„Hallottam nagy szózatot az égben: Most lett meg az üdvösség és az erő, a mi Istenünk országa, és az ő Krisztusának hatalma, mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, aki vádolta őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.” (Jel 12,10)
„És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, s meglátják az embernek
Fiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.” (Mt 24,30–31)
„Láttam királyiszékeket, és leültek azokra, s adatott nékik ítélettétel… És amikor eltelt az ezer esztendő… a pokol és a halál vettettek a tűz tavába… Ezután láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt…” (Jel 20,4–14; 21,1)
A „nagy szózatként” felhangzó „Most lett meg az üdvösség és az erő” ünnepélyes bejelentés akkor hangzott fel a mennyben, amikor Jézus Krisztus helyettes áldozata megvalósult.
A nagy terv célba ért, a küzdelem eldőlt, az el nem bukott, bűntől szabad világegyetem lakói örülhettek. Az „elvégeztetett” nem a legyőzött szenvedő fájdalmas sóhaja volt, hanem a győztes diadalkiáltása. Jézus Krisztus az utolsó pillanatig ellenállt Sátán heves kísértéseinek, és a halál közeledtét érezve tudta, hogy azzal kívül fog kerülni a nagy ellenség hatáskörén. A küldetését hibátlanul bevégezte, és győzelmet aratott lázadó teremtménye fölött. Ettől kezdve a küzdelem végkimenetele már nem kérdés, a kérdés csupán az, hogy Isten a maga bölcsességében azt hogyan bontakoztatja ki.
A küzdelem csúcspontja a végső összecsapás lesz a földi történelem végén, az „Úr napja”, a legvégső események sora, amely a hét csapást és a nagy nyomorúság idejét foglalja magában, amikor Isten megmutatja végre a hatalmát (lásd Mal 3,17–18), és amit Isten Fiának mindent lezáró, dicsőséges megjelenése követ majd. Akkor majd eltűnik a látható világot a láthatatlantól elválasztó függöny.
A bűn történelmének lezárulásáról azonban csak a végső ítélet lefolytatása, kihirdetése és végrehajtása után beszélhetünk, amikor az egész emberi történelem és benne minden egyes emberi sors erkölcsi kiértékelésére sor kerül, miután mindenki elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése