Megváltó Személye Ésa 7,13–14
„Akkor mondta a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! Hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok? Ezért ad jelt néktek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek.”
Mt 1,20–23 „Amikor pedig [József] ezeket magában elgondolja, íme az Úrnak angyala álomban megjelent néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogadtatott, a Szentlélektől van az. Szül pedig fiat, és nevezd annak nedvét Jézusnak, mert õ szabadítja meg az õ népét annak bûneibõl. Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.”
(A héber Immánuel név betű szerint a következőt jelenti: immánu = közöttünk, velünk; él = Isten; tehát „velünk vagy közöttünk az Isten”. Fontos kérdés: ki lesz a „jel”, az anya vagy a fiú?
A próféciában a hangsúly a gyermek Immánuel (= velünk az Isten) nevén van. Õ a kegyelmi jel. Máté evangéliuma 1,22– 23 Jézusra alkalmazza ezt a jövendölést. A hangsúly nem azon van, hogy a „szűz” szül. Nem ez volt az a jel, amire Isten az emberek figyelmét irányítani akarta. Mária mellé rendelte Józsefet, aki a vőlegénye volt, és hite nem volt kisebb, mint Máriáé, mert elfogadta Isten szavát. Isten ezáltal mintegy elrejtette Jézus csodálatos születését az emberek szeme elől. Nem a szűztől születés tényével akarta meggyőzni az embereket arról, hogy Jézus a Messiás. Senkit sem szólított fel arra, hogy ebben higgyenek. A születendő gyermek volt a jel és a csoda, akinek a neve „Immánuel”, aki Isten és ember, s akinek a személyében velünk, közöttünk van az Isten. Az Õ isteni-emberi személye titkának az elfogadása volt a hit próbája.
A Jézus név is isteni személy közöttünk lakozására utal. A Jehosua (Józsué) héber név görögös megfelelője, amelynek a jelentése: Isten megszabadít. Hitvallást fejezett ki tehát ez a név, amikor emberek gyermekeinek adták. Jézus esetében viszont azt jelentette, hogy Õ maga az az Isten, aki megszabadít. Attól szabadít meg, amitől senki más nem tud megszabadítani: a bűntől, ami egyben a haláltól és a Sátán hatalmából való megszabadítást is jelenti. Az Immánuel név csodálatos mondanivalót rejt magában. Jézus születése azt hirdette, hogy velünk az Isten, vagyis hogy Isten nem fordul el a bűnös emberiségtől, hanem lehajol hozzá, és meg akarja menteni. Jézus személyében Isten Fia lakozott közöttünk, aki kinyilatkoztatta az Atya jellemét is, olyannyira, hogy aki „látta Jézust, látta az Atyát” (Jn 14,6–10).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése