„Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg.” (1Pt 2,24)
„Krisztus szerelme szorongat minket, úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak, és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámasztatott.” (2Kor 5,14–15)
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.” (Gal 2,20)
Krisztus nem „aranyon vagy ezüstön” váltott meg minket, nem valamit adott értünk, hanem önmagát áldozta fel. Ha ezt megértjük, akkor csak két lehetőségünk van: vagy ellenállunk ennek a szeretetnek, és megkeményítjük a szívünket, vagy mi is készek vagyunk mindent odaadni, átadni neki egész életünket. Ha ezt tesszük, Ő munkálja bennünk az akarást és a cselekvést is, betölti lelkünket szeretetével, és átformálja az életünket, hogy az igazságnak éljünk.
„Azt hisszük talán, hogy igen nagy áldozat mindent felajánlani az Úrnak? Tegye fel mindenki ezt a kérdést: Mit adott Krisztus értem? Életét, szeretetét és szenvedéseit – Isten Fia mindent feláldozott a megváltásunk érdekében. Lehetséges-e, hogy mi, ilyen végtelen szeretet méltatlan tárgyai, szívünket távol tartsuk tőle? Életünk minden egyes pillanatában az Ő kegyelmi áldásait élvezzük – épp ezért nem vagyunk képesek teljesen felfogni azt a mélységes tudatlanságot és kimondhatatlan nyomort, amelyből kimentett bennünket. Vajon feltekintünk-e Őrá, akit a mi bűneink juttattak a keresztre? Vagy lekicsinyeljük végtelen áldozatát és szeretetét? Látva a dicsőség Urának mély megaláztatását, vajon zúgolódhatunk-e azért, hogy csak küzdelmek és önmegtagadás által nyerhetünk életet?” (Ellen G. White: Krisztushoz vezető lépések, Odaadás c. fej.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése