(Kol 3:8) kezdő szavai – „Most pedig” – jelzik a halálból az életre történő átmenet drámai, meghatározó változását. A görögben a „most” szóra kerül a hangsúly. Most, vagyis mivel feltámadtatok Krisztussal és az „odafelvalókat” keresitek, az életeteknek látványos módon különböznie kell attól, amilyen korábban volt. „Megöldököltétek” „földi tagjaitokat”
(Kol 3:5). Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, /RÚF/)
„most… vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást és szátokból a gyalázatos beszédet” (Kol 3:8), /RÚF/
Istennek a bűnre adott igazságos reakciója ábrázolható haraggal és indulattal is, Jézusnál is láthattuk.
(Mk 3:5). Ekkor haragosan végignézett rajtuk, szomorkodva szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. /RÚF/;
(Jel 6:16). és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, /RÚF/)
Jakab viszont arra tanít, hogy „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja”. (Jak 1:19-20)
A gonosz ember rosszat akar a másiknak, a gyalázatos beszéd a másik jó hírét ássa alá. Pál a bántó, trágár beszédet is elítéli. Továbbá tiltott a hazugság is
(3Móz 19:11, 18). Ne lopjatok, ne hazudjatok, és csalással senki se károsítsa meg honfitársát! (18) Ne légy bosszúálló, se haragtartó néped fiaival szemben! Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr! /RÚF/
„hiszen levetkőztétek az ó embert a szokásaival együtt” (Kol 3:9), /ÚRK/
Mit értett Pál az „ó ember” és az „új ember” alatt?
(Róm 6:6). Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. /RÚF/
(Ef 4:22-24). vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; (23) újuljatok meg lelketekben és elmétekben, (24) öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. /RÚF/
Az ige, amivel Pál az óból az újba történő átalakulást fejezi ki az öltözködésre utal, mint amikor valaki leveti a piszkos ruháját, majd pedig új, fehér ruhát vesz fel.
(Zak 3:4). Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. /RÚF/
Az ó/új hasonló megkülönböztetését látjuk az ó és az új szövetség esetében is, az egyiket a törvény betűje, a másikat pedig a Lélek által a szívbe történő beírása jellemzi.
(2Kor 3:4-18). Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt. (5) Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van. (6) Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. (7) Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, (8) hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? (9) Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! (10) Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. (11) Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. (12) Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk, (13) és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. (14) De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. (15) Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. (16) De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. (17) Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. (18) Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. /RÚF/
Ezek a hasonlatok bemutatják a megtérést és annak hatásait. Ezt nevezi Pál úgy, hogy „új teremtés”.
(2Kor 5:17). Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. /RÚF/
Felöltöztük „az új embert, aki Teremtőjének [Krisztusnak] képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt” (Kol 3:10), /RÚF/.
Krisztus „a láthatatlan Isten képe” (Kol 1:15). Krisztust Igéje által megismerve átalakulunk, „dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket” (2Kor 3:18, ÚRK).
Ez felemel bennünket minden etnikai, földrajzi és társadalmi válaszfal fölé, mert egy különb ország polgárai vagyunk.
White idézet: Amikor Ádám kikerült Teremtője kezéből, fizikai, szellemi és lelki alkatában magán viselte Alkotójának képmását…
Bűne elrontotta, és majdnem teljesen megsemmisítette isteni hasonlóságát. Az ember fizikai ereje meggyengült, szellemi képességei lecsökkentek, lelki látása elhomályosult, és a halál foglya lett. Az emberiség azonban mégsem maradt reménység nélkül. Végtelen szeretetében és kegyelmében Isten kigondolta a megváltás tervét, és próbaidőt adott az embernek, hogy helyreállítsa benne az Ő képmását; hogy eljusson arra a tökéletességre, amelyre teremtette; hogy előmozdítsa testi, szellemi és lelki fejlődését; hogy felismerje természetének isteni célját. Ez volt a megváltás műve.
Noha Ádám bűne csaknem eltörölte Isten erkölcsi képmását, Jézus érdemei és hatalma által ez visszaállítható bennünk. Az ember jelleme visszatükrözheti Isten erkölcsi képmását, mert Jézus ezt lehetővé teszi számára.
Csodálatos volt Istentől, hogy embert, értelmet teremtett. Dicsőségének kell megnyilatkoznia az emberben az Isten képmására való teremtettsége és megváltása által. Egyetlen lélek többet ér, mint egy egész világ… Az Úr Jézus Krisztus lényünk és megváltásunk szerzője, és mindenki, aki szeretne belépni a mennybe, Isten jellemének megfelelő jellemet alakít ki.
Az Úr az utolsó időnek szóló egyenes és metsző igazsággal egy népet hív ki a világból, magának szentelve és megtisztítva azt. A büszkélkedést és egészségtelen divatozást, a magamutogatást és a világ elismerésének szeretetét, mindent ott kell hagynunk a világgal, ha Teremtőnk képmására akarunk elváltozni az elménk megújulása által.
Kegyelmének átalakító ereje révén Isten képmása mutatkozik meg a tanítványban, aki Krisztusban új teremtés lett.
Jézus megígérte, hogy elküldi a vigasztaló Szentlelket, aki megváltoztatja jellemünket Krisztus képmására. Amikor ez megtörténik, akkor tükörhöz hasonlóan visszavetítjük az Úr dicsőségét. – Isten csodálatos kegyelme, 246./old., augusztus 26.
Amikor Krisztus szeretete lakozik az ember szívében, az életével csodálatos hatalmáról tesz bizonyságot – ez a legnagyobb csoda, ami megtörténhet ezen az elbukott és konfliktusokkal teli világon. Próbáljuk megvalósítani ezt a csodát, de ne saját erőnkből, hanem Jézus Krisztus nevében, hiszen az övéi vagyunk és Őt szolgáljuk. Öltözzük fel Krisztust, és akkor kegyelmének csodatevő ereje annyira tisztán megmutatkozik a jellemünkben, hogy a világ is meggyőződik róla, hogy Isten azért küldte Fiát a földre, hogy az emberek angyali jellemre és életre tehessenek szert.
Akik igazán hisznek Krisztusban, azok vele lakoznak a mennyei helyeken. Fogadjuk el a kereszténység jelét, ami nem külső jel, hanem a kereszt vagy a korona viselése, ami bizonyságot tesz arról, hogy az ember Istennel egyesült. Le kell vetkőznünk az „ó embert, az ő cselekedeteivel együtt”, és fel kell öltöznünk az „új embert, melynek újulása van annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt”. (Kol 3:9-10) A szentség szépsége oly mértékben mutatkozik meg, ahogyan egymáshoz közelednek és egyesülnek a keresztények Krisztus szeretetében. – Our Father Cares, 306./old.
