább is megyünk: Isten szándéka, hogy a világon az Ő világosságát tükrözzük. Izrael azt a feladatot kapta, hogy a templom imádság háza legyen minden nép számára: „mind fölviszem szent hegyemre, és megvidámítom őket imádságom házában. Egészen elégő és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon, mert az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára”! (Ézs 56:7), /ÚRK/
Dávid a zsoltárban emlékeztet: Isten azt akarja, hogy „megismerjék utadat [az Úrét] e földön és szabadításodat [az Úrét] minden nép között”. (Zsolt 67:3, ÚRK) Szomorú, hogy Isten népe annyiszor kudarcot vallott ebben. Vannak sötét fejezetei Izrael történelmének, mint ahogy az elmúlt két évezredben a kereszténységnek is. Mintha mély fekete anyaggal vontuk volna be a szívünket, ami elnyeli, nem tükrözi Isten világosságát.
Időnként úgy gondolunk Isten végidei mozgalmára, mint a lelki utazók VIP várójára, és cseppet sem zavar, hogy a világ többi részének zajos, kényelmetlen helyen kell várakoznia, készületlenül az előttük álló útra. (Jelenések 14). fejezetének maradék egyháza azonban nem álldogál nyugodtan a Sion hegyén Krisztussal, az Ő dicsőségében fürödve, hanem az egész földet körüljárva hívja a világot, hogy menjenek Isten szent hegyére.
(Jel 14:1-20). És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. (2) Hallottam egy hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását és mint hatalmas mennydörgés hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor hárfán játszanak. (3) És új éneket énekelnek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről. (4) Ők azok, akik nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, akik követik a Bárányt, ahova csak megy, akik áron vétettek meg az emberek közül, Istennek és a Báránynak szánt zsengeként, (5) és szájukban nem találtatott hazugság: ők feddhetetlenek. (6) És láttam, hogy egy másik angyal repül fenn az égen: az örök evangélium volt nála, hogy hirdesse azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; (7) és hatalmas hangon így szólt: Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait! Egy második angyal követte őt, aki így szólt: Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet. (9) Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, (10) az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; (11) gyötrődésük füstje felszáll örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és annak képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. (12) Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét. (13) És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket. (14) És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló. (15) Egy másik angyal jött ki a templomból, és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája, mert beérett az aratnivaló a földön. (16) A felhőn ülő pedig ledobta a sarlóját a földre, és learatták a földet. (17) Egy másik angyal is kijött a mennyei templomból, akinél szintén éles sarló volt. (18) Egy másik angyal is kijött az oltártól, akinek hatalma volt a tűzön, és hatalmas hangon kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének fürtjeit, mert megértek a szőlőszemek. (19) Az angyal ledobta éles sarlóját a földre, leszüretelte a föld szőlőjét, és belevetette Isten haragjának nagy borsajtójába. (20) Megtaposták a borsajtót a városon kívül, és a borsajtóból vér ömlött ki ezerhatszáz futamnyira, és a lovak zablájáig ért. /RÚF/
Miért közösségi és egyéni kötelességünk is, hogy beszéljünk az embereknek az igazságról, amit annyira szeretünk?
White idézet: Isten értékes előjogokban részesített, hiszen elküldte igazságának világosságát, nektek pedig gyarapítanotok kell ezeket az áldásokat, és hagynotok kell, hogy mások is részesülhessenek belőlük. Kiterjedt misszióterületek vannak a közeletekben, minden nap lehetőségetek van beszélni az embereknek Isten ígéreteiről, alacsony jövedelemért gürcölő, sínylődő lelkeket üdíthettek fel, bátoríthatjátok azokat, akik szegénységgel küzdve csak nehezen tudják biztosítani maguknak létminimumot. Isten gyermekei arra hívattak, hogy dicsőítsék, aki az ő csodálatos világosságára hívott ki a sötétségből, hogy Krisztus képviselői legyenek. Keresniük kell az alkalmat, hogy azokat tanítsák, akik kapcsolatba kerülnek a mindennapi élet problémáinál magasztosabb és szentebb igazságokkal. Ezékiel próféta által így szól az Úr: „És adok rájuk és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek.” (Ezék 34:26) – Signs of the Times, 1890. február 3.
Az a legmagasztosabb munka, a legnemesebb erőfeszítés, amit egy ember megtehet, hogy társait Isten Bárányához vezeti. Ó, bárcsak komolyabban vennénk ennek a munkának a fontosságát, mint tettük a múltban! Egyházunk tagjai kezdjenek el dolgozni. Bárcsak Krisztust nyilatkoztatnák ki a gondolataik, szavaik és tetteik! Ha helyesen képviselik Őt, elnyerik az örök élet jutalmát és a mennyei otthont. – The Gospel Herald, 1902. december 10.
Isten minden nemzedék idején elküldte szolgáit, hogy megróják a bűnt a világban és az egyházban. Az emberek azonban kellemes dolgokat akarnak hallani, és nem fogadják szívesen a tiszta, kendőzetlen igazságot. Számos reformátor, amikor elkezdte a munkáját, nagyon óvatosan próbálta az egyház és a nemzet bűneit megdorgálni. Azt remélte, hogy őszinte, keresztény életének példamutatásával vissza tudja vezetni az embereket a bibliai elvekhez. De Isten Lelke megérintette e reformátorokat – mint annak idején Illést, akit egy gonosz király és egy hitehagyó nép bűneinek megfeddésére indított –, és arra kényszerültek, hogy a Biblia világos kijelentéseit prédikálják; azokat az elveket, amelyekről korábban vonakodtak beszélni, most buzgón hirdették, és elmondták, milyen veszély fenyegeti az embereket. Azt tolmácsolták, amit az Úr adott nekik, nem félve a következményektől. És az emberek kénytelenek voltak meghallgatni a figyelmeztetést.
Tehát hangozni fog a harmadik angyal üzenete. Amikor a legnagyobb erővel kell hirdetni, az Úr alázatos követői által fog dolgozni azok értelmét befolyásolva, akik szolgálatára szentelik magukat. – A nagy küzdelem, 606./old.
