Az ihletéssel a Szentlélek segít az igaz prófétáknak

A Biblián kívül sok könyvet írtak a korszakok folyamán, amelyek még ma is megvannak, a Bibliát azonban Isten Igéjének tartjuk. Mi különíti el minden egyéb írástól? 

(2Tim 3:15-17). mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. (16) A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; (17) hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen. /RÚF/

(2Tim 3:16) versének legjobb fordítását illetően van némi vita a bibliafordítók között, de a legtöbben hasonlóan értelmezik ezt a szakaszt, hangsúlyozva, hogy az egész Biblia Istentől ered. 

(2Pt 1:19-21). Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. (20) Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, (21) mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek. /RÚF/ 

Egy bibliakommentátor magyarázata szerint „valószínűbbnek tűnik, hogy Pál itt a Szentírás egészére gondol, és azt mondja: az egész Szentírás »hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre«, és nem arra utal, hogy minden egyes szentírási szakasz ilyen módon használ” (G. W. Knight III: The Pastoral Epistles: A Commentary on the Greek Text. Grand Rapids, MI, 1992, Eerdmans, 445./old.) 

Mégis hogyan értsük az inspiráció folyamatát, ami által létrejött a Biblia? Az ihletéssel a Szentlélek segít az igaz prófétáknak, hogy megbízható módon tudják közölni az isteni üzeneteket. Ezt a segítséget nemcsak az üzenetek fogadásakor adja, hanem akkor is, amikor a próféták világosan közvetítik az üzeneteket az embereknek. 

Isten üzenetei álmokban és látomásokban érkeznek. 

(4Móz 12:6). Az Úr ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az Úrnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá. /RÚF/; 

(Jak 1:17). minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. /RÚF/ 

(Ézs 6:1, 8). Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, amint egy trónon ült. Magasztos volt és felséges; palástja betöltötte a templomot. (8) Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! /RÚF/

 Isten felhasznál még szemtanúkat, 

(1Jn 1:1-3). Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. (2) Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. (3) Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. /RÚF/

 a Lélektől indított történelmi kutatómunkát 

(Lk 1:1-3). Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy írásba foglalják a közöttünk beteljesedett eseményeket úgy, (2) amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: (3) magam is jónak láttam, hogy miután elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam, szép rendben megírjam neked, nagyra becsült Teofilosz, /RÚF/

 és tőle jövő gondolatokat. 

(2Pt 1:21) mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek. /RÚF/

Bármilyen eszközt is alkalmaz éppen a Szentlélek, a próféták és a bibliai írók a közlendő igazság objektív, nem pedig szubjektív üzeneteit kapják. Ezért van az, hogy az Úr hírnökeinek nem szabad változtatni Isten üzenetein vagy bármilyen módon elferdíteni azokat, még ha a saját szavaikkal szólnak is. 

A prófétai üzeneteket az eredeti közönségnek szóban 

(2Pt 1:19-21), Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. (20) Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, (21) mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek. /RÚF/ 

vagy írásban lehetett átadni,

(Jn 20:30-31). Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. (31) Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében. /RÚF/

 vagy dramatizált formában. 

(Ez 4:1-8). Te pedig, emberfia, fogj egy téglát, tedd magad elé, és véss rá egy várost: Jeruzsálemet! (2) Vedd ostrom alá, építs vele szemben ostromgépeket, emelj sáncot, állíts fel táborokat, helyezz el körülötte faltörő kosokat! (3) Azután fogj egy vas sütőlapot, tedd oda mint egy vasfalat magad és a város közé, és szegezd rá a tekintetedet: így legyen ostrom alatt, így ostromold! Intő jel ez Izráel házának. (4) Azután feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra Izráel házának a büntetését! Addig kell elszenvedned büntetésüket, ahány napig így fekszel. (5) Napokban kifejezve adtam meg büntetésük éveit: háromszázkilencven nap. Így szenvedd el Izráel házának büntetését! (6) Ha ezt letöltötted, másodszor feküdj a jobb oldaladra, és szenvedd el Júda házának a büntetését negyven napig. Egy-egy évet egy-egy napban adtam meg. (7) Szegezd tekintetedet Jeruzsálem ostromára, tűrd fel ruhád ujját, és prófétálj ellene! (8) Megkötözlek, és nem fordulhatsz egyik oldaladról a másikra, míg le nem telnek ostromod napjai. /RÚF/ 

Bár marad még számos kérdés a Biblia ihletésével vagy általában az inspiráció működésével kapcsolatban, de miért különösen fontos, hogy bízzunk Isten ihletett Igéjében, még ha nem is értjük teljesen megírásának folyamatát? 

White idézet: Minden értelmes lény első és legfontosabb kötelessége, hogy megtudja a Szentírásból, mi az igazság. Az igazságot ismerve pedig a világosságban kell járnia, és mindenkit példája követésére kell buzdítania. Nap mint nap szorgalmasan kell kutatnunk a Bibliát, minden gondolatot mérlegelve, és igét igével összevetve. Isten segítségével nekünk kell kialakítanunk nézeteinket, mint ahogy életünkért is saját magunk vagyunk felelősek Isten előtt. 

Számos művelt ember a Biblia legvilágosabb igazságait valószínűtlennek és homályosnak tünteti fel. Nagy bölcsességet színlelve azt tanítják, hogy a Szentírásnak van egy misztikus, titokzatos, lelki jelentése, amelyet nem lehet megfejteni. Ezek az emberek hamis tanítók. Nekik mondja Jézus: „Nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát.” (Mk 12:24) A Bibliát szó szerint kell érteni, amikor nem szimbólumokban vagy képekben, hanem világosan beszél. Krisztus ezt ígérte: „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról.” (Jn 7:17) Ha az emberek szó szerint vennék a Bibliát, ha nem volnának hamis tanítók, akik félrevezetik és elbizonytalanítják őket, akkor olyan munkát lehetne végezni, ami megörvendezteti az angyalokat, és Krisztus nyájába tévelygők ezrei jönnének. 

Amikor a Szentírást kutatjuk, összpontosítsuk rá minden figyelmünket, és igyekezzünk megérteni, amennyire Isten mélységes dolgait halandó ember felfoghatja! De ne felejtsük el, hogy az igazi tanulót a gyermek formálhatósága és alázatossága jellemzi! A szentírási problémákat nem lehet a filozofikus problémák leküzdéséhez alkalmazott módszerekkel megoldani. A Biblia kutatásához nem szabad azzal a magabiztossággal fogni, ahogy sokan a tudományos kérdéseket vizsgálják; hanem imádkozva, Istenre támaszkodva, akaratának megismerésére igazán vágyakozva. Alázatos és tanulékony lelkülettel kell a nagy VAGYOK-tól tanulnunk, nehogy a gonosz angyalok elhomályosítsák értelmünket, és szívünket keménnyé, érzéketlenné tegyék az igazság iránt. – A nagy küzdelem, 598-599./old. 

A természet és a kinyilatkoztatás egyaránt bizonyságot tesz Isten szeretetéről. Mennyei Atyánk kútforrása az életnek, a bölcsességnek és az örömnek. Tekintsünk csak a természet csodálatos és fenséges műveire; gondoljunk arra, mily nagyszerűen alkalmazkodnak nemcsak az ember, hanem minden élőlény szükségleteihez! A napfény és az eső, mely felüdíti és megtermékenyíti a földet; a hegyek, a völgyek és a tengerek, mind az Alkotó szeretetéről beszélnek. Isten az, aki teremtményeinek kielégíti mindennapi szükségleteit! … 

„Isten a szeretet” – ezt hirdeti minden virág és minden egyes fűszál! A madarak zengő éneküket hallatják, a gyengéd virágok tökéletes szépségükben kellemes illatukkal töltik be a léget, az erdő magas fái üde zöld, dús lombozatukkal – mind-mind hangos bizonyítékai Isten szeretetteljes atyai gondoskodásának és vágyának, hogy gyermekeit boldoggá tegye. 

Isten lénye Igéjében nyilatkozik meg. Amikor Mózes kérte: „…mutasd meg nékem a te dicsőségedet” (2Móz 33:18), az Úr így válaszolt: „Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el…” (2Móz 33:19) Ez az Ő dicsősége. „És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezer íziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt.” (2Móz 34:6-7) Jónás hasonló szavakkal juttatta kifejezésre érzelmeit, mondván: „Tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú.” (Jón 4:2) – Jézushoz vezető út, 9-10./old. 

Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadásának súlya

Újszövetségben Jézus kereszthalála és feltámadása nem csupán két történelmi esemény, hanem a teljes emberi történelem és a megváltás abszolút középpontja. Ez az a két elválaszthatatlan pillanat, amely mindent megváltoztatott, és amelyeknek a valódi súlyát az apostolok is csak a Szentlélek eljövetele után értették meg teljesen.

A két esemény értelmezés súlya a következő alapigazságokban rejlik:

 1. A kereszthalál súlya: A helyettesítő áldozat és a kibékülés

A kereszten nem egyszerűen egy ártatlan ember kivégzése történt, hanem egy kozmikus horderejű esemény:

• Isten igazságossága és kegyelme találkozott: A bibliai tanítás szerint a bűn zsoldja a halál. Isten igazságos, ezért a bűnt nem hagyhatja büntetés nélkül. Ugyanakkor szeretetteljes is, ezért Jézusban önmagára vállalta a büntetést.
• Helyettesítő áldozat: Jézus a „Bárány”, aki a világ bűneit hordozza. Az emberiség helyett és nevében halt meg, kifizetve a bűn adósságát.
• A kárpit kettéhasadása: Halálának pillanatában a jeruzsálemi templom szentélyének kárpitja felülről lefelé kettéhasadt. Ez azt szimbolizálta, hogy a bűn által emelt fal leomlott: a kereszthalál által a hétköznapi ember számára is közvetlen, szabad út nyílt Istenhez.

2. A feltámadás súlya: A végső győzelem és az új teremtés

Ha Jézus csak meghalt volna, a kereszténység egy lett volna a korszak tragikus messiási mozgalmai közül. A feltámadás az az esemény, amely hitelesítette Jézus minden szavát:

• Győzelem a halál és a sátán felett: A feltámadással Jézus megtörte a halál egyeduralmát. Megmutatta, hogy a gonoszság, a gyűlölet és a halál nem a végső szó, az élet diadalmaskodott.
• Jézus identitásának pecsétje: A feltámadás a végső bizonyítéka annak, hogy Jézus valóban az volt, akinek mondta magát: Isten Fia. Pál apostol ezt radikálisan fogalmazza meg: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek” (1Kor 15:17).
• Az új teremtés kezdete: Jézus feltámadott teste nem csupán egy újraélesztett hulla volt (mint Lázár), hanem egy megdicsőült, romolhatatlan test. Ő lett az „első zsenge”, ami garantálja, hogy a hívők is fel fognak támadni a halálból az idők végén.

Hogyan változott meg az apostolok látásmódja?

Mielőtt a Szentlélek megvilágosította volna őket, az apostolok számára a kereszt a teljes kudarcot és a gyászt jelentette (elmenekültek, bezárkóztak félelmükben). A feltámadás és Pünkösd után viszont megértették a „miértet”.

Rájöttek, hogy a kereszt nem vereség volt, hanem a legnagyobb győzelem, a feltámadás pedig az a robbanásszerű erő, amely elindította az egyházat, és amelyért azután az életüket is készek voltak odaadni.

Miért olyan fontos Istennek, hogy szóljon hozzánk?

 (Zsid 1:1-2). Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, (2) ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. /RÚF/ 

Milyen mondanivalója van a világmindenség Teremtőjének számunkra? Miért kommunikál velünk? 

Azért, mert bűnbe süllyedt emberek vagyunk, bűnös világban élünk, halál, szenvedés, megpróbáltatás vár ránk. Isten tehát szól hozzánk, mert szeretné, ha tudnánk, miért vagyunk itt, miért alakulnak annyira rosszul a dolgok, de mindennek ellenére miért reménykedhetünk a szeretetében. 

Az általános kinyilatkoztatás, ahogy a természet világában látjuk, ékesen szól Isten végtelen hatalmáról és gondoskodó szeretetéről. Dávid király kijelentette:

  „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat”. (Zsolt 19:2) 

Pál apostol hozzátette: „Mert ami benne láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva alkotásaiból megérthető és meglátható. Nincs tehát mentség számukra” (Róm 1:20), /ÚRK/ 

Ámulva gondolkodhatunk Isten helyreállító hatalmáról is, ami megnyilvánul világunkban a gyógyulás titokzatos folyamatában. „Isten gyógyító ereje hatja át az egész természetet. Ha egy fát megvágnak, egy embert megsebesítenek vagy eltörik egy csontja, a szervezet azonnal megkezdi a sérülés helyreállítását. Sőt, mielőtt a szükség léteznék, a gyógyító tényezők már készenlétben állnak, és mihelyst megsérül egy testrészünk, minden erő hozzálát a helyreállítás munkájához” (Ellen G. White: Előtted az élet – Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó, 111./old.) 

Valóban csodálatos a természet világa, sokat tanulhatunk általa, ugyanakkor nemcsak Isten hatalmát és szeretetét mutatja, hanem a gonoszság jelenlétét is.  – fényében érthető igazán.

(1Móz 3:14-19). Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden vadállat között: hasadon járj, és port egyél egész életedben! (15) Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. (16) Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. (17) Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! (18) Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! (19) Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! /RÚF/; Mt 13:24-30. Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. (25) De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. (26) Amikor a vetés szárba szökkent, és kezdett kalászt hozni, látható lett a konkoly is. (27) A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Honnan került hát bele a konkoly? (28) Ő pedig így felelt: Valamelyik ellenségem tette ezt! A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk, és összeszedjük a konkolyt? (29) Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. (30) Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és majd az aratás idején szólok az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe! /RÚF/] Ez a vegyes üzenet csak Isten külön kinyilatkoztatása – Jézus Krisztus, Isten testté lett Igéje és a Biblia, Isten írott Igéje, amely bizonyságot tesz róla (Jn 5:39. Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, /RÚF/

  A Szentírás Isten üzeneteinek ihletett feljegyzése, amelyeket a korszakokon át minden embernek küld. Ezekből értesülünk a világ teremtéséről, a tragikus bukásról, Isten hatalmas megváltási tervéről, valamint a Föld bolygó végső helyreállításáról. Néhány bibliai beszámoló talán rövid és nem terjed ki mindenre, de mindig megbízhatók, mivel Isten szól belőlük hozzánk. 

 (2Tim 3:16-17). A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; (17) hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen. /RÚF/; 

(2Pt 1:19-21). hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. (20) Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén megjelent tiértetek, (21) akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen. /RÚF/ 

White idézet: Amikor beismerjük, hogy a Biblia nagy igazságait nem vagyunk képesek teljesen felfogni, egyúttal beismerjük, hogy véges elménk gyenge az örök, végtelen igazságok megértéséhez; beismerjük, hogy mi, emberek, korlátolt emberi ismereteinkkel a Mindenható terveit nem tudjuk megérteni. 

A kételkedők és hitetlenek csak azért vetik el Isten Igéjét, mert nem tudják teljesen megfejteni; de még, akik vallják, hogy hiszik a Szentírást, azok sincsenek túl e tekintetben minden veszélyen. Az apostol mondja: „Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon.” (Zsid 3:12) Jól cselekszünk, ha a Szentírás minden egyes pontját tüzetesen tanulmányozzuk, és kutatjuk Isten mélységeit. (1Kor 2:10. Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. /RÚF/) amennyiben a Bibliában nyilvánvalóak. Ugyanis a „titkok az Úréi, ami Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mindörökké…” (5Móz 29:29) Sátánnak azonban érdeke, hogy kutató szellemi erőinket megrontsa, összezavarja. A bibliai igazságok vizsgálatához hozzávegyül egy kis büszkeség is, úgy, hogy az emberek türelmüket és kedvüket veszítik, ha a Szentírás minden egyes helyét megelégedésükre nem tudják kimagyarázni. Igen megalázónak tartják beismerni azt, hogy az ihletett Igét nem értik teljesen. Nem tudnak türelmesen várni, míg Isten jónak látja, hogy kinyilatkoztassa nekik igazságát. Azt hiszik, hogy tehetetlen, emberi bölcsességük elégséges a Szentírás megértéséhez, s mivel erre nem képesek, nyíltan tagadják tekintélyét, hatalmát. Isten mondja: „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim… Mert… magasabbak az én útaim útaitoknál…” (Ésa 55:8-9) Igaz, hogy sok elméletről és tanról általában azt hiszik, hogy a Bibliából származik, pedig nem alapul a Szentírás tanításain; a valóság az, hogy szöges ellentétben állnak az ihletett kijelentésekkel. Ezek a dolgok okozták számos ember kétkedését és tévelygését. De ezekért a hamis tanokért nem vádolhatjuk a Bibliát, hanem csakis az emberi ferdítéseket. 

Ha a teremtett lényeknek lehetséges volna tökéletes ismeretet szerezni Istenről és műveiről, akkor ezen pontot elérve, többé nem volna számukra újabb terület a kutatásra, többé nem növekedhetnének az igazságban, nem fejlődhetne értelmük és szívük. Isten többé nem lenne a legtökéletesebb lény, és az ember, ha a tudás és megismerés legmagasabb fokát elérte, többé nem juthatna feljebb. Adjunk hálát Istennek, hogy ez nem így van! Isten végtelen; benne van a „bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve”. (Kol 2:3) Még ha az örökkévalóságon át kutatnak is az emberek, akkor sem lesznek képesek kimeríteni hatalmának, bölcsességének és jóságának gazdagságát. Isten szándéka, hogy Igéjének igazsága már ebben az életben is mindjobban feltáruljon népe előtt. Ezt a tudást csak egyetlen úton-módon szerezhetjük meg: ha a Szentlélek érteti meg velünk, aki ihlette az Írásokat. „Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke”, „mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.” (1Kor 2:11, 10) Az Üdvözítő megígérte tanítványainak és követőinek: „De mikor eljő… az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra…, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.” (Jn 16:13-14) – Jézushoz vezető út, 108-109./old.