"Én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11:25). Krisztusban van az eredeti, nem kölcsönvett, nem mástól származó élet. "Akié a Fiú, azé az élet" (1Jn 5:12). Krisztus istensége az örök élet biztosítéka a hívő számára. (Jézus Élete, 530. o.)
Elérkezett az ideje, hogy Krisztus világunkba jöjjön és testet öltsön. Ő mondta: "testet alkottál nekem" (Zsid 10:5). Ha abban a dicsőségben jelenik meg, amely az Övé volt Atyja oldalán a világ létezése előtt, nem viselhettük volna el jelenlétének fényét. Hogy szemlélhessük Őt, és ne semmisüljünk meg, eltakarta dicsőségét. Istenségét emberi természet fedte, - láthatatlan dicsőségét látható emberi formába rejtette. ( Jézus Élete, 23. o.)
Ember volta az emberi család közösségébe vonta Krisztust, isteni lénye pedig Isten trónjához kapcsolta. Mint ember Fia, példát adott az engedelmességre; mint Isten Fia, erőt ad, hogy engedelmeskedni tudjunk. ( Jézus Élete, 25. o.)
A teremtés munkája idején Krisztus Istennel volt. Egy volt Istennel, teljesen egyenértékű volt vele, az Ő dicsőségének a fényessége, az Ő lényének a tökéletes kinyilvánítása volt. Az Atyának a képviselője. Egyedül az, Aki teremtette az embert, lehetett a Megváltó. Egyetlen angyal sem tudta volna bemutatni az Atyát a bűnös embernek, és nem tudta volna visszanyerni az Isten iránti hűséghez és ragaszkodáshoz. De Krisztus ki tudta fejezni az Atya szeretetét, mert Isten Krisztusban volt, és megbékéltette magával az embert. Csak Isten Fia lehetett a mi Megváltónk. (Idők jelei, 1893. 02. 13.)
Kicsoda Krisztus? Az élő Isten egyetlen Fia. Az Atya számára Ő olyan, mint az ige, Aki kifejezi az Ő gondolatait. Általa a gondolat hallhatóvá válik. Krisztus Isten szava. (Ifjúsági segítő, 1894. 06. 28.)
Krisztus egy végtelen áron, nagyon fájdalmas folyamaton keresztül, amely titokzatos volt mind az angyalok, mind az ember számára, vette magára az emberi mivoltát. Elrejtve az Ő istenségét, letéve az Ő dicsőségét, kis gyermekként született meg Betlehemben. (Bibliakommentár VII. 915. o.)
Ha úgy jött volna el közénk, az Ő nemes és mennyei formájában, akkor az Ő külseje önmaga felé irányította volna az emberek figyelmét, és a hit gyakorlása nélkül fogadták volna el. A hit az emberré lett Krisztusban, mint Messiásban, nem annak bizonyossága alapján kellett, hogy legyen, amit láttak, nem azért kellett hinniük, mert az ő személye nagyon vonzó volt, hanem az Ő csodálatos jelleme az, ami vonzóvá tette, amelyet nem lehetett megtalálni és nem is találhattak senki másban. (Bibliakommentár VII. 904. o.)
Az Úr azért egyesítette az Ő természetét az emberivel ilyen kifejezően, hogy még inkább megkülönböztető, szinte kézzel fogható tárgya legyen imádatunknak és szeretetünknek. Meghív bennünket, hogy közelebb húzódjunk és gyönyörködjünk ebben a fényességben. A láthatatlan Isten magára öltötte az emberiség palástját, hogy úgy ragyogjon az Ő dicsősége, olyannyira meglágyítva, hogy az ember számára elviselhető legyen, hogy ezt a fényességet be tudja fogadni. Krisztus a menny fényessége. Az Ő arcán megláthatjuk Istent. Dicsőségét annyira elfátyolozta, hogy a mi tekintetünk számára elviselhetővé váljon. (Mennyei helyek 201. o.)
Ha az Atya eljött volna és közöttünk lakozott volna, megalázva magát és eltakarva az Ő dicsőségét, hogy az emberiség láthassa Őt, Krisztusnak az élettörténete nem változott volna semmiben. Jézus minden cselekedetében, az Ő utasításainak minden egyes leckéjében látnunk kell és hallanunk kell és fel kell ismernünk Istent. Amit láttak, amit hallottak, mindabban a hatásban, az Ő hangjában és az Ő mozdulataiban az Atyát lehetett látni. (Bárcsak megismerhetném Őt, 338. o.)
Azáltal, hogy magára vette az emberi természetet annak elbukott állapotában, de Krisztus semmilyen mértékben sem részesült annak bűnében. Ki volt szolgáltatva az erőtlenségeknek és gyengeségeknek, melyeknek az emberek is ki vannak szolgáltatva, hogy beteljesüljön, amit Ésaiás próféta mondott ezt mondván: „betegségeinket ő viselte, fájdalmainkat hordozta…” Érintette őt a mi gyengeségünk érzete, és megkísértetet mindenben, hozzánk hasonlóan, de bűnt nem ismert mégsem. Ő Isten Báránya volt minden folt és minden hiba nélkül. Nem szabad, hogy bármilyen félreértésünk legyen Jézus emberi természetének tökéletes bűntelenségével kapcsolatban. Ő részesült az emberiség ártatlan gyengeségében, de nem volt része bűnös hajlamaiban. Hatott rá a négyezer éven keresztül megromlott emberi természet, de nem fertőzte meg. (Bibliakommentár V., 1131. o.)
Senki sem, aki a kisgyermek Jézusra tekintett, nem mondhatta, hogy ő pontosan olyan, mint a többi gyermek. Ő Isten volt, emberi testben. Amikor társai valami rosszra szerették volna rávenni, akkor az Ő istensége átsugárzott az Ő emberségén. És Ő eltökélte magát. Egy pillanat alatt különbséget tudott tenni jó és rossz között, és a bűnt Isten törvényének fényébe helyezte. Felemelte a törvényt, mint egy tükröt, amely fénysugárként rámutatott a bűnre. (Ifjúsági segítő, 1898. 09. 08.)
Ha Krisztusban maradunk, ha az Isten szeretete lakozik bennünk, akkor érzelmeink, gondolataink és tetteink összhangban lesznek Istennek az Ő szent törvényében kifejezett akaratával. "Fiacskáim! Senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz" (1Jn 3:7). Az életszentség lényegét Isten szent törvénye határozza meg, amelynek színvonala a Sínai-hegyi tíz szabályban jutott kifejezésre. (…) Jézus még mielőtt a földre jött, így szólott magáról: "Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van" (Zsolt 40:9). (…) Közvetlenül mielőtt újból felszállott a mennybe, a következőket mondotta: "Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében"(Jn15:10). (Krisztushoz vezető lépések, VII. A tanítványság próbája, 52. o.)
Jézus Krisztus elkezdte az Ő életét, áthaladt az élet minden tapasztalatán, és az életéről való feljegyzés egy megszentelt emberi akarattal kezdődött és fejeződött be. Mindenben megkísértetett hozzánk hasonlóan, mégis, mivel megtartotta az Ő akaratát megerősítve és tökéletesen, soha, semmilyen mértékben sem hajlott a gonosz cselekvése felé, vagy, hogy bármilyen módon kifejezte volna az Isten elleni lázadását. (Idők jelei, 1894. 10. 29.)
A jó és gonosz tudásának fájáról való evés következményét minden ember tapasztalja. Természetében megvan a rosszra való hajlam, egy olyan kényszer, amelynek segítség nélkül nem tud ellenállni. (Nevelés, 29. o.)
Ő a mi testvérünk gyengeségeinkben, de nem részes bűnös szenvedélyeinkben. Mint Aki az egyetlen bűntelen, az Ő természete visszariadt a bűntől. Folytatta a küzdelmet a bűn világában és átélte a léleknek gyötrelmét. Vétkezhetett volna, eleshetett volna, de egyetlen pillanatra sem engedett a bűnös hajlamnak. (A hit, amely által élek, 49. o.)
Lehet olyan békességünk, amely minden értelmet felülhalad, de nekünk ez csatákba kerül a sötétség erőivel, komoly küzdelmet az önzéssel és a velünk született bűnnel. (Idők jelei, 1887. 03. 17.)
Krisztust második Ádámnak nevezi az ige. A tisztaságban és szentségben Istennel kapcsolatban és Isten által szeretve, ott kezdte el, ahol az első Ádám is elkezdte, és a saját akaratából áthaladt azon a területen, amin Ádám is áthaladt, így helyre tette Ádám bukását. (Ifjúsági segítő, 1898. 06. 02.)
Krisztus eljött erre a földre magára véve az emberi mivoltát, az ember képviselőjeként állt ott, hogy megmutassa a Sátánnal vívott harcában, hogy az ember úgy, ahogy az Isten megteremtette őt, miközben az Atyával és a Fiúval kapcsolatban volt, engedelmeskedhetett volna minden isteni kívánalomnak. (Idők jelei, 1898. 06. 09.)
Aki bűnt nem ismert, bűnné lett érettünk. A bűneink miatt ráháruló roppant teherrel együtt viselte az étvágy követelésének rettenetes súlyát, de a világ, a megtiszteltetés és a hiú fitogtatás önhitt, elbizakodásra vezető szeretetének roppant terhét is./ Ezzel a borzasztó bűnteherrel, amelyet a mi bűneink okoztak neki, együtt viselte rettenetes súlyát az étvágy követelésének, az élet kérkedésének és a magabízás lehetőségének, hiszen ezek a kísértések a hitetlenséghez vezetnek. Krisztus elviselte, kibírta ezt a három legsúlyosabb kísértést és győzött az ember javára, helyes jellemet alakítva ki számára, mert tudta, hogy az ember maga képtelen erre. Tudta, hogy ezen a három ponton Sátán győzhet. Legyőzte Ádámot, és elhatározta, hogy végigviszi ezt a munkát mindaddig, amíg teljesen megsemmisíti az embert. Krisztus az ember érdekében diadalmaskodott ezen a területen, hogy legyőzze Sátánt, mert azt látta, hogy az ember a saját erejéből erre képtelen. Krisztus a maga szenvedéssel teli, lemondó, önfeláldozó életével és megaláztatásával, majd végső halálával készítette elő az utat az ember megváltásához. Segítséget hozott az embernek, hogy Krisztus példája segítségével az embernek, a Megváltóra való tekintettel Győzelemre tudjon jutni ugyanúgy, ahogy Krisztus győzött őérte. (Bizonyságtételek III., 372. o.) (Írta: O.László.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése