Mielőtt megszülettünk

 

Mielőtt megszülettünk volna, Isten már szeretett minket. Tervet készített arra, hogyan ismerjük meg Őt, és miként kerül majd közelebb hozzánk. Úgy igyekszik közel kerülni hozzánk, mint a jó Pásztor, és hív, hogy maradjunk meg benne mindennap. A mi részünk pusztán az, hogy úgy döntünk, reagálunk a hívására, amire Ő válaszul véget vet a nyomorúságunknak és laodiceai állapotunknak, hogy a rosszat a jó ajándékaival váltsa fel.

(Jel 3:18-19). Azt tanácsolom neked, végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy, és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne lássék ki a te mezítelenséged rútsága; és szemgyógyító írral, kend meg a szemeidet, hogy láss. (19) Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy búzgóságos azért, és térj meg /Kár/

Mint ahogyan a szőlővesszők sem nőnek gyorsan, az Istennel kialakuló kapcsolatunknak is talán több idő kell a növekedéséhez, miközben az is előfordulhat, hogy hirtelen nő meg, a régen várt esőtől. Bármilyen gyorsan növekszünk, vagy mennyi gyümölcsöt terem az életünk, napi szinten kell befogadnunk az „életnedvet”, vagyis a Lelket, aki egyedül képes biztosítani, hogy megmaradjon a kapcsolatunk Jézussal.

„A Krisztusban maradás Lelkének állandó birtoklását jelenti, azt, hogy életünket minden feltétel nélkül átadjuk az Ő szolgálatára. A kapcsolat csatornáját mindig nyitva kell tartani az ember és Isten között. Mint ahogy a szőlővessző folyamatosan szívja magába a nedvet az élő szőlőből, úgy nekünk is hozzá kell tapadnunk Krisztushoz, és hittel el kell tőle fogadnunk lényének erejét és tökéletességét”. (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1990, Advent Kiadó, 583./old.)

„Hogyan válhat a kiszáradt, leválasztott csemete eggyé a szőlőtővel? Hogyan válhat részesévé az élő szőlő életének és táplálékának? Csak úgy, ha beoltják a szőlőbe, hogy a lehető legszorosabb kapcsolatba kerüljön vele. Rostról rostra, érről érre kapaszkodik a vessző szorosan az életet adó szőlőbe, amíg élete eggyé nem válik az ággal, amibe oltották, aminek hatására végül ugyanúgy gyümölcsöt terem, mint a szőlőtő”. (Ellen G. White: Manuscript 67. 1897.)

ÖSSZEFOGLALÁS: Mielőtt az Istennel való kapcsolatunk növekedhetne, először meg kell állnunk, hogy lássuk, milyen állapotban van a kapcsolatunk vele most. Amennyiben a kapcsolat laodiceai, vagy úgymond a saját águnk nem virágzik, az állapotváltozáshoz Jézusnál van a tökéletes megoldás: az, hogy benne maradjunk.

ISTEN TÖRVÉNYE A NÉP ÉLETÉBEN

„Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez oly közel volna istene… És melyik nagy nemzet az, amelynek olyan rendelkezései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény…?” (5Móz 4:6-8), /ÚRK/

„Krisztus vezette Izrael fiait pusztai vándorlásuk alatt. Nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban rejtőzve mutatta nekik az utat… és az Istent nem tisztelő népek szeme láttára letelepítette Izraelt, választott népét, az Úr szőlőjét.

Isten erre a népre bízta kinyilatkoztatásait. Törvénye rendelkezései – az igazság, jogosság és tisztaság örökkévaló elvei – kőfalként vették körül őket. Isten azért adta népének a törvényt, hogy védőbástyája legyen. Az elvek követése megmentette volna őket a bűnös szokások rontásától. Isten az ország közepébe helyezte szent templomát, mint tornyot a szőlőskertbe.

Krisztus volt tanítójuk. Miként velük volt a pusztában, itt is tanította őket, és mutatta nekik az utat… Nagy szeretetének és türelmének állandóan tanújelét adta. Isten azt akarta, hogy dicsérjék és magasztalják népét, Izraelt. Mindent megadott nekik, ami lelkileg javukat szolgálhatta. Minden lehetőséget megteremtett arra, hogy jellemük olyanná formálódjék, amellyel képviselhetik Őt.

Az Isten törvénye iránti engedelmességük nyomán fakadó jólétüket a világ népei csodálták volna. Aki minden mestermunkához bölcsességet és ügyességet tudott nekik adni, továbbra is tanítani akarta őket, és törvényei iránti engedelmességük jellemüket nemessé és emelkedetté tette volna. Engedelmességük megóvta volna őket a más népeket sújtó betegségektől. Nagyszerű értelmi képességeket kaptak volna. Jólétükkel Isten dicsőségét és hatalmának magasztos voltát kellett volna megmutatniuk…

Az irgalmas Isten a maga uralma alá akart vonni minden népet. Azt akarta, hogy a földet öröm és béke töltse be. Az embert boldogságra teremtette, és hő vágya, hogy az emberek szívét a menny békéjével tölthesse be. Azt szeretné, ha földi családja a nagy mennyei családot szimbolizálná”. (Ellen G. White: Krisztus példázatai. 194-196./old.)

A szőlőtőhőz kapcsolódva élni

 

A Krisztusban maradás időnként a legnehezebb dolognak tűnhet. Miközben tudjuk, hogy erre van szükségünk, az élet rohanása beszippanthat, és végül az egész olyan kivitelezhetetlennek tűnik. Isten követése válhat a legnagyobb tehertétellé is, különösen azok számára, akiket közben még folyton nógatnak is azzal, hogy ezt kell tenniük. Ez a fajta vallásosság a kemény vallási erőfeszítés érzését keltheti, mivel ebben minden a külsőségről, a látszatról szól, nem arról, ami a szívben van. Ennél semmi sem áll távolabb attól, amire Isten vágyik, az pedig a vele való jó, kölcsönös szeretetre épülő kapcsolat, ami nem puszta szabálykövetés; a választott kapcsolat (amelyben Isten választott ki minket elsőként) szereteten és szabad döntésen alapul. Időnként lehet, hogy csak részlegesen kapcsolódunk a Szőlőtőhöz, és nem állunk teljes kapcsolatban vele létünk minden „rostjával”. Talán eljárunk a gyülekezetbe, imádkozunk és azt tesszük, amit helyes tennünk, de belül már kiapadt patakok vagyunk. Az igazság: ahogy egy szőlővessző nem kapcsolhatja magát a tőkéhez, mi sem maradhatunk önerőből Jézusban. Isten előbb szeretett bennünket, az első lépés az Övé. A mi cselekvésünk mindig csak válaszlépés arra, amit Ő már kezdeményezett értünk. Ha megnézzük, miként éli túl a telet a szőlőinda, egy fontos leckét tanulhatunk meg belőle: a vesszőn lévő rügyek elveszítik a víztartalmukat, és a nedvkeringésük leválik az egyéb részekről egészen tavaszig. Amikor a talaj felmelegszik, a gyökerek vizet kezdenek felszívni, és az életnedvek elkezdenek áramlani a tönkön keresztül a rügyek felé, amelyek ekkor növekedésnek indulnak. Az életadó nedv nélkül nincs növekedés. Az életnedv a szőlőindában olyan, mint a Szentlélek a mi életünkben. Tudatos választásra van szükségünk, amelyben eldöntjük, hogy Jézusban akarunk maradni, és kérnünk kell a Szentlelket (az életnedvet), hogy áramoljon az életünkbe!

(Jer 31:3). A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. /RÚF/

(Lk 11:13). Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle. /RÚF/

(Róm 8:9-11). Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé. (10) Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test halott a bűn miatt, a Lélek élet az igazság miatt. (11) Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. /RÚF/

(1Jn 4:19). Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. /RÚF/

Csak a Szentlélek hozhat növekedést és biztosíthatja számunkra, hogy virágzó életet éljünk, és csak Ő kapcsolhat össze a Szőlőtőkével. Mindennap imádkoznunk kell a Lélekért, aki azért van velünk a földön, hogy:

Vigasztalónk legyen:

(Jn 14:16-18). én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: (17) az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. (18) Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. /RÚF/]

Jézust kijelentse számunkra:

(Jn 15:26). Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; /RÚF/)

Meggyőzzön a bűnről:

(Jn 16:7-8). Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. (8) És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. /RÚF/

Elvezessen az igazságra:

(Jn 16:13). amikor azonban eljön Ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. /RÚF/)

White idézet: A keresztény jellem a mindennapi életben nyilvánul meg. Krisztus mondta: „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt hoz.” Határozottan kijelenti, hogy aki a tanítványa akar lenni, annak jó gyümölcsöt kell teremnie, ezután pedig megmutatja, hogy a venyigék hogyan lehetnek gyümölcsözők. „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad, akképpen ti sem, hanem ha énbennem maradtok.” (Jn 15:4)

Pál apostol leírja azokat a lelki gyümölcsöket, amelyeket a kereszténynek teremnie kell. „A léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gal 5:22) Mindezek a becses kegyelmi ajándékok Isten törvényeinek a gyakorlati életben alkalmazott elveit képezik.

Isten törvénye az egyedüli zsinórmértéke az erkölcsi tökéletességnek. Ezt a törvényt gyakorlatilag a legteljesebben Krisztus élete mutatta be. Ő mondta önmagáról, hogy az Atya parancsait megtartotta. Csak az ilyen engedelmesség felel meg az Isten szavában kifejezett követelményeknek. Ha netán arra gondolnánk, hogy mi erre képtelenek vagyunk, jusson eszünkbe az Úr ígérete: „Elég néked az én kegyelmem.” Miközben magunkat Isten törvényének égi tükrében szemléljük, belátjuk a bűn rendkívül szennyes voltát, s tudatára ébredünk szomorú állapotunknak. De bűnbánat és hit által megállhatunk Isten előtt, aki kegyelmében képessé tehet bennünket parancsolatai iránti engedelmességre.

Akik őszintén szeretik az Urat, azok komolyan törekedni fognak akaratának megismerésére és teljesítésére… Az a gyermek, aki szüleit szereti, az irántuk való engedelmesség által fogja szeretetét bebizonyítani; ám az önző, hálátlan gyermek édeskeveset törődik szülei akaratával, értük csak a lehető legkevesebbet teszi; mégis egyenlő jogokat akar élvezni az engedelmes és hűséges gyermekkel.

Ugyanilyen különbséget tehetünk azok között is, akik Isten gyermekeinek nevezik magukat. Sokan azok közül, akik érzik, hogy szeretetének és gondviselésének tárgyai, s akik vágyakoznak Isten áldásában részesülni, nem találnak örömet az Úr akarata iránti engedelmességben. Isten követelményeit kellemetlen kényszernek, parancsait nehéz igának tekintik. Ám, aki teljes szívéből vágyik az igazi szentségre és kegyességre, annak kimondhatatlan örömére szolgál minden egyes isteni parancs teljesítése, s bánkódik azon, ha ennek nem tud kellőképpen megfelelni. – Krisztusi élet, 96./old. (március 23.)

Megmaradás Őbenne

A tanítványok követték Jézust a felső szobából, a lépcsőkön lefelé egészen az utcaszintig. Ahogy lépkedtek a Gecsemáné felé azon az éjszakán, amely az egyik legjelentősebb éjszaka volt a föld történetében, valószínűleg fel sem fogták, milyen megrendítően hangzottak egyes szavai a felházban.

(Jn 15:1-11). Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. (2) Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. (3) Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. (4) Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. (5) Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. (6) Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. (7) Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. (8) Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek. (9) Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben! (10) Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. (11) Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen. /RÚF/

Jézus szavai pontosan azt mutatják meg, milyen a szoros kapcsolat Istennel. Figyeld meg az ismétlődő szót, amely nemcsak kétszer, hanem többször is előfordul: „maradjatok”. A Jézusban maradás nem más, mint kapcsolatban lenni vele. A kereszt árnyékában nemcsak annak a fontosságát hangsúlyozza, hogy benne maradjunk, hanem tisztán és világosan beszél arról is, milyen gyakorlati jelentősége van mindennek az életünkre nézve. Vagyis: Jézus a szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők. Annak eredményeként, hogy benne maradunk (vagyis kapcsolódunk hozzá), gyümölcsöt termünk majd az ágainkon. Magunktól viszont erre nem vagyunk képesek. Néha talán úgy tűnhet, hogy kapcsolódunk hozzá, benne vagyunk, de a gyümölcsök hiánya azt bizonyítja, hogy ez nem így van, és végül az ág, ami mi vagyunk, elszáradhat. Ekkor pedig a Szőlősgazda végül lemetsz majd minket a tőkéről. Attól függ, hogy lemetszenek-e minket, vagy sem, hogy teremtünk-e gyümölcsöt. Mindeközben mindannyiunknak kihívásokkal és fájdalmas pillanatokkal kell szembesülnünk. Ha viszont benne maradunk, ezek a pillanatok is gyümölcsöt fognak teremni hosszú távon. A gyümölcstermés bizonyítja, hogy kik vagyunk valójában (tanítványok). A gyümölcsök pedig az Ő dicsőségére teremnek (nem a miénkre). A Jézusban maradás azt jelenti, hogy megtartjuk a parancsolatait, amelyek az Ő tökéletes jellemét, önzetlen szeretetét tükrözik. A benne maradás az öröm forrása is. Amikor benne maradunk, azt tesszük, amit Ő kér tőlünk, ez a reakciónk arra, aki Ő maga.

„Mert az az Isten iránti szeretet, hogy a parancsolatait megtartjuk; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1Jn 5:3), /ÚRK/.

És bizony a Jézusban maradás az egyik ellenpontja a laodiceai állapotunknak is.

(Jn 15:4); Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. /RÚF/

(Jel 3:20). Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. /RÚF/

Ez a teljességre jutott és értelmes élet nagy titka a földön, de az örökkévalóságban is; ennek ellenére valahogy mégis könnyen elfeledkezünk Jézus ezirányú tanácsáról. Végső tanácsként Jézus ezt mondja mindnyájunknak:

„Amint az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben” (Jn 15:9), /ÚRK/!

A jézusi szeretet a legmeggyőzőbb érv, amely hozzá von bennünket, és amikor megismerjük ezt a szeretetet, ez mélyen megindít minket.

White idézet: Ha Krisztushoz jövünk, hinnünk kell Őbenne. Be kell Őt vinnünk mindennapi életünkbe, akkor békénk, örömünk lesz, és tapasztalatból tudjuk meg, mit jelentenek ezek a szavak: „Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.” (Jn 15:10) Hittel kell igényelnünk ígéretét, hogy megmaradjunk Krisztus szeretetében. Jézus mondta: „Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem, és a ti örömetek beteljék.” (11. vers)

A hit szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. A Szentlélek hit által juthat be a szívbe és teremthet benne szentséget. Nem lehet valaki Krisztus küldötte és nem végezheti Ura munkáját anélkül, hogy ne működne együtt Istennel a Szentlélek által. Csak úgy válhatunk alkalmassá a mennyre, ha jellemünk átalakul; Krisztus igazsága lesz a megbízólevelünk, hogy az Atyához járulhassunk. Isteni természet részeseivé kell válnunk, elkerülve a romlottságot, mely a kívánság által van a világban. A Szentlélek befolyása által napról napra formálódnunk kell, mert a munkája nemesíti az ízlést, megszenteli a szívet, és bemutatja a léleknek Jézus Krisztus hasonlíthatatlan szépségét.

Krisztust kell szemlélnünk, és e szemlélés által változunk meg. Hozzá kell járulnunk, mint az élő, kimeríthetetlen forráshoz, melyből újra és újra ihatunk, és mindig friss vizet meríthetünk. Viszonoznunk kell szeretetének vonzását, az Élet Kenyeréből kell táplálkoznunk, mely a mennyből szállt alá, s az Élet Vizéből kell innunk, mely Isten trónjánál fakad. Állandóan felfelé kell néznünk, hogy a hit Isten trónjához kössön bennünket. Ne nézzünk lefelé, mintha a földhöz lennénk ragadva! Ne tartsunk vizsgálatot hitünk felett, ne tépjük ki, mintha egy szál virág lenne, s mi meg szeretnénk nézni, van-e gyökere, vagy nincs. A hit növekedése alig észrevehető. – A Szentlélek eljő reátok, 77./old.

Krisztus ismeri a lelkeket megpróbáló nehézségeket: „Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15:4-5)

Legfőbb kötelességünk arra törekedni, hogy Krisztusban maradjunk. A munkát Ő végzi el. Tudatában kell lennünk annak, hogy „így szól az Úr”, az életünket pedig az Ő vezetése alá kell helyeznünk. Ha Krisztus Lelke lakozik bennünk, minden megváltozik. Csak a Megváltó részesíthet abban a nyugalomban és békében, amelyre oly nagy szükségünk van. Meghívásaival – keressük az Urat, hogy felismerhető legyen bennünk – valójában felszólít, hogy maradjunk Őbenne. A meghívás nem csak arra vonatkozik, hogy hozzá kell járulnunk, hanem arra, hogy Őbenne kell maradnunk. Erre Isten Lelke késztet bennünket. Ha már elnyertük ezt a békét és nyugalmat, napi gondjaink nem fognak arra késztetni, hogy legyünk bárdolatlanok, durvák és modortalanok. Többé nem saját útjainkat és akaratunkat követjük, hanem igyekszünk Isten akaratát teljesíteni, és szőlővesszőként Krisztusban maradni. – This Day with God, 140./old.