(4Móz 33:1-49). Ezek Izráel fiainak a táborhelyei attól fogva, hogy seregeik Mózes és Áron vezetésével kivonultak Egyiptomból. (2) Mózes ugyanis az Úr parancsára mindig följegyezte, ha továbbindultak a táborhelyeikről. Ezek azok a táborhelyek, ahonnan elindultak: (3) Elindultak Ramszeszből az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A páskát követő napon jöttek ki Izráel fiai az Úr kezének oltalma alatt egész Egyiptom szeme láttára, (4) miközben az egyiptomiak sorra temették mindazokat az elsőszülötteket, akiket megölt az Úr, mert az Úr ítéletet tartott isteneiken. (5) Elindultak tehát Izráel fiai Ramszeszből, és tábort ütöttek Szukkótban. (6) Elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén. (7) Elindultak Étámból, és Pí-Hahírót felé fordultak Baal-Cefónnal szemben, és tábort ütöttek Migdól előtt. (8) Elindultak Pí-Hahírótból, és a tengeren átkelve elérkeztek a pusztába. Háromnapi utat tettek meg az Étám-pusztában, és tábort ütöttek Márában. (9) Elindultak Márából, és eljutottak Élimbe. Élimben volt tizenkét forrás és hetven pálmafa. Tábort ütöttek ott. (10) Elindultak Élimből, és tábort ütöttek a Vörös-tenger mellett. (11) Elindultak a Vörös-tengertől, és tábort ütöttek a Szín-pusztában. (12) Elindultak a Szín-pusztából, és tábort ütöttek Dofkában. (13) Elindultak Dofkából, és tábort ütöttek Álúsban. (14) Elindultak Álúsból, és tábort ütöttek Refídímben. Ott nem volt a népnek ivóvize. (15) Elindultak Refídímből, és tábort ütöttek a Sínai-pusztában. (16) Elindultak a Sínai-pusztából, és tábort ütöttek Kibrót-Taavában. (17) Elindultak Kibrót-Taavából, és tábort ütöttek Hacérótban. (18) Elindultak Hacérótból, és tábort ütöttek Ritmában. (19) Elindultak Ritmából, és tábort ütöttek Rimmón-Pérecben. (20) Elindultak Rimmón-Pérecből, és tábort ütöttek Libnában. (21) Elindultak Libnából, és tábort ütöttek Risszában. (22) Elindultak Risszából, és tábort ütöttek Kehélátában. (23) Elindultak Kehélátából, és tábort ütöttek a Sefer-hegynél. (24) Elindultak a Sefer-hegytől, és tábort ütöttek Harádában. (25) Elindultak Harádából, és tábort ütöttek Makhélótban. (26) Elindultak Makhélótból, és tábort ütöttek Tahatban. (27) Elindultak Tahatból, és tábort ütöttek Terahban. (28) Elindultak Terahból, és tábort ütöttek Mitkában. (29) Elindultak Mitkából, és tábort ütöttek Hasmónában. (30) Elindultak Hasmónából, és tábort ütöttek Mószérótban. (31) Elindultak Mószérótból, és tábort ütöttek Bené-Jaakánban. (32) Elindultak Bené-Jaakánból, és tábort ütöttek Hór-Haggidgádban. (33) Elindultak Hór-Haggidgádból, és tábort ütöttek Jotbátában. (34) Elindultak Jotbátából, és tábort ütöttek Abrónában. (35) Elindultak Abrónából, és tábort ütöttek Ecjón-Geberben. (36) Elindultak Ecjón-Geberből, és tábort ütöttek a Cin-pusztában levő Kádésban. (37) Elindultak Kádésból, és tábort ütöttek a Hór-hegynél, Edóm országának a határán. (38) Ott Áron főpap fölment a Hór-hegyre az Úr parancsa szerint, és meghalt a negyvenedik évben azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból az év ötödik hónapjában, a hónap első napján. (39) Áron százhuszonhárom éves volt, amikor meghalt a Hór-hegyen. (40) Akkor hallotta meg a kánaáni Arád királya, aki Kánaán földjén, a Délvidéken lakott, hogy jönnek Izráel fiai. (41) Ők pedig elindultak a Hór-hegytől, és tábort ütöttek Calmónában. (42) Elindultak Calmónából, és tábort ütöttek Púnónban. (43) Elindultak Púnónból, és tábort ütöttek Óbótban. (44) Elindultak Óbótból, és tábort ütöttek Ijjé-Abárímban, Móáb határán. (45) Elindultak Ijjé-Abárímból, és tábort ütöttek Díbón-Gádban. (46) Elindultak Díbón-Gádból, és tábort ütöttek Almón-Diblátajimban. (47) Elindultak Almón-Diblátajimból, és tábort ütöttek az Abárím-hegységnél Nebóval szemben. (48) Elindultak az Abárím-hegységtől, és tábort ütöttek Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben. (49) Ott táboroztak a Jordán mentén Bét-Hajjesímóttól Ábél-Hassittímig Móáb síkságán. /RÚF/
Mit ír (Ézs 13:1) verse a próféta által lejegyzett üzenetről?
(Ézs 13:1). Fenyegető jövendölés Babilon ellen, amelyet látomásban kapott Ézsaiás, Ámóc fia: /RÚF/
A próféták látomásait néha jövendölésnek nevezik, mivel Istentől jövő üzenetek vagy kinyilatkoztatások (a szót egyes fordítások úgy adják vissza, hogy „teher”). A Biblia újabb fordításai bemutatják, hogy sok látomást versformában írtak le, gyakran párhuzamos szerkezettel. Ez azt jelenti, hogy az egymást követő sorok megismétlik az előző sorok tartalmát, vagy éppen ellentétesek azokkal. Például:
„Azon a napon / Alkotójára tekint az ember, / és szeme Izráel Szentjére néz” (Ézs 17:7), /ÚRK/.
Az „Alkotó” és a „Szent” párhuzamos egymással, mindegyik kép újabb információt közöl a másikról.
A próféták általános irodalmi eszközöket alkalmaztak, például metaforákat (szimbólumokat) és túlzó kifejezéseket. Üzenetük jobb megértéséhez és alkalmazásához fontos tudni, hogy milyen az írás fajtája.
A Szentírásban szintén gyakran előforduló irodalmi stílus a „szövetségi per”. Jeremiás például ...
(Jer 2:4-9). Halljátok az Úr igéjét, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége! (5) Ezt mondja az Úr: Mi rosszat találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak tőlem? Hitványságok után jártak, és maguk is hitványakká váltak. (6) Nem kérdezték: Hol van az Úr, aki fölhozott bennünket Egyiptom földjéről, és vezetett bennünket a pusztaságban, a sivár és szakadékos földön, a szikkadt és veszélyes földön, ahol nem járt senki, és ember nem lakott? (7) Dúsan termő országba hoztalak titeket, hogy élvezzétek annak gyümölcsét és javait. De amikor bejöttetek, országomat tisztátalanná tettétek, örökségemet pedig utálatossá. (8) A papok nem kérdezték: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek, népem pásztorai hűtlenül elhagytak engem; a próféták Baal nevében prófétáltak, és haszontalanságok után jártak. (9) Ezért még perbe szállok veletek – így szól az Úr –, és perelni fogok még unokáitokkal is! /RÚF/
... (Jer 2:4-9) szakaszában Istennek a népével szembeni törvényes panaszát közli, amiért nem teljesítették szövetségi kötelezettségeiket. A törvénykezés képeivel az író ügyészként ábrázolja Istent, mint aki sorolja beterjesztése indokait.
A Szentírásban találunk prófétai és történelmi iratokat, énekeket és példázatokat. Isten meghagyta Jeremiásnak, hogy minden üzenetét foglalja könyvbe
(Jer 36:2). Fogj egy irattekercset, és írd rá mindazokat az igéket, amelyeket kijelentettem neked Izráelről, Júdáról és a többi népről, attól fogva, hogy beszélni kezdtem hozzád: Jósiás idejétől kezdve egészen mindmáig. /RÚF/
... az Újszövetség jelentős részét pedig egyes embereknek vagy közösségeknek címzett levelek teszik ki. Nincs szintkülönbség, fontossági sorrend a különböző kommunikációs stílusok között. Pál leveleit egyforma súlyúnak kellett tekinteni a régi próféták írásaival, mivel az apostol világos bizonyítékát adta annak, hogy levelei a Szentlélek által ihletettek.
(1Kor 7:10, 12, 40). A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. (12) A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el! (40) Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad, amint van. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Lelke van. /RÚF/
Vannak olyan teológiai irányzatok, amelyek az emberi elemet hangsúlyozzák – az isteni kárára. Miért mondható ez biztos útnak a lelki romlás felé?
White idézet: Hogy meggátolja a gonoszság áradatát, Isten más eszközöket rendelt, hogy segítsen a szülőknek a nevelés munkájában. A prófétákat egészen a kezdetektől fogva Istentől küldött tanítóknak tartották. A szó legszorosabb értelmében a próféta olyan személy volt, aki közvetlen isteni ihletés nyomán beszélt, és közölte a néppel az Úrtól kapott üzeneteket. A nevet azonban azok is megkapták, akik bár nem nyertek közvetlen ihletést, feladatukat mégis Istentől fogadták el, hogy másoknak tanítsák az Ő tetteit és útjait. Ezeknek a tanítóknak a képzésére alapította Sámuel – az Úr utasításai alapján – a prófétaiskolákat.
Ezek az iskolák arra szolgáltak, hogy gátat vessenek a mindenütt jelenlévő romlottságnak, mentális és lelki jólétet biztosítsanak a fiataloknak, és előmozdítsák a nemzet felemelkedését azáltal, hogy jól képzett személyeket állítanak munkába, akik képesek arra, hogy Isten félelmében dolgozzanak, mint vezetők és tanácsadók. Sámuel ebből a célból gyűjtött össze olyan ϐiatalembereket, akik istenfélőek, eszesek és taníthatóak voltak. Őket nevezték a próféták fiainak vagy próféta tanítványoknak. Miközben tanulmányozták Isten szavát és műveit, a tőle áradó erő felélénkítette értelmi és lelki képességeiket, és felülről való bölcsességet kaptak. A tanítók nem csak az Isten igazságaiban szereztek jártasságot, de ők maguk is személyes kapcsolatot ápoltak az Úrral, és elnyerték a Szentlélek különleges kenetét. Az emberek tisztelték őket, és bíztak bennük tájékozottságuk s kegyes életük miatt. Sámuel idejében két ilyen iskola működött, az egyik Rámában, a próféta otthonában, a másik pedig Kirjath-Jeárimban. Később még többet is alapítottak…
Az iskolában és otthon is nagyrészt szóban hangzottak el a tanítások, de az ifjak megtanulták olvasni a héber írásokat, és az ószövetségi irattekercseket szabadon tanulmányozhatták. Ezekben az iskolákban a főbb tantárgyak a következők voltak: Isten törvénye a Mózesnek adott utasításokkal együtt, szent történelem, zene és költészet. A szent történelem végig követte Jahve nyomait, nagy tetteit. A szentélyszolgálat előképei által bemutatott nagy igazságok is feltárultak előttük, és hitben megragadhatták az egész rendszer központi tárgyát – az Isten Bárányáról szóló tanítást, Aki elveszi a világ bűneit. Az áhítat és imádat lelkületét ápolták magukban. A tanulóknak nem csak azt tanították meg, hogy fontos imádkozni, de azt is, miként imádkozzanak, hogyan közelítsék meg a Teremtőt, és gyakorolják a belé vetett hitüket. Hogyan értsék meg Lelke tanításait és engedelmeskedjenek azoknak. Megszentelt értelmük Isten tárházából hozott elő ót és újat, Isten Lelke pedig prófétálásban és zenében nyilvánult meg. – Nevelés, 46-47./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése