”. 80- as évek vége amikor első alkalommal találkoztam adventistákkal, és szóba kerültek a végidei próféciák. Végidő. az elmúlt években sokszor visszatért ez a kérdés.
Azóta 40 év eltelt, , és még mindig várakozunk. Valós eseményt várunk? Hogyan ápolhatjuk a bizonyosságot? Legtöbben régen abbahagytuk a számítgatást, de továbbra is az apokaliptikus izgalmak esetleges ránk gyakorolt hatása alatt gondolunk a második adventre. Ez alatt azt értem, hogy továbbra is a külső bizonyítékok mindenhatóságára esküszünk. A második advent rohamos közeledését véljük felfedezni minden vallási, politikai, gazdasági, társadalmi vagy környezeti eseményben.
A helyzetet nem könnyíti meg, hogy az Úr eljövetele vagy adventje fogalom sokoldalú és egymással szorosan összefüggő jelentéséből csak egyet vagyunk hajlandók figyelembe venni, nevezetesen Jézus Krisztus fizikai visszatérését. Pl. A kéz érintése nélkül leszakadó kőről beszélve nagyon fontosnak tartjuk azt hangsúlyozni, hogy itt nem arról az Isten országáról van szó, ami Jézus földi szolgálatával eljött. Értem én, hogy a kereszténység nagy része ezzel a magyarázattal próbálja elmismásolni a második advent valóságát. Ugyanakkor az ilyen mondatok tovább erősítik azt a magatartást, hogy nem Krisztus várásra, hanem eljövetelvárásra összpontosítunk. Másokat viszont egyre inkább arra késztetnek, hogy feladják a várakozást. Belefáradtak a sok-sok hamis jósolgatásba.
- A második advent várása körüli lelkesedés folyamatosan hullámzott a kereszténység kétezer éve alatt. A felfokozott érdeklődést leginkább a félelem és számítgatás motiválta. Ugyanakkor ezekben a hullámokban mindig benne volt az Úr keze és sokan őszinte hitre és bizonyosságra jutottak.
Az adventvárás kapcsán egy sajátos, visszatérő mintával találkozunk. Röviden így írható le: egy őszinte tapasztalat és egy félreértésen alapuló elképzelés keveréke. Néhány rövid példa:
Az apostolok várták Jézus visszatérését, hiszen személyesen Tőle kapták az ígéretet. Bár azt mondta nekik: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett” (ApCsel 1:7), mégis nagyon lassan értették meg a helyes várakozás igazi természetét. Kevés volt nekik az első csalódás, amikor a királyság helyett a kereszttel találkoztak.
Advent úttörőink átmentek egy nagy csalódáson őszinte hitük és Istennel szerzett valódi tapasztalatuk ellenére. De ez nem volt elég nekik, továbbra is próbálkoztak. George Knight leírja, hogy számos kísérletük volt még az advent idejének kiszámítására. Pl. Joseph Bates 1850-ben ezt írta: „A hét vércseppről az arany oltáron a kegyelem trónja előtt teljes szívvel hiszem, hogy az élő szentek vizsgálatának az időszakát jelképezi a szentek szentjében.” Ennek alapján kijelentette, hogy az advent előtti ítélet hét évig tart, így Krisztus 1851 októberében fog visszajönni.
- Ellen White hónapokkal a várt esemény előtt ezt írta: „Az Úr megmutatta nekem, hogy a harmadik angyal üzenetének haladni kell és hirdettetnie Isten szétszóródott gyermekei között, és ez nem lehet idő függvénye, mert nem lesz több időmeghatározás. Láttam, hogy egyesek hamis izgalmat keltenek azzal, hogy időpontokról prédikálnak; mégis a harmadik angyal üzenete erősebb lehet, mint az időmeghatározás. Láttam, hogy ez az üzenet megáll a saját lábán, és nincs szükség időmeghatározásra a megerősítéséhez, és nagy erővel fog terjedni elvégezve a munkáját.” R&H 1851. július 21. Máig sem fogadta meg mindenki ezt a tanácsot.
1989-ben egyik akkoriban nyugdíjas – azóta elhunyt – lelkészünk keresztül kasul járta az országot azzal az üzenettel, hogy Jézus ugyan azt mondta, hogy
„azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja” (Mt 24:36), de az évet tudhatjuk. Ezt a témát a végtelenségig lehetne folytatni az utóbbi évek gyalázatos, mégis sokakat izgalomban tartó példáival is.
A nevezett és névtelen úttörőinket és kortársainkat tévedéseik ellenére is őszinte hívőknek tekintjük. Azt jelenti ez, hogy mindegy hogyan várakozunk és mindegy hogyan prédikálunk? Semmiképpen sem! Isten szeretné, ha végre tanulnánk elődjeink hibáiból. Radikális szemléletváltásra van szükségünk az advent várása kapcsán. Az örökség ápolása nem lehet a hibák ismételgetése.
(4) Így jutottunk el az általam választott témához. Krisztus várók vagy eljövetelvárók? A hit és cselekedetek feszültsége a Krisztus várásban.
A címben mindjárt világossá akartam tenni a dilemmát: egy személyt várunk vagy egy eseményt? Krisztus várók vagy eljövetelvárók vagyunk? Miért nem mindegy? A Krisztus várás VALAKIRE összpontosít, míg az eljövetelvárás VALAMIRE, egy eseményre.
Nem könnyű kilépnünk saját árnyékunkból. Azt gondolhatjuk, hogy az adventmozgalom kiindulópontja egy prófécia-alapú számítgatás volt. Valóban? Ha ez igaz lenne, nincs menekvés. Hitelt vesztett, zátonyra futott közösség vagyunk.
Ha igaz lenne, akkor az apostoli egyházra is igaz lenne, hogy egy földi királyságot váró, számítgató mozgalom volt. Mint ilyen, már az elején hitelt vesztetté vált volna. De egyáltalán nem ez történt. Az adventmozgalommal sem ez történt.
Az apostoli egyház Jézus ígéreteinek alapján álló, valós tapasztalatok által éltetett reményteljes mozgalom volt. Pontosan ez igaz úttörőinkre is. Jézus ígéreteinek alapján állva szereztek valós tapasztalatokat, amelyek reményt és mély elkötelezettséget kölcsönöztek számukra. Mindkét esetben igaz az is, hogy keveredett bele némi emberi számítgatáson alapuló várakozás.
- Miért keveredett bele? Miért van sokszor ma is benne ez az emberi számítgatás, félelem, spekuláció és időleges nekibuzdulás? Egyszerűen azért, mert soha nem szűnt meg teológiánkban a kettősség: miszerint az üdvösség alapja hit és cselekedetek. Ahogy a felvezetőben olvashattátok, az adventhívők gondolkodási mintáiba mélyen be vannak ágyazva olyan kifejezések, mint „megtartani a törvényt/a szombatot”, „gyülekezetbe járni”, „tizedet fizetni”, „Jézus eljövetelét várni” stb. Ezek a kifejezések az emberi cselekedetekre fókuszálnak és tőlünk teszik függővé Isten munkáját. Úgy állítják be a dolgokat, hogy minden a jövőben dől el. Ha eléggé jó leszel, akkor neved az élet könyvében marad. Fontos a hit, de azt is mi tesszük, és még fontosabb, hogy legyenek cselekedeteink és óvjuk meg magunkat a bűntől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése