Isten szereti az igazságot

A Szentírás kijelenti, hogy Isten szereti az igazságot és gyűlöli a gonoszságot  (Zsolt 33:5). Szereti az igaz ítéletet, az Úr szeretetével tele van a föld. /RÚF/; (Ézs 61:8). Mert én, az Úr, szeretem az igazságot, gyűlölöm a rablást és az álnokságot. Megadom munkájuk megérdemelt jutalmát, és örök szövetséget kötök velük. /RÚF/, mélységesen bántja az igazságtalanság, ami az áldozatok miatt jogos haragot vált ki belőle. Az Ó- és az Újszövetség egészében Isten szenvedélyesen szól az elnyomottak érdekében, miközben joggal haragszik az elnyomókra, a bántalmazókra.

(Zsoltár 82:1-8). Ászáf zsoltára. Isten ott áll az istenek gyűlésén, ítéletet tart az istenek fölött: (2) Meddig ítélkeztek álnokul, pártjukat fogva a bűnösöknek?! (3) Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát, szolgáltassatok igazságot az elesettnek és szűkölködőnek! (4) Mentsétek meg a nincstelent és a szegényt, ragadjátok ki a bűnösök kezéből! (5) Nem tudnak és nem értenek semmit, sötétségben járnak, a föld alapjai mind ingadoznak. (6) Azt mondtam ugyan, istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan, (7) mégis meg fogtok halni, mint a közemberek, és elhullotok, mint bármelyik főember. (8) Jöjj, Istenünk, légy bírája a földnek, mert minden nép a te örökséged! /RÚF/  

Sok kommentátor úgy érti, hogy ez a szakasz vonatkozik egyrészt a földi vezetőkre, akik felelősek a társadalmi igazságtalanságokért, másrészt arra is, amikor Isten megítéli a levegőbeli hatalmasságokat (az „isteneket”), akik korrupt földi bírók és uralkodók mögött áll nak (nyilván démoni erők). Konkrétan ezt a kérdést teszi fel a fejedelmeknek: „Meddig ítéltek még hamisan, és pártoljátok a gonoszokat” (Zsolt 82:2), ÚRK  

„Védelmezzétek a szegények és árvák jogát, szolgáltassatok igazságot a nyomorultnak és elnyomottnak! Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt, szabadítsátok ki a gonoszok kezéből!” (Zsolt 82:3-4), /ÚRK/ Az ószövetségi próféták itt és másutt is nagy hangon kiáltottak igazságért. A Szentírásnak ez nem csupán mellékes témája. Minden ótestamentumi prófétának ez a központi üzenete, mint ahogy annak is, amit Jézus mondott testi ittléte idején.

  Nem titok, hogy mit vár és kér Isten azoktól, akik állítólag szeretik és engedelmeskednek neki. Egészen világosan kijelentette: „Megmondta neked, ó, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az ÚR: csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj Isteneddel”. (Mik 6:8), /ÚRK/

Az egész Szentírásban visszhangzik ez a gondolat. Jézus például ezt mondta: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok”. (Jn 13:35); 

(1Jn 4:8-16). Aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. (9) Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. (10) Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (11) Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. (12) Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. (13) Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. (14) És mi láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküld te a Fiát a világ üdvözítőjéül. (15) Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban megmarad Isten, ő pedig Istenben; (16) és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. /RÚF/

  White idézet: Krisztus azért jött a földre, hogy bemutassa, milyen tökéletessé válhat az ember, ha az isteni természettel részesül. Kegyelmének, együttérzésének és szeretetének bemutatásával a nagyság új dimenzióját tárta a világ elé. Új értelmezést adott az embernek Istenről. Mint az emberiség feje, leckéket adott az embernek az isteni kormányzásról, ami által feltárta az irgalom és igazság megbékülésének szentségét. Az irgalom és igazság meg békélése nem tűrte meg a bűnnel való kiegyezést, és nem hagyott figyelmen kívül egyetlen követelést sem az igazságot illetően. Mindkét isteni jellemvonás megfelelő helyére került. A kegyelem megbüntethette a bűnös, megátalkodott embert anélkül, hogy ezáltal lerombolta volna saját irgalmát vagy elvesztette volna együttérző jellegét. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. köt., 260./old.

Két fő bűn

 

Jézus szerint az a két nagy parancsolat, hogy szeressük Istent és szeressük egymást. Ezek nek a megtartása érdekében áldozatokat kell hozni, amivel a gyakorlatban mutatjuk ki a szeretetet. Ezt jelenti Jézus lábnyomában járni.

Az a két nagy parancsolat, hogy szeressük Istent és szeressük egymást, de vajon mi a két fő bűn?

 (Zsolt 135:13-19) Uram, neved örökkévaló, Uram, téged fognak emlegetni nemzedékről nemzedékre. (14) Mert igazságot szolgáltat népének az Úr, és megkönyörül szolgáin. (15) A pogányok bálványai ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. (16) Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak, (17) van fülük, de nem hallanak, lehelet sincs szájukban. (18) Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik és mindazok, akik bennük bíznak. (19) Izráel háza, áldjad az Urat! Áron háza, áldjad az Urat! /RÚF/

Az Ószövetség folyamatosan kiemeli az Isten iránti szeretet fontosságát. (5Móz 6:5). Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! /RÚF/) Itt meg kell említeni a bálványimádás nagy bűnét, ami éppen az ellentéte Isten szeretetének. 

(Zak 7:9-12). Ezt mondja a Seregek Ura: Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással! (10) Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nincstelent ne sanyargassátok, és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat! (11) De ők nem akartak figyelni, sőt lázadozva hátat fordítottak, és bedugták fülüket, hogy ne halljanak. (12) Szívüket gyémántkeménnyé tették, hogy ne hallják a törvényt, sem azokat az igéket, amelyeket a Seregek Ura küldött lelke által a régebbi prófétákkal. Emiatt háborodott fel olyan nagyon a Seregek Ura. /RÚF/  

Istennek nemcsak a bálványimádás miatt gerjed fel a haragja, amire éppen a szeretet indítja, hanem azért is, ha népével rosszul bánnak – akár egyénileg, akár közösségileg. Haragot vált ki belőle az igazságtalanság, hiszen Ő a szeretet. 

Az egész Ószövetség kiemeli: a két nagy bűn mulasztás a két nagy parancsolattal kapcsolatban, hogy szeressük Istent és szeressük egymást. A két legnagyobb bűn a szeretet területén történő mulasztás. Röviden: nem tarthatjuk meg a parancsolatokat, ha nem szeretjük Istent és a többi embert.  

„Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, és gyűlöli a maga testvérét, hazug az, mert aki nem szereti a maga testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát? Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a maga testvérét is”. (1Jn 4:20) 

Két nagy parancsolat

 

„Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, és gyűlöli a maga testvérét, hazug az, mert aki nem szereti a maga testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát?” (1Jn 4:20) ÚRK

 A szeretet és az igazság együtt jár, elválaszthatatlan egymástól. Isten szereti az igazságot, ebből következően, ha szeretjük Istent, az igazságot is szeretni fogjuk.

Azzal kapcsolatban, hogy mit tehetünk egyénileg és közösségileg Isten szeretetének és igazságának bemutatásáért, jó arra összpontosítani, amit az Úr hagyott meg nekünk.

  (Mt 22:34-40). Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. (35) Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: (36) Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? (37) Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (38) Ez az első és a nagy parancsolat. (39) A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (40) E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. /RÚF/

Jézus azt nevezte az első és nagy parancsolatnak, hogy „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből… Ehhez hasonló a második: Szeresd fele barátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták” (Mt 22:37-40), ÚRK. Az Ószövetségből vette az idézetet.  

(Mt 19:16-23). Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: Mester, mi jót tegyek, hogy örök életet nyerjek? (17) Ő pedig azt felelte neki: Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat! (18) Az megkérdezte: Melyeket? Jézus így felelt: Ezeket: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, (19) tiszteld apádat és anyádat”, és „szeresd felebarátodat, mint magadat!” (20) Az ifjú erre ezt mondta: Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem? (21) Jézus így válaszolt neki: Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! (22) Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. (23) Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába. /RÚF/  

Mi történt itt? Miért így válaszolt Jézus? Mit tanulhatunk ezekből a találkozásokból, bármilyen pozícióban, élethelyzetben legyünk is?  

„Krisztus meghatározta az egyetlen feltételt, melynek alapján a főember tökéletes keresztény jellemet alakíthat ki. Szavai bölcsesség igéi voltak, bár komolynak és szigorúnak tűntek. A főember egyetlen reménye az üdvösségre az volt, hogy elfogadja azokat és engedelmeskedik. Magas állása, vagyona leplezetten rossz irányba befolyásolta jellemét. Ha ezeket ápolgatja, Isten helyét foglalják el érzelemvilágában. Akár keveset, akár sokat tart vissza Istentől, ez csökkenti erkölcsi erejét és teljesítőképességét. Teljesen le fogják kötni az evilági dolgok, azokat fogja dédelgetni, legyenek bármily bizonytalanok és értéktelenek”. (Ellen G. White: Jézus élete. 438./old.). 

 White idézet: A törvénytudó nem volt elégedett a farizeusok álláspontjával és eljárásaival. Azzal a szándékkal tanulmányozta az írásokat, hogy megfejtse igazi értelmüket. Életfontosságúnak tartotta a témát, és őszintén kérdezte: „Mit cselekedjem?” (Lk 10:25) Válaszában a törvény előírásaira vonatkozóan mellőzte az összes ceremoniális és rituális előírást. Ezeket nem értékelte, hanem azt a két hatalmas elvet említette, melytől függ az egész törvény és a próféták. Ez a válasz – mivel Krisztus megdicsérte – előnyös helyzetbe juttatta a Megváltót az írástudók előtt. A törvény magyarázója által tett kijelentés szentesítéséért nem ítélhették el. „Ezt cselekedd, és élsz” (Lk 10:28) – mondta Jézus. A törvényt isteni egységben tárta elő, ebben a leckében azt tanította, hogy nem lehetséges megtartani az egyik előírást és megszegni a másikat, mert ugyanaz az elv fűzi egybe az összeset. Az ember sorsát az egész törvény iránti engedelmesség határozza meg. A leghőbb szeretet Isten iránt és osztatlan szeretet az ember iránt – ezeknek az elveknek kell kifejezésre jutniuk az életben. – Jézus élete, 497-498./old.