Házasságban vagy egyedül élni

(1Kor 6:18-20). Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. (19) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? (20) Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben!  /RÚF/

 A paráznaságtól való óvás összefüggésében hangzik el Pál kijelentése, miszerint testünk a „Szentlélek temploma” (1Kor 6:19), ÚRK) Csak a Szentlélek templomaként élhetünk szent életet. Az egyház keresztény közösség, amely különbözik a környezetétől. Ezt a Szentlélek jelenléte teszi lehetővé. 

(1Kor 7. fejezet (1-40) Amiről pedig írtatok, arra ezt válaszolom: jó a férfinak asszonyt nem érinteni. (2) A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje. (3) A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. (4) A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. (5) Ne fosszátok meg magatokat egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. 6) Ezt pedig engedményként mondom, nem parancsként. (7) Szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy. (8) A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. (9) Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni. (10) A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. (11) Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével! A férj se bocsássa el feleségét! (12) A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el! (13) És ha egy asszonynak hitetlen férje van, aki kész vele élni, ne hagyja el a férjét! (14) Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. (15) Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk. (16) Mert mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet? (17) Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is. (18) Körülmetélten hívatott el valaki? Ne tüntesse el! Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül! (19) Sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem ér semmit, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos. (20) Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott. (21) Rabszolgaként hívattál el? Ne törődj vele! Ha viszont szabaddá lehetsz, inkább élj azzal! (22) Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr felszabadítottja, hasonlóan a szabadként elhívott a Krisztus rabszolgája. (23) Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái! (24) Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. (25) A hajadonokról ugyan nincs rendelkezésem az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. (26) Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van. (27) Feleséghez vagy kötve? Ne akarj elválni! Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget! (28) De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gyötrelmük lesz a testben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. (29) Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, (30) és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak, mintha semmijük sem volna, (31) és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert a világ látható alakja elmúlik. (32) Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. (33) Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; (34) ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is; aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. (35) Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak titeket, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és teljes szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. (36) Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tisztességtelenül bánik jegyesével, és már nem tudja magát fékezni, és így érzi szükségesnek, tegye meg, amit akar, nem vétkezik: vegye feleségül. (37) Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága felett, és úgy döntött szívében, hogy jegyesét megőrzi: jól teszi. (38) Azért aki feleségül veszi jegyesét, az is jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi. (39) Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. (40) Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad, amint van. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Lelke van. /RÚF/ 

A szexualitással kapcsolatban fontos tanulságokkal találkozunk (1Korinthus 7. fejezetében). Ezt a szakaszt nagyjából két fő részre oszthatjuk: 

1) a házassággal kapcsolatos tanácsok (1Kor 7:1-24); 

2) az egyedülálló életre vonatkozó tanácsok (1Kor 7:25-40). (1Korinthus 7. fejezete) segít megérteni, hogy fontos és szükséges is beszélni a szexualitásról. 

Ám ezt a fejezetet olvasva észben kell tartanunk, hogy Pál a korinthusi gyülekezet konkrét ügyeit érintő kérdésekre válaszol. Máskülönben néhány megjegyzése arra engedne következtetni, hogy nem tartotta fontosnak a házasságot, pedig nem ez volt a helyzet.

 (1Tim 4:1-3). A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak, (2) és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, mert lelkiismeretük érzéketlenné vált. (3) Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és azok, akik megismerték az igazságot. /RÚF/; 

(1Tim 5:14). Azt akarom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást, és ne adjanak semmi alkalmat az ellenségnek a gyalázkodásra. /RÚF/; 

(Zsid 13:4). Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta, mert a paráznákat és a házasságtörőket ítéletével sújtja Isten. /RÚF/ 

Érdemes megjegyezni, hogy a „Kerüljétek a paráznaságot” (1Kor 6:18) felszólítás a Krisztussal való egyesülés (1Kor 6:17) "A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele."

... és a Szentlélek templomaként való élet közé ékelődik be.

(1Kor 6:19)Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? Van ennél jobb módja az erkölcstelenség kerülésének? Természetesen nincs! 

Az emberi szexualitás Isten teremtésének része, egy férfi és egy nő házassági kötelékén belüli élvezetre, mert egyedül ezt szentesíti a Biblia. 

Amikor Pál azt írja, hogy „Kerüljétek a paráznaságot” (1Kor 6:18), talán József történetére gondol. 

  (1Móz 39:6-18). Ezért Józsefre bízta mindenét, és semmire sem volt gondja mellette, legfeljebb csak arra, hogy megegye az ételt. Józsefnek szép termete és szép arca volt. (7) Ezek után történt, hogy Józsefre szemet vetett gazdájának felesége, és ezt mondta: Hálj velem! (8) Ő azonban ezt nem akarta, és azt felelte gazdája feleségének: Nézd, az én gazdámnak semmi gondja sincs mellettem háza dolgaira, és rám bízta mindenét. (9) Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mert te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?! (10) Bár az asszony nap mint nap ezt mondogatta Józsefnek, ő mégsem engedett neki, és nem feküdt mellé, hogy vele legyen. (11) Egy napon, mint mindig, bement József a házba a munkáját végezni. A háznép közül senki sem volt a házban. (12) Ekkor megragadta őt az asszony a ruhájánál fogva, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében, futásnak eredt, és kiszaladt. (13) Amikor az asszony látta, hogy kezében hagyta a ruháját, és kifutott, (14) összecsődítette háza népét, és ezt mondta nekik: Nézzétek, egy héber embert hozott hozzánk, és az csúffá tesz bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, de én hangosan kiáltozni kezdtem. (15) Amikor meghallotta, hogy jó hangosan kiáltozni kezdek, nálam hagyta a ruháját, futásnak eredt, és kiszaladt. (16) Az asszony magánál tartotta József ruháját, míg az ura haza nem jött. (17) Akkor neki is ugyanazt mondta: Bejött hozzám a héber szolga, akit idehoztál, hogy csúffá tegyen engem. (18) De amikor hangosan kiáltozni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kifutott. /RÚF/  

A Bibliából megtudjuk, hogy amikor Potifár felesége ajánlatot tett Józsefnek, ő „kifutott” 

(1Móz 39:18),De amikor hangosan kiáltozni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kifutott. /ÚRK/ Ezt nem kevesebb, mint négy alkalommal említi 

(1Móz 39:6-18) szakasza. A Biblia kimondottan nem írja le, de utal rá, hogy József a házasságig várt a nemi élettel. 

(1Móz 41:45). Ezután elnevezte a fáraó Józsefet Cáfenat-Panéahnak, és hozzáadta feleségül Ászenatot, Pótiferának, Ón papjának a leányát. Így lett József egész Egyiptom felügyelője. /RÚF/ 

(1Móz 41:38). A fáraó ezt mondta szolgáinak: Találhatunk-e ehhez hasonló embert, akiben isteni lélek van? /RÚF/), 

Szentlélekkel teljes férfi volt és azt akarta tenni, ami Isten szemében helyes. 

White idézet: Ha a házasulandók nem akarnak szomorú és boldogtalan érzést az esküvő után, akkor azt most kell komoly és alapos megfontolás tárgyává tenniük. A meggondolatlan lépés a legbiztosabb eszköze annak, hogy romba döntse a fiatal férfiak és nők életét. Az élet teherré és átokká válik. Senki sem tudja annyira elrontani egy nő boldogságát és hasznosságát, vagy teheti életét szívszaggató teherré, mint a saját férje. És századrésznyire sem tudja más lehűteni egy férfi reményeit és törekvéseit, megbénítani erőit és tönkretenni befolyását és kilátásait, mint a saját felesége. Sok férfi és nő az esküvő órájától számolja élete sikerét vagy kudarcát és eljövendő élete reményét. 

Szeretném az ifjúsággal megláttatni és megéreztetni az őket fenyegető bajokat, különösen a boldogtalan házasság veszélyét. 

A házasság befolyást és hatást gyakorol életedre úgy a mostani, mint az eljövendő világra. Az őszinte keresztény nem viszi véghez terveit addig, amíg meg nem győződött arról, hogy Isten helyesli-e eljárását. Nem ő választ házastársat magának, hanem érzi, Istennek kell választania számára. Ne keressük a magunk kedvét, mert Krisztus sem önmagának akart tetszeni. Nem mondom, hogy valaki vegye el azt, akit nem szeret. Ez bűn lenne. De nem szabad megengednünk az ábrándnak és érzelmi természetnek, hogy romlásba sodorjon bennünket. Az Úr egész szívünket és legmagasztosabb érzelmeinket kívánja. – Boldog otthon, 43./oldal 

Mit tegyen a keresztény, amikor nehéz helyzetbe kerül, amely kipróbálja hitének szilárdságát és elvhűségét? Jelentse ki nyíltan, követésre méltó határozottsággal: „Én lelkiismeretes keresztény vagyok. Hiszem, hogy a hét hetedik napja a szombat. Hitünk és alapelveink ellenkező irányba vezetnek, ezért nem lennénk boldogok egymással, mert ahogy igyekszem megérteni és követni Isten akaratát, mind jobban más leszek, mint a világ, és átalakulok Krisztus képmására. Ha te ezután sem látsz semmi gyönyörűséget Krisztusban, semmi vonzóerőt az igazságban, akkor te a világot szereted, amit én nem tudok szeretni. Én Isten dolgait szeretem, amit te nem tudsz szeretni. A lelki dolgokat lelkileg ítéljük meg. Lelki ítélőképesség nélkül nem láthatod meg Istennek irántam támasztott követelményeit, sem kötelességemet Mesterem iránt, akinek szolgálok, ezért úgy éreznéd, hogy elhanyagollak téged vallási kötelezettségeim kedvéért, és így nem lennél boldog. Féltékeny volnál szeretetemre, amelyet Isten iránt tanúsítok, én pedig egyedül állnék hitbeli meggyőződésemben. Ha majd a nézeteid megváltoznak, ha szíved meghajol Isten követelményei előtt, és megszereted Megváltódat, akkor megújíthatjuk kapcsolatunkat.” 

Így a hívő keresztény áldozatot hoz Krisztusért, amelyet lelkiismerete helyesel, és amely által megmutatja, hogy örök életét sokkal többre becsüli, semhogy kockáztatná annak elvesztését. Érzi, hogy jobb, ha házasság nélkül marad, semhogy érdekeit összekösse egy életre olyan személlyel, aki inkább választja a világot, mint Jézust, és őt is el akarja téríteni Krisztus keresztjétől. – Tanácsok a gyülekezeteknek, 122-123./oldal

Az erkölcstelenség ellenszere

 (1Korinthus 6:1-20). Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a hitetlenek előtt pereskedni, és nem a szentek előtt? (2) Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti a világ felett ítélkeztek, arra talán méltatlanok vagytok, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek? (3) Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban! (4) Ha tehát a mindennapi élet ügyeiben pereskedtek, akkor azokat ültetitek a bírói székbe, akik semmit sem számítanak a gyülekezet előtt? (5) Megszégyenítésül mondom nektek! Ennyire nincs közöttetek egyetlen bölcs sem, aki igazságot tudna tenni testvérei között? (6) Sőt testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt?! (7) Egyáltalán már az is nagy kudarc, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt? (8) Sőt ti okoztok sérelmet és kárt, mégpedig testvéreknek! (9) Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, (10) sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. (11) Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által. (12) Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává. (13) Az eledel a gyomorért van, a gyomor pedig az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. (14) Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. (15) Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok, akik a Krisztus tagjai, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla! (16) Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert amint az Írás mondja, „lesznek ketten egy testté”. (17) Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele. (18) Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. (19) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? (20) Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben! /RÚF/ 

 Mit mond ez rész a megszentelődés és az erkölcstelenségtől való tartózkodás közötti kapcsolatról? 

(1Thessz 4:1-8). Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek – s amint éltek is –, ebben jussatok még előbbre. (2) Hiszen tudjátok, milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében. (3) Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, (4) hogy tanuljon meg mindenki szentségben és tisztaságban élni feleségével, (5) nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent; (6) és senki ne károsítsa meg és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla. (7) Mert nem tisztátalanságra hívott el minket Isten, hanem megszentelődésre. (8) Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is rátok árasztja. /RÚF/ 

Ugyan Pál ezt másoknak írta, de az elvet széles körben, minden keresztény alkalmazhatja. Ez is elvezet azokhoz a kérdésekhez, hogy Mi történt Korinthusban? Miért volt ilyen sok probléma? Korinthusban némelyek nyilván úgy gondolták, hogy mivel az evangélium felszabadította őket, már bármit megtehetnek. Az érvelésük szerint éppúgy, amint a gyomor az eledelért van, a test a paráznaságért van, a paráznaság pedig a testért. 

(1Kor 6:13).  Az eledel a gyomorért van, a gyomor pedig az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. Pál erre azt feleli, hogy ez a keresztény szabadság félreértelmezése. A keresztény identitással összeegyeztethetetlen a szexuális életben való hűtlenség, mert az visszaélés az evangéliumi szabadsággal. 

(Róm 8:2). mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. /RÚF/; 

(Gal 5:13). Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. /RÚF/

 Isten szabaddá tett bennünket a bűntől, nem arra „szabadított fel”, hogy bűnt kövessünk el. 

(Róm 6:18, 22). Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek. (22) Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a megszentelődést, amelynek vége az örök élet. /RÚF/; 

(Róm 8:2) Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Valójában „A test… az Úrért [van], az Úr pedig a testért”.  (1Kor 6:13), /RÚF/ 

Mi Krisztushoz tartozunk (1Kor 6:15),Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? és annak, hogy kik vagyunk, szükségképpen meg kell határoznia, hogyan cselekszünk. Az egyik elválaszthatatlanul kapcsolódik a másikhoz. (1Korinthus 6.) fejezete ezt mutatja be három különböző módon. 

Először is úgy azonosítja a hívőket, hogy „megmosattatok, megszentelődtetek és megigazultatok az Úr Jézus nevében és a mi Istenünk Lelke által”. (1Kor 6:11), /ÚRK/ 

Az (1Kor 6:9-10) verseiben felsorolt bűnöknek, valamint a (1Kor 6:12-20) versekben elítélt erkölcstelenségnek nincs helye azoknak az életében, akik megtisztultak, megszentelődtek és megigazultak. Másodszor: mi „Krisztus tagjai” (1Kor 6:15) vagyunk, és ez azt jelent, hogy  Krisztussal kell egyesülnünk. (1Kor 6:17) A paráznaság ennek az egységnek a megtörése. (1Kor 6:13, 15) Aki házasságon kívüli kapcsolatra lép valakivel, azzal „egy testté” lesz. (1Kor 6:16)  A Szentlélek által Krisztussal való egységnek kell meghatároznia a keresztény etikát szexuális kérdésekben. Harmadszor pedig, testünk „a Szentlélek temploma” (1Kor 6:19-20) /ÚRK/. Csak úgy lehetünk hűségesek, szentek a nemi életünkben, ha a Szentlélek által bensőséges kapcsolatban vagyunk Krisztussal. Pál másutt arra utalva, hogy testünk a Szentlélek temploma, ezt kéri: „szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul” (Róm 12:1), /ÚRK/ 

Gondoljunk csak bele, mennyi rombolást okozott a paráznaság az emberiség életében! Mindezek alapján milyen fontos kérdésnek tartsák ezt a keresztények?

White idézet: Ez az üzenet minden gyülekezetünket érdekli. A legjobban akkor használod hallószerved, ha nem másra, hanem Isten hangjának figyelmes hallgatására fordítod, mely Igéjében szól hozzád. A győzők számára gazdag és bőséges ígéret van benne. Nem elég a harcmezőre lépni, hanem mindvégig küzdeni is kell. Nem szabad ismernünk a megadást. A hitnek szép harcát a legvégéig meg kell küzdenünk. Dicső győzelmet csak a győzőnek ígértek. „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.” (Jel 2:7) A megváltás munkája folytán sokkal több történik, mint csupán annak visszaállítása, ami Ádám bűnbeesésekor elveszett. Aki a trónon ül, ezt mondja: „Ímé, mindent újjá teszek.” (Jel 21:5)

Figyeljük meg magunkat közelről és kritikusan. Mikor megszegtük keresztségi fogadalmunkat, nem az eskünket szegtük-e meg? Meghaltunk-e a világnak és élünk-e Krisztusnak? Keressük-e az odafentvalókat, ahol Jézus az Isten jobbján ül? Tart-e a horgonykötél, mely az örök Sziklához köt minket? Sodor-e minket az ár a pusztulás felé? Nem kellene-e nekifeszülnünk, hogy felfelé haladjunk az árral szemben. Ne habozzunk tovább, hanem használjuk teljes erőnkből az evezőnket, és tegyük meg legközelebbi munkánkat, mert egyébként reménytelen hajóroncsok leszünk. 

A mi dolgunk, hogy ismerjük fel bukásainkat és bűneinket, melyek sötétséget és lelki erőtlenséget okoznak, és kioltják első szeretetünket. Nem világiasság ez? Nem önzés ez? Az önhittség szeretete ez? Az elsőségért való küzdelem? A túlságosan aktív érzékiségünk? A nikolaiták bűne, mely Isten kegyelmét bujaságra fordította? Nem éltünk-e rosszul, nem éltünk-e vissza a nagy világossággal, az alkalmakkal és kiváltságokkal a bölcsességre és vallásos ismeretre való önelégült hivatkozással, miközben életünk és jellemünk következetlen? Bármi is legyen az, amit addig dédelgettél és ápoltál, amíg megerősödött és uralma alá hajtott, határozott erőfeszítést kell tenned legyőzésére, különben elveszel. – A Szentlélek eljő reátok, 361./oldal 

Láttam, hogy az utolsó napok veszélyeinek közepette élünk. A törvénytelenség elterjedésével a szeretet sok emberben meghidegül. Krisztus úgynevezett követőit… a népszerű bűnök veszélyeztetik, és eltávolodnak Istentől. Nem kellene ilyen befolyásnak engedniük. E hanyatlás oka az, hogy ők nem tartják távol magukat ezektől a bűnöktől. Szeretetük kihűl a bűn szaporodása miatt, és ez azt bizonyítja, hogy valamilyen módon ők maguk is részesei ennek a törvénytelenségnek, máskülönben szeretetük Isten iránt, és lelkesedésük a munkájáért nem szenvedne ilyen kárt. 

Egy szörnyű jelenetet láttam a világ állapotáról. Az erkölcstelenség mindenhol jelen van. A szabados viselkedés meghatározó bűne ennek a századnak. A kicsapongás még soha nem emelte fel a fejét ilyen arcátlanul. Mintha egyesek el lennének kábítva, azok pedig, akik szeretik az igazságot, mintha elveszítették volna bátorságukat a bűnök ereje és terjedése láttán. Az elharapózó törvénytelenség nem csak a hitetleneket és a gúnyolódókat érinti. Pedig jó lenne, ha ez történne, de sajnos nem így van. 

Minden kereszténynek meg kell tanulnia kordában tartani a szenvedélyeit, és elvek szerint élni… 

Isten olyan testet bízott rátok, amelyet a legjobb körülmények között kell fenntartanotok munkája és megdicsőítése érdekében. – Krisztusi élet, 150./oldal (máj. 15.) 

Az egyház identitásának (azonosulás, vagy közösséghez való tartozás) védelme

(1Korinthus 5:1-13). Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő: hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. (2) Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna, és eltávolítottátok volna magatok közül azt, aki ilyen dolgot cselekedett. (3) Mert én, aki testben távol vagyok, de lélekben jelen, mint jelenlevő már ítéltem afelett, aki így cselekedett. (4) Úgy ítéltem, hogy miután az Úr Jézus nevében összegyűltünk, ti és az én lelkem, a mi Urunk Jézus hatalmával, (5) átadjuk az ilyet a Sátánnak teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. (6) Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? (7) Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott. (8) Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával. (9) Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. (10) De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. (11) Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek! (12) Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? (13) A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül! /RÚF/ 

(1Kor 6:1-20). Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a hitetlenek előtt pereskedni, és nem a szentek előtt? (2) Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti a világ felett ítélkeztek, arra talán méltatlanok vagytok, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek? (3) Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban! (4) Ha tehát a mindennapi élet ügyeiben pereskedtek, akkor azokat ültetitek a bírói székbe, akik semmit sem számítanak a gyülekezet előtt? (5) Megszégyenítésül mondom nektek! Ennyire nincs közöttetek egyetlen bölcs sem, aki igazságot tudna tenni testvérei között? (6) Sőt testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt?! (7) Egyáltalán már az is nagy kudarc, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt? (8) Sőt ti okoztok sérelmet és kárt, mégpedig testvéreknek! (9) Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, (10) sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. (11) Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által. (12) Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává. (13) Az eledel a gyomorért van, a gyomor pedig az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. (14) Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. (15) Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok, akik a Krisztus tagjai, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla! (16) Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert amint az Írás mondja, „lesznek ketten egy testté”. (17) Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele. (18) Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. (19) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? (20) Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben! /RÚF/ 

 (1Kor 6:1-11) verseiben Pál tovább taglalja, hogyan foglalkozzanak a keresztények az egyháztagok eseteivel. 

(1Kor 6:1) versében a görög pragma szó fordítása: „dolog” (KAR), „ügy” (RÚF, ÚRK) Fontos megjegyezni, hogy (1Kor 6:1-11) szakasza nem büntetőjogi esetre vonatkozik. 

(Róm 13:1-5). Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett. (2) Aki tehát nem engedelmeskedik a hatalomnak, az Isten rendelkezésével fordul szembe; akik pedig szembefordulnak vele, azok maguknak köszönhetik ítéletüket. (3) Mert nem a jó cselekedet miatt kell félni az elöljáróktól, hanem a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle, (4) mert Isten szolgája ő neked a jó elősegítésére. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi. (5) Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is /RÚF/

  Pál verseiben megerősíti a polgári törvényszékek fennhatóságát büntetőjogi esetekben. Az apostol a nemi erkölcs körébe tartozó eset után a pereskedés kérdésére tér rá, amint Mózes is tette verseiben.

(5Móz 22:22-24). Ha rajtakapnak valakit, hogy férjes asszonnyal hál, mindkettőjüknek meg kell halniuk: a férfinak is, aki az asszonnyal hált, meg az asszonynak is. Így takarítsd ki a gonoszt Izráelből! (23) Ha valaki a városban találkozik egy jegyben járó szűz leánnyal, és vele hál, (24) vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak a kapujába, és kövezzétek őket halálra! A lányt azért, mert nem kiáltott segítségért a városban, a férfit pedig azért, mert erőszakot követett el felebarátja asszonyán. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! /RÚF/

  Ez is mutatja, hogy mennyire a Szentírás alapján kezelte a gyülekezeti problémákat. 

(1Kor 6:1-11) szakasza az erkölcstelenség körébe tartozó esetek (1Korinthus 5. fejezet) és (1Kor 6:12-20) között jelenik meg, ami azt sejtetheti, hogy az „ügy” (1Kor 6:1) versében szintén erkölcstelenséggel kapcsolatos. Nem tudjuk biztosan, hogy mi volt, egy kisebb, polgári törvénybe ütköző eset, mint pl. tulajdonjogi vita, vagy erkölcsi kérdés. 

Bármiről volt is szó, Pál nem örült annak, hogy a gyülekezeti tagok polgári bíróságra mentek vele. Vajon nem oldhatták volna meg maguk között keresztény testvérekként, ahelyett, hogy „a hitetlenek” elé vigyék az ügyet? (1Kor 6:1), /ÚRK/ 

Az is meglehet, ahogy egyesek feltételezik, hogy (1Kor 6:1) versében a két perlekedő fél az apa és a fia, akiknek az ügyére (1Kor 5:1) verse utal. Azonban nem kell ezt pontosan tudnunk ahhoz, hogy megértsük a lényeget. Pál fontosnak tartotta, hogy a kívülállók milyennek látják az egyházat, mint keresztény közösséget. A keresztények ne teregessék ki a szennyesüket a kívülállók előtt (1Kor 6:6), és a saját dolgaikban hozandó ítéletért ne forduljanak világi hatóságokhoz. A római világban általában a magasabb rangúaknak, a gazdagoknak, a politikusoknak kedveztek. A keresztényeknek viszont krisztusi módon kell ítélkezniük, ezzel is megkülönböztetve magukat a világi mintától. 

White idézet: A mennyei természet részeseiként minden tekintetben Istent kell dicsőítenetek, mert meg kell bizonyosodnotok arról, hogy bűneitek bocsánatot nyertek, ami az isteni szeretet bizonyítéka is egyben. Ámde a tapasztalatainkban nincs jelen az az öröm, aminek lenni kellene. Krisztus azt mondja, hogy ha Ő bennünk lakozik, akkor a mi örömünk teljes. Legyünk tehát részesei a mennyei természetnek, hiszen megszabadultunk a világi kívánságokban rejlő romlástól. Ne gyalázzuk Krisztust következetlen élettel, földi és testi gyönyörökkel. Emelkedjünk a világot megfertőző légkör fölé, és éljünk az Isteni sugallat szerint. Táplálkozzunk az élet kenyerével. 

Krisztus kijelentette, hogy ha az Ő testét esszük és a vérét isszuk, akkor örök életünk lesz. Igéje számunkra olyan, mint az élet fájának levelei, ha elfogadjuk Krisztust személyes Megváltónknak. Ha a mennyből alászálló kenyeret fogyasztjuk, élő kapcsolatunk lesz Istennel. Akkor az örök élet beköltözik az életünkbe. Angyalseregek jelenlétében fogunk élni, és angyalok őrködnek fölöttünk. 

Isten szeret bennünket, mi azonban nem értékeljük ezt a szeretetet. Elveszítjük a lelkiséget. Az Úr annak elismerését várja el tőlünk, hogy minden emberi lény az Ő tulajdona, és neki elvárásai vannak. A magáénak tart bennünket, hiszen áron vásárolt meg. „Nem a magatokéi vagytok… dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” Megteszed ezt? Hittel fogsz imádkozni? Dicsőíteni fogod Krisztust a hiteddel? – Lift Him Up, 109./oldal 

Azon gondolkodom, hogy mennyire nem értékeljük Isten Igéjének az egymással ápolt kapcsolatokra vonatkozó határozott kijelentéseit. Az emberi szívben lakozó önzés arra késztet, hogy magunkra összpontosítsunk; és még azoknál is, akik látszólag szoros kapcsolatban állnak Istennel, néha fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy csak magukra gondolnak, és nem veszik észre mások szükségleteit. Az emberiség nagy hálózatában össze vagyunk kapcsolva egymással, és a kapcsolatainkban is krisztusi lelkületre kell törekednünk. Ha becsukod a szemed a szükségben levők és a veszendők előtt, ha a közönyöd vagy önzésed miatt nem figyelmezteted a bűnöst, te magad kísérted meg őt, hogy ezt mondja: „Senki sem törődik az én lelkemmel.” Ezzel viszont Istent gyalázod és az Ő művére hozol szégyent. A legszentebb hittel kell építenünk egymást. 

Ha nincs közöttünk tökéletes összhang, akkor nem lenne szabad úgy éreznünk, hogy ez nem a mi hibánk. Ha mások gondolatai és érzelmei nem egyeznek meg a mienkkel, nem kellene azt hinnünk, hogy mindenki más téved, és csak nekünk van igazunk. Szüntelen a helyes úton kell tartanunk az elménket, hogy ezzel is válaszoljunk Krisztus imájára. (Jn 17:21-23). hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. (22) Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: (23) én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél. /RÚF/

 Meg kell ismernünk az igát, amit Krisztus elrendelt hordozás végett, jóságot, szeretetet és érdeklődést kell tanúsítanunk hittestvérünk irányába. Mindennapi cselekedeteinket vezérelje a szeretet. A hit és a szeretet tűzben megpróbált arany. Ha látjuk, hogy valaki vétkezik, ne hagyjuk szó nélkül, hanem próbáljuk kivezetni őt a sötétségből a világosságra. Törődjünk mások érdekeivel éppen úgy, ahogy a magunkéval. Nem értékeljük úgy az emberi lelkeket, ahogy kellene. Egyesüljünk testvéri szeretetben, legyünk elnézőek, hosszútűrők és szelídek mások vétkeivel, és igyekezzünk egymás terhét hordozni. (Eféz 5:1-2). Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, (2) és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként. /RÚF/ – This Day with God,