Megtérés: Hogyan kezdődik bennünk az új élet?

 

„Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja Isten országát.” (Jn 3,3–8)

„Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Rm 6,10–11)

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.” (Gal 2,20)

Jn 12,24–25

 

 Jézus a legszemléletesebben és legkomolyabban tárta Nikodémusz elé a megtérés és az újjászületés szükségességét. Aki ezt nem éli át, nem tapasztalja meg, az képtelen lesz felfogni, megérteni az Isten országával kapcsolatos bármilyen további ismeretet, az itt szerezhető további tapasztalatokat. Nemcsak egy új értelmi meggyőződés szükségességéről szólt Jézus, hanem új szív elnyeréséről, az egész élet átalakulásáról. Ez a változás Krisztus megváltó műve, értünk hozott áldozata által lehetséges csupán. Az Ő szeretete hat ránk olyan mélyen, hogy önző, bűnös életünket feladva átadjuk magunkat neki. Mi csak a döntést hozhatjuk meg, hogy befogadjuk Krisztust az életünkbe, de az Ő újjáteremtő hatalma által születik meg bennünk az új ember, tiszta gondolatokkal és vágyakkal.

 

„A szív forrását kell megtisztítani, mielőtt a víz tisztán csörgedezhet belőle. Lehetetlent kísérel meg, aki a saját erejéből, a törvény megtartásával próbálja elérni a mennyet. Nincs biztonságban, akinek vallása pusztán a törvényesség, a kegyességbe burkolózás. A keresztény élet nem a régi módosítása vagy továbbfejlesztése, hanem a természet átalakulása. A bűn és az én halála, és egészében új élet. Ezt a változást csak a Szentlélek munkálhatja. (…) Mindenkinek, aki Krisztussal együtt akar gyümölcsöt teremni, először a földbe kell hullnia és meghalnia: az életet a világ szükségleteinek barázdájába kell vetni. Az önszeretetnek, önérdeknek el kell vesznie. A gazda úgy őrzi meg gabonáját, hogy elveti. Így van ez az emberi életben is. Adni ugyanaz, mint élni. Akik Krisztus kedvéért odaadják életüket Isten és az emberek szolgálatára e világon, az örök életre tartják meg azt.” (Ellen G. White: Jézus élete, Nikodémusz c. fej., A külső udvarban c. fej.)