Teljesség Krisztusban - Istennel való harmonikus kapcsolat

 

„Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak.” (Kol 2:16-17) 

Először is Pál azt írja a hamis tanításról, hogy „bölcselkedés”, „emberek rendelése”, „a világ elemi tanításai szerint, és nem Krisztus szerint való.” 

(Kol 2:8. Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik. /RÚF/

Szó volt benne a körülmetélésről és a zsidó ünnepek megtartásáról 

(Kol 2:11, 16). Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a halandó test levetése által. (16) Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. /RÚF/

... valamint az ételekre vonatkozó, zsidó tisztasági szertartásokról és szabályokról. 

(Kol 2:16, 21). (16) Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. (21) „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” /RÚF/

 Ide tartozott még az angyalok tisztelete, vagy hogy megpróbálták utánozni az angyalok imádatát. 

(Kol 2:18). Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik /RÚF/

Mindezt „az emberek parancsolatai és tanítása” alapjára helyezték, és valószínűleg aszketikus szokások is tartoztak hozzá. 

(Kol 2:22-23). Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. (23) Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet. /RÚF/

A hamis tanítók nyilván vallásosak és őszinték voltak, csakhogy nem értették az evangéliumot. Az alapigénk miért nem a hetedik nap, a szombat megünneplésére vonatkozik. 

White idézet: Bár az embereknek nem egyforma a jellemük, ez még nem ok arra, hogy eltávolodjanak egymástól. Ha a mennyei Király gyermekei vagyunk, nem lehet közöttünk olyan ellenségeskedés, hogy egymást akadályozzuk. 

Az Úr különböző ajándékokat rendelt szolgáinak. Úgy tervezte, hogy különböző értelmi képességekkel bíró emberek jöjjenek be a gyülekezetbe és váljanak a munkatársaivá. Találkozunk más gondolkodású emberekkel, ezért van szükség a különféle ajándékokra. Isten szolgáinak tökéletes összhangban kell együtt munkálkodniuk. Hálát adok az Úrnak, hogy nem vagyunk egyformák, de ugyanaz a lélek vezéreljen – a krisztusi lelkület. János apostol sem volt olyan, mint Péter. Mindkettőjüknek meg kellett fékezniük egyéniségüket és természetüket, hogy kölcsönösen támogathassák egymást az igazságban való hit és megszentelődés által. 

Krisztus feddhetetlensége előttünk jár. Az Ő jellemét kell utánoznunk. De mi lesz ez után? Az Úr dicsősége fog követni. Fejedelmünk előttünk jár, és miközben követjük Őt, megosztja velünk feddhetetlenségét, amely megmutatkozik rendezett életünkben és kegyes beszédünkben. A hit és a cselekedetek meghatározzák keresztény voltunkat, és készítenek fel bennünket a Krisztussal való együtt lakozásra a mennyei helyeken. 

Vajon meghasonlik-e Krisztus önmagával? Nem. A lelkemben lakozó Krisztus nem fog vitába szállni a másik ember lelkében lakozó Krisztussal. Meg kell tanulnunk engedni az egyéniségünkből. Ha akaratunkat Krisztus akaratának vetjük alá, akkor talán továbbra is nézeteltéréseink akadnak a testvéreinkkel? Tudatában kell lennünk, hogy ha konfliktusok alakulnak ki közöttünk, az azért van, mert az ént keresztre kell szegeznünk. Az az igazán szabad ember, akit Krisztus felszabadít. Nem vagyunk tökéletesek Krisztusban, ha nem szeretjük egymást úgy, ahogy Krisztus szeretet minket. Ha úgy járunk, ahogyan Ő parancsolta, akkor életünk azt fogja igazolni, hogy teljesen Őbenne élünk. 

Arra a hitre van szükségünk, amit jövendöltek a próféták és hirdettek az apostolok – a szeretet által munkálkodó és lelket megtisztító hitre. – This Day with God, 262./old., szeptember 10. 

Jézus a képviselője, a Szentlélek által munkálkodik. A Lélek által ültet lelki életet belénk, újítja meg erőinket a jóra, tisztít meg az erkölcsi szennytől, és tesz méltóvá országa számára. Jézus Krisztus arra vár, hogy nagy áldásait és gazdag ajándékait felkínálhassa az embereknek. Ő a csodálatos Tanácsos, akinek határtalan a bölcsessége és a hatalma, és ha megismerjük Lelkének erejét, és engedjük magunkat tőle vezettetni, akkor teljesen Őbenne maradunk. Micsoda gondolat! Krisztusban „lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok bételjesedve”. (Kol 2:9-10) – Our High Calling, 152./old. 

Az evangélium ereje

 (Kol 1:28-29). Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban. (29) Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem. /RÚF/

Pál prédikálásának középpontja a megfeszített Krisztus. 

(1Kor 1:23). Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, /RÚF/ 

(Ef 5:27). Így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. /RÚF/ 

szerint az Krisztus áldozatának a célja, „hogy majd dicsőségben maga elé állítsa az egyházat úgy, hogy ne legyen rajta szennyfolt vagy ránc vagy valami hasonló, hanem hogy legyen szent és feddhetetlen”. (ÚRK) Pál evangéliumhirdetésének a célja tehát az, 

„hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztus Jézusban” (Kol 1:28) /ÚRK/, 

amit tanítással és figyelmeztetéssel végzett. Tanította a keresztény tanok és szokások különböző pontjait 

(2Thessz 2:15). Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. /RÚF/; 

(1Tim 4:11). Rendeld el ezeket, és tanítsd! /RÚF/;

 (1Tim 5:7). Ezekről a dolgokról is rendelkezzél, hogy feddhetetlenek legyenek. /RÚF/;

 (Tit 1:9). aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegülőket. /RÚF/

illetve figyelmeztetett az evangélium elutasításának következményeire és a hamis tanítók veszélyeire.

 (ApCsel 20:29-31). Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, (30) sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik hazugságokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. (31) Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. /RÚF/;

 (Róm 16:17). Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal a tanítással szemben, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! /RÚF/ 

Úgy válunk érett kereszténnyé, ha elfogadjuk a tanításokat és hallgatunk a Szentírás figyelmeztetéseire. Az érettség jelentős fogalom. Egy kisbaba szülei örülnek minden fontos mérföldkőnek: amikor kiejti első szavait, megtanul járni, olvasni. Melyik szülő nem ijedne meg, ha a gyereke még évek múlva sem tudna járni vagy beszélni? Normális, elvárt a növekedés és a fejlődés. Ugyanez igaz a keresztényi életre is. 

A „tökéletesnek” fordított görög szó (teleiosz) jelenti még azt is, hogy „teljes”, „érett”. A keresztényi fejlődés folyamatában komolyan tudatosul bennünk Isten törvényének mélysége, hogy 

„a te parancsolatodnak nincs határa” (Zsolt 119:96) 

„és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsid 4:12) 

Azonban óvatosnak kell lennünk, ezért használta Pál az „intve” szót. 

(Kol 1:28), „Van olyan út, mely helyesnek látszik… és vége a halálra menő út”. (Péld 14:12) /ÚRK/

A lelki ítélőképesség abból fakad, ha a Lélek vezetését követve megismerjük Isten Igéjét. A hamis tanításokban általában van némi igazság, de vagy hozzátesznek ahhoz, amit a Biblia mond, vagy elvesznek belőle. 

(Ézs 8:20). A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője. /RÚF/

 Az utóbbi gyakran sikerrel jár. Talán nem vezet nyíltan Isten kijelentésének kétségbe vonásához, de megkérdőjelezi, hogy valóban lehetséges-e vagy alkalmazható-e napjainkban, amit Isten kijelentett. Az igaz és hamis tanítások megkülönböztetése kérdésében okosnak kell lennünk, mint a kígyók és szelídnek, mint a galambok. 

White idézet: Isten törvénye a jellegénél fogva változhatatlan. Alkotója akaratát és jellemét nyilatkoztatja ki. Isten a szeretet, és törvénye is a szeretet. A törvény két nagy elve az Isten iránti szeretet és az ember iránti szeretet... Isten jelleme az igazság és az igazságosság; ilyen a törvénye is... 

Kezdetben Isten az embert a maga képmására teremtette. Az ember tökéletes összhangban élt a természettel és Isten törvényével. Az igazságosság elvei a szívébe voltak írva. A bűn azonban elidegenítette Alkotójától. Már nem tükrözte Isten képmását. Szíve harcban állt Isten törvényének elveivel... De „úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta”, hogy az ember megbékélhessen Istennel, és Krisztus érdemei által újra összhangba kerüljön Alkotójával. Az emberi szívnek Isten kegyelme által meg kell újulnia; felülről új életet kell kapnia. Ez a változás az újjászületés... 

Az első lépés az Istennel való megbékéléshez: a bűn belátása. „A bűn ismerete a törvény által vagyon.” (Róm 3:20) Hogy a bűnös felismerje bűnösségét, a jellemét Isten mércéjével, az igazság nagyszerű zsinórmértékével kell megmérnie. A törvény tükör, amely megmutatja, milyen tökéletes az igaz jellem; elfogadása képessé teszi az embert arra, hogy a saját jellemében meglássa a hibákat. A törvény rámutat az ember bűnére... Kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze a halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. Meg kell bánnia bűnét Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában… 

Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett… 

Krisztus követőinek hasonlóvá kell válniuk Őhozzá. Isten kegyelme által olyan jellemet kell kiformálniuk, amely összhangban van a törvény szent elveivel. Ez a Biblia tanítása a megszentelődésről. – Isten csodálatos kegyelme, 20./old., január 12. 

Isten kijelentett titka

 

(Kol 1:26-27). Azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, (27) akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag e titok dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. /RÚF/

Másutt Pál utal „Isten titkos” bölcsességére, ez az örök szándéka, amit „öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre” (1Kor 2:7), /ÚRK/ és a megváltási terv által nyilatkoztatott ki. Péter elmondja, hogy ezt várták a próféták és „angyalok vágyakoznak betekinteni” ebbe. 

(1Pt 1:10-12). Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, (11) kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről és az ezeket követő dicsőségről. (12) Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni. /RÚF/

Isten már „a világ megalapítása előtt” (1Pt 1:20) eltervezte, de „örök időkön át kimondatlan maradt”. (Róm 16:25), /RÚF/ Azonban Krisztus élete, halála és feltámadása által lehullott a lepel erről a titokról. 

(2Kor 3:14). De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. /RÚF/ 

Hogyan világítják meg a megváltási terv különböző oldalait az Isten titkával kapcsolatos szakaszok? 

(Ef 1:7-10). Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint, (8) amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. (9) Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne (10) az idők teljességének arról a rendjéről, hogy Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. /RÚF/ 

(Ef 3:3-6). Amikor kinyilatkoztatásával megismertette velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam. (4) Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én Krisztus titkát, (5) amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kinyilatkoztatta szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: (6) hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. /RÚF/

Végül majd égen-földön minden újból teljes egységben lesz Krisztusban. Ez Krisztus imájának fókusza

  (János 17:1-26). Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, (2) mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. (3) Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. (4) Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: (5) és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett. (6) Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. (7) Most már tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van; (8) mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem. (9) Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, (10) és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és én megdicsőíttetem őbennük. (11) Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! (12) Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. (13) Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. (14) Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. (15) Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. (16) Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. (17) Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. (18) Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: (19) én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal. (20) De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; (21) hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. (22) Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: (23) én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél. (24) Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. (25) Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. (26) És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük. /RÚF/ 

Titok volt, hogyan is fog ez megtörténni, de már kinyilatkoztatta az evangélium. 

Miért szeret Isten bennünket annyira, hogy az üdvösségünkért odaadta a menny drága kincsét, Jézust? Ezt a kérdést az örökkévalóságon át tanulmányozni fogjuk. Annyit azonban tudunk, hogy Krisztus „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt”. (2Kor 5:15), /ÚRK/ Ennek következtében mindenki – zsidók és pogányok egyaránt –, aki hisz Jézusban, részesedik Isten ígéreteiben az evangélium által, mind összetartoznak egy testben, az egyházban. 

A „bennetek van Krisztus” (Kol 1:27), /ÚRK/ kifejezés arra utal, hogy hit által a szívünkben lakozik. 

(Ef 3:17). Hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva /RÚF/;  

(Gal 2:20). Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. /RÚF/

A Krisztussal való lelki egységnek köszönhetően a hívők már most ülhetnek „a mennyekben” (Ef 2:6), megízlelve „a jövendő világnak erőit”. (Zsid 6:5) Mivel Krisztus jelen van az életünkben, máris elkezd egységbe vonni bennünket a mennyel. A hívők szívében munkálkodó evangélium „alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban”. (Kol 1:12)

White idézet: A megváltás nagy terve eredményeképpen a világ teljes mértékben visszakerül Isten kezébe. Mindaz, ami a bűn által elveszett, az eredeti formájában áll helyre. Isten nemcsak az embert, hanem a Földet is megváltja, hogy ez legyen örökkévaló lakhelye az engedelmeseknek. Sátán hatezer éve küzd azért, hogy a Földet a birtokában tartsa. Most mégis Istennek a Föld teremtésénél kifejezett eredeti terve valósul meg. „De a magasságos egeknek szentjei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké.” (Dán 7:18) 

„Napkelettől fogva napnyugatig dicsértessék az Úr neve!” (Zsolt 113:3) „Minden végzése tökéletes… Megingathatatlanok örökké és mindvégig.” (111:7-8) Azokat a szent törvényeket, amelyeket Sátán gyűlölt, és igyekezett megsemmisíteni, a bűntelen világegyetem mindenütt megbecsüli. 

Krisztus megváltói munkája igazságot szolgáltat Isten uralmának. Megtudja a világ, hogy a Mindenható a szeretet Istene. Sátán vádjai alaptalanoknak bizonyulnak; a jelleméről lehullik a lepel. A lázadás soha többé nem ismétlődhet meg. Bűn soha többé nem hatolhat be a világegyetembe. A hitehagyás ellen mindenki örökre biztosítva van. Az önfeláldozó szeretet eltéphetetlen kötelékkel egyesíti a Föld és a Menny lakóit Teremtőjükkel. 

A megváltás munkája befejeződik. Ahol eláradt a bűn, ott Isten kegyelme még bőségesebb lesz. A földet – amit Sátán magának igényel – Isten nemcsak megváltja, hanem meg is dicsőíti. A mi kis világunk, amely a bűn átka miatt az egyetlen sötét folt az Ő dicső teremtésén, a világegyetem minden más világát felülmúló megbecsülésben részesül. Itt, ahol Isten Fia emberi testben sátorozott, ahol a dicsőség Királya élt, szenvedett és meghalt, amikor mindent megújít, itt lesz „Isten sátora az emberekkel…, és velük lakozik, és azok az ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük, az ő Istenük”. (Jel 21:3) A megváltottak pedig a végtelen korszakokon át – miközben az Úr világosságában járnak – dicsőíteni fogják Őt kimondhatatlan ajándékáért, aki Immánuel, „VELÜNK AZ ISTEN!” – Isten csodálatos kegyelme, 370./old., december 28.

Isten egyházának – a szőlőskert őrének – ma különlegesen értékesek azok a tanácsok és intések, amelyeket Isten a próféták által adott, világossá téve örökkévaló szándékát az emberiséggel. – Próféták és királyok, 22./old.