Kihez imádkozzunk és kihez ne?

Keresztyénként, imáinkban a Mindenható Istent szólítsuk meg, a Teremtő Istent. Célba jut az imád, és meghallgatásra talál. Ha akarsz, dönthetsz úgy is, hogy személyre bontva szólítod meg, akár az Atyát, akár az Úr Jézus Krisztust. (A Szentlélekhez ne imádkozz, hiszen Ő benned lakik, és éppen Ő segít neked az imádkozásban. Ő adja szinte még a szavakat is a szádba, Önmagát nyilván nem fogja felmagasztalni, sem megkérni bármi teljesítésére.) Az Atya megszólításakor, alkalmazd a Mennyei Atyánk kifejezést, de bátran kezdheted imádat, Mi Atyánk megszólítással is, hiszen amikor Jézus egykoron imádkozni tanította hallgatóságát, mintaként mondott imáját így kezdte. (Mt 6, 9) Mit ígér Jézus, vajon meghallgatja-e az Atya az imákat?

„Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, és a ki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mt 7, 7-8)

„… Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” (Jn 16, 23)

Jézus, feltámadását követően azt mondta, neki adatott minden hatalom mennyen és földön. (Mt 28, 18) Ennek előzetes tudatában merte kijelenteni:

„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” (Jn 14, 13)

Szólítsd meg tehát imáidban, bátran az Úr Jézus Krisztust, hiszen Ő, imáid meghallgatását ígéri! Mindemellett Nála van most minden hatalom, mert az Atya átengedte Neki, a megváltás csodálatos tette jutalmaként. Imádkozz az Úr Jézushoz azért is, mert ez kedves az Atya előtt, ha megbízol az Ő Fiában, aki ma is az Ő szeretett gyönyörűsége! Miután megszólítottad, így vagy úgy Istenedet, de valóban csak azt követően, imád során a továbbiakban bármikor mondhatod számára, hogy: Uram.

Miután megpróbáltunk meggyőzni téged arról, hogy kihez imádkozz, most megpróbálunk határozottan felszólítani, hogy kihez ne imádkozz. Még akkor sem, ha eddig ezt tetted.

A tűzoltók „védőszentje” Szent Flórián, a tűzoltók, ha esetleg félkomolyan is, de hozzá könyörögnek támogatásért. A Bazilika lépcsőjén legfőbb katolikus főpapunk sok esetben István királyunkat, a Szentjobbot, és az „összes angyalokat” szólítja meg országunk megsegítése, felvirágoztatására. A „Mária könyörögj érettünk!” már teljesen hétköznapi, miként az is, hogy egyesek, egy-egy, számukra fontos döntés előtt, elhunyt hozzátartozójukat, halott szüleiket kérdezik meg, hogyan is döntsenek. Ha pedig valakit az „anyaszentegyház” boldoggá avat(?), netán szentté(?), ezzel egyúttal felhatalmazást is ad híveiknek, hogy ettől az időponttól már imádkozhatnak az újonnan boldoggá, szentté avatott halotthoz is, bizonyos életnehézségek esetén kérhetik segítségét, Istennél történő közbenjárását.

Micsoda tévelygés! Micsoda káosz! És milyen szomorúság töltheti el a Mindenható Istent, amiért az imádkozó emberek egy szintre emelnek Vele egy csontdarabot, netán egy halottat, egy bálványt. Őhelyette, azokat hívják segítségül, nyomorúságuk idején.

Ezúton kérünk tehát, ne imádkozz különféle bálványokhoz, ember által kinevezett istenekhez! Külön kiemelnénk, s most ne botránkozz meg, de imádságban ne fordulj még (az eredeti nevén Mirjamnak nevezett) Máriához, Szűz Máriához sem. Gondold végig, hogy élete folyamán ő is csak egy egyszerű halandó volt, egy izraeli zsidó asszony. Az szinte teljesen bizonyos, hogy istenfélő, kegyes asszony volt, hiszen Isten másként nem bízta volna rá Fia test szerinti megszülését, felnevelését. De Jézus keresztre feszítése és feltámadása után Máriának is meg kellett térnie, újjá kellett születnie, s ha hitében mindvégig kitartott, üdvözült, mint egy valaki a sok közül, aki megcselekedte Isten akaratát. Mária személyét a Szentírás nem emeli mások fölé, közbenjáró szerepéről említést sem tesz, sőt a közbenjárással kapcsolatban ezt olvashatjuk a Bibliában:

 (1 Tim, 2, 5-6) „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus, a ki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében.”