„Meghallották az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt, és elrejtőzött az ember és a felesége Isten elől a kert fái között.” (1Móz 3,8)
„Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is, mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse Istent.” (Rm 3,11–12)
„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá, mert meg fogjuk őt látni, amint van.” (1Jn 3,2)
„És látják az ő orcáját, és a neve homlokukon lesz.” (Jel 22,4)
„Bűntelen állapotában az ember a legbensőbb és legboldogítóbb összeköttetésben állt azzal, akiben van a »bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve« (Kol 2,3). A bűnbeesés után azonban többé nem lelte örömét a szentségben, és mindinkább elrejtőzött Isten jelenléte elől. A meg nem újult szív ma is hasonló állapotban van: nem él összhangban Istennel, így nem is talál örömet a vele való közösségben.” (Ellen G. White: Krisztushoz vezető lépések, A bűnösnek Krisztusra van szüksége c. fej.)
„Az emberi család áthágta Isten törvényét, és törvényszegőként az ember reménytelen helyzetbe kerül, a romlás állapotába, mert Isten ellenségévé lesz, akinek semmi jóra sincs ereje.” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1., Az isteni mérték c. fej.)
Amikor az ember meghozta az első rossz döntését, alárendelte magát az ellenség, Sátán hatalmának. Természete megromlott, szembefordult Teremtőjével, a szeretet helyett az önzés irányította cselekedeteit. Jelleme egyre inkább a kísértő vonásait tükrözte vissza, nem Isten képmását. Jézus megdöbbentő szavaival, amelyeket a zsidó nép elismert vezetőihez intézett, ezt a tényt akarta leleplezni: „Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni.” (Jn 8,44) Szoktunk-e erre gondolni, ahányszor úrrá lesznek rajtunk az önző vagy rosszakaratú gondolatok?
Jézus Krisztus ebből a mélységből emelt ki bennünket, és az a célja, hogy újra Isten gyermekeiként éljünk, s jellemünk átformálódjon az Ő képmására – ahogyan Pál apostol megfogalmazta: „míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus” (Gal 4,19). Ezt a célt soha nem szabad feladnunk, hiszen erre teremtett bennünket Isten, ezért szenvedett és halt meg a mi Megváltónk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése