„Megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg.” (Ésa 53,5)
– Isten ellenségeskedést támaszt a bűnnel szemben minden egyes ember lelkében, és szövetséget kínál nekünk a szabadságunkért folytatott harcban. Hogy ez az ellenségeskedés kinek az életében mennyire teljesedik ki, az rajtunk múlik.
– Ez az ellenségeskedés a jövendölés szerint akkor érte el a tetőpontját, amikor Isten Fia emberré lett, követte a bukott angyalt az általa uralt világba, hogy emberként, kiszolgáltatottan folytassa vele azt a harcot, amely a mennyben kezdődött.
– Az egyes emberen túl Isten egy népet is elhívott mind az Ó-, mind az Újszövetségben, hogy ismeretét és az evangéliumot terjessze.
– A választott nép számára adott szertartási rend a megváltás, a helyettes áldozat hatalmas eszméjét volt hivatva szemléletessé tenni, és ezzel a Krisztus helyettes áldozatát megelőző korokban a bűnösnek reménységet adni.
– Isten Fiának áldozata a csaló leleplezésén túl arra is alkalmas, hogy bennünket, bűntől beteg embereket meggyógyítson: „az Ő sebeivel gyógyultunk meg”. A bűn okozta szenvedését és küzdelmét szemlélve elborzadunk és visszariadunk a rossztól.
Isten tehát olyan eszközökkel él, amelyek alkalmasak lehetnek a lélek, a gondolkodás, a felelősségérzet, az erkölcsi értékítélet befolyásolására, és ezzel arra, hogy a teremtmény önként, meggyőződésből hagyjon fel a rosszal és álljon az igazság oldalára.
„Mivel Isten csak szeretetből fakadó szolgálatot fogadhat el, teremtményei engedelmességének arra a meggyőződésre kell épülnie, hogy Isten jó és igazságos. Mivel a menny és a többi világ lakói akkor még nem ismerték a bűn jellegét és következményeit, nem látták volna meg Isten igazságos és irgalmas voltát, ha Sátánt elpusztítja. Ha Sátán azonnal megszűnik létezni, Istent inkább félelemből szolgálták volna, mint szeretetből. A csaló befolyása nem szűnt volna meg teljesen, és nem semmisül meg egészen a lázadás szelleme. A bűnnek be kellett érnie…” (Ellen G. White: A nagy küzdelem, A bűn eredete c. fej.)
„Nagy kegyelmében, isteni jellemének megfelelően Isten hosszú tűrő volt Lucifer iránt. A zúgolódás és elégedetlenség szelleme mindaddig ismeretlen volt a mennyben – új volt, különös, titokzatos és rejtélyes. Eleinte maga Lucifer sem volt tisztában érzései valódi természetével. Egy ideig félt kifejezésre juttatni gondolatait és elképzeléseit. Mégsem hessegette el őket magától. Nem látta, hogy milyen irányba sodródik. Tévedéséről azonban olyan erőfeszítésekkel próbálták meggyőzni, amelyeket csak a végtelen szeretet és bölcsesség volt képes kigondolni. (…)
Isten csak az igazsággal és igazságossággal összeegyeztethető eszközöket alkalmazhatott. Sátán viszont olyanokat is, amelyeket Isten sohasem – hízelgést és csalást. Meg akarta hamisítani Isten szavát, és hamis színben tüntette fel kormányzásának elveit, azt állítva, hogy Isten nem volt igazságos, amikor törvényeket szabott az angyaloknak, amikor pedig hódolatot és engedelmességet követelt teremtményeitől, azzal csupán önmaga felmagasztalására törekedett. E rágalmak miatt kell bemutatni a menny és minden világ lakói előtt, hogy Isten kormányzása igazságos, törvénye tökéletes. Sátán azt a látszatot keltette, hogy ő a világegyetem javát igyekszik előmozdítani. Mindenkinek meg kell ismernie a bitorló igazi jellemét és valódi céljait. Időre van szükség, hogy gonosz tetteivel leleplezze magát.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 1. fej.)
„Sátánnak alaposabban ki kellett bontakoztatnia elveit, hogy az Isten kormányzása elleni vádját igazi megvilágításban lássa minden teremtett lény, s a Teremtő igazságossága, irgalma és törvényének változhatatlansága örökre vitán felül álljon. Az egész világegyetem érdekében van szükség erre. Sátán lázadása tanulságul szolgál a világegyetem számára az egymást követő századok során: örök bizonyságul a bűn jellegéről és borzalmas következményeiről. A sátáni elv megvalósulása, az emberekre és angyalokra gyakorolt hatása mutatja, mi következik Isten tekintélyének elvetéséből. Nyilvánvalóvá lesz, hogy Isten kormányzatának és törvényének létével fonódik össze minden teremtmény jóléte. A lázadás szörnyű emléke örök időkön át védeni fogja a szent lényeket a törvényszegés természetének fel nem ismerésétől, a bűn elkövetésétől és a büntetéstől.” (Ellen G. White: A nagy küzdelem, A bűn eredete c. fej.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése