Ábrahám a hűséges atya

Isten felszólította Ábrámot, hogy hagyja el szülőföldjét és a családját, és menjen arra a földre,
amit majd mutatni fog neki. Nem tudjuk meg a részleteket, de Ábrámnak el kellett hagynia
születési helyét, ahol a fiatalkorát töltötte. Nem lehetett könnyű döntés, emiatt minden bizonnyal le kellett mondania néhány földi örömről és kényelemről. 1Móz 12:1-3 részét! Az ígéret és annak elfogadása következményeként hogyan áldotta meg Isten „a föld minden nemzetségét” (ÚRK) Ábrahámban?

1Móz 12:1-3. Az Úr ezt mondta Ábrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá
teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. /RÚF/
Nagy dolog volt ez Ábrám és a családja számára, ami meg is változtatta az életüket. „Hit által
engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni, és kiment, nem tudva, hova megy.” (Zsid 11:8, ÚRK) „Ábrahám feltétel nélküli
engedelmessége a hit egyik legcsodálatosabb bizonyítéka az egész Bibliában.” (Ellen G. Whi-
te: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 94./old.)

A legtöbben nem állnánk készen arra, hogy elhagyjuk a szülőföldünket, azzal együtt a barátainkat és a családtagjainkat is. Ábrám viszont így tett. Megelégedett azzal, hogy ott legyen,
ahová Isten küldte. Bármilyen különösnek is tűnjön a helyzet, Ábrahám, Izsák és Jákób sosem
vehette birtokba azt a földet, amíg éltek – mégis hűek maradtak az Úrhoz.

Olvassuk el Zsid 11:8-13 szakaszát! Milyen időszerű üzenetet kapunk itt?
Zsid 11:8-13. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy.  Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten.  Hit által kapott erőt arra is, hogy a meddő Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.  Ezért attól az egy embertől, aki már közel volt a halálhoz, származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan.  Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. /RÚF/
Ábrámot fejedelemként ismerték. Nagylelkűnek, bátornak, vendégszeretőnek tartották, aki a
Magasságos Istent szolgálta. Példás bizonyságot tett Istenről. Az Úr kegyelméből Ábrahám
örökösei vagyunk. „Úgy, amint Ábrahám is hitt Istennek, aki ezt igazságul számította be neki.
Értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok Ábrahám fiai.” (Gal 3:6-7, ÚRK) „Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai és ígéret szerint örökösök vagytok.” (Gal 3:29, ÚRK)

Ábrahámnál, ahogy Noénál is azt látjuk, hogy olyan döntést hozott, ami alapvetően megváltoztatta az életét, amikor engedelmeskedett Istennek.
Olvassuk el 2Kor 4:18 versét! Milyen hatást gyakoroljon ez a vers a lelki téren hozott
döntéseinkre? Hogyan követte Mózes és Ábrahám ugyanezt az elvet?
2Kor 4:18. Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig
valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. /RÚF/

White idézet: Szolgáinak is hasonlóképpen kell cselekedniük. Ábrahámhoz így szólt az Úr,
amikor felszólította, hogy hintse az igazság magvát: „Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából a földre, amelyet én mutatok néked.” (1Móz 12:1) Ő pedig „kiméne, nem tudván, hová megy.” (Zsid 11:8)

A jeruzsálemi templomban imádkozó Pál apostol is ezt az üzenetet kapta Istentől: „Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé.” (Csel 22:21) Mindazoknak, akiket Krisztus elhívott, ugyancsak el kell hagyniuk mindent, hogy követhessék Őt. Szakítaniuk kell régi társaikkal, fel kell adniuk terveiket, le kell mondaniuk földi reményeikről. Fáradsággal, könnyek között, magányosan és áldozatok árán kell a magot vetniük. – Krisztus példázatai, 36./old.

„Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő
fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit.” (Jak 2:21-22)

Létezik nem üdvözítő hit is. Az Ige szerint az ördögök is hisznek és rettegnek. Ez az úgynevezett hit nem a szeretet cselekedetei által működik, és nem tisztítja meg a lelket, ezért egyetlen embernek sem tulajdoníttatik igazságul. Az apostol mondja: „Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.” (Jak 2:24) Ábrahám hitt Istenben.
Ezt honnan tudjuk? Onnan, hogy cselekedetei tettek bizonyságot hitének milyenségéről, és ez
a hit tulajdoníttatott néki igazságul.
Napjainkban ábrahámi hitre van szükség, ami bevilágíthatja a körülöttünk levő sötétséget Isten szeretetének kellemes sugaraival. Hitünket a jó cselekedetek teszik gyümölcsözővé, mivel
a hit cselekedetek nélkül halott. Minden elvégzett feladat, minden áldozathozatal Jézus nevében kimondhatatlanul nagy jutalmat szerez. Isten a parancsolatai által szólít és áld meg bennünket.
– Signs of the Times, 1898. május 19.

Sokáig vártunk Megváltónk visszatérésére. De az ígéret biztos. Hamarosan megígért otthonunkban leszünk. Ott Jézus az élő folyam mellett vezet bennünket, amely Istennek trónjából
folyik ki (Jel 22:1), és megmagyarázza nekünk gondviselésének homályos útjait, amelyeken
átvitt bennünket e földön jellemünk tökéletesítése céljából. Ott tisztán látjuk és szemléljük a
helyreállított Éden szépségeit. Midőn Megváltónk lábához tesszük koronánkat, amelyet Ő helyezett a fejünkre, arany hárfáinkon játszva az egész mennyet betöltjük a trónon ülőnek dicséretével.
Mindaz, ami földi otthonunkban szép, emlékeztessen minket ama kristály folyóra és zöld mezőre, a hajladozó fákra és élő kútforrásokra, a fénylő városra, a fehér ruhás énekesekre, mennyei otthonunkra – a szépség ama világára, amelyet egyetlen művész sem tud megfesteni,
egyetlen halandó nyelv sem képes leírni. „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” (1Kor 2:9)    – Boldog otthon, 544-545./old

Noé kegyelmet talált

Érdemes megemlíteni: Isten gyakran arra hívja azokat, akik mennyei kincset keresnek, hogy nagy mértékben változtassanak a földi életükön. Készüljünk fel rá, hogy esetleg mi is ilyen helyzetbe kerülünk!

 1Móz 6:5-14. Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a

 földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. Azért, ezt mondta
az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt a szárazföldi
állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy megalkottam őket.
 De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt. Noénak ez a története: Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Nóé. Nóé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. A föld pedig egyre romlottabb lett az Isten színe előtt, és megtelt a föld erőszakossággal. És látta Isten, mennyire megromlott a föld, mert minden ember rossz útra tért a földön. Akkor ezt mondta Isten Noénak: Elhatároztam, hogy véget vetek minden élőlénynek, mert megtelt erőszakossággal miattuk a föld. Elpusztítom hát őket a földdel együtt. Csinálj magadnak bárkát góferfából, készíts rekeszeket a bárkában, és vond be kívül-belül szurokkal! /RÚF/

Noé arra is fordíthatta volna az idejét és az erőforrásait, hogy otthont készít magának. Mégis
úgy döntött, hogy alapvetően megváltoztatja az életét, és százhúsz éven át engedelmeskedett
Isten felszólításának, építette a bárkát.
Ma az özönvíz történetét kétkedve többen csak mítosznak tartják, ezért elutasítják, általában a
természet törvényeire vonatkozó tudományos feltételezésekre alapozva. Ebben semmi új
nincs. „Az özönvíz előtti világ századokon át változatlanoknak hitte a természet törvényeit.
Az ismétlődő évszakok rendben követték egymást. Addig soha nem esett eső. A földet köd és harmat öntözte. A folyók még soha nem léptek ki medrükből, hanem vizüket baj nélkül vitték a tengerbe. Szilárd törvények tartották a vizet partjai között.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 66./old.) Az özönvíz előtt a valóságra alapozott

 téves értelmezés alapján úgy érveltek az emberek, hogy sosem lehet árvíz. Az özönvíz után pedig a valóságra alapozott, de hibás okfejtés következtében mondták, hogy sosem volt özönvíz.
Eközben a Biblia azt is kijelenti, hogy az emberek ugyanúgy kételkedni fognak a végidei
eseményekkel kapcsolatban, ahogyan azt az özönvíz idején tették. [lásd 2Pt 3:3-7. Tudjátok
meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelénekígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.” Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára. /RÚF/]

Hogyan készülhetünk tehát fel a közelgőpusztulásra? Van olyan tudatos döntés, amit „késletetett jutalmazásnak” neveznek. Tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szebb jövő reményében türelmesen kell végezzük a munkát, amire Isten elhívott bennünket. Nem tudjuk, Krisztus mikor tér vissza, de a fontosabb az, hogy Noéhoz hasonlóan addig azt tegyük, amire az Úr kér bennünket, még akkor is, ha az alapvető módon megváltoztatja az életünket, ahogy az Noé esetében is történt.
Mennyire állunk készen arra, hogy Isten felhívására nagymértékben változtassunk az
életünkön, amint Noé is tette?
Segítség: lásd Lk 16:10. Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is
hamis az. /RÚF/
White idézet: Noé és családja nem egyedül félte Istent, és nem egyedül engedelmeskedett
neki. De Noé volt valamennyiük között a legkegyesebb és legszentebb a földön. Csak az ő
életét őrizte meg Isten, hogy végrehajtsa akaratát, és bárkát építve figyelmeztesse a világot a
közelgő ítéletre. Matuzsálem, Noé nagyapja a vízözön évéig élt. Mások is elhitték Noé prédikálását, és segítettek neki a bárka építésében, de meghaltak, mielőtt a vízözön eljött a földre.
Noé prédikálása és a bárka építésének példája által kárhoztatta a világot.
Isten mindenkinek alkalmat adott arra, hogy bűnbánatot tartson, és megtérjen. Nem hittek
azonban Noé prédikálásának. Kicsúfolták figyelmeztetéseit, és kigúnyolták a szárazföldön
lévő hatalmas hajót. Noénak nem sikerült megváltoztatni embertársait. De több mint száz évig
kitartott azon törekvésében, hogy az embereket bűnbánatra és Istenhez való megtérésre bírja.
A bárkára mért minden kalapácsütés egy prédikáció volt a néphez. Noé utasítást adott, prédikált, dolgozott, miközben az emberek csodálkozva szemlélték és fanatikusnak tartották.  – A megváltás története, 63./old.

A geológusok állítása szerint maga a föld a benne talált dolgokkal bizonyítja, hogy sokkal
idősebb, mint ahogy a mózesi krónika tanítja. Emberi és állati csontokat, hadieszközöket, a
ma, illetve több ezer éve élő fáknál sokkal nagyobb, megkövesedett fákat fedeztek fel. Ebből
azt következtetik, hogy a föld a teremtés krónikájában megjelölt időnél sokkal régebben be-
népesedett a mai embereknél sokkal magasabbakkal. Ennek az okfejtésnek a nyomán a teremtés napjait roppant hosszú, határtalan időszakoknak tartja sok olyan ember, aki hitet tesz a Biblia mellett.
De a Bibliát félretéve a geológia semmit sem tud bizonyítani. Akik érveléseiket olyan biza-
lommal építik a geológia felfedezéseire, azoknak fogalmuk sincs az özönvíz előtti emberek,
állatok és fák méreteiről vagy az özönvízkor történt hatalmas változásokról. A földben talált
maradványok olyan állapotokról tanúskodnak, amelyek sok tekintetben különböznek a jelen-
legiektől, de hogy ezek az állapotok mikor léteztek, azt csak az ihletett beszámolóból tudhatjuk meg. Az özönvíz történetében az Ige megvilágítja azt, amit a geológia önmaga soha nem képes kideríteni. A Noé korában élő és a jelenlegieknél sokkal nagyobb emberek, állatok és fák a földbe temetődtek, és így maradtak fenn, bizonyítva a későbbi nemzedékeknek, hogy az özönvízkori embert víz pusztította el. Isten azt akarta, hogy ezeknek a dolgoknak a feltárása hitet ébresszen az ihletett történelem iránt. De az emberek a maguk hiábavaló okoskodásukkal ugyanabba a tévedésbe és hibába esnek, mint az özönvíz előtt élők. Azokat a dolgokat, amelyeket Isten áldásul adott, helytelen alkalmazásukkal átokká változtatják.    – Pátriárkák és próféták, 112./old.

A kötelesség hangja Isten hangja, mely útmutatóul adatott a mennyből. Akár tetszik, akár
nem, eleget kell tennünk feladatainknak. Ha az Úr azt várja el, hogy vigyünk üzenetet Ninivébe, nem nézné jó szemmel, ha Jáfóba vagy Kapernaumba utaznánk. Az Úrnak alapos oka van, ha elküld valahová, és ha abba az irányba vezérli lépteinket.   – In Heavenly Places, 226./old.

Törlesztési határidők és amikor hitelt kell felvenni

(5Móz 15:1-5). Minden hetedik év végén engedd el az adósságokat! Az adósságelengedés módja pedig ez: minden hitelező engedje el azt a kölcsönt, amelyet a felebarátjának adott: ne hajtsa be azt felebarátjától, a testvérétől, mert adósságelengedést hirdettek az Úrért. Az idegentől követelheted, de amivel testvéred tartozik neked, azt engedd el! Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld majd téged az Úr azon a földön, amelyet Istened, az Úr örökségül ad neked, hogy birtokba vedd, de csak akkor, ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak a szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma megparancsolok neked. /RÚF/ Nemcsak a szolgaságot és a földhasználatot 

[2Móz 21:2. Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, de a hetedikben menjen el szabadon, váltságdíj nélkül. /RÚF/ 3Móz 25:3-4. Hat éven át vesd be meződet, és hat éven át mesd meg szőlődet, és takarítsd be azok termését. De a hetedik esztendőben legyen teljes nyugalma a földnek, az Úr nyugalomnapjához hasonlóan. Meződet ne vesd be, és szőlődet ne mesd meg. /RÚF/], ...hanem a kölcsönadást is szabályozták hétéves rendeletekkel. Mivel a hitelezők nem akartak semmilyen hitelt elengedni, az adósság leghosszabb ideje hét év volt. Ezek a versek is mutatják, hogy az Úr figyelt az anyagi kérdésekre, főként, ha izraelitákat is érintettek. Itt azt is látjuk, hogy Isten tudomásul vette az adósság realitását, bármennyire rossz is volt az általában, továbbá hangsúlyozta: amennyire csak lehet, kerülni kell. Ezzel szemben ma a világ számos részén harminc vagy negyven évre kínálnak hiteleket lakásvásárlásra. Úgy tűnik, azért is kerülnek sokba a lakások, mert lehet hitelt felvenni a megvásárlásukra. Sok szülő és diák gondolkodik azon, hogy kölcsönt vegyen fel a továbbtanulás miatt. A főszabály szerint a felsőoktatási végzettség megnöveli az ember várható bevételét élete további részére. Egyeseknek muszáj kölcsönt felvenni ahhoz, hogy tanulhassanak, de ne feledjék a következő tényezőket: Mindent kamatostól kell visszafizetni. Igyekezzenek elnyerni az összes lehetséges támogatást és ösztöndíjat, amire csak jogosultak lehetnek! A tanulás érdekében dolgozzanak és takarítsanak meg, amennyit csak tudnak! Csak azokat a tárgyakat vegyék fel, amelyekkel megszerezhetik a szükséges állást! Segítsenek a szülők! A bibliai időkben a szülők művelésre alkalmas földet adtak a gyerekeiknek, hogy megélhetésük legyen. Ma valószínűleg az oktatás az az „örökség”, aminek a segítségével a fiatalok független felnőttekké válhatnak. Egy ideális világban nem lenne kölcsönfelvétel, sem adósság. Ám mivel nem tökéletes világban élünk, előfordulhat, hogy kölcsönt kell felvennünk. Győződjünk meg róla, hogy tényleg az-e a legjobb ajánlat, a legkedvezményesebb kamattal! Majd csak a lehető legkevesebb összeget vegyük fel, és amint lehet, fizessük vissza! Elviekben kerülnünk kell az adósságot, amennyire emberileg lehetséges. Ha a mindennapokban követjük a Biblia pénzügyi elveit, sikeresen elkerülhetjük a szükségtelen adósságot és azt a rettenetes nyomást, amit az ránk és a családunkra gyakorolhat. 

 Mennyire voltunk tisztességesek, becsületesek és kedvesek azokkal, akinek eddig kölcsönadtunk? Hogyan állunk majd meg Isten előtt, amikor számot kell adnunk a tetteinkről? (Péld 12:17) Aki igazán szól, az igazat mondja el, a hamis tanú pedig a csalárdságot. /RÚF/ 

 White idézet: A szombatév megtartása a föld és a nép javát szolgálta. A föld egy évi pihenés után a következő évben bővebben termett. A népet tehermentesítették a nehéz mezei munkától; és míg a munka különböző ágait ez idő alatt végezhették, több szabad idejük volt testi erejük megújítására. Több idejük volt az elmélkedésre és imádkozásra, az Úr tanításainak megismerésére és házanépük oktatására. A szegények számára a hetedik év az adósságok elengedésének esztendeje volt. A hébereknek minden időben meg lett parancsolva, hogy segítsék szükségbe jutott testvéreiket kamat nélküli pénz kölcsönzésével. A szegényektől uzsorát venni kifejezetten tiltott volt… Ha tartozása kifizetetlen maradt az elengedés évéig, magát a tőkét sem lehetett befektetni. A népet kifejezetten intették, nehogy testvéreiktől ez okból a szükséges segítséget visszatartsák.(5Móz 15:7, 9) „Ha mégis szegénnyé lesz valaki a te atyádfiai közül… ne keményítsd meg a te szívedet, …(9)hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned.” – Pátriárkák és próféták, 532./old. 

 Figyeljetek oda a kis összegű költségekre is. A kisebb veszteségek azok, amelyek végül sokat fognak nyomni a latba. Vigyázzatok mindarra, ami megmarad, gyűjtsétek össze a „morzsákat”, hogy semmi se menjen kárba, mivel sokan, akik nagy dolgokra vágynak, nem tanulták meg értékelni és megtakarítani a keveset. Ne tékozoljátok el a perceket, mert ezzel az órákat rövidítitek meg. A kitartó szorgalmat és a hittel végzett munkát mindig siker koronázza. Egyesek méltóságukon alulinak tartják az apró dolgokról való gondoskodást. Szerintük szűk látókörre és fukarságra utal, ha valaki az apró dolgokra is figyelmet fordít. Figyeljetek oda a kisebb összegű költekezésekre, tegyétek félre a kis nyereséget is. Semmit sem szabad eltékozolni, ami valakinek a céljait szolgálhatja. A takarékosság hiánya kétség nélkül az intézmények eladósodásához vezet. Még ha sok pénzt is kapnának, a mű különböző ágazataiban azt is eltékozolnák. A takarékosság nem jelent fösvénységet. – The Publishing Ministry, 331./old. 

 Krisztus ezt mondta abban az imában, amelyre tanítványait tanította: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.” (Mt 6:12) Ezen nem azt értette, hogy ha bocsánatot akarunk bűneinkre kapni, akkor nem szabad igényt tartanunk arra, ami jár nekünk. Ne juttassuk azonban adósunkat börtönbe! Ne sanyargassuk és ne bántalmazzuk még akkor sem, ha oktalan gazdálkodása miatt nem tud fizetni! A példázat nem azt tanítja, hogy bátorítsuk lustaságra. Isten Igéje kijelenti, hogy aki nem akar dolgozni, az ne is egyék (lásd: 2Thessz 3:10).Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. /RÚF/ Az Úr nem kívánja a szorgalmas munkástól, hogy pénzt adjon azoknak, akik nem akarnak dolgozni. Sokan elfecsérlik idejüket. Nem tesznek semmi erőfeszítést. Mindez szegénységhez és nélkülözéshez vezet. Ha ezektől a hibáktól nem szabadulnak meg, mindaz, amit értük teszünk, annyi mintha kincset raknánk lyukas zsákba. Van azonban elkerülhetetlen szegénység is. Az elesettek iránt szeretetet és szánalmat kell tanúsítanunk. Nyújtsuk nekik azt, amit hasonló körülmények között mi szeretnénk kapni! – Krisztus példázatai, 247./old.